Palackba zárt üzenetek…

Élet autó nélkül

Jön a nyaralás és elindulunk, vonattal a célpont felé. Mondanom sem kell, hogy nagyon balkáni az egész, sőt a biciklit nem is lehet szállítani (ezt még megfejeli az utasok viszonyulása korongvírusjárványhoz). Megérkezvén a helyszínre kötöttek vagyunk a házigazdánk kedvéhez, hisz csak akkor mondhatjuk, hogy milyen turistacélpontot szeretnénk meglátogatni, ha ő felajánlja. Később a rokonsághoz egy újabb autós család csatlakozik és éreztetik velünk meg látjuk, hogy a mai világban az autós lenézi a nem autóst, vagyis a szegény embert. Tudom egy autót fenntartani luxus és ha nem környezetbarát akkor nem fenntartható. Vagánykodni viszont nagyon jó hisz oda megyek ahová csak akarok, de kis idő múlva önként fog mindenki lemondani róla. Egy városon belül, tömeg-közlekedni pedig ugyan olyan kalandos, főleg most a járvány idején, mint régen és olyan sok a személygépkocsi, hogy nincsenek parkolóhelyek és a csúcsórákban csak araszolni lehet a dugóban. Nagyvárad önkormányzata sokat költött erre és meg is látszik (hibrid autóbuszokat és új villamosokat vásároltak) de az emberek viselkedése a régi. Habár soha nem késő hajtási engedélyt beszerezni de sajnos az én életem így alakult és csak várom a nagy csodát, ha még nem késő…