Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “életmód”

Fugu

Amint köztudott a japánok nem tudnak létezni hal nélkül (olyan mint nekünk magyaroknak a disznó) és vannak furcsa szokásaik is, ugyanis nem vetik meg a bálnahúst és van olyan hely ahol az év egy napján több ezer delfint mészárolnak le (készült erről az eseményről egy Oszkár díjas dokumentumfilm is, Az öböl néven). Van egy fugu nevű hal ami azért érdekes mert mérgező és csak az elkészítési módtól függ, hogy ha megeszed meghalsz vagy sem. Több étterem működik Japánban ahol biztonságban fogyasztható és mivel az EU-ban tiltva van, felvettem a bakancslistám közé (később foglalkozok majd vele). Addig be kell érjem a szusival, amit lazaccal készítünk de készen a szupermarketben is beszerezhető. Miért kell az embernek olyan étel ami tudja, hogy mérgező? Itthon, tudatosan senki sem gyűjti be, mondjuk a légyölő galócát és nem eszi pedig elvileg ha leforrázod akkor ehető. Filmben tudnám elképzelni, úgy mint az orosz rulettet, mondjuk James Bondal, akit a fő gonosz arra kényszerít, hogy kóstolja meg, különben lelövi a szerelmét. Ajánlom az alábbi videót mindenkinek a figyelemébe, hogyan működik egy ilyen étterem, Tokióban.

2023

Bevallom őszintén, hogy nehéz optimistán gondolni az új évre mert hiába dugjuk a fejünket a homokba úgyis tudjuk, hogy a világ most sokkal rosszabb hellyé vált mint tavaly, mert a koronavírus járvány még nem tűnt el, Putyin tovább háborúzik és nyakunkon a klímaválság (és még vannak olyan pitiáner ügyek mint az infláció meg az energiaválság). Mindenkinek a fejében dől el, hogyan is látja a világot de nagyon nehéz rózsaszínben látni. Ezen tények tudatában mindenkinek kívánok Boldog Új Évet!

Photo by Jonathan Petersson on Pexels.com

Kávé hatásai

A legegyszerűbb módja annak, hogy jól indítsd a napod az hogy elszürcsölsz egy jó kávét. Nekem valahogy nem jött be ez a szokás de rátaláltam a készen elkészített és hűtőben tárolt változatára ami nagyon ízlik. Az egyetlen egy hátránya az hogy nem az én pénztárcámnak szabták ezért otthon kezdtem el csinálni. Megjelentek a növényi tejből készült, barista tejek és a liofiziált, instant kávék (az egyik ilyen terméken azt írja, hogy “csökkenti a letargiát“), ezzel a kombinációval mennyei nedűt lehet kotyvasztani. Azt bevallom, hogy a legtöbbször nem igazán dobnak fel és fogyasztás után, két órával már ásítozok de ez szerintem az akkori tevékenységnek tudható be (például meló közben hisz amikor a kedvenc tevékenységemet űzöm soha nem fordul elő ilyen állapot). Koffeines termékeket a sportolóknak is csinálnak, ilyet is próbáltam sőt még az energiaitalost is. Amikor pedig szembe jött az alábbi reklám, Brad Pittel akkor már egészen odáig voltam, hogy vegyek egy kávégépet de mivel tele a konyhapult, egyelőre kihagyom (azért a klímaválság mumusa miatt és a fenntartható fejlődést is figyelembe véve én úgy gondoltam volna ki ezt a reklámot, hogy Brad egy elektromos motorbiciklin közlekedik és nem egy hagyományosan).

