Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “kerékpár”

A nagyratörő víziló

Aki látta a Derült égből Polly c. klasszikust az már rögtön az elején [Figyelem spoiler!] jót röhögött a francia búvároktatón aki elmagyarázza a főhősnek, hogy ha víziló vagy akkor hiába fested be magad csíkosra azért hogy zebrának tűnj, úgyis víziló maradsz. Ha pedig kispénzű, kerékpárbuzi vagy (még akkor is ha Dél Floridában élsz) és Kínából rendelsz olcsó, karbon kerekeket a bicódra majd próbálod eltüntetni a logót a felniről de ezzel a manőverrel tönkreteszed csak azért, hogy higgyék azt, hogy valami drága nyugati márka. Röviden nem mered vállalni, hogy ki vagy ezért úgy viselkedsz mintha playboyként tengetnéd. Persze tisztelem mert mindezt dokumentálta a fenti videón (meg nem említve hogy egyáltalán miért). Én is így fogok cselekedni de ellentétben a főhőssel én vállalom a csóróságomat…

Bikefitter

Ha most kérdezne meg a tanító néni, hogy mi szeretnék lenni akkor rögtön rávágnám, hogy bikefitter1 (sajnos magyar megfelelője nincs). Nem kell hozzá más csak egy kisebb iroda a sarkában egy csontvázzal, egy nagy tévével a falon és egy olyan szerkezettel a közepén ami távolról egy szobakerékpárnak tűnik. A nyergén egy szenzoros sapka található ami kommunikál a számítógéppel (és a dedikált szoftverrel). Szóval bejön az amatőr országúti biciklis (érdekes, hogy hegyi kerékpárost még nem láttam) a saját járgányával és elpanaszolja, hogy kényelmetlen neki a bringa. A bikefitter pedig leméri és átviszi a gépre a beállításokat, utána pedig ráragaszt még egy csomó szenzort a lábára és megkéri, hogy pedálozzon. Maximum egy óra alatt rájön, hogy mi minden nem volt optimálisan beállítva majd módosítja a delikvens bringáján az ülés magasságát a cipő stopliját a kormány dőlésszögét stb. Időnként lecsatolja a csontvázról az ülepét és ráteszi egy nála kapható jobb ülésre, hogy demonstrálja az igazát. És mindez mondanom sem kell, hogy nagyon drága mulatság. Elgondolkodtam, hogy ha én nyitnék egy ilyen stúdiót akkor rövid időn belül le is húzhatnám a rolót hisz senki nem kopogna az ajtómon mert Nagyváradon az országúti kerékpározás annyira egy szubkultúra, hogy simán le tudod élni úgy az életet, hogy nem fogsz látni az utakon egyetlen egy ilyen biciklist. És az öregek pedig kiröhögnének mert annyi meséjük lenne a sportolási kalandjaikról ami arról szólna, hogy sisak nélkül síeltek, gumicsizmában ami dróttal volt rögzítve a síléchez és annyira jó volt nem mint most amikor a Z generációs sihederek szlalomozva rollereznek a járdán…

  1. A bikefitter, vagy kerékpár beállító, olyan szakember, aki segít a kerékpárok optimális beállításában a bringázók számára. Célja, hogy a kerékpárosok kényelmét, hatékonyságát és teljesítményét maximálja a megfelelő méretű kerékpár, az ideális pozíció és az ergonomikus beállítások révén.
    A bikefitter általában figyelembe veszi a következő tényezőket:
    Személyes testalkat: Magasság, lábméret és testtartás.
    Használati cél: Versenykerekezés, túrázás, vagy hobbi szintű használat.
    Kerékpár típus: Az eltérő típusú kerékpárok (hegyi, országúti kerékpár, stb.) különböző beállításokat igényelnek.
    Tartózkodási idő: Hosszú távú kényelem és teljesítmény szempontjából.
    A bikefitting folyamata magában foglalja a kerékpár különböző részeinek állítását, például a nyereg magasságát, a kormánymagasságot és a távolságot, hogy a kerékpáros optimálisan tudja kihasználni a kerékpár adta lehetőségeket. ↩︎

