Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “életmód”

A munka nem szégyen?

A munka nem szégyen de bevallom, hogy néha szégyellem a munkámat. Most mindenki azt kérdezné, hogy akkor miért nem váltok? Elsősorban azért mert beszari vagyok, másodsorban pedig azért mert így van a rendjén minden. Reggel elindulsz az unalmas munkahelyre, ahol szinte ingyen gályázol majd fáradtan hazaérsz és nincsen kedved semmire. E-hez még társulnak a családi problémák és akkor elmondhatom, hogy szép kis életem van. Minden a látásmódon alapszik mint a fenti videó, el kell jutni arra a szintre, hogy ha nyakig szarban vagy akkor is lásd meg az adott helyzet jóságát. Azt mondják, hogy az optimisták tovább élnek de lehet, hogy ők elég bátrak voltak ahhoz, hogy megcsinálják a szerencséjüket. Én nem vagyok elég bátor, nem kockáztatok és csak sodródok az árral.

Mézadagoló

Sadenie lipovej aleje vo Vinosadoch
Bratislavská župa

A nyáron vendégségben voltunk és minden reggeli után teáztunk. A házigazda pedig mézet ajánlott a cukor helyett. A probléma a méz adagolása volt a teáscsészébe. Kanállal nehezen lehetett átvinni mert lecsorog. Majdnem minden vásárba lehet kapni olyan, kerámia edényt amihez van fából egy mézcsurgató is de az nem igazán praktikus mert a kupakja nem zár rendesen. Létezik műanyag is ami úgy működik mint a folyékony szappan adagolók de az sem igazán jó mert ha sokáig áll a méz magában akkor megcukrosodik és nem folyik. Találtam egy olyat ami üvegből van és a tetejébe van integrálva a csurgató és jól zár. Elgondoltam, hogy megveszem és ha minden jól megy akkor jövőre odaajándékozzuk a házigazdának. Remélem, hogy beválik és használni fogja még akkor is amikor mi már nem leszünk ott, ugyanis nagyon nehéz kitalálni az ajándék tárgyát, hogy megfeleljen a célnak és tényleg örömet okozzon…

Friss levegő

Kedves kollégám, Laci amióta a pandémia tart egyszer sem jött be a gyári szünetben az ebédlőbe mert azt mondta, hogy jobban érzi magát kint a friss levegőn. Kipróbáltam én is de vannak hátulütői, ugyanis nincsen ülőalkalmatosság így vagy az útpadkára vagy a fűre tudunk leülni, délelőtt pedig nincsen árnyék, ráadásul a közelben zakatol a légkondi. Ha pedig az étteremből szeretnénk ételt vásárolni akkor elvitelre kell kérni, ami egy polisztirol dobozt jelent és szünetig a hűtőszekrényben (ami nagyon koszos, hisz egy közösségben így jó ez) kell tárolni. Így marad az otthoni kaja, amit sokszor macerás elkészíteni főleg kényelmi okokból. Én a fűre szoktam leülni de ott támadnak a hangyák és órák múlva is úgy érzem, hogy az egész testemen mászkálnak. Jeleztük a vezetőségnek, hogy jó lenne, legalább egy piknik pad és asztal de nem reagáltak, kérésünkre. Úgy lehetne überelni az egészet, hogy vennék egy kemping széket, napernyőt és egy szolár grill-t (amit a szünet előtt egy óra előtt kellene beindítani) de ez csak utópia, hisz nem lenne ahol tároljam és nagyon zsebbenyúlós. Elképzeltem, hogy milyen lesz Laci utolsó előtti napja a nyugdíjazása előtt. Mit sem sejtve kilép az ajtón és egy pincér fogadja, a gyepen egy nagy sátor lesz, ahová bekíséri. A sátorban lesz csak az igazi meglepetés, egy nagy asztal, minden földi jóval az egyik felén maga a menedzser köszönti a háttérben pedig a minőségügyi, mérnöknő fog, hastáncot lejteni. A nagy buli után megköszönik az áldozatos munkáját a kedves kollégának és átnyújtják az arany Rolex órát…

A furfangos kolléga egy napja

Mostanában fedeztem fel ezeket a videókat amikben azt láthatjuk, hogy milyen egy napja a japán tűzoltónak, politikusnak, programozónak, cégvezetőnek stb. Nagyon érdekesnek találtam hisz tényleg keményen dolgoznak és azon gondolkodtam el, hogy milyen videót készítenék az én furfangos kollégám egy napjáról? Nos teljesen más lenne mint Japánban hisz az itteni derék emberek egész nap csak azon agyalnak, hogy minél kevesebb munkával üssék el az időt. Mentségükre mondhatják, hogy kevés a fizetés, sok a munka és így vágnak vissza. De tulajdonképp mit is láthatnánk? Hát azt, hogy a kolléga már a szünetet, legkevesebb egy negyed órával meghosszabbítja, a műszak lejárta előtt szintén és effektív kb. csak 5-6 órát dolgozik. Hiába vannak kamerák, főnökök olyan ügyesen kijátssza a rendszert, hogy bármikor neki lehetne adni a “legfurfangosabb melós” díjat. De persze ez soha nem fog megtörténni és lehet, hogy csak engem zavar, mást nem.

