Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the category “filózások”

Friss levegő

Kedves kollégám, Laci amióta a pandémia tart egyszer sem jött be a gyári szünetben az ebédlőbe mert azt mondta, hogy jobban érzi magát kint a friss levegőn. Kipróbáltam én is de vannak hátulütői, ugyanis nincsen ülőalkalmatosság így vagy az útpadkára vagy a fűre tudunk leülni, délelőtt pedig nincsen árnyék, ráadásul a közelben zakatol a légkondi. Ha pedig az étteremből szeretnénk ételt vásárolni akkor elvitelre kell kérni, ami egy polisztirol dobozt jelent és szünetig a hűtőszekrényben (ami nagyon koszos, hisz egy közösségben így jó ez) kell tárolni. Így marad az otthoni kaja, amit sokszor macerás elkészíteni főleg kényelmi okokból. Én a fűre szoktam leülni de ott támadnak a hangyák és órák múlva is úgy érzem, hogy az egész testemen mászkálnak. Jeleztük a vezetőségnek, hogy jó lenne, legalább egy piknik pad és asztal de nem reagáltak, kérésünkre. Úgy lehetne überelni az egészet, hogy vennék egy kemping széket, napernyőt és egy szolár grill-t (amit a szünet előtt egy óra előtt kellene beindítani) de ez csak utópia, hisz nem lenne ahol tároljam és nagyon zsebbenyúlós. Elképzeltem, hogy milyen lesz Laci utolsó előtti napja a nyugdíjazása előtt. Mit sem sejtve kilép az ajtón és egy pincér fogadja, a gyepen egy nagy sátor lesz, ahová bekíséri. A sátorban lesz csak az igazi meglepetés, egy nagy asztal, minden földi jóval az egyik felén maga a menedzser köszönti a háttérben pedig a minőségügyi, mérnöknő fog, hastáncot lejteni. A nagy buli után megköszönik az áldozatos munkáját a kedves kollégának és átnyújtják az arany Rolex órát…

Az emberi viselkedés

Hallgatom Friderikusz Sándor érdekfeszítő beszélgetéseit, de amiket mondott Csányi Vilmos etológus az nagyon elgondolkoztatott. Szerinte az ember csak akkor fog tanulni a hibáiból ha még nagyobb katasztrófát okoz cselekedeteivel és millióknak kell elhalálozzanak, hogy rájöjjön a piacgazdaság nem fenntartható. Ha az embereket nem kötik le akkor agresszívvé válnak és ha elmegyünk repülővel Rómába egy city break-re akkor az kártékony tevékenység de eltartja a reptéri dolgozót, a pilótát a taxist stb. Tehát hiába járnak gyerekeink iskolába, gyártjuk a sok fölösleges kacatot miközben pusztítjuk a Földet, egyszer bizony eljön az apokalipszis. A koronavírus járvány megmutatta, hogy ha beüt a ménkű akkor az ember képes összefogni de ez nem elég hisz globális problémákat csak globális tervekkel lehet megoldani és a nemzeti kormányok erre nem alkalmasak. Abba az irányba haladunk, hogy az irányítást egy világkormány tudná megoldani ami sok politikus rémálma.

A furfangos kolléga egy napja

Mostanában fedeztem fel ezeket a videókat amikben azt láthatjuk, hogy milyen egy napja a japán tűzoltónak, politikusnak, programozónak, cégvezetőnek stb. Nagyon érdekesnek találtam hisz tényleg keményen dolgoznak és azon gondolkodtam el, hogy milyen videót készítenék az én furfangos kollégám egy napjáról? Nos teljesen más lenne mint Japánban hisz az itteni derék emberek egész nap csak azon agyalnak, hogy minél kevesebb munkával üssék el az időt. Mentségükre mondhatják, hogy kevés a fizetés, sok a munka és így vágnak vissza. De tulajdonképp mit is láthatnánk? Hát azt, hogy a kolléga már a szünetet, legkevesebb egy negyed órával meghosszabbítja, a műszak lejárta előtt szintén és effektív kb. csak 5-6 órát dolgozik. Hiába vannak kamerák, főnökök olyan ügyesen kijátssza a rendszert, hogy bármikor neki lehetne adni a “legfurfangosabb melós” díjat. De persze ez soha nem fog megtörténni és lehet, hogy csak engem zavar, mást nem.

