Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

“Mindig a politika”

Photo by Markus Spiske on Pexels.com

Szép hazánkban a politikai élet annyira gáz, hogy már nem éri meg, sima hétköznapi emberként “politizálni”. Engem nagyon zavar, hogy választáskor a győztes pártok nem tudják négy évig kormányozni az országot mert a belső politikai harcukkal vannak elfoglalva, ezért céltalanul sodródik a hajó, olyan mintha a legénység zendülést hajtott volna végre rajta. Ismeretlen kormányfőjelöltek bukkannak föl, majd tűnnek el és kábé félévente megbukik a kormány. Közben 2026-ig el kell költeni az EU-tól kapott, helyreállítási alapot de meg vagyok győződve, hogy nem fog sikerülni nekik és egy csomó pénztől esik majd el az ország, olyan ez mintha nyernék a lottón de nem tudnám elkölteni a nyereményt. Egy olyan pártot csinálnék ami arra buzdítaná a választópolgárokat, hogy ne menjenek el szavazni, mert egyszerűen nem éri meg, nincsenek jó arcok és kormányzás nélkül is mennek a dolgok, hisz mindenki tudja, hogy a politikus, lop csal és hazudik. Mi erdélyi magyarok mindig az RMDSZ-re szavazunk de sokan ugyanezt vallják róluk is sőt még azt is, hogy mindenkivel lefekszenek mert jobb a kormányon belül mint kívül. Mindennek a győztese a szélsőséges, populista pártok megerősödése akik már bejutottak a parlamentbe. Tehát én nem vagyok egyáltalán optimista, politikai és energia válság van és közben tombol a koronavírus járvány, amit nagyon rosszul kezeltek az illetékesek.

Anti-vaxxer

Igen újabb szóval bővült a szókincsem, igaz angolul van de a jelentése az hogy vakcinaellenes. Mint már írtam az összeesküvés elmélet hívők aranybányára leltek a koronavírus járvány kapcsán és az igazságot túl egyszerűnek tartják ezért találnak ki mindenféle, elképesztő, tudományosnak tűnő marhaságot. A legjobb anti-vaxxerek pedig azok akik intellektuálisnak vallják magukat, főleg ha az egészségügyben dolgoznak. Az sem riasztja el őket, hogy Románia a második, jelen pillanatban az elhalálozási listán és az átoltottságban is az utolsók között kullog. Közben meg elkezdődött Szent Piroska búcsúja ahol a zarándokok, fittyet hánynak (és keresztet) a járványügyi szabályokra és csókolgatják a szent ereklyét. Őket covidiótáknak hívják. Közben meg megbukott a román kormány de ez megér egy újabb bejegyzést…

Társasági élet

Photo by Tima Miroshnichenko on Pexels.com

A koronavírus járvány kapcsán jutott az eszembe, hogy az eddigi életem során, mekkora kockázatot vállaltam ha emberek közé mentem, főleg ősztől tavaszig. Hiába oltattam be magam, influenza elleni vakcinával, hiába szedtem egy rakás vitamint, szinte nem volt olyan tél, hogy ne betegedjek le. Nem, nem velem volt a hiba hanem a körülöttem lévő társasággal, a buszba utazó emberekkel a munkahelyi kollégákkal és a szülinapi zsúri, rokonokkal, ismerősökkel. Remeteként nem sok ember hajlandó élni de én bármikor kipróbálnám. Ha meg tudnám engedni magamnak, hogy elkerüljem az ilyen helyzeteket akkor én lennék a legboldogabb a világon. Azt tanultam az elmúlt két évben, hogy nem szabad megbízni senkiben, hisz nem tudod, hogy amikor találkozol egy baráttal és kezet fogsz vele akkor előtte lehet, hogy az orrát turkálta, vagy felületesen mosott kezet, illetve a boltban fizetett, a piszkos pénzzel (mert a bánkártyáját csak arra használja, hogy a bankautomatából, havonta kivegye a fizetését). Az emberek csak ilyenek a többség elutasítja a maszk viselését (vagy nem használja megfelelően) az oltásokat hülyeségnek tartja és senki nem fog csak úgy megváltozni, mindaddig amíg nem éri el a Földet egy még pusztítóbb katasztrófa, amit természetesen az embernek nevezett, csúcsragadozó fog okozni.

