A fej nélküli lovas
Gyerekkoromban egyszer pontosan ilyen esős nyár volt mint most és a szomszédomtól (Kákó) kaptam kölcsön ezt a könyvet amit nagy élvezettel olvastam. Mindig indián voltam ha csatáztunk a kertben a többiekkel sőt még erődöt is készítettem és volt egy csomó műanyag katonám is. Nem szerettem a kötelező házi olvasmányokat és mindig ki kellett cseleznem, ősszel az osztályfőnököt. Persze később már Jules Verne kötött le és nem Jókai Mór. Akkor jobban becsültem az ilyesmit mert nehezebben lehetett hozzáférni. Most pedig szinte csak a monitorról olvasok és estére már úgy megfájdul a szemem, hogy nincsen kedvem kezembe venni semmi olvasmányt. Megvolt a varázsa annak a korszaknak is, de csak az volt szép benne, hogy éltem a gondtalan gyerekkor örömeit, semmi több.
Palackba zárt üzenetek... 