Bolti élelmiszerek

Photo by Ponyo Sakana on Pexels.com

Létezik sok olyan szkeptikus ember (Európa keleti felében, főleg a 40 év kommunizmus és az alacsony életszínvonal miatt) aki azt hiszik, hogy a boltokban forgalmazott élelmiszerek mindegyike, egészségkárosító hatással bír. Szerintük az organikus az nem bio és hiába szabályozzák törvények, hogy minden összetevőt meg kell említeni a csomagoláson, bizony sok káros anyagot eltitkolnak és csak a háztáji az igazi (pedig ma nem éri meg pl. paradicsomot termeszteni a kertben mert az üzletben sokkal olcsóbb). Az egyik kedves kolléganőm is ilyen, eddig még soha nem vásárolt uzsonnát a gyárban, mindig magával hoz valamit. Még nem beszélgettünk erről a témáról, csak egy keveset a közösségi médiában de álljunk meg egy szóra. Biztos azt mondaná, hogy ők minden, zöldség/gyümölcsöt otthon megtermelnek és sok haszonállatot nevelnek. Szerintem sok olyan élelmiszer van az üzletekben ami egészséges és otthon nem reprodukálható. Most felsorolok néhányat a teljesség igénye nélkül. Errefelé, minden háziasszony készít tésztát otthon de nem durumlisztből és a formája is korlátozott (mert otthon nem áll rendelkezésre jó, tésztakészítő gép pl. spagettit nem lehet csinálni csak cérnametéltet és lapos tésztát), fagylaltot is kevesen készítenek dacára, hogy már olcsón lehet fagylaltkészítő gépet venni. A különböző kekszekről, csokoládéról vagy tejtermékekről ne is beszéljek (a sajttal senki sem próbálkozik csak a túróval). A másik aspektusa az otthon elkészített ételeknek az, hogy csak a háziasszony és szűk családja tudja, hogy milyen körülmények között készülnek és egészen biztos, hogy gond lehet a higiéniával. Ma már biztos csak PR fogás de léteznek olyan termékek is amin büszkén díszeleg a “királyi udvar, hivatalos beszállítója” plecsni is. Ezek a szkeptikus emberek biztos étterembe sem mennek szívesen (és ha elmennek akkor a végén mindig azt mondják, hogy “én jobbat csinálok”) de egyelőre úgy látszik, hogy a mai fiatalok amikor felnőnek, sokat nem fogják a konyhát használni, inkább a kényelmesebb utat választják és ételt rendelnek.

Milliókat érő ötletek?

Photo by Artem Podrez on Pexels.com

Néha csak úgy “kipattannak” a fejemből olyan ötletek amik szerintem milliókat érnek de soha nem fogja megvalósítani senki és ha léteznének akkor mindannyiunknak jobb lenne az élete. A teljesség igénye nélkül leírok néhányat: földi eper keresztezése, steviával (mert sok embernek az eper csak úgy magában nem finom, ezért cukorral eszik) kivonni, genetikailag a paszulyból azt az anyagot ami a szellentést idézi elő, a zoknikon jelezni, nagy betűkkel, hogy jobbas vagy balos (mert használat után hozzáidomul a lábadhoz és ha felcseréled akkor már nem kényelmes), az egyszínű fürdőköpenyen mindig kell keresni az akasztót, ezért azt egy teljesen más, rikító színűvel helyettesíteném stb. Tudom ezek kissé “pihent” ötletek de azt hiszem, hogy lenne igény rájuk, ráadásul ha meg tudnám valósítani valamelyiket akkor eléldegélhetnék a rajta keresett pénzen. De én nem vagyok egy Edison, ezért csak gyűjtöm az ötletelek és várom a befektetőket…

Euro 2021

Elmondhatom, hogy ez lesz az első olyan, rangos focibajnokság amit nem igazán fogok követni. Elsősorban azért mert rájöttem, hogy nem nekem való, hisz nem is művelem és még a csapból is csak a futball folyik, épülnek a stadionok, közpénzből és mindenki a második Aranycsapat eljövetelére vár. Amikor pedig Valter Attila a Giro d’Italian három napig hordta a rózsaszín trikót mindenki meglepődött, hogy ő kicsoda? Már csak a sztárfocisták viselkedése sem tetszik sem a pályán (amikor időhúzás miatt, percekig fetrengnek a gyepen) sem a magánéletük (óriási fizetés kapnak és méregdrága sportkocsikkal furikáznak, majd ripityára törik). Bezzeg Ronaldót mindenki ismeri és sokan csak a futball kedvéért dobnak ki az ablakon rengeteg pénzt, tippelni. Apám mindig is azt mondta, hogy a focistának csak egy buta fej kell és egy erős láb. Amint már említettem az átkosban amikor ezeket az eseményeket a román tévé nem is közvetítette, képesek voltunk a hegyre kimenni, hogy ott kövessük egy kis sport tévén, orosz kommentárral. Ma pedig hiába nézhetném, 4K minőségben, miközben olajszegény csipszet majszolnék, úgyis elaludnék a kanapén. Inkább meghallgatom, Besenyő Pista bácsi monológját a fociról.

