Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Mézadagoló

Sadenie lipovej aleje vo Vinosadoch
Bratislavská župa

A nyáron vendégségben voltunk és minden reggeli után teáztunk. A házigazda pedig mézet ajánlott a cukor helyett. A probléma a méz adagolása volt a teáscsészébe. Kanállal nehezen lehetett átvinni mert lecsorog. Majdnem minden vásárba lehet kapni olyan, kerámia edényt amihez van fából egy mézcsurgató is de az nem igazán praktikus mert a kupakja nem zár rendesen. Létezik műanyag is ami úgy működik mint a folyékony szappan adagolók de az sem igazán jó mert ha sokáig áll a méz magában akkor megcukrosodik és nem folyik. Találtam egy olyat ami üvegből van és a tetejébe van integrálva a csurgató és jól zár. Elgondoltam, hogy megveszem és ha minden jól megy akkor jövőre odaajándékozzuk a házigazdának. Remélem, hogy beválik és használni fogja még akkor is amikor mi már nem leszünk ott, ugyanis nagyon nehéz kitalálni az ajándék tárgyát, hogy megfeleljen a célnak és tényleg örömet okozzon…

Szakmai ártalom

Azt hiszem elértem az életem abba a szakaszába, hogy szembe kell nézzek azzal a ténnyel, hogy öregszem. Két éve vettem észre, hogy már nem olyan jó az állóképességem és kezd fájni az egyik ujjam. Szegény anyám jut az eszembe aki mindig mondogatta, hogy fájnak a kezén az ízületei és ezt a betegséget, nagyanyámtól örökölte. Elsőre nekem is ez ugrott be de valami nem stimmel. Ha vásárolsz egy egyszerű billentyűzetet akkor azon is írja, hogy ínyhüvelygyulladást kaphatsz én meg majdnem hat éve bakkerolom a rezet. Rájöttem, hogy azért fájnak az ujjaim, mert szinte ugyanazt a mozdulatsorokat csinálom, napi nyolc órában. Tehát elhasználódtak az ízületeim stb. másképp ezt szakmai ártalomnak is nevezhetjük. Persze ezt nehéz bizonyítani, pereskedni meg nagyon sok pénzbe kerülne így csak az marad hátra, hogy vagy szakmát váltok vagy addig feszítem a húrt amíg el nem szakad és akkor már a cipőmet sem fogom tudni bekötni.

Rétegzene

Photo by Ruca Souza on Pexels.com

Még a negyedik koronavírus hullám előtt, meglepődve vettem észre, hogy Nagyvárad egy rangos zenei eseménynek ad otthont. A legnagyobb fellépő a világ, talán legjobb dzsessz-szaxofonosa lesz, Jan Garbarek. Nem ismeretlen számomra sőt régen még hallgattam is de valahogy nem kívánkozok elmenni a koncertre. Elsősorban a járvány tart vissza, másodsorban pedig a zenéje. Tudjuk jól, hogy mindenki a fülbemászó, slágereket szereti és valahogy a rétegzenét csak az entellektüeliek, vagy a hipszterek szeretik. Létezik élvezhetőbb dzsessz is de amit a fentebb említett művész úr játszik az nem az számomra. Vannak jobb dalai de valahogy nem tudom élvezni és a mai világban amikor a zene, általában csak háttérzörejnek kell, mert nincs idő csak ezzel foglalkozni akkor nagyon kis ideje marad az embernek úgy hallgatni a zenét mint 40 évvel ezelőtt. Szóval itthon maradok és talán megnézek egy epizódot a kedvenc sorozatomból.

Élet autó nélkül

Photo by SHVETS production on Pexels.com

Jön a nyaralás és elindulunk, vonattal a célpont felé. Mondanom sem kell, hogy nagyon balkáni az egész, sőt a biciklit nem is lehet szállítani (ezt még megfejeli az utasok viszonyulása korongvírusjárványhoz). Megérkezvén a helyszínre kötöttek vagyunk a házigazdánk kedvéhez, hisz csak akkor mondhatjuk, hogy milyen turistacélpontot szeretnénk meglátogatni, ha ő felajánlja. Később a rokonsághoz egy újabb autós család csatlakozik és éreztetik velünk meg látjuk, hogy a mai világban az autós lenézi a nem autóst, vagyis a szegény embert. Tudom egy autót fenntartani luxus és ha nem környezetbarát akkor nem fenntartható. Vagánykodni viszont nagyon jó hisz oda megyek ahová csak akarok, de kis idő múlva önként fog mindenki lemondani róla. Egy városon belül, tömeg-közlekedni pedig ugyan olyan kalandos, főleg most a járvány idején, mint régen és olyan sok a személygépkocsi, hogy nincsenek parkolóhelyek és a csúcsórákban csak araszolni lehet a dugóban. Nagyvárad önkormányzata sokat költött erre és meg is látszik (hibrid autóbuszokat és új villamosokat vásároltak) de az emberek viselkedése a régi. Habár soha nem késő hajtási engedélyt beszerezni de sajnos az én életem így alakult és csak várom a nagy csodát, ha még nem késő…

