Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “életmód”

Mesterséges intelligencia

Photo by Markus Spiske on Pexels.com

A koronavírus járványt leszámítva, még a csapból is ez folyik, nap mint nap, hogy a mesterséges intelligencia hamarosan meg fogja változtatni az életünket és hamarosan fontos kérdésekben már nem az embertől kérünk tanácsokat hanem tőle. Az MI fogja eldönteni, hogy milyen hitelt vegyünk fel, lakásfelújításra a kamasz gyerek pedig egy virtuális világban fog élni, fején egy VR szemüveggel. A tanult emberek pedig azt mondják, hogy akkor lesz probléma amikor a politikusok, fontos döntésekben is hozzá fognak fordulni. Tehát egy új forradalom van a láthatáron de egyelőre nem tudjuk megmondani, hogy ettől jobb lesz az életünk, vagy rosszabb mint a hollywoodi filmekben. Az automatizáció az emberek millióit teszi munkanélkülivé, talán bevezetik az alapjövedelmet és eljön a régen várt Kánaán. De mit fog csinálni a semmittevésben annyi ember? Egész nap a tévé előtt fog tespedni, miközben csipszet majszol? Mindeközben az RNS technológia segítségével, legyőzik a rákot, elindulnak a Marsra az első telepesek és jön az önvezető autó. Megállítjuk a globális felmelegedést, beindul az első fúziós reaktor és megmenekül a kihalástól a szumátrai rinocérosz. Biztos lesznek olyan tevékenységek amit nem lehet géppel helyettesíteni, azokat a kiváltságos szakemberek fogják művelni én pedig biciklizhetek, nyugodtan, napestig…

Okos otthon

© ARED

Ma már szinte minden okos, buta dolgokba nem érdemes befektetni (az más kérdés, hogy az emberek, látszatra egyre hülyébbek). Így jön szembe az okos tégla, az okos mosószer stb. A múlt héten csőtórésünk volt és hiába tartózkodtunk itthon, bizony az alsó szomszéd hamarább észrevette mint mi és egy kicsit eláztattuk (dacára, hogy biztosításunk is van). Ezután döntöttem, hogy “felokosítom” a lakást, beszereztem egy un. Hub-ot és két szenzort, ami érzékeli ha eláraszt a víz. Most már biztonságban érezhetjük magunkat de sajnos csak részben, mert ha újra megtörténik a baj és házon kívül leszünk akkor csak egy értesítés jön a telefonra (csak akkor ha online vagy) és utána kell rohanni, elzárni a csapokat. Az igazi megoldás egy olyan rendszer lenne ami ha szivárog a víz, automatikusan elzárná a főcsapot. Persze ezt utólag nehezen lehet kivitelezni (mert nincs hely), bele kellett volna tervezni a házba (mint a szellőzést). Bezzeg a közelünkben építettek egy olyan lakóparkot ami, eleve okos (a fenti képen látható). Tehát nem marad más hátra mint abban bízni, hogy ha újra bekövetkezne egy ilyen szerencsétlenség akkor időben észrevesszük.

Az életművész

Photo by Aleksandar Pasaric on Pexels.com

Volt egy kollégám aki másfél év után otthagyta a céget és azt mondta, hogy elege van a gályázásból és legalább egy fél évig nem fog dolgozni sehol. Azt is elárulta, hogy csak 6 évet dolgozott legálisan, tehát tudja már milyen ez az életérzés viszont már középkorú. Ha jobban belegondolok akkor csak igazi életművészként tudok rá tekinteni, mások pedig csak munkakerülőnek kiáltanák ki. Valójában, bárhogy is irigylem őt, nagyon rizikós az efféle életforma, hisz nem tud fizetni társadalombiztosítást és ha ne adj isten lebetegszik akkor megszívja. Tudom ő nagyon minimalistán él, mindenről lemond, hogy a hobbiját ápolja és mindig csencsel valamivel. Az egész életét meg lehetne filmesíteni és a dokumentum kategóriában simán adnának egy Oszkár jelölést. Követnék, mindennapi életét ahogy vasárnap megy az ócskapiacra, majd mutatnák este ahogy készíti a vacsoráját a kemping, tűzhelyen. Bevallom, fél évig éltem én is így de nem volt jó (jobb körülmények között mint főhősünk, hisz falun laktam és volt egy kis háztáji gazdálkodás is), nem találtam sehogy a helyem és sok mindenről le kellett mondjak és féltem, hogy mindenki megbélyegez. De még mindig kacérkodok egy alternatív pénzkeresési életmódról, amiből legalább annyit kereshetek mint most a gyárban…

