Palackba zárt üzenetek…

Óda a főnökömhöz

Ezúttal is szeretnék, Önnek köszönetet mondani azért a sok fáradságos munkáért aminek hála, elmondhatom, hogy van munkahelyem és nap mint nap csak azért dolgozhatok, hogy valóra váltsam az ön álmait. Örvendek, hogy azt a munkát amit a néger, arab francia sem csinál már meg szívesen, kiszervezte nekünk, Kelet Európába és elmondhatjuk, hogy e válságos és bizonytalan világban sem kell meghúzza a nadrágszíját, a többi menedzserrel együtt, mert mi fenntartjuk azt az életszínvonalat amit megszokott. Nem kell lemondania a provence-i nyaralójáról nyugodtan hajthatja a Lamborghiniját a Francia Riviérán és esténként szürcsölheti a megérdemelt Hennessy konyakját. Azzal sem kell törődnie, hogy a sok melótól már fáj a karom és a lábam de ha netán kidőlök jön egy másik balek (habár a munkaerőhiány miatt egyre nehezebben találni). Tehát éljen a román-francia-japán gazdasági együttműködés!

A munkafelügyelő

A munkafelügyelő (vagy másképp, vonalfőnök) a jómunkásember szemszögéből egy fölösleges szakma, hisz amikor hiányzik, napokig akkor is megy minden a maga rendjén. Feladata az hogy zökkenőmentes legyen a termelés tehát állandóan szemmel kell tartsa az embereit, gyorsan kell reagáljon ha lazsálást észlel de mivel majdnem mindenki korrumpálható ezért elnézi ha a kedvenc melósa macskás videókat néz a telefonján de letolja azt akik megállnak beszélgetni egy pár percre egymással. Sokszor megfeledkezik az igáslóként robotoló emberéről és ha látja, hogy botladozik a teher alatt és kiakad akkor készségesen megemlíti, azt amit minden főnök az arcodba vág éspedig hogy ha nem tetszik valami, akkor nyugodtan leléphetsz (persze a felmondási időn után). Mivel ő is egyszerű munkásként kezdte végig kísérheted az átalakulását az évek során hogyan alakult át talpnyalóvá. Én semmi pénzért nem bújnék a bőrébe hisz nem nagyon áll ki az embereiért a gyűléseken, tehát teljesen azonosult a rendszerrel.

A termelési menedzser

Vannak emberek akiket már az első látáskor el lehet dönteni, hogy jó fejek-e vagy sem és vannak olyanok akikről később derül ki, hogy valójában milyenek. Az utóbbi kategóriába tartozik az én, mélyen tisztelt főnököm is. Történt, hogy pár évvel ezelőtt kitettek a falra egy ládikót amin az állt, hogy ha bármilyen balesetveszélyes dolgot látsz/tapasztalsz akkor írd meg. Kilenc év régiség után vettem a bátorságot és jeleztem ily módon, hogy legalább négy terméknek nincsenek megoldva a legyártásához szükséges segédanyagoknak a tározási helyük. Mivel ezekkel nem a saját tempóm után dolgozok, nagyon kell kapkodni és amikor megtelik a láda az öntési kelékekkel (amik elég nehezek) akkor vissza kell vinni ahhoz a kollégához aki előkészíti. Ott nála van a gond, hisz nincsenek kialakítva polcok (mint a menő modelleknél) ahová tehetném, ezért egy ládába kell rakni ami lent a földön van a vonal alatt (már sokszor bevertem a fejem), ráadásul nagyon szűk helyen kell manőverezni. Amikor a termelési menedzser úr megtalálta a cetlit, ráncolt homlokkal, mérgesen letolt, hogy miért nem mondtam meg direkt a szemébe (azért mert nem áll szóba az emberrel és gyorsan faképnél hagy) és ha nem tetszik akkor nyugodtan elmehetek. De így sem fogta fel, hogy mi a gond (mert halvány fogalma sincs, hogyan dolgozok) és öt perc alatt megoldotta a segédjével a problémát de úgy hogy még több rosszat csinált nekem. A történet lényege, hogy elfelejtették kiírni a ládikóra, legalább apró betűvel, hogy „ha valamit ötleted van és azt így jelzed akkor a termelési menedzserrel gyűlik meg a bajod„! Ezért készítettem a MI segítségével egy dalt amit neki ajánlok!