Az akcióvadász

Photo by Pixabay on Pexels.com

A mai hősünk egy olyan típusú ember akinek a fizetése csak egy kicsivel nagyobb mint az országos minimálbér (igen kitalálhatjátok, jómunkásember) tehát nagyon szerényen él így sok mindent nem tud megengedni magának ezért kénytelen az üzletekben az akciókat vadászni. Kizárólag csak a nyomtatott reklámújságokból tájékozódik (amiket más hasonszőrű harcostársaival oszt meg) és azon a bizonyos reggeli üzletnyitáskor már az első helyen toporog, hogy nehogy lemaradjon valamiről. Ilyenkor még olyan, egzotikus gyümölcsöket is megvesz amit nem igazán szeret de mivel akcióban van hát nem hagyja ki. Általában az ilyen ember élőhelye, Közép és Kelet Európa és a Balkán. Kevésbé pazarló és környezetbarát életmód az ilyen de hát a mai hedonista világban egy kicsit furcsa, hogy több mint 30 év demokrácia után ezt kell csinálnia.

Motiváció

Soha nem értettem, hogy mi motiválja, bizonyos embereket arra, hogy életveszélyes tevékenységeket csináljanak, munkaként vagy hobbiként? Például elmenni Ukrajnába harcolni az oroszok ellen vagy biciklizni egy zsúfolt országúton. Majdnem mindenben van egy kis kockázat, hisz meg lehet sérülni akár olvasás közben is. Azt sem értem, hogy sokan olyan munkahelyen dolgoznak egy életen át amit utálnak, mégsem váltanak. Persze itt megélhetésről van szó ez a fő motiváció. Próbáljuk túlélni a szürke hétköznapokat és valahogy nem tudomást venni arról, hogy milyen szörnyűségek történnek a világban, manapság (háború, klímaválság, járványok). Lehet, legálisan kapható, tudatmódosító szerekhez folyamodni de hosszú távon ezek nem egészségesek, így marad az alkoholmentes sör. Na de szerencse, hogy itt a nyár és nem kell D vitamint (vagy Xanaxot) szedni…

Összeomlás?

Találtam egy nagyon izgalmas embert, Stumpf Bíró-Balázst, akinek a foglalkozása, összeomlás kutató és én is kutakodtam utána majd rájöttem, hogy nagyon aktuális dolgokat mond ami egészen mellbe vág és nagyon elgondolkoztat. Röviden az embernek volt egy esélye, hogy igazán kialakítson egy földi paradicsomot de elbaltázta és hamarosan nagyon rossz lesz neki, ugyanis amióta elkezdte bányászni és elégetni a szénhidrogéneket, energia gyanánt (nagyjából az ipari forradalom óta) azóta csak a vesztébe rohan. Tovább már mindenki tudja, hogy mit akarok mondani, klímaválság, energiaválság, infláció, menekültválság és hab a tortán a koronavírus járvány, egyszóval nagyon rövid időn belül meg fog szűnni ez a mai világ. Egyszerűen nem tudunk előre gondolkodni, csak a mának és maximum a holnapnak élünk, nem érdekel senkit, hogy mi fog történni azután. Sőt egészen felelőtlenség a mai világban gyerekeket vállalni hisz nekik lesz a legrosszabb (lásd Greta Thunberget). Nincs más hátra, már késő kivonni a forgalomból a sok műanyag szart, szelektíven gyűjteni a szemetet, betiltani a robbanómotoros autókat, inkább dőljünk hátra és élvezzük ki a maradék időt (hiába építünk, atombiztos bunkereket, egyszer úgyis elfogy az élelmiszerünk) vagy készüljünk fel a legrosszabbra…

Időtálló dizájn?

Ha ránézek most például egy 10 éves országúti kerékpárra akkor azt látom, hogy bizony már nagyon ósdinak néz ki még akkor is ha újszerű állapotban van, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy kiment a divatból. A tervezők bizony nem alszanak, mindig dolgoznak és szerintem ha elkészítenek egy terméket akkor annak már rövid időn belül meg lesz a 2.0-ás változata csakis azért, hogy a régit dobjuk ki és vegyük meg az ujjat. De létezik egyáltalán, időtálló dizájn? Ha elnézem ezt a fotel amit Charles és Ray Eames tervezett még 1956-ban és amit még a mai napon is gyártanak akkor igen elmondhatom, hogy vannak kivételek (de érdemes megcsodálni a házukat is amit szintén ketten terveztek). Az átlag ember aki nem tudja megengedni magának, hogy ilyen kényelmes, ülőalkalmatosságban lazuljon annak ott van a tucatbútorokat árusító üzletek sokasága és szürke, átlagos élete…