Forradalmi étkezés?

Photo by Pixabay on Pexels.com

Mai rohanó világunkban, főleg a munkahelyen sokszor nincsen időnk enni, ezért már több forrásból is beszerezhetünk olyan ételeket, por formájában amire csak vizet kell töltenünk, összekeverjük és megisszuk. Mindez 2 percünkbe kerül. A gourmand-ok azt mondják, hogy ez a gasztronómia arcon köpése de valljuk be néha nagyon jól jön a tasakos étel. Ezek a cégek azt állítják, hogy egy adagban benne van az összes vitamin és ásványi anyag meg rost a többség pedig, egészségtelen péksüteményeket és kólát fogyaszt. Nekem a reggeli, hétköznapokon egy nagy adag smoothie, utána egy vegán fehérjeszelet és lezárásként az uzsonnáig zabpelyhes, mogyoróvajas, banános turmix. Mivel ezt a kombót már jó ideje variálom egy kicsit meguntam (hiába kaptam ajándékba egy olyan könyvet aminek a címe Idd magad egészségesre). Amint már említettem engem nagyon érdekel a sportoló étele a verseny közben, főleg a profi kerékpárosoké. Az is úgy van kitalálva, hogy gyorsan tudja elfogyasztani a csomagolást pedig a fogával nyissa ki, mert pizzát nem vihet a zsebében. Jelenleg én két ilyen cégről tudok, az egyik a Huel a másik a FiberShake, amit egy magyar fickó alapított és egy díjat is bezsebelt érte. Elhatároztam, hogy megér egy misét és kipróbálom majd később visszatérek a tapasztalatokra.

Utókor

Sokszor gondolkoztam már, hogy az utókor hogyan fog emlékezni rám? Valószínű, hogy sehogy, talán az interneten találnak majd néhány általam készített fényképet és kész. Itt jön a kérdés, hogyan tudok maradandót alkotni? Nem lettem sem híres sportoló sem költő, csak egy egyszerű hétköznapi ember. Nem adom fel és folyamatosan gondolkodom ezen a jelenlegi projektem a stop-motion technikával készített film. Szeretek fényképezni és így adódott ez az ötlet. Az internet tele van ilyen típusú filmekkel, szóval lenyúlom a gyerekem Lego figuráit és elkezdek forgatni. Egyelőre két forgatókönyvem van majd meglátjuk mi lesz belőle (amikor kész lesz megosztom az eredményt és leírom részletesen a tanulságokat).

Minden összefügg?

Mindennapi munkánk, hogy elektromos motorokat gyártsunk de senki nem gondol bele, hogy mi lesz a sorsuk? Nos nekem vannak elképzeléseim. Kimegy a gyárból a motor amiből ipari robot lesz azt megveszi egy élelmiszeripari cég aki un. junk food-ot készít, azt bepakolják a hűtőkamionokba (a megfelelő hőmérsékletet szintén motorokkal biztosítják, minden hűtőkamionba 2 db. kell amit kitalálhatjátok, szintén mi gyártunk) onnan meg kiszállítják a szupermarketekbe. Özönlik a nép a boltba és a reklámok hatására megveszi a sok feldolgozott, nátrium glutamátos, semmire se jó nassolni-valókat csak azért, hogy trendi legyen. Évtizedek alatt tömi magába majd úgy ötven körül lefordul a székről és elviszi a mentő, a kórházban ahol kiderül, hogy infarktusa volt de túléli. A lábadozás alatt megfogadja, hogy soha többé nem fog venni ilyen ételeket de ahogy jobban lesz nem tudja türtőztetni magát és újra kezdődik elölről az egész addig amíg a lábán már nem fog tudni kijönni a kórházból… Mi a mondanivalója ennek a történetnek? Hát az, hogy én is közrejátszok azért, hogy az emberiség a vesztébe rohanjon.

