Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “kerékpár”

Eurosport Player

Szeretem nézni a nagy kerékpárviadalokat, köztük a Giro d’Italia-t is. Körülbelül két éve az Eurosport úgy döntött, hogy a hétvégeken csak pénzért adja, tehát ha nem fizetsz elő akkor élőben nem látod, csak valamikor másnap egy lehetetlen órában. Sokat gondolkoztam míg végül úgy döntöttem, hogy előfizetek, hisz egy évre csak 100 lejbe kerül. Igen ám de hamar rájöttem, hogy egy kicsit átvertek hisz amikor elindítom a műsort a telefonomon és átirányítom a tévére még egy fél óra sem kell és máris akadozni kezd. Ahogy fogynak a kilométerek és érkeznek a célba, annál sűrűbben fordul elő ez az idegesítő élmény. Tudom biztosan, hogy nem az én készülékeimmel van baj, hisz jó az internetem és más streaming szolgáltatások, nagyszerűen mennek. Úgy érzem, hogy egy kissé átvertek és ugyanúgy jártam mint az olasz tonhalsalátával, Kelet Európának olcsóbb de a sávszélesség kisebb. Ráadásul nincsen sem magyar, sem román nyelv ha az angolt választod akkor az egyik kommentátor nagyon erős angliai akcentussal beszél amiből szinte semmit sem értesz. Zárásként csak azt tudom mondani, hogy hajrá Walter Attila!

Tour de France 2019

Tombol a nyár és az idei Tour de France ami megosztó sportág hisz aki nem sportszerűen szeret biciklizni az naponta nem fog leülni a tévé elé, hogy megnézzen egy szakaszt ami minimum 4 óra. Pedig nagyon izgalmas, mint az utolsó, 14-ik szakasz ami hegyre mászós volt. Mintha a részese lettem volna a versenynek, az utolsó kilométerekben, ahogy fölfele kaptattak a sok néző között a sportolók. Szóval Vive la Tour!

Én és a sport

Sportolni gyakorlatilag akkor kezdtem, amikor megkaptam az első biciklimet, ami nagyon hozzám nőtt. Annak idején kétféle Pegas típusú kerékpárt lehetett beszerezni, a Schwinn koppintásút és az összecsukható, kemping-et, nekem az utóbbi jutott. Nagyon sokáig eltartott, a végén már szégyelltem felülni rá, annyira leamortizáltam. Az iskolában, a fiúk futballoztak, a leányok, pedig kézilabdáztak, más alternatíva nem volt, csak a bemelegítő gyakorlatok. Természetesen én is kipróbáltam a futballt, először csatár voltam, (mert sok gólt akartam rúgni) ami nem igazán jött össze, így a középpályára kerültem, majd hátvédnek és a legvégén a kapuba. Kapusként töltöttem el a legtöbb időt, itt jöttem rá, hogy mi a csapatjáték lényege (mindig van egy ember, akire rá lehet fogni, hogy miért nem mi nyertünk!) és a középiskola végén már a lelátón követtem a meccseket, és csak akkor rúgtam labdába, ha kikerült a pályán kívülre és én pontosan ott tartózkodtam, hogy visszaadjam. Akkoriban az unokatestvérem teniszezett és mindenben őt akartam utánozni ezért kipróbáltuk a teniszt és rájöttem, hogy az ilyen sport való nekem, mert mindenben magamra vagyok utalva, és senki nem szól bele a játékomba! Sajnos falun nincsenek teniszpályák és sokszor abba kellett, hagyjuk a játékot, mert a kézilabda pályát ilyenkor teljesen kisajátítottuk és a többség futballozni szeretett volna. Amikor partner nélkül maradtam (mert a barátaim mind elszállingóztak, jobb megélhetés reményében városra) nem maradt más, mint újból a bicikli, annak is a terep változata, a hegyikerékpár. Talán ezt szerettem a legjobban, hisz nincsen annál csodálatosabb, amikor a friss levegőn tekersz, a hegyek között, amint öt pásztorkutya kerget! A nagyvárosban viszont már nem merek az utakon kerékpározni ezért a legideálisabb sportolás a szobakerékpár, ha süt, ha fúj, minden nap lenyomhatsz legalább 4 kilométert, főleg azért, hogy fitt legyél és megnyugtasd magad, hogy tettél valamit az egészséged megőrzéséhez!

Post Navigation