Erőltetett, kerékpáros termékek

Vannak dolgok amiknek az életben semmi értelme nincs de a marketingesek mégis ránk erőltetik majd egy idő után mindenki elkezdi használni. Ilyen a kerékpáripar is. Amikor a kilencvenes évek elején berobbant a hegyikerékpár a kereke 26-os méretű volt majd egyre nagyobb lett, 27.5 jelenleg pedig 29. A 2020-as évek elején pedig kitalálták az országúti kerékpárt murvára vagy földútra ebből lett a gravel. Mindenki furcsán nézte de mivel lekenyerezték az influenszereket most ez a divat, bikepacking és egy hosszú hétvégi kaland, sátorral és gázrezsóval. Pedig már ott volt a montenbájk amit a többség a városban használ és soha nem merészkedik ki a hegyekre, mondván a lakóparkok között is rossz az út (pontosan mint a városi terepjáró). Most pedig jön a 32-es ?! kerékméret aminek csak a nyakigláb biciklisek örvendenek de már látom előre, hogy elterjed a profi, országúti mezőnyre is és akkor dobhatom ki a felszerelést sőt lesz hátsó, 13 sebességű fogaskoszorú is. Szóval ha pangás van egy termék körül akkor találjunk ki valami egészen eszementet (mint annak idején a borotválkozásnál használt pengék számával) és ezzel megmentjük az ipart. Valami oknál fogva csak a terepkerékpár (nem összetévesztendő a hegyivel), vagyis a Cyclo-cross nem terjedt el nagyon a lelkes amatőrök között.

Az országúti, kerékpárversenyek logikája

Photo by wal_ 172619 on Pexels.com

Még az Lance Armstrong érában az unokaöcsém unszolására néztük az országúti kerékpárversenyeket de akkoriban engem az MTB érdekelt. A 2010 évek közepétől viszont megtértem és azóta egy picit okosabb lettem e téren. Tudom, hogy kik a legnagyobb sztárok és titokban én is próbálom élni az életüket, habár egymagamban tekerek és már nem vagyok fiatal. Szóval, általában majdnem minden verseny úgy zajlik, hogy rögtön a lassú rajt után kialakuló szökevények egy kis csoportja a céltól kábé 20 kilométerig tudják tartani az iramot de utána a mezőny (ami hatékony de pici hiba miatt nagy bukás jöhet létre) ledarálja és az erejét okosan beosztó sztár nyer. Persze van amikor hazaérnek mert összedolgoznak és sprintben dől el a győztes személye. Más az ábra ha Tadej Pogačar, Mathieu van der Poel, esetleg Remco Evenepoel is részese a versenyben. Ilyenkor szólóban mennek, dominálva a versenyt ezért kissé unalmassá téve azt. Az erős emberek mindig a hegyen támadnak és ott szakítsák le a többieket. Ha lapos a szakasz (ez többnyire a többnapos versenyeken szokott lenni) akkor a sprintereké a terep, akiket vonatban visznek a célig, élükön a felvezető emberrel (érdekes videó erről itt) És nem szabad elfeledni azt a fontos tényt sem, hogy a kerékpárverseny is csapatsport ahol a csapattagok a sztárjukért dolgoznak, szélárnyékban tartják, ők veszik fel neki az ételt/italt stb. Az egésznek a varázsa az hogy itt nem lehet az időt húzni mint a futballban, vagy jók a lábaid vagy sem, ha buksz akkor nincs idő a hempergésnek. A laikusok azt mondják, hogy biztos dopping áll az ilyen teljesítmény mögött de szerintem nem így van.

Biciklivel a melóba

A képen Mathieu van der Poel versenyzik, szakadó hóesésben.

Már a legelső munkahelyemre is ingáztam a biciklivel, hébe-hóba majd 26 évvel később újrakezdtem. Először csak akkor amikor jó idő volt de az utóbbi három évben, télen nyáron. Sokan ezt nem értik meg és mindig azt kérdik, hogy miért nem tudok busszal járni mint a többiek (autóm nincsen). Erre eléggé komplex a válasz, talán nem is tudom megmagyarázni. Elsősorban az egészséges életmód és a környezettudatosság miatt. Tudom szélmalomharcnak tűnik az egész és mindenki leszarja a legtöbb autósnak csak szálka vagyok a körme alatt. De valójában azért csinálom, hogy a mélyen tisztelt munkafelügyelő úr a behemót, városi terepjárójával tudjon bejönni a gyárba, egyedül. Mert ha mindenki így gondolkodna akkor nekünk már régen annyi lenne. A politika tudná csak szabályozni ezt de láttuk, hogy mi zajlott a Covid járvány idején és utána hisz az antivaxerek azt kiabálták, hogy nekik senki ne mondja meg, hogy maszkot hordjanak vagy erőszakkal beoltsák. Utána erősödött meg a szélsőjobb és ők bizony nem hisznek a klímaválságban sem…

Vuelta és a palesztinok

Aki követi a tévében az országúti kerékpárversenyeket azok értetlenül álltak az idei Vuelta történései előtt. Az történt, hogy palesztinpárti tüntetők többször megzavarták az eseményt és két szakaszt be sem lehetett fejezni két másikat pedig le kellett rövidíteni. Utánanéztem és rájöttem, hogy azért volt ilyen furcsa az idén ez a verseny (és úgy fogunk visszaemlékezni rá, hogy a 2025-ös ahol tüntetések voltak) mert a spanyolok kiálltak a palesztin nép mellett és nem szívesen látták a mezőnyben az Israel Premier Tech csapatát ami egy izraeli-kanadai üzletember irányít és aki nyíltan támogatja Benjámín Netanjáhút. A sport sok helyen összefonódik a politikával (erről majd később egy bejegyzésben majd írok) de a kerékpárversenyeket ideális megzavarni hisz nem stadionokban zajlik hanem a közutakon. Persze én sem értem, hogy mi zajlik Izraelben és mikor fognak végre megegyezni a palesztinokkal (szerintem amíg nem lesz önálló államuk addig soha).