Leltározás

Photo by Tiger Lily on Pexels.com

Azt mondják, hogy általában a férfiak nem találnak meg semmit, főleg olyan dolgokat amiket csak a nők használnak. Például ha a feleség arra kéri a férjet, hogy a nagy szekrényből hozza oda az arckrémjét akkor biztos nem fogja megtalálni. Mivel már annyi kacatot felhalmoztunk, hogy nincs már üres tárolóhely az egyetlen megoldás a megunt, rég nem használt dolgokat eladományozni vagy kidobni. És itt van a gond mert az ember nem igazán szeret megválni a régi kacatjaitól, pedig soha nem fogja használni és csak a helyet foglalja. Nyugaton ezért jó üzlet kis raktárhelyiségeket bérelni, ami nálunk még nem jött be, pedig milliós üzlet lenne. Én már nem tudom pontosan a szerények tartalmát, ezért mindent ki kellene rámolni és leltározni. A probléma csak az hogy nincsen időm és kedvem erre, ezért marad minden a régiben. Sokszor inkább újra megveszem azt az eszközt amit keresek ami tudom pazarlás.

A munka nem szégyen?

A munka nem szégyen de bevallom, hogy néha szégyellem a munkámat. Most mindenki azt kérdezné, hogy akkor miért nem váltok? Elsősorban azért mert beszari vagyok, másodsorban pedig azért mert így van a rendjén minden. Reggel elindulsz az unalmas munkahelyre, ahol szinte ingyen gályázol majd fáradtan hazaérsz és nincsen kedved semmire. E-hez még társulnak a családi problémák és akkor elmondhatom, hogy szép kis életem van. Minden a látásmódon alapszik mint a fenti videó, el kell jutni arra a szintre, hogy ha nyakig szarban vagy akkor is lásd meg az adott helyzet jóságát. Azt mondják, hogy az optimisták tovább élnek de lehet, hogy ők elég bátrak voltak ahhoz, hogy megcsinálják a szerencséjüket. Én nem vagyok elég bátor, nem kockáztatok és csak sodródok az árral.

Mézadagoló

Sadenie lipovej aleje vo Vinosadoch
Bratislavská župa

A nyáron vendégségben voltunk és minden reggeli után teáztunk. A házigazda pedig mézet ajánlott a cukor helyett. A probléma a méz adagolása volt a teáscsészébe. Kanállal nehezen lehetett átvinni mert lecsorog. Majdnem minden vásárba lehet kapni olyan, kerámia edényt amihez van fából egy mézcsurgató is de az nem igazán praktikus mert a kupakja nem zár rendesen. Létezik műanyag is ami úgy működik mint a folyékony szappan adagolók de az sem igazán jó mert ha sokáig áll a méz magában akkor megcukrosodik és nem folyik. Találtam egy olyat ami üvegből van és a tetejébe van integrálva a csurgató és jól zár. Elgondoltam, hogy megveszem és ha minden jól megy akkor jövőre odaajándékozzuk a házigazdának. Remélem, hogy beválik és használni fogja még akkor is amikor mi már nem leszünk ott, ugyanis nagyon nehéz kitalálni az ajándék tárgyát, hogy megfeleljen a célnak és tényleg örömet okozzon…

Szakmai ártalom

Azt hiszem elértem az életem abba a szakaszába, hogy szembe kell nézzek azzal a ténnyel, hogy öregszem. Két éve vettem észre, hogy már nem olyan jó az állóképességem és kezd fájni az egyik ujjam. Szegény anyám jut az eszembe aki mindig mondogatta, hogy fájnak a kezén az ízületei és ezt a betegséget, nagyanyámtól örökölte. Elsőre nekem is ez ugrott be de valami nem stimmel. Ha vásárolsz egy egyszerű billentyűzetet akkor azon is írja, hogy ínyhüvelygyulladást kaphatsz én meg majdnem hat éve bakkerolom a rezet. Rájöttem, hogy azért fájnak az ujjaim, mert szinte ugyanazt a mozdulatsorokat csinálom, napi nyolc órában. Tehát elhasználódtak az ízületeim stb. másképp ezt szakmai ártalomnak is nevezhetjük. Persze ezt nehéz bizonyítani, pereskedni meg nagyon sok pénzbe kerülne így csak az marad hátra, hogy vagy szakmát váltok vagy addig feszítem a húrt amíg el nem szakad és akkor már a cipőmet sem fogom tudni bekötni.

