Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Párizs szindróma

Photo by Vlada Karpovich on Pexels.com

Olvastam volt valamikor, hogy létezik, főleg a japán turisták körében a Párizs szindrómának nevezett betegség ami nagyon furcsának hallatszik, főleg azok számára akik csak a tévében látták a “romantika fővárosát”. Volt nekem is sejtelmem a franciákról hisz gyerekkoromban többször meglátogatott az ott élő rokonom aki Rubik kockát és búvárórát hozott ajándékba amivel nagyon menő voltam az iskolában. Ilyen pozitív előítéletekkel érkeztem, kerek hat évvel ezelőtt a-hoz a francia céghez, állásinterjúra ahol a mai napig is dolgozok. Mondanom sem kell, hogy nagyot csalódtam mert gyorsan rájöttem, hogy amikor a nyugati technika találkozik a balkáni realitásokkal akkor az azt eredményezi, hogy akadozik az ellátáslánc (nem a koronavírus járvány miatt), a hátam mögött nem áll egy mérnök aki azon gondolkodna, hogy hogyan könnyíthetné meg a munkámat és a fogyóeszközök is későn cserélődnek le. Azt már meg sem említem, hogy csak a profit a lényeg és csak másodlagos, hogy a melós, hogyan érzi magát.

Globalizált diszkrimináció

Photo by Andrea Piacquadio on Pexels.com

Nemrég a munkahelyen, mindenkinek egy interaktív tesztet kellett elvégeznie ami az etikáról, a diszkriminációról, a munkavédelemről és a korrupcióról szólt. Másképp mondva amolyan globalizált, multinacionális, bullshit volt (csak azért volt jó mert egy órán át nem dolgoztam). Nekem a példák tetszettek igazán, ahol segíteni kellett Sarának, hogy ne érje diszkrimináció, mert elárulta, hogy terhes vagy John-nak akit csak azért nem akarta előléptetni a főnöke mert idős. Ez mind szép és jó de le kellett volna fordítani a balkáni realitásra, ami egy picit más. Például, fölveszik a céghez a fiatal, ráadásul szőke Priszcillát (aki úgy néz ki mint Miss November és csak érettségije van), aki kemény három hónapig dolgozik mint egy egyszerű melós de jelzi a főnöknek, hogy ha nem teszik magasabb pozícióba (az irodába, aktatologatónak) akkor felmond. És láss csodát teljesül a kívánsága és csinosan kiöltözve látjuk már ahogy egész nap sétál és számolja a termékeket a polcokon vagy unalmasan ücsörög a számítógép előtt és hónap végén morcos mert leltároznia kell. Én ezt nevezem diszkriminációnak és talán jelenteni is fogom valamikor, valakinek…

Jövőkutatás

Nagyjából mindenkit érdekli, hogy milyen lesz a jövő, mikor fogunk repülő autóval száguldozni, ami zöld energia hajtana, vagy mikor jön el végre az a pillanat amikor a nehéz munkát a robotok fogják elvégezni, mi pedig munka nélkül, élveznénk az alapjövedelmet. Számtalan filmben már megjósolták ezt és sajnos nem következett be, továbbra is futok a pöfögő busz után és már nagyon fáj a kezem az egyhangú munkám miatt. De sebaj mert itt vannak a jövőkutatók akik abból élnek, hogy jó pénzért megmondják mit hoz a jövő. Én nem is gondoltam, hogy létezik ilyen szakma és csak úgy elképzelem, hogy egy nagy cég igénybe veszi egy ilyen tanult ember tanácsait, aki megmondja, hogy nemsokára lementhetjük a tudatunkat a felhőbe. Aki viszont pesszimista még sötétebben látja a jövőt és azt vallja, hogy nem lehet megfékezni a globális felmelegedést és az emberi butaság túlszárnyal minden jó forgatókönyvet. Ezekben a nehéz időkben nem tudom, hogy kinek a pártján álljak, talán a középső részt választom…

