Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “pénz”

Bankkártya

Meglepő, hogy a legtöbb ismerős aki bankkártyával rendelkezik, mennyire ódzkodik az online vásárlástól. Elsősorban azért nem használják ezt a roppant kényelmes megoldást mert attól félnek, hogy ellopják az adataikat és másnap lenullázva találják a számlájukat. Persze nem tudják, hogyan is működik hisz a szomszéd figyelmeztette, hogy bizony ne kockáztassanak semmit, menjenek el az automatához (de itt is érhetik meglepetések), vegyenek ki onnan pénzt és azt offline használják. Vannak olyan helyek, mint pl. a piac vagy kisebb üzletek ahol tényleg nem használható, de az kimondottan nevetséges, aki olyan boltban sem használja ahol elfogadják. Az internet bankolásról ne is beszéljek, pedig nekem megér havi, 3 lejt (ING) ez a nagyszerű szolgáltatás hiszen így ki tudok kifizetni minden számlát, sorbaállás nélkül.

Update: íme egy HVG cikk.

A pénznek van szaga

Bizony a híres mondás a mai világban nem fedi a valóságot pedig köztudott, hogy szép hazánk fizetőeszköze nem papírból van hanem műanyagból és ha szagos akkor nyugodtan a farzsebben lehet hagyni, mosás előtt. Azon csodálkozom, hogy a bankkártya tulajdonosok zöme soha nem szeretné kipróbálni az online vásárlást pedig nem tudják, hogy mit veszítenek. A legtöbb indok az, hogy félnek mert ellopják az adataikat, viszont azt nem tudják, hogy a fizetés SSH titkosított csatornán történik. Most pedig az előnyök: nem kell sorba állni (nem pazarlom a drága szabadidőmet ilyesmire), nem kapok el a tömegben semmilyen nyavalyát (plusz a bankókon pontosan annyi bacilus éldegél mint a mosogatószivacson) tehát sokkal kényelmesebb és praktikusabb. A barátom szerint csak egyetlen egy hátránya van, mert ha csak így költöd a pénzed akkor nem érzed a “súlyát”.

Három misi

Nem szeretem azokat az embereket akik, mielőtt megvásárolnának egy terméket (pl. egy praktikus kézi pumpát), felkutatják az összes boltot, hogy hol a legolcsóbb és amikor megtudják, hogy mennyibe kerül, elállnak a vételtől (mert 10 lejért inkább kidobom a tüdőmet). Persze mindenki csak addig húzza a takaróját ameddig ér, de olyan palikról van szó akik megengedhetnének maguknak, kisebb nagyobb dolgokat. A fölösleges pénzüket pedig vagy bedugják a matrac alá, vagy legjobb esetben a bankba teszik. Nekem nincsen megtakarított pénzem (de tudom, hogy jó lenne mert “nem lehet tudni fiam, hogy mi ér”) viszont aki évekig ül a pénzén és nem tudja, hogy mit akar, nos az nem én vagyok. Ezek az emberek ráadásul még a 2007-es év előtti milliókkal számolnak. Ha valami tetszik akkor habozás nélkül megveszem, igaz hogy ha meghaladja a 100 lejt akkor jóvá kell hagyja az asszony is, de ez már egy másik történet 🙂

Ha én egyszer gazdag lennék!

Vajon egy átlagos embernek hányszor adatik meg az életben, olyan állopot, amikor megveheti, legalább az egyik olyan ketyerét a sok közül amitől hosszabb/rövidebb ideig tényleg boldognak érezheti magát? Szerintem akkor, ha nyer a lottón (aminek a valószínűsége szinte egyenlő a nullával) esetleg örököl egy hatalmas vagyont, kirabol egy bankot vagy szerencsés csillagzat alatt született és mondjuk életművész? Ha a fentebb említett dolgok nem jönnek össze, akkor csak sóvárogni lehet, a karbonvázas hegyikerékpárért, a Linn audiószerverért, a tóparti nyaralóért, a fullextrás Volvóért, vagy álmodik a nyomor és elégedjünk meg azzal, amink van? Aki soha nem játszott el a gondolattal, hogy mire költené a pénzét, ilyen helyzetben, akkor az illetőnek kevés a fantáziája.

Post Navigation