Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Szabadság?

workerAz idén már tavasszal bejelentették, hogy mikor lesz a szabadság, de előtte egy héttel azt is hogy bizony sok a meló és fel kellene áldozni 2-4 napot belőle. Amikor meghallottam akkor a zsebemben rögtön kinyílt a bicska és amint várható volt a kollégák nem tiltakoztak hanem csendben beleegyeztek. Több kérdés is felvetődött bennem, ha most sok a meló akkor miért nem időzítették hamarabb a szabadságot? A helyi törvény pedig azt írja elő, hogy a 21 napból legalább 10 napot lehet kivenni egyhuzamban. Ráadásul ravaszak voltak mert augusztus 15-e hivatalos szabadnap. Én nem fogom feláldozni a szabadságomat csak azért, hogy valaki még több pénzt tehessen a zsebébe! A megmaradt napokat pedig kiadnák Karácsonykor a többit pedig kifizetik, de akkor hol a pihenés (ez is csak Romániában fordulhat elő, hogy a szabadságot ki lehet váltani pénzel, illetve a megmaradt napok átmennek a másik évbe)?

Kürtőskalács, angol módra

A következő videóban meg lehet csodálni hogyan készül a kürtőskalács, angol módra. A vége kissé amerikai és ha meg tudnám csinálni akkor küldenék a srácoknak egy kürtőskalács-készítő szettet.

Kolonizáció, francia módra

Igen ilyen is van, hisz a híres francia divatmárka, Louis Vuitton (aki elsősorban a drága táskáiról híres) Erdélyben készíti, inkognitóban a cipőit, ráadásul a Made in Italy címke kerül rájuk (az EU megengedi ezt). Hurrá itt az újabb kolonizáció, francia módra! Szóval lehet, hogy amit mi gyártunk arra sem a Made in EU van ráírva hanem valami más. Itt lehet részletesen olvasni erről a hírről. Szóval Franciaország egyik leggazdagabb embere ily módon próbál még több pénzre szert tenni.

 

 

Hogyan bonyolítsuk a munkát

etrasA gyárban valahogy nyomon kell követni, hogy pontosan mennyit dolgoztál ezért mindent kitalálnak valamit csak azért, hogy megnehezítsék az életed. Legújabban, nyomkövető címkékkel kell szarakodni és mivel a román nem egy perfekcionista nép eléggé primitívre sikerült a megoldás. Gémkapoccsal van felrakva a termékekre, ami elszakad, leesik a földre én mindegyiket le kell szedni, alá kell írni majd visszarakni. A legelején még könnyen ment de ahogy haladunk előre az időben, mindig hozzátesznek valamit, bonyolítva a munkát és nem lehet tudni mit fognak kitalálni holnap. Minden általunk legyártott terméknek rögzítve van az ideje ami alatt be kell végezni a rád háruló feladatot. Ha túlléped az időt, nem csinálod meg a normát akkor bizony kérdőre von a főnök úr, ezért oda jutottunk, hogy egymás között versengünk, ki legyen a csapat alfa hímje, értsd ki dolgozik a legjobban. Olyan ez mint a dzsungelben, nagy harc van a túlélésért és az erősebb mindig legyőzi a gyengébbet.

Tompeti

Előszór a rádióban hallottam, hogy “fellép Tom Peti és barátai” valahol Győrben, majd valaki mondta, hogy igen Nagyváradon is lesz koncert, persze hitetlenkedtem és nem alaptalanul hisz ez nem a híres amerikai ősrokker, Tom Petty hanem a magyarországi verziója aki gagyi gyerekzenét játszik. Íme, hogy szól az igazi:

A kulacs

A mindennapi túlélés egyik fontos eszköze a gyárban a kulacs (“az ön egészsége érdekében igyon meg naponta legalább 2 liter folyadékot”) légkondi nincs, a forró kemence mellett pedig nyáron élmény melózni. A kollégák többség erre nem áldoz, talán azért mert nem tartja fontosnak ezért újrahasznosított palackokkal mászkálnak, miközben nem is sejtik, hogy mit kockáztatnak (egy sportkulacsban ha 2 óráig, szoba-hőmérsékleten áll a víz akkor 300.000 baktériumot tudsz megszámolni) ráadásul ezeket el sem lehet mosni, egyszeri használatra találták ki. Talán mindenki hülyének néz de én áldozok a kulacsra több okból is. Mivel jó időben biciklivel ingázok a melóba itthonról teát vagy proteint viszek magammal, jövet meg sportitalt (ezeket valamiben meg kell kotyvasztani), az ivóvíz automatánál pedig sokszor nem pótolják időben a poharakat. Amikor magas rangú vendégek látogatnak a gyárba rám szól a főnök úr, hogy tüntessem el a kulacsot egy piszkos fiókba amitől kinyílik a bicska a zsebemben!