Rétegzene

Photo by Ruca Souza on Pexels.com

Még a negyedik koronavírus hullám előtt, meglepődve vettem észre, hogy Nagyvárad egy rangos zenei eseménynek ad otthont. A legnagyobb fellépő a világ, talán legjobb dzsessz-szaxofonosa lesz, Jan Garbarek. Nem ismeretlen számomra sőt régen még hallgattam is de valahogy nem kívánkozok elmenni a koncertre. Elsősorban a járvány tart vissza, másodsorban pedig a zenéje. Tudjuk jól, hogy mindenki a fülbemászó, slágereket szereti és valahogy a rétegzenét csak az entellektüeliek, vagy a hipszterek szeretik. Létezik élvezhetőbb dzsessz is de amit a fentebb említett művész úr játszik az nem az számomra. Vannak jobb dalai de valahogy nem tudom élvezni és a mai világban amikor a zene, általában csak háttérzörejnek kell, mert nincs idő csak ezzel foglalkozni akkor nagyon kis ideje marad az embernek úgy hallgatni a zenét mint 40 évvel ezelőtt. Szóval itthon maradok és talán megnézek egy epizódot a kedvenc sorozatomból.

Élet autó nélkül

Photo by SHVETS production on Pexels.com

Jön a nyaralás és elindulunk, vonattal a célpont felé. Mondanom sem kell, hogy nagyon balkáni az egész, sőt a biciklit nem is lehet szállítani (ezt még megfejeli az utasok viszonyulása korongvírusjárványhoz). Megérkezvén a helyszínre kötöttek vagyunk a házigazdánk kedvéhez, hisz csak akkor mondhatjuk, hogy milyen turistacélpontot szeretnénk meglátogatni, ha ő felajánlja. Később a rokonsághoz egy újabb autós család csatlakozik és éreztetik velünk meg látjuk, hogy a mai világban az autós lenézi a nem autóst, vagyis a szegény embert. Tudom egy autót fenntartani luxus és ha nem környezetbarát akkor nem fenntartható. Vagánykodni viszont nagyon jó hisz oda megyek ahová csak akarok, de kis idő múlva önként fog mindenki lemondani róla. Egy városon belül, tömeg-közlekedni pedig ugyan olyan kalandos, főleg most a járvány idején, mint régen és olyan sok a személygépkocsi, hogy nincsenek parkolóhelyek és a csúcsórákban csak araszolni lehet a dugóban. Nagyvárad önkormányzata sokat költött erre és meg is látszik (hibrid autóbuszokat és új villamosokat vásároltak) de az emberek viselkedése a régi. Habár soha nem késő hajtási engedélyt beszerezni de sajnos az én életem így alakult és csak várom a nagy csodát, ha még nem késő…

Tokyo 2020

Az idei olimpia kapcsán nekem csak az fog megmaradni, hogy ugye ez az első olyan rangos sportesemény amit nézők nélkül rendeztek, a koronavírus járvány miatt és a nagy sztárok sorra visszaléptek vagy kikaptak már az első körben. Itt megemlíteném, Hosszú Katinkát, Mathieu van der Poel-t vagy Naomi Osakát. A verseny előtt ők voltak kikiáltva az abszolút győzteseknek és lám nagyon gyorsan pofára estek. Közben meg ismeretlen sportolókat avattak királlyá. Továbbra is kerestem, hogy melyik a leglátványosabb sport az olimpián és nem találtam jobbat a biciklizésnél (mivel a női iszapbirkózás még nem olimpiai sportág) valamint a boksz is csak a filmeken érdekes. Mivel az időeltolódás miatt, a legtöbb sportesemény vagy hajnalban vagy délelőtt zajlott ezért interneten követtem ami szintén újdonság volt.

Post Navigation