Ezt az érzést biztos ismeri mindenki egyszer már én is beszéltem róla itt azonban szembe jött a minap ez a kanadai úr aki teljesen lenyűgözött a videóival. Nem tagadom de irigylem a következő életemben olyan szeretnék lenni mint ő és nem csak azért mert közös bennünk az országúti kerékpározás (a gőzölős vasaló iránti fétise, lenyűgöző).
Az év vége felé, karácsonykor szeretném bejelenteni egy személyes rekordot, egész évben biciklivel jártam a munkahelyemre ami számokban így néz ki: 2522 kilométert tettem meg tehát megspóroltam 268 kg CO2 kibocsátást. Tudom, hogy nem nagy kunszt de nekem az mert van bennem egy egészséges klímaszorongás és amikor látom a kollégákat amint egyedül jönnek a 20 éves, dízel autójukkal és lesajnálva mustrálnak, főleg ha zuhog az eső. Ilyenkor szeretném ha eljönne az a pillanat amikor ők csak akkor tudnának kocsikázni ha fizetnének nekem zöld kvótát. Nem tagadom, hogy ha megengedhetném magamnak akkor egy napelemes, elektromos mopedautóval furikáznék… Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Vannak emberek akik azért közlekednek biciklivel mert tudatosak és zöldek és vannak olyanok akik azért mert nem tudnak megengedni és fenntartani maguknak egy autót. A fenti úr (akit nagyra becsülök fel is vagyok iratkozva a csatornájára) megengedheti magának, csak egy videó kedvéért, hogy vintage biciklivel rója az erdőt. Bevallom nekem is használt kerékpárjaim vannak mert ilyen az anyagi helyzetem (az álom, országúti bicikli drágább mint egy autó) de azért nem “jómunkásember” drótszamárral közlekedek a városban (erről itt írtam). Ezt a mozgalmat under biking-nak nevezik és az a lényeg, hogy minél régebbi legyen a járgány. Persze azért még irigykedve csodálom a munkahelyem parkolójában az egyik menedzser, méregdrága, elektromos bringáját…
Az idei születésnapom nagyon jól sikerült mert egy kedves rokonomnak, hála élőben a helyszínen nézhettük végig a Giro d’Italia időmérő szakaszát amit Budapesten rendeztek meg. Ilyen nagy, nemzetközi sporteseményen még nem vettem részt de csodálatos volt látni a sok országúti kerékpáros sztárt amint eltekernek előttünk, köztük Mathieu van der Poel-t, Valter Attilát, Simon Yates-t, Mark Cavendish-t, Alejandro Valverde-t és még sorolhatnám. Nem semmi látvány volt a csapatszállító buszok látványa az elképesztő kerékpárok és az egész felhajtás. Sajnos nem tudtam tőlük autogramot szerezni de megérte elmenni habár nagyon elfáradtunk és zavart egy kicsit a nagy tömeg (azt mondtam, hogy ha most nem kapom el a koronavírust akkor soha). Azt hiszem, hogy a második életemben profi kerékpáros szeretnék lenni 🙂
Mindannyian tudjuk, hogy ha valamit nem célszerszámmal próbálunk megszerelni akkor lehet, hogy többet ártunk mint gondolnánk hisz patentfogóval is le lehet szedni egy csavart de meglátszik majd a nyoma. Így van a biciklizéssel is amikor megjelent a 90-es években a hegyikerékpár akkor egészen oda voltam tőle és amikor nagy nehezen be tudtam szerezni egyet akkor sokat tekertünk az erdőben. Vastagabb abroncsai voltak és sokkal robusztusabb mint a kemping Pegas (helyi legendás, gyerekkori retró, márka amit újra felélesztettek) azt hittük, hogy elnyűhetetlen. Amikor eljöttem a városba akkor is ilyen típust vásároltam és azzal ingáztam a munkahelyre majd rájöttem, hogy nem nekem való hisz a célnak sokkal jobban megfelel egy városi bicikli. Nagy nehezen megtaláltam az igazit ami egy könnyű, merev villájú, gyári sárvédővel felszerelt és ami a legfontosabb, hogy hagyományos lánc helyett, ékszíj hajtású járgány. Sokkal gyorsabb mint az előző (vékonyabb kerék, hátsó agyváltó és agydinamó) és annak van kitalálva, hogy minél kevesebb erőfeszítéssel jussunk el Á-ból B-be. Sőt szinte karbantartást sem igényel, elég félévente megmosni. Egyelőre használom, egészséggel…
Ha igazán tökös lenne a cégvezetés akkor arra kötelezném az, autóval ingázó kollégákat, hogy minden hónapban, szén-dioxid kvótát fizessenek, elsősorban azoknak akik biciklivel, elektromos robogóval/rollerrel vagy autóbusszal közlekednek, esetleg vegetáriánusok vagy nincsen tévékészülékük, nem szeretnének gyereket szülni/nemzeni stb. (jelenleg megtérítik a tömegközlekedés bérletet, illetve un. üzemanyag jegyet adnak). Ugyanúgy működne mint a nagy, környezetszennyező vállatoknál, ráadásul elmondhatnák, hogy karbon semlegesek. Tudom, hogy ezzel nem váltanánk meg a világot de igazán nevetséges ahogy a kedves főnököm, egyedül jön a hét személyes, kompakt egyterű, dízel üzemű autójával a munkába. Ha tőlem telne csak akkor folytathatná ezt a luxust ha fizetne azoknak akik ezt a tevékenységet, zöld úton teszik meg, ha esik ha fúj. Esetleg telepítene a város mellé 10 hektár fát.