Euro 2024

Minden második évben van valami nagy, futballrendezvény és ehhez minden igazi férfinak van hozzászólása. Már régebben leírtam, hogy miért nem játszom de most jött el az idő, hogy teljesen lemondjak róla, mármint a követésével. Elsősorban azért mert át van politizálva a munka miatt lehetetlen minden meccset megnézni (nem tudom, hogyan csinálják az igazi fanatikusok mert követik a csapatot és a helyszínen szurkolnak) és az idők során elvesztette a varázsát (időhúzás, szabálytalanságok, irritáló sztárfocisták, gázsijai és allűrjei). Általában nincsenek meglepetések, mindig olyan csapat nyer aki hozza a papírformát a gyengébbeknek hiába drukkolsz mert esélyük sincs, hogy továbbjussanak. Ha már kétszer kikaptak akkor csak matematikai esélyük van a továbbjutásra (x csapat meg kell verje y-t és a kedvenc az utolsó meccset 2 gólkülönbséggel kell felülmúlja). Persze tudjuk, hogy ez lehetetlen de minden országban volt régen egy aranygeneráció és nosztalgiázhatunk ezen, sörvedelés közben. Ilyenkor nincs más választásunk egy idegen csapatnak kell szurkoljunk tovább és morfondírozhatunk azon, hogy bezzeg a németek csak azért jobbak mert több a színes bőrű játékosaik. De én inkább kerékpárversenyeket nézek mert ott nincs lehetőség a lacafacázásra és a legkeményebbek bukás után is letekerik a távot, szakadó esőben, föl a hegyre. Tudom most a legtöbben azt mondják, hogy hát persze hiszen ők doppingolnak de a Lance Amstrong éra már régen lecsengett…

Saját tempó

Aki szereti az országúti kerékpáros versenyek izgalmait nézni a tévén akkor sokszor elhangzik a kommentátor szájából, hogy egyes versenyzők a saját tempójukban tekernek de ha valaki támad akkor már nem tudja tartani az iramot és leszakad. Nem kell profi atléta legyél, hogy megtapasztald ezt az érzést, elég ha olyan munkahelyen dolgozol ahol valamilyen munkagép ritmusa diktálja az iramot, nap mint nap. Jönnek a gyártószalagon a termékek, leveszem az asztalra és elvégzem az én dolgom. A probléma csak az hogy kb. húszpercenként akad egy olyan darab amivel többet kell pepecselni és ha megállítom a szalagot akkor feltorlódnak a tálcák és felborul a ritmus. Ehhez még jön időközönként a megtelt ládák ürítése (az öntési formákkal) és ha megszomjazok akkor iszok, tehát kapkodás az egész. Az egész vonalon csak nekem jutott ki az a szerencsés helyzet, hogy ilyen helyen dolgozzak és úgy érzem, hogy nem becsülik meg eléggé a munkámat…

Tökélyre fejlesztett videó

Ezt az érzést biztos ismeri mindenki egyszer már én is beszéltem róla itt azonban szembe jött a minap ez a kanadai úr aki teljesen lenyűgözött a videóival. Nem tagadom de irigylem a következő életemben olyan szeretnék lenni mint ő és nem csak azért mert közös bennünk az országúti kerékpározás (a gőzölős vasaló iránti fétise, lenyűgöző).

Személyes rekord

Az év vége felé, karácsonykor szeretném bejelenteni egy személyes rekordot, egész évben biciklivel jártam a munkahelyemre ami számokban így néz ki: 2522 kilométert tettem meg tehát megspóroltam 268 kg CO2 kibocsátást. Tudom, hogy nem nagy kunszt de nekem az mert van bennem egy egészséges klímaszorongás és amikor látom a kollégákat amint egyedül jönnek a 20 éves, dízel autójukkal és lesajnálva mustrálnak, főleg ha zuhog az eső. Ilyenkor szeretném ha eljönne az a pillanat amikor ők csak akkor tudnának kocsikázni ha fizetnének nekem zöld kvótát. Nem tagadom, hogy ha megengedhetném magamnak akkor egy napelemes, elektromos mopedautóval furikáznék… Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

Post Navigation