Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “sport”

Fekete péntek

hervad.pngHa az ember szeretne olcsóbban tehát leárazva vásárolni valamit, november végén akkor, szabadnapot vesz ki erre a napra és már kora reggel lesi a nagy lehetőséget, hogy lecsapjon rá. Nos mindez nem olyan egyszerű, hisz kiválasztottam amit szeretnék, sőt ki is fizettem előre és elégedetten hátradőltem, de másnap jött a fekete leves, hisz tudatták velem, hogy visszamondják (stornírozzák, pontosabban) a rendelésemet (nem indokolták meg, hogy miért) pedig az ajánlat még most is ott virít a honlapjukon?! Mi ez ha nem egy nagy átverés, ebben az esetben csak annyit tudok csinálni, hogy küldök egy levelet amiben kijelentemm, hogy soha többet nem fogok onnan vásárolni, pedig állítólag egy jó hírű osztrák cég!

Kreatív tiltakozás

Oda jutottam, hogy a munkahelyen úgy kell berendezkedjek mint egy sportoló, részben sportruházatot használok (nadrágot biztosítottak, felülre csak egy fehér (sic!) trikót, ami túl kevés nekem télen, még akkor is ha a kemence mellett vagyok, a választás egy futball felsőre esett) és lassan már az ingyenes szünetre sem tudok kimenni, mert akkor sem áll le a meló. A megoldás a sportolóknak szánt, energiaszelet (jelen esetben a képen látható a Tour de France-on is ezt használták). Persze nyugodtan kimehetnék, “rendes” kaját enni de egy fél óra alatt annyi megmunkálandó termék jön ki az asztalomhoz, hogy nem győzném megcsinálni. Ezért határoztam el, hogy tiltakozásul ott maradok és a napi jelentésben megemlítem, hogy feláldoztam magam a termelés kedvéért és drága szénhidrátban gazdag, sportkaját eszek (a következő lépés az lenne, hogy túlórázzak ingyen). A kedves kollégáimat pedig nem tudom az én pártomra állítani, ők szívesen maradnak a munkaidő letelte után is (és nem is gondolják, hogy bűnöznek hisz hetente csak 48 órát szabadna dolgozni), csak a fizetés miatt zúgolódnak, tehát egyedül csak így érdemes lázongani.

Én és a sport

Sportolni gyakorlatilag akkor kezdtem, amikor megkaptam az első biciklimet, ami nagyon hozzám nőtt. Annak idején kétféle Pegas típusú kerékpárt lehetett beszerezni, a Schwinn koppintásút és az összecsukható, kamping-et, nekem az utóbbi jutott. Nagyon sokáig eltartott, a végén már szégyelltem felülni rá, annyira leamortizáltam. Az iskolában, a fiúk futballoztak, a leányok, pedig kézilabdáztak, más alternatíva nem volt, csak a bemelegítő gyakorlatok. Természetesen én is kipróbáltam a futballt, először csatár voltam, (mert sok gólt akartam rúgni) ami nem igazán jött össze, így a középpályára kerültem, majd hátvédnek és a legvégén a kapuba. Kapusként töltöttem el a legtöbb időt, itt jöttem rá, hogy mi a csapatjáték lényege (mindig van egy ember, akire rá lehet fogni, hogy miért nem mi nyertünk!) és a középiskola végén már a lelátón követtem a meccseket, és csak akkor rúgtam labdába, ha kikerült a pályán kívülre és én pontosan ott tartózkodtam, hogy visszaadjam. Akkoriban az unokatestvérem teniszezett és mindenben őt akartam utánozni ezért kipróbáltuk a teniszt és rájöttem, hogy az ilyen sport való nekem, mert mindenben magamra vagyok utalva, és senki nem szól bele a játékomba! Sajnos falun nincsenek teniszpályák és sokszor abba kellett, hagyjuk a játékot, mert a kézilabda pályát ilyenkor teljesen kisajátítottuk és a többség futballozni szeretett volna. Amikor partner nélkül maradtam (mert a barátaim mind elszállingóztak, jobb megélhetés reményében városra) nem maradt más, mint újból a bicikli, annak is a terep változata, a hegyikerékpár. Talán ezt szerettem a legjobban, hisz nincsen annál csodálatosabb, amikor a friss levegőn tekersz, a hegyek között, amint öt pásztorkutya kerget! A nagyvárosban viszont már nem merek az utakon kerékpározni ezért a legideálisabb sportolás a szobakerékpár, ha süt, ha fúj, minden nap lenyomhatsz legalább 4 kilométert, főleg azért, hogy fitt legyél és megnyugtasd magad, hogy tettél valamit az egészséged megőrzéséhez!

Post Navigation