Újévi fogadalom

Photo by MART PRODUCTION on Pexels.com

Újévkor majdnem mindenki tesz egy fogadalmat de biztos vagyok benne, hogy a többség nem tudja betartani. Ezzel én is így vagyok, mindig elhatározom, hogy nem fogok annyi, szíri-szari dolgot vásárolni, mégis megteszem. Most egy kicsit másképp áll a helyzet, hisz meg kell szorítani a gatyaszíjt, ugyanis egyre nagyobb az infláció, romlik az életszínvonal, ráadásul a szakemberek már elég régóta arra figyelmeztetnek, hogy már most tegyünk félre pénzt a nyugdíjas éveinkre mert ha megérjük akkor nagy bajban leszünk. De az ember nem így gondolkozik (talán evolúciós ártalom?) azt mondja, hogy “csak egyszer élünk” akkor miért nem kóstolhatná meg a kaviárt vagy a drága, francia konyakot, netán a homárt, hisz a közeljövőben még brutálisabb járvány jöhet (vagy a klímakatasztrófa, harmadik világháború stb.) és boldogan tekint majd vissza a szép, koronavírusos időkre?

Társasági élet

Photo by Tima Miroshnichenko on Pexels.com

A koronavírus járvány kapcsán jutott az eszembe, hogy az eddigi életem során, mekkora kockázatot vállaltam ha emberek közé mentem, főleg ősztől tavaszig. Hiába oltattam be magam, influenza elleni vakcinával, hiába szedtem egy rakás vitamint, szinte nem volt olyan tél, hogy ne betegedjek le. Nem, nem velem volt a hiba hanem a körülöttem lévő társasággal, a buszba utazó emberekkel a munkahelyi kollégákkal és a szülinapi zsúri, rokonokkal, ismerősökkel. Remeteként nem sok ember hajlandó élni de én bármikor kipróbálnám. Ha meg tudnám engedni magamnak, hogy elkerüljem az ilyen helyzeteket akkor én lennék a legboldogabb a világon. Azt tanultam az elmúlt két évben, hogy nem szabad megbízni senkiben, hisz nem tudod, hogy amikor találkozol egy baráttal és kezet fogsz vele akkor előtte lehet, hogy az orrát turkálta, vagy felületesen mosott kezet, illetve a boltban fizetett, a piszkos pénzzel (mert a bánkártyáját csak arra használja, hogy a bankautomatából, havonta kivegye a fizetését). Az emberek csak ilyenek a többség elutasítja a maszk viselését (vagy nem használja megfelelően) az oltásokat hülyeségnek tartja és senki nem fog csak úgy megváltozni, mindaddig amíg nem éri el a Földet egy még pusztítóbb katasztrófa, amit természetesen az embernek nevezett, csúcsragadozó fog okozni.

Leltározás

Photo by Tiger Lily on Pexels.com

Azt mondják, hogy általában a férfiak nem találnak meg semmit, főleg olyan dolgokat amiket csak a nők használnak. Például ha a feleség arra kéri a férjet, hogy a nagy szekrényből hozza oda az arckrémjét akkor biztos nem fogja megtalálni. Mivel már annyi kacatot felhalmoztunk, hogy nincs már üres tárolóhely az egyetlen megoldás a megunt, rég nem használt dolgokat eladományozni vagy kidobni. És itt van a gond mert az ember nem igazán szeret megválni a régi kacatjaitól, pedig soha nem fogja használni és csak a helyet foglalja. Nyugaton ezért jó üzlet kis raktárhelyiségeket bérelni, ami nálunk még nem jött be, pedig milliós üzlet lenne. Én már nem tudom pontosan a szerények tartalmát, ezért mindent ki kellene rámolni és leltározni. A probléma csak az hogy nincsen időm és kedvem erre, ezért marad minden a régiben. Sokszor inkább újra megveszem azt az eszközt amit keresek ami tudom pazarlás.

Felső navigáció