Láncreakció

Photo by Markus Spiske on Pexels.com

A koronavírus járványnak, sajnos még nincsen vége sőt senki nem tudná megmondani, hogy még hány hullám jön, ugyanis szép hazánkban (és a világ számos más helyein) az emberek szkeptikusan állnak hozzá, magyarán kevesen oltották be magukat. Ezért egy láncreakció indult el, nincsenek csipek, ezért sok autógyár leáll, nincsenek konténerek, nem jön az áru Kínából, Putyin szarakodik a gázzal, ezért lehet, hogy nagyon nehéz telünk lesz és mélyen a zsebünkbe kell nyúljunk, kevesebb fogunk vásárolni, tehát körvonalazódik egy újabb gazdasági válság. Romániában, ráadásul nincs aki kormányozza az országot, ugyanis a kormányt megbuktatták. Amint már említettem mindez az emberi butaság netovábbja és a pesszimisták már az Apokalipszisről vizionálnak, vagy a harmadik világháború kitöréséről. Remélem nem fog leállni a termelés a munkahelyemen és elégedetlen emberek sokasága nem fog elindulni tüntetni az utcákra, majd üzleteket fosztogatni, tehát nem lesz totális káosz.

Háziorvos 2.0

Photo by Karolina Grabowska on Pexels.com

Egy tanult, valakitől hallottam, hogy a közeljövőben ha ne adj Isten és lebetegszünk akkor nem kell elmenjünk a háziorvosunkhoz, elég lesz csak leülni a számítógép elé és kikérni az online orvos véleményét, amit a mesterséges intelligencia fog vezérelni. Sokan most is hasonlóan cselekszenek (vagy a szomszéd véleményét kérik ki) de még nincsen egy egységes egészségügyi szolgáltatás de nyugodjon meg mindenki, már dolgoznak rajta. Mivel én nem szeretek az orvoshoz járni és nem csak azért mert számomra nem szimpatikus és egy ódon házban van a rendelője hanem azért mert sok időt spórolnék meg és valljuk be őszintén ha megfáztunk és csorog az orrunk akkor para-aminofenol származékot szedünk ha pedig fáj a torkunk akkor pedig olyan szert ami elpusztítja a baktériumokat a garatban. Ha ennél nagyobb a baj akkor mentőt hívunk. Amikor beindul én leszek az első a családban aki előfizetne egy ilyen szolgáltatásra, talán még kapnék ingyen egy monitorozó karkötőt és extra felárér pedig egy számtalan szenzorral felszerelt vécékagylót ami minden reggel elemezné a vizeletemet és ha valami nem stimmelne akkor elküldené az online orvosomnak az eredmény pedig pár óra múlva meg is érkezne a recepttel együtt ami csak egy QR kódból állna.

“Mindig a politika”

Photo by Markus Spiske on Pexels.com

Szép hazánkban a politikai élet annyira gáz, hogy már nem éri meg, sima hétköznapi emberként “politizálni”. Engem nagyon zavar, hogy választáskor a győztes pártok nem tudják négy évig kormányozni az országot mert a belső politikai harcukkal vannak elfoglalva, ezért céltalanul sodródik a hajó, olyan mintha a legénység zendülést hajtott volna végre rajta. Ismeretlen kormányfőjelöltek bukkannak föl, majd tűnnek el és kábé félévente megbukik a kormány. Közben 2026-ig el kell költeni az EU-tól kapott, helyreállítási alapot de meg vagyok győződve, hogy nem fog sikerülni nekik és egy csomó pénztől esik majd el az ország, olyan ez mintha nyernék a lottón de nem tudnám elkölteni a nyereményt. Egy olyan pártot csinálnék ami arra buzdítaná a választópolgárokat, hogy ne menjenek el szavazni, mert egyszerűen nem éri meg, nincsenek jó arcok és kormányzás nélkül is mennek a dolgok, hisz mindenki tudja, hogy a politikus, lop csal és hazudik. Mi erdélyi magyarok mindig az RMDSZ-re szavazunk de sokan ugyanezt vallják róluk is sőt még azt is, hogy mindenkivel lefekszenek mert jobb a kormányon belül mint kívül. Mindennek a győztese a szélsőséges, populista pártok megerősödése akik már bejutottak a parlamentbe. Tehát én nem vagyok egyáltalán optimista, politikai és energia válság van és közben tombol a koronavírus járvány, amit nagyon rosszul kezeltek az illetékesek.