Legjobb drámai előadás

Az én drága főnököm majdnem minden gyűlést vidáman kezd majd vagy az előző napi problémák miatt, vagy azért mert az egyik kolléga tapintatlanul kérdezett valamit, hirtelen nagyon komollyá válik, elkezdi fölspannolni magát majd olyan drámai szónoklatot nyom le, hogy mi sem tudjuk kacagjunk-e vagy sírjunk. Az egész előadás inkább vicces mint komoly sőt én jelölném is a legjobb drámai szereplésért való díjra. De hát ugye nem a színházban vagyunk (egyébként sem jár ilyen helyre a jómunkásember) és együtt kellene értsünk vele de nem sikerül. Én már el is terveztem, hogy mielőtt felmondok az utolsó ilyen gyűlésen a főnök háta mögötti pannóhoz megyek és egy bábbal fogom utánozni az alakítását.

Újévi beszéd

A különböző elnökök újévi beszédét mindenki nagy figyelemmel követi és persze másképp értelmezi mint én a mi nagyfőnökünk beszédét. Nagyjából úgy láttam mint amikor Napóleon biztatta a seregeit a nagy csata előtt. Az egésznek az volt a lényege, hogy az idén újabb kihívásokkal állunk szembe, lefordítva még többet kell az idén dolgozzunk, még több szabadidőt kell feláldozzunk némi fizetésemelésért cserébe (van egy vonal ahol egyetlen egy?! ember dolgozik de nyárra 100 darabot kell legyártson hetente). Mielőtt elítélnék valakit csak azt tudom mondani, hogy elsősorban velünk van a baj mert nem tartunk össze hisz a beszéd után senki nem mondta el a véleményét, mindenki sietett uzsonnázni. Szóval olyan ez mint az alábbi vicc:

A gályarabokhoz lemegy a felügyelő, és azt mondja nekik: – Emberek! Van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy ma dupla adag rumot kap mindenki! – És mi a rossz? – kérdi az egyik rab. – A kapitány úr vízisízni akar!

Be nem tartott ígéretek

Karácsony a kereszténység legnagyobb ünnepe és paradox módon ilyenkor adódik a legtöbb munka a nagy multinacionális cégeknél. Mindenkinek joga van x nap szabadságra egy évben, elméletileg ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy annak csak a 70% kapod a többi elvész. Eddig hiába kértük a kedves főnököt, hogy januárban még maradhassunk 2 napot, nem egyezett bele, sőt azt is elárulta, hogy lehet jövő szombaton is be kell mennünk! Pedig minden héten olvasod a hírekben, hogy a robotok és az automatizálás miatt hamarosan munkanélkülivé válsz (mégis munkaerő krízis van, robotok meg sehol sincsenek a láthatáron) és ha negyven feletti vagy akkor azt tanácsolják a tudósok, hogy a legjobb ha csak heti három napot melózol. Hab a tortán a magyarországi „rabszolgatörvény”. Nesze neked Boldog Karácsony!

Ez van…

Pénteken a főnök újra begurult és tudatta velünk, hogy bizony mi nem karitatív szervezet vagyunk és ha nem termelünk akkor nem jön a pénz. Ebből én azt vettem ki, hogy nem érdemes azon gondolkodni, hogy mi van a történet mögött, csak dolgozzál és ha netán késik az alkatrész akkor a megoldás az, hogy áldozd fel a drága szabadidődet és maradj túlórázni és ne is próbálkozz gondolkozni azon, hogy valamelyik tanult ember az irodában (talán a logisztikus, valamelyik menedzser asszisztens stb.) hibázott. Azon sem érdemes agyalni, hogy az irodai személyzet fizetését is mi termeljük ki azon meg pláne nem, hogy miért van a nagyfőnöknek 6 kerékpárja, illetve a még annál is nagyobb menedzsernek provence-i nyaralója, medencével? A válasz mindenre az, hogy hát ez van és kuss, pedig minden csak rajtunk múlik, pedig egységesen fel tudnánk lépni ellenük, szakszervezetet hozhatnánk létre, sztrájkolhatnánk stb. mert a törvény megengedi…