Szeretem nézni a nagy kerékpárviadalokat, köztük a Giro d’Italia-t is. Körülbelül két éve az Eurosport úgy döntött, hogy a hétvégeken csak pénzért adja, tehát ha nem fizetsz elő akkor élőben nem látod, csak valamikor másnap egy lehetetlen órában. Sokat gondolkoztam míg végül úgy döntöttem, hogy előfizetek, hisz egy évre csak 100 lejbe kerül. Igen ám de hamar rájöttem, hogy egy kicsit átvertek hisz amikor elindítom a műsort a telefonomon és átirányítom a tévére még egy fél óra sem kell és máris akadozni kezd. Ahogy fogynak a kilométerek és érkeznek a célba, annál sűrűbben fordul elő ez az idegesítő élmény. Tudom biztosan, hogy nem az én készülékeimmel van baj, hisz jó az internetem és más streaming szolgáltatások, nagyszerűen mennek. Úgy érzem, hogy egy kissé átvertek és ugyanúgy jártam mint az olasz tonhalsalátával, Kelet Európának olcsóbb de a sávszélesség kisebb. Ráadásul nincsen sem magyar, sem román nyelv ha az angolt választod akkor az egyik kommentátor nagyon erős angliai akcentussal beszél amiből szinte semmit sem értesz. Zárásként csak azt tudom mondani, hogy hajrá Walter Attila!
Tombol a nyár és az idei Tour de France ami megosztó sportág hisz aki nem sportszerűen szeret biciklizni az naponta nem fog leülni a tévé elé, hogy megnézzen egy szakaszt ami minimum 4 óra. Pedig nagyon izgalmas, mint az utolsó, 14-ik szakasz ami hegyre mászós volt. Mintha a részese lettem volna a versenynek, az utolsó kilométerekben, ahogy fölfele kaptattak a sok néző között a sportolók. Szóval Vive la Tour!
Sportolni gyakorlatilag akkor kezdtem, amikor megkaptam az első biciklimet, ami nagyon hozzám nőtt. Annak idején kétféle Pegas típusú kerékpárt lehetett beszerezni, a Schwinn koppintásút és az összecsukható, kemping-et, nekem az utóbbi jutott. Nagyon sokáig eltartott, a végén már szégyelltem felülni rá, annyira leamortizáltam. Az iskolában, a fiúk futballoztak, a leányok, pedig kézilabdáztak, más alternatíva nem volt, csak a bemelegítő gyakorlatok. Természetesen én is kipróbáltam a futballt, először csatár voltam, (mert sok gólt akartam rúgni) ami nem igazán jött össze, így a középpályára kerültem, majd hátvédnek és a legvégén a kapuba. Kapusként töltöttem el a legtöbb időt, itt jöttem rá, hogy mi a csapatjáték lényege (mindig van egy ember, akire rá lehet fogni, hogy miért nem mi nyertünk!) és a középiskola végén már a lelátón követtem a meccseket, és csak akkor rúgtam labdába, ha kikerült a pályán kívülre és én pontosan ott tartózkodtam, hogy visszaadjam. Akkoriban az unokatestvérem teniszezett és mindenben őt akartam utánozni ezért kipróbáltuk és rájöttem, hogy az ilyen sport való nekem, mert mindenben magamra vagyok utalva, és senki nem szól bele a játékomba! Sajnos falun nincsenek teniszpályák és sokszor abba kellett, hagyjuk a játékot, mert a kézilabda pályát ilyenkor teljesen kisajátítottuk és a többség futballozni szeretett volna. Amikor partner nélkül maradtam (mert a barátaim mind elszállingóztak, jobb megélhetés reményében városra) nem maradt más, mint újból a bicikli, annak is a terep változata, a hegyikerékpár. Talán ezt szerettem a legjobban, hisz nincsen annál csodálatosabb, amikor a friss levegőn tekersz, a hegyek között, amint öt pásztorkutya kerget! A nagyvárosban viszont már nem merek az utakon kerékpározni ezért a legideálisabb sportolás a szobakerékpár, ha süt, ha fúj, minden nap lenyomhatsz legalább 4 kilométert, főleg azért, hogy fitt legyél és megnyugtasd magad, hogy tettél valamit az egészséged megőrzéséhez!
Palackba zárt üzenetek... 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!