Anti-vaxxer

Igen újabb szóval bővült a szókincsem, igaz angolul van de a jelentése az hogy vakcinaellenes. Mint már írtam az összeesküvés elmélet hívők aranybányára leltek a koronavírus járvány kapcsán és az igazságot túl egyszerűnek tartják ezért találnak ki mindenféle, elképesztő, tudományosnak tűnő marhaságot. A legjobb anti-vaxxerek pedig azok akik intellektuálisnak vallják magukat, főleg ha az egészségügyben dolgoznak. Az sem riasztja el őket, hogy Románia a második, jelen pillanatban az elhalálozási listán és az átoltottságban is az utolsók között kullog. Közben meg elkezdődött Szent Piroska búcsúja ahol a zarándokok, fittyet hánynak (és keresztet) a járványügyi szabályokra és csókolgatják a szent ereklyét. Őket covidiótáknak hívják. Közben meg megbukott a román kormány de ez megér egy újabb bejegyzést…

Társasági élet

Photo by Tima Miroshnichenko on Pexels.com

A koronavírus járvány kapcsán jutott az eszembe, hogy az eddigi életem során, mekkora kockázatot vállaltam ha emberek közé mentem, főleg ősztől tavaszig. Hiába oltattam be magam, influenza elleni vakcinával, hiába szedtem egy rakás vitamint, szinte nem volt olyan tél, hogy ne betegedjek le. Nem, nem velem volt a hiba hanem a körülöttem lévő társasággal, a buszba utazó emberekkel a munkahelyi kollégákkal és a szülinapi zsúri, rokonokkal, ismerősökkel. Remeteként nem sok ember hajlandó élni de én bármikor kipróbálnám. Ha meg tudnám engedni magamnak, hogy elkerüljem az ilyen helyzeteket akkor én lennék a legboldogabb a világon. Azt tanultam az elmúlt két évben, hogy nem szabad megbízni senkiben, hisz nem tudod, hogy amikor találkozol egy baráttal és kezet fogsz vele akkor előtte lehet, hogy az orrát turkálta, vagy felületesen mosott kezet, illetve a boltban fizetett, a piszkos pénzzel (mert a bánkártyáját csak arra használja, hogy a bankautomatából, havonta kivegye a fizetését). Az emberek csak ilyenek a többség elutasítja a maszk viselését (vagy nem használja megfelelően) az oltásokat hülyeségnek tartja és senki nem fog csak úgy megváltozni, mindaddig amíg nem éri el a Földet egy még pusztítóbb katasztrófa, amit természetesen az embernek nevezett, csúcsragadozó fog okozni.

Leltározás

Photo by Tiger Lily on Pexels.com

Azt mondják, hogy általában a férfiak nem találnak meg semmit, főleg olyan dolgokat amiket csak a nők használnak. Például ha a feleség arra kéri a férjet, hogy a nagy szekrényből hozza oda az arckrémjét akkor biztos nem fogja megtalálni. Mivel már annyi kacatot felhalmoztunk, hogy nincs már üres tárolóhely az egyetlen megoldás a megunt, rég nem használt dolgokat eladományozni vagy kidobni. És itt van a gond mert az ember nem igazán szeret megválni a régi kacatjaitól, pedig soha nem fogja használni és csak a helyet foglalja. Nyugaton ezért jó üzlet kis raktárhelyiségeket bérelni, ami nálunk még nem jött be, pedig milliós üzlet lenne. Én már nem tudom pontosan a szerények tartalmát, ezért mindent ki kellene rámolni és leltározni. A probléma csak az hogy nincsen időm és kedvem erre, ezért marad minden a régiben. Sokszor inkább újra megveszem azt az eszközt amit keresek ami tudom pazarlás.

A munka nem szégyen?

A munka nem szégyen de bevallom, hogy néha szégyellem a munkámat. Most mindenki azt kérdezné, hogy akkor miért nem váltok? Elsősorban azért mert beszari vagyok, másodsorban pedig azért mert így van a rendjén minden. Reggel elindulsz az unalmas munkahelyre, ahol szinte ingyen gályázol majd fáradtan hazaérsz és nincsen kedved semmire. E-hez még társulnak a családi problémák és akkor elmondhatom, hogy szép kis életem van. Minden a látásmódon alapszik mint a fenti videó, el kell jutni arra a szintre, hogy ha nyakig szarban vagy akkor is lásd meg az adott helyzet jóságát. Azt mondják, hogy az optimisták tovább élnek de lehet, hogy ők elég bátrak voltak ahhoz, hogy megcsinálják a szerencséjüket. Én nem vagyok elég bátor, nem kockáztatok és csak sodródok az árral.

Post Navigation