Tokyo 2020

Az idei olimpia kapcsán nekem csak az fog megmaradni, hogy ugye ez az első olyan rangos sportesemény amit nézők nélkül rendeztek, a koronavírus járvány miatt és a nagy sztárok sorra visszaléptek vagy kikaptak már az első körben. Itt megemlíteném, Hosszú Katinkát, Mathieu van der Poel-t vagy Naomi Osakát. A verseny előtt ők voltak kikiáltva az abszolút győzteseknek és lám nagyon gyorsan pofára estek. Közben meg ismeretlen sportolókat avattak királlyá. Továbbra is kerestem, hogy melyik a leglátványosabb sport az olimpián és nem találtam jobbat a biciklizésnél (mivel a női iszapbirkózás még nem olimpiai sportág) valamint a boksz is csak a filmeken érdekes. Mivel az időeltolódás miatt, a legtöbb sportesemény vagy hajnalban vagy délelőtt zajlott ezért interneten követtem ami szintén újdonság volt.

Friss levegő

Kedves kollégám, Laci amióta a pandémia tart egyszer sem jött be a gyári szünetben az ebédlőbe mert azt mondta, hogy jobban érzi magát kint a friss levegőn. Kipróbáltam én is de vannak hátulütői, ugyanis nincsen ülőalkalmatosság így vagy az útpadkára vagy a fűre tudunk leülni, délelőtt pedig nincsen árnyék, ráadásul a közelben zakatol a légkondi. Ha pedig az étteremből szeretnénk ételt vásárolni akkor elvitelre kell kérni, ami egy polisztirol dobozt jelent és szünetig a hűtőszekrényben (ami nagyon koszos, hisz egy közösségben így jó ez) kell tárolni. Így marad az otthoni kaja, amit sokszor macerás elkészíteni főleg kényelmi okokból. Én a fűre szoktam leülni de ott támadnak a hangyák és órák múlva is úgy érzem, hogy az egész testemen mászkálnak. Jeleztük a vezetőségnek, hogy jó lenne, legalább egy piknik pad és asztal de nem reagáltak, kérésünkre. Úgy lehetne überelni az egészet, hogy vennék egy kemping széket, napernyőt és egy szolár grill-t (amit a szünet előtt egy óra előtt kellene beindítani) de ez csak utópia, hisz nem lenne ahol tároljam és nagyon zsebbenyúlós. Elképzeltem, hogy milyen lesz Laci utolsó előtti napja a nyugdíjazása előtt. Mit sem sejtve kilép az ajtón és egy pincér fogadja, a gyepen egy nagy sátor lesz, ahová bekíséri. A sátorban lesz csak az igazi meglepetés, egy nagy asztal, minden földi jóval az egyik felén maga a menedzser köszönti a háttérben pedig a minőségügyi, mérnöknő fog, hastáncot lejteni. A nagy buli után megköszönik az áldozatos munkáját a kedves kollégának és átnyújtják az arany Rolex órát…

Az emberi viselkedés

Hallgatom Friderikusz Sándor érdekfeszítő beszélgetéseit, de amiket mondott Csányi Vilmos etológus az nagyon elgondolkoztatott. Szerinte az ember csak akkor fog tanulni a hibáiból ha még nagyobb katasztrófát okoz cselekedeteivel és millióknak kell elhalálozzanak, hogy rájöjjön a piacgazdaság nem fenntartható. Ha az embereket nem kötik le akkor agresszívvé válnak és ha elmegyünk repülővel Rómába egy city break-re akkor az kártékony tevékenység de eltartja a reptéri dolgozót, a pilótát a taxist stb. Tehát hiába járnak gyerekeink iskolába, gyártjuk a sok fölösleges kacatot miközben pusztítjuk a Földet, egyszer bizony eljön az apokalipszis. A koronavírus járvány megmutatta, hogy ha beüt a ménkű akkor az ember képes összefogni de ez nem elég hisz globális problémákat csak globális tervekkel lehet megoldani és a nemzeti kormányok erre nem alkalmasak. Abba az irányba haladunk, hogy az irányítást egy világkormány tudná megoldani ami sok politikus rémálma.