Az üzenet

Három hónapja jött a kolléganő és nekem különösebben nem volt vele semmilyen bajom, habár látszott rajta, hogy egy kissé szőke de sokat kommentált és nem szerette a gyári melót. A gyűlésekkor sokszor beszólt és voltak kisebb konfliktusai is de mindenkit meglepett amikor kirúgták. A főnök rögtön elmagyarázta miért döntött így, szerintem csak példát akart statuálni. Én nem értem az egészet és egyszer azt kérdezném meg tőlük, hogy akkor meddig lehet elmenni, mi van ha valamivel nem értek egyet stb. Tudom, hogy “hallgatni arany” de a munka után is van élet és egy működő demokráciában az egyik alapjog a szólás szabadsága és én muszáj elmondjam amit gondolok a történésekről amik körülöttem zajlanak.

A nagyfőnök látogatása

Váratlanul ért, hogy a nagyfőnök meg fog látogatni azt hittem, hogy nem fogja pazarolni a drága idejét ilyen dolgokra. A kis főnökök szépen kiöltöztek és nagyon illatosak voltak, már kora reggel elkezdődött a takarítás, minden órában ellenőrizték, hogy tényleg letörültük-e a port a gépek tetejéről, új munkaruhát adtak látszott rajtuk, hogy be vannak sózva. Azt a látszatot kellett keltsük, mintha a gyógyszeriparban dolgoznánk, pedig “ahol a fát vágják ott hullik a forgács is”. Már jó előre megmondták, hogy tovább kell maradni, mert késni fog. De amikor az óra elütötte a délutáni négy órát még nem volt sehol és én már ekkor kezdtem mérgelődni annyira, hogy amikor megérkezett le is maradtam a nagy eseményről. Az egészet úgy képzeltem el mint Cézár látogatását a legfrissebb leigázott országba, fogalma sem volt az öregnek arról, hogy igazából milyen körülmények között dolgozunk, (a kalapács nyele el van törve és a vésőnek nincsen éle) illetve élünk itt, mondhatom ez volt életem egyik legrosszabb napja, a helyében mindenhová kamerákat szereltetnék és otthonról bármikor belenézhetnék az eseményekbe, így pénzt és energiát spórolnák.

A rendrakás művészete

Minőségi szabvány szerint dolgozni a melóban olyan mintha otthon mindenkire rákényszeríteném a magam által kreált szabályokat, ezáltal a cipők pedáns sorrendben sorakoznának a folyosón, a játékok nem lennének eldobálva a padlón, nem alakulna ki piramis az asztalon a könyvekből stb. Sőt házirend formájában le is rögzíteném mint Sheldon Cooper és ha valami szúrná a szemem akkor rögtön jelezném. De a mindennapi életben ilyet nem mindenhol látni, mert időhiány és a kényelem miatt senkinek sincs kedve rámolni és nem dobja ki a sok haszontalan holmit amit már semmire sem használ, nem tudja menedzselni a rendfenntartást. Ha nincsen pénzed bejárónőre akkor elolvashatod Marie Kondo valamelyik könyvét. De a legkönnyebb ha a rumlival élsz együtt, vagy minimalista stílusban rendezed be az otthonod.

Etika

nitecAmikor jelentkezel egy multinacionális céghez dolgozni és már túl vagy az állásinterjún az első napokban megemlítik az etikát, hogy mi etikus és mi nem. A cégből gúnyt űzni nem érdemes, mert ha a főnökök füléig is elér akkor nagy baj lehet belőle. De meddig szabad elmenni, lehet viccelődni? A fenti képet valószínű, hogy rajtam kívül senki nem érti ezért elmagyarázom. Már elég régóta módosítok céges logókat úgy, hogy viccesek legyenek, kicserélek egy betűt, vagy lecserélem a szlogent. Ez a története ennek is de elárulom, hogy összefügg a munkahelyemmel. Pedig nincsen okom a panaszra mégis valami azt súgja, hogy rossz helyen melózok. Tehát remélem van humorérzékük és csak egy jót röhögnek ha meglátják ezt a bejegyzést (és üzenem, hogy alapvető jogom van a munkahelyen kívül kommentálni a dolgokat).

Post Navigation