Eurosport Player

Szeretem nézni a nagy kerékpárviadalokat, köztük a Giro d’Italia-t is. Körülbelül két éve az Eurosport úgy döntött, hogy a hétvégeken csak pénzért adja, tehát ha nem fizetsz elő akkor élőben nem látod, csak valamikor másnap egy lehetetlen órában. Sokat gondolkoztam míg végül úgy döntöttem, hogy előfizetek, hisz egy évre csak 100 lejbe kerül. Igen ám de hamar rájöttem, hogy egy kicsit átvertek hisz amikor elindítom a műsort a telefonomon és átirányítom a tévére még egy fél óra sem kell és máris akadozni kezd. Ahogy fogynak a kilométerek és érkeznek a célba, annál sűrűbben fordul elő ez az idegesítő élmény. Tudom biztosan, hogy nem az én készülékeimmel van baj, hisz jó az internetem és más streaming szolgáltatások, nagyszerűen mennek. Úgy érzem, hogy egy kissé átvertek és ugyanúgy jártam mint az olasz tonhalsalátával, Kelet Európának olcsóbb de a sávszélesség kisebb. Ráadásul nincsen sem magyar, sem román nyelv ha az angolt választod akkor az egyik kommentátor nagyon erős angliai akcentussal beszél amiből szinte semmit sem értesz. Zárásként csak azt tudom mondani, hogy hajrá Walter Attila!

Agorafóbia

Photo by Andrew Neel on Pexels.com

Nagyon érdekes és furcsa betegség A nő az ablakban c. film kapcsán jutott az eszembe. Egy kicsit én is ilyennek érzem magam, noha nem nagyon volt pánikrohamom amikor nyílt tereken sétáltam, egyedül de egészen jól elvagyok otthon, a négy fal között. A buszozásról már írtam, hogy nem tetszik (ez inkább a higiéniával függ össze) de többedmagammal jobban szeretek mászkálni. Sokszor volt már olyan érzésem, hogy a tömegben úgy éreztem, mintha mindenki csak engem bámulna. Ez akkor volt sokkoló amikor a koronavírus járvány közepén, félelemből olyan maszkkal ingáztam a melóba amivel majdnem úgy néztem ki mint Darth Vader. Régen sokat folyt az orromból a vér és egyszer egy üzletben eredt el, akkor éreztem rosszul magam. A nagyobb ceremóniákat sem szeretem, főleg a lakodalmakat. Persze eszem ágában sincs orvoshoz menni ezzel a problémával de nyugodtan elmondhatom, hogy engem a járvány miatti elzárások nem igazán viseltek meg.

Kettős mérce?

Photo by edwin josu00e9 vega ramos on Pexels.com

A közelmúltban, tanult emberek (miniszterelnökök is) azt mondták, hogy egyes nyugati cégek, Kelet Európának silányabb termékeket készítenek és hát ez vérlázító. Teszteket is elvégeztek és a végén nem tudták bebizonyítani, hogy tényleg igaz-e ez az állítás. Szerintem ha igaz akkor azért van így mert mi nem engedhetjük meg magunknak az olasz tonhalsalátát, abban a formában mint amilyet mondjuk Németországnak készítenek, ezért a keletiben több a zöldség és kevesebb a hal. Minálunk a legtöbb üzletben még így is egy vitrinbe van elzárva. Nem tudom, hogy van ez az elektronikai cikkekkel, ugyanolyan minőségűek? Szerintem igen és csak az élelmiszerek változóak. Majd ha valamikor a koronavírus járvány után eljutok nyugatra akkor megkóstolom azt a bizonyos tonhalsalátát.

Helyek ahová nem vágysz

Photo by sergio souza on Pexels.com

Hazánk tele van szépséges helyekkel amelyeket soha nem fogok meglátogatni (tudom soha ne mond, hogy soha de én így érzem). Azt is tudom, hogy mivel Nagyváradhoz közelebb van Budapest mint Bukarest a hazai fővárosba sem kívánkozok. Szóval miért hagynám ki Románia 100 csodás, turisztikai látványosságát mielőtt meghalnék? Elsősorban az infrastruktúra miatt, nincsenek autópályák, a vonatozás nagyon balkáni, minden le van robbanva, sok helyen nem tudják megbecsülni és kihasználni a helyi adottságokat (lásd pl. Herkulesfürdő). Ez érezhető volt a tengerparton de még Félixfürdőn is. El sem tudom képzelni hogyan nyaralnék Teleorman vagy Gorj megyében? A Bihar megyei Püspökfürdőn elnéptelenedett a kemping, helyette pedig panziók sokasága sorakozik és annyi illegális kutat fúrtak hogy kiapadt Európa egyedi termálvizes tója. Nem jobb a helyzet Székelyföldön sem mivel a mai turistának nem elég csak a szállás és a túrós puliszka, esetleg a medveles ő aktívan szeretne nyaralni, hegyikerékpár pályákon vagy kalandparkokban (országúti biciklivel életveszélyes megközelíteni Gyilkos-tavat). Tehát egy nagy lehetőséget hagynak ki a románok, inkább pusztítják a természetet, illegális fakitermeléssel és nem tudnak EU-s pénzeket lehívni, hogy szebbé és jobbá tegyék a környezetüket.

Post Navigation