Bolti élelmiszerek

Photo by Ponyo Sakana on Pexels.com

Létezik sok olyan szkeptikus ember (Európa keleti felében, főleg a 40 év kommunizmus és az alacsony életszínvonal miatt) aki azt hiszik, hogy a boltokban forgalmazott élelmiszerek mindegyike, egészségkárosító hatással bír. Szerintük az organikus az nem bio és hiába szabályozzák törvények, hogy minden összetevőt meg kell említeni a csomagoláson, bizony sok káros anyagot eltitkolnak és csak a háztáji az igazi (pedig ma nem éri meg pl. paradicsomot termeszteni a kertben mert az üzletben sokkal olcsóbb). Az egyik kedves kolléganőm is ilyen, eddig még soha nem vásárolt uzsonnát a gyárban, mindig magával hoz valamit. Még nem beszélgettünk erről a témáról, csak egy keveset a közösségi médiában de álljunk meg egy szóra. Biztos azt mondaná, hogy ők minden, zöldség/gyümölcsöt otthon megtermelnek és sok haszonállatot nevelnek. Szerintem sok olyan élelmiszer van az üzletekben ami egészséges és otthon nem reprodukálható. Most felsorolok néhányat a teljesség igénye nélkül. Errefelé, minden háziasszony készít tésztát otthon de nem durumlisztből és a formája is korlátozott (mert otthon nem áll rendelkezésre jó, tésztakészítő gép pl. spagettit nem lehet csinálni csak cérnametéltet és lapos tésztát), fagylaltot is kevesen készítenek dacára, hogy már olcsón lehet fagylaltkészítő gépet venni. A különböző kekszekről, csokoládéról vagy tejtermékekről ne is beszéljek (a sajttal senki sem próbálkozik csak a túróval). A másik aspektusa az otthon elkészített ételeknek az, hogy csak a háziasszony és szűk családja tudja, hogy milyen körülmények között készülnek és egészen biztos, hogy gond lehet a higiéniával. Ma már biztos csak PR fogás de léteznek olyan termékek is amin büszkén díszeleg a “királyi udvar, hivatalos beszállítója” plecsni is. Ezek a szkeptikus emberek biztos étterembe sem mennek szívesen (és ha elmennek akkor a végén mindig azt mondják, hogy “én jobbat csinálok”) de egyelőre úgy látszik, hogy a mai fiatalok amikor felnőnek, sokat nem fogják a konyhát használni, inkább a kényelmesebb utat választják és ételt rendelnek.

Milliókat érő ötletek?

Photo by Artem Podrez on Pexels.com

Néha csak úgy “kipattannak” a fejemből olyan ötletek amik szerintem milliókat érnek de soha nem fogja megvalósítani senki és ha léteznének akkor mindannyiunknak jobb lenne az élete. A teljesség igénye nélkül leírok néhányat: földi eper keresztezése, steviával (mert sok embernek az eper csak úgy magában nem finom, ezért cukorral eszik) kivonni, genetikailag a paszulyból azt az anyagot ami a szellentést idézi elő, a zoknikon jelezni, nagy betűkkel, hogy jobbas vagy balos (mert használat után hozzáidomul a lábadhoz és ha felcseréled akkor már nem kényelmes), az egyszínű fürdőköpenyen mindig kell keresni az akasztót, ezért azt egy teljesen más, rikító színűvel helyettesíteném stb. Tudom ezek kissé “pihent” ötletek de azt hiszem, hogy lenne igény rájuk, ráadásul ha meg tudnám valósítani valamelyiket akkor eléldegélhetnék a rajta keresett pénzen. De én nem vagyok egy Edison, ezért csak gyűjtöm az ötletelek és várom a befektetőket…

Mesterséges intelligencia

Photo by Markus Spiske on Pexels.com

A koronavírus járványt leszámítva, még a csapból is ez folyik, nap mint nap, hogy a mesterséges intelligencia hamarosan meg fogja változtatni az életünket és hamarosan fontos kérdésekben már nem az embertől kérünk tanácsokat hanem tőle. Az MI fogja eldönteni, hogy milyen hitelt vegyünk fel, lakásfelújításra a kamasz gyerek pedig egy virtuális világban fog élni, fején egy VR szemüveggel. A tanult emberek pedig azt mondják, hogy akkor lesz probléma amikor a politikusok, fontos döntésekben is hozzá fognak fordulni. Tehát egy új forradalom van a láthatáron de egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ettől jobb lesz az életünk, vagy rosszabb mint a hollywoodi filmekben. Az automatizáció az emberek millióit teszi munkanélkülivé, talán bevezetik az alapjövedelmet és eljön a régen várt Kánaán. De mit fog csinálni a semmittevésben annyi ember? Egész nap a tévé előtt fog tespedni, miközben csipszet majszol? Mindeközben az RNS technológia segítségével, legyőzik a rákot, elindulnak a Marsra az első telepesek és jön az önvezető autó. Megállítjuk a globális felmelegedést, beindul az első fúziós reaktor és megmenekül a kihalástól a szumátrai rinocérosz. Biztos lesznek olyan tevékenységek amit nem lehet géppel helyettesíteni, azokat a kiváltságos szakemberek fogják művelni én pedig biciklizhetek, nyugodtan, napestig…