Állva vizelni

Az igazi férfi állva vizel, azért mert férfi. Én is így cselekedtem de úgy 12 éve egy szép nyári napon rájöttem, hogy jobb ha leülök a vécére, ugyanis azt éreztem a lábamon, hogy ha állva csinálom akkor össze vissza spriccel a vizelet (megy bőven a falra is). Most találtam ezt a videót ami beigazolja az állítást, miszerint egyáltalán nem jó ötlet állva vizelni, tudományosan leírták, sőt még egy videót is csináltak hozzá. Szóval bármilyen kemény férfinek is tartod magad, jobb ha leülsz a vécécsészére ha pisilni kell az egészséged megőrzése érdekében!

Fast fashion

Photo by Andrea Piacquadio on Pexels.com

Lemegyünk csak kenyérért és két teli szatyorral térünk vissza. Igen impulzív vásárlók vagyunk mert azt hisszük, hogy ez boldogít, hisz olyan jól mutatott a bábun az a pulóver de valójában nincs is szükségünk rá, ráadásul már nem is fér el a szekrényben. Közben bele sem gondolunk, hogy a fölösleges vásárlásainkkal hozzájárulunk a bolygó halálához. Fast fashion-nek hívják a kétkedők de a lényeg az hogy jól átvernek minket csakis azért, hogy szórjuk a pénzünket. Közben meg éheznek az emberek a világban és még belegondolni is rossz, hogy milyen körülmények között gyártják a kedvenc pólónkat.

Bidé

Photo by Hakim Santoso on Pexels.com

Már nagyon régen elhatároztam, hogyha lesz annyi pénzem akkor veszek egy japán luxusvécét de ez sajnos a mai napig nem jött össze. A gyártók, szerencsére gondoltak a magamfajtára is és megalkották a vécécsészére szerelhető bidét. Nyolc év habozás után végre beszereztem egyet és most már használom is. 15 perc alatt felszereltem, semmi más szereléket nem kellett hozzá, minden klappolt. Nem a legtökéletesebb hisz használat közben kispriccel a deszka és a vécécsésze között (már dolgozok ennek a kiküszöbölésére) de a frissességi érzése a mosás után leírhatatlan! Kevesebb papír fogy és mivel fölösleges a nedves törlőpapír használata a vezetékek sem dugulnak el. Most már bánok, hogy ilyen későn vettem meg.

Versenyképesség

Photo by Snapwire on Pexels.com

Mindenki versenyben van, ha tudatában van ennek ha nem, versenyben van, szép országunk a környező országokkal és versenyben vagyok én a munkahelyi kollégákkal (az un. versenyszférában dolgozok) és a szomszéddal is, akinek a fűje mindig zöldebb. Ki tud jobban teljesíteni (akár az ágyban is) és a leghatékonyabban dolgozni? Ki tud jobban edzeni, mint hobbisportoló, hétvégén a haverokkal? Ki tud jobban felvágni az újonnan vett sportautóval és ki tud több sört legördíteni? Milyen ütemben nő a bruttó hazai termék? És sorolhatnám ezt a végtelenségig. Én nem szeretek versenyezni senkivel, lehet ezért leszek, örök vesztes. Pedig azt hiszem, hogy a versenyszellem még az evolúció során fejlődött ki. Azt hiszem, hogy csak egyetlen ország van a világon ahol másképp kezelik az egészet, Bhután (a GDP helyett a “Bruttó nemzeti boldogságot” mérik). Ha egyszer lecseng a koronavírus járvány és túléljük akkor el kellene gondolkozni, hogy az újrakezdés ne a régi folytatása legyen…

Post Navigation