A furfangos kolléga egy napja

Mostanában fedeztem fel ezeket a videókat amikben azt láthatjuk, hogy milyen egy napja a japán tűzoltónak, politikusnak, programozónak, cégvezetőnek stb. Nagyon érdekesnek találtam hisz tényleg keményen dolgoznak és azon gondolkodtam el, hogy milyen videót készítenék az én furfangos kollégám egy napjáról? Nos teljesen más lenne mint Japánban hisz az itteni derék emberek egész nap csak azon agyalnak, hogy minél kevesebb munkával üssék el az időt. Mentségükre mondhatják, hogy kevés a fizetés, sok a munka és így vágnak vissza. De tulajdonképp mit is láthatnánk? Hát azt, hogy a kolléga már a szünetet, legkevesebb egy negyed órával meghosszabbítja, a műszak lejárta előtt szintén és effektív kb. csak 5-6 órát dolgozik. Hiába vannak kamerák, főnökök olyan ügyesen kijátssza a rendszert, hogy bármikor neki lehetne adni a “legfurfangosabb melós” díjat. De persze ez soha nem fog megtörténni és lehet, hogy csak engem zavar, mást nem.

Bolti élelmiszerek

Photo by Ponyo Sakana on Pexels.com

Létezik sok olyan szkeptikus ember (Európa keleti felében, főleg a 40 év kommunizmus és az alacsony életszínvonal miatt) aki azt hiszik, hogy a boltokban forgalmazott élelmiszerek mindegyike, egészségkárosító hatással bír. Szerintük az organikus az nem bio és hiába szabályozzák törvények, hogy minden összetevőt meg kell említeni a csomagoláson, bizony sok káros anyagot eltitkolnak és csak a háztáji az igazi (pedig ma nem éri meg pl. paradicsomot termeszteni a kertben mert az üzletben sokkal olcsóbb). Az egyik kedves kolléganőm is ilyen, eddig még soha nem vásárolt uzsonnát a gyárban, mindig magával hoz valamit. Még nem beszélgettünk erről a témáról, csak egy keveset a közösségi médiában de álljunk meg egy szóra. Biztos azt mondaná, hogy ők minden, zöldség/gyümölcsöt otthon megtermelnek és sok haszonállatot nevelnek. Szerintem sok olyan élelmiszer van az üzletekben ami egészséges és otthon nem reprodukálható. Most felsorolok néhányat a teljesség igénye nélkül. Errefelé, minden háziasszony készít tésztát otthon de nem durumlisztből és a formája is korlátozott (mert otthon nem áll rendelkezésre jó, tésztakészítő gép pl. spagettit nem lehet csinálni csak cérnametéltet és lapos tésztát), fagylaltot is kevesen készítenek dacára, hogy már olcsón lehet fagylaltkészítő gépet venni. A különböző kekszekről, csokoládéról vagy tejtermékekről ne is beszéljek (a sajttal senki sem próbálkozik csak a túróval). A másik aspektusa az otthon elkészített ételeknek az, hogy csak a háziasszony és szűk családja tudja, hogy milyen körülmények között készülnek és egészen biztos, hogy gond lehet a higiéniával. Ma már biztos csak PR fogás de léteznek olyan termékek is amin büszkén díszeleg a “királyi udvar, hivatalos beszállítója” plecsni is. Ezek a szkeptikus emberek biztos étterembe sem mennek szívesen (és ha elmennek akkor a végén mindig azt mondják, hogy “én jobbat csinálok”) de egyelőre úgy látszik, hogy a mai fiatalok amikor felnőnek, sokat nem fogják a konyhát használni, inkább a kényelmesebb utat választják és ételt rendelnek.

Milliókat érő ötletek?

Photo by Artem Podrez on Pexels.com

Néha csak úgy “kipattannak” a fejemből olyan ötletek amik szerintem milliókat érnek de soha nem fogja megvalósítani senki és ha léteznének akkor mindannyiunknak jobb lenne az élete. A teljesség igénye nélkül leírok néhányat: földi eper keresztezése, steviával (mert sok embernek az eper csak úgy magában nem finom, ezért cukorral eszik) kivonni, genetikailag a paszulyból azt az anyagot ami a szellentést idézi elő, a zoknikon jelezni, nagy betűkkel, hogy jobbas vagy balos (mert használat után hozzáidomul a lábadhoz és ha felcseréled akkor már nem kényelmes), az egyszínű fürdőköpenyen mindig kell keresni az akasztót, ezért azt egy teljesen más, rikító színűvel helyettesíteném stb. Tudom ezek kissé “pihent” ötletek de azt hiszem, hogy lenne igény rájuk, ráadásul ha meg tudnám valósítani valamelyiket akkor eléldegélhetnék a rajta keresett pénzen. De én nem vagyok egy Edison, ezért csak gyűjtöm az ötletelek és várom a befektetőket…

Post Navigation