Okos otthon

© ARED

Ma már szinte minden okos, buta dolgokba nem érdemes befektetni (az más kérdés, hogy az emberek, látszatra egyre hülyébbek). Így jön szembe az okos tégla, az okos mosószer stb. A múlt héten csőtórésünk volt és hiába tartózkodtunk itthon, bizony az alsó szomszéd hamarább észrevette mint mi és egy kicsit eláztattuk (dacára, hogy biztosításunk is van). Ezután döntöttem, hogy “felokosítom” a lakást, beszereztem egy un. Hub-ot és két szenzort, ami érzékeli ha eláraszt a víz. Most már biztonságban érezhetjük magunkat de sajnos csak részben, mert ha újra megtörténik a baj és házon kívül leszünk akkor csak egy értesítés jön a telefonra (csak akkor ha online vagy) és utána kell rohanni, elzárni a csapokat. Az igazi megoldás egy olyan rendszer lenne ami ha szivárog a víz, automatikusan elzárná a főcsapot. Persze ezt utólag nehezen lehet kivitelezni (mert nincs hely), bele kellett volna tervezni a házba (mint a szellőzést). Bezzeg a közelünkben építettek egy olyan lakóparkot ami, eleve okos (a fenti képen látható). Tehát nem marad más hátra mint abban bízni, hogy ha újra bekövetkezne egy ilyen szerencsétlenség akkor időben észrevesszük.

Az életművész

Photo by Aleksandar Pasaric on Pexels.com

Volt egy kollégám aki másfél év után otthagyta a céget és azt mondta, hogy elege van a gályázásból és legalább egy fél évig nem fog dolgozni sehol. Azt is elárulta, hogy csak 6 évet dolgozott legálisan, tehát tudja már milyen ez az életérzés viszont már középkorú. Ha jobban belegondolok akkor csak igazi életművészként tudok rá tekinteni, mások pedig csak munkakerülőnek kiáltanák ki. Valójában, bárhogy is irigylem őt, nagyon rizikós az efféle életforma, hisz nem tud fizetni társadalombiztosítást és ha ne adj isten lebetegszik akkor megszívja. Tudom ő nagyon minimalistán él, mindenről lemond, hogy a hobbiját ápolja és mindig csencsel valamivel. Az egész életét meg lehetne filmesíteni és a dokumentum kategóriában simán adnának egy Oszkár jelölést. Követnék, mindennapi életét ahogy vasárnap megy az ócskapiacra, majd mutatnák este ahogy készíti a vacsoráját a kemping, tűzhelyen. Bevallom, fél évig éltem én is így de nem volt jó (jobb körülmények között mint főhősünk, hisz falun laktam és volt egy kis háztáji gazdálkodás is), nem találtam sehogy a helyem és sok mindenről le kellett mondjak és féltem, hogy mindenki megbélyegez. De még mindig kacérkodok egy alternatív pénzkeresési életmódról, amiből legalább annyit kereshetek mint most a gyárban…

Forradalmi étkezés?

Photo by Pixabay on Pexels.com

Mai rohanó világunkban, főleg a munkahelyen sokszor nincsen időnk enni, ezért már több forrásból is beszerezhetünk olyan ételeket, por formájában amire csak vizet kell töltenünk, összekeverjük és megisszuk. Mindez 2 percünkbe kerül. A gourmand-ok azt mondják, hogy ez a gasztronómia arcon köpése de valljuk be néha nagyon jól jön a tasakos étel. Ezek a cégek azt állítják, hogy egy adagban benne van az összes vitamin és ásványi anyag meg rost a többség pedig, egészségtelen péksüteményeket és kólát fogyaszt. Nekem a reggeli, hétköznapokon egy nagy adag smoothie, utána egy vegán fehérjeszelet és lezárásként az uzsonnáig zabpelyhes, mogyoróvajas, banános turmix. Mivel ezt a kombót már jó ideje variálom egy kicsit meguntam (hiába kaptam ajándékba egy olyan könyvet aminek a címe Idd magad egészségesre). Amint már említettem engem nagyon érdekel a sportoló étele a verseny közben, főleg a profi kerékpárosoké. Az is úgy van kitalálva, hogy gyorsan tudja elfogyasztani a csomagolást pedig a fogával nyissa ki, mert pizzát nem vihet a zsebében. Jelenleg én két ilyen cégről tudok, az egyik a Huel a másik a FiberShake, amit egy magyar fickó alapított és egy díjat is bezsebelt érte. Elhatároztam, hogy megér egy misét és kipróbálom majd később visszatérek a tapasztalatokra.

Post Navigation