Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Összeomlás?

Találtam egy nagyon izgalmas embert, Stumpf Bíró-Balázst, akinek a foglalkozása, összeomlás kutató és én is kutakodtam utána majd rájöttem, hogy nagyon aktuális dolgokat mond ami egészen mellbe vág és nagyon elgondolkoztat. Röviden az embernek volt egy esélye, hogy igazán kialakítson egy földi paradicsomot de elbaltázta és hamarosan nagyon rossz lesz neki, ugyanis amióta elkezdte bányászni és elégetni a szénhidrogéneket, energia gyanánt (nagyjából az ipari forradalom óta) azóta csak a vesztébe rohan. Tovább már mindenki tudja, hogy mit akarok mondani, klímaválság, energiaválság, infláció, menekültválság és hab a tortán a koronavírus járvány, egyszóval nagyon rövid időn belül meg fog szűnni ez a mai világ. Egyszerűen nem tudunk előre gondolkodni, csak a mának és maximum a holnapnak élünk, nem érdekel senkit, hogy mi fog történni azután. Sőt egészen felelőtlenség a mai világban gyerekeket vállalni hisz nekik lesz a legrosszabb (lásd Greta Thunberget). Nincs más hátra, már késő kivonni a forgalomból a sok műanyag szart, szelektíven gyűjteni a szemetet, betiltani a robbanómotoros autókat, inkább dőljünk hátra és élvezzük ki a maradék időt (hiába építünk, atombiztos bunkereket, egyszer úgyis elfogy az élelmiszerünk) vagy készüljünk fel a legrosszabbra…

Időtálló dizájn?

Ha ránézek most például egy 10 éves országúti kerékpárra akkor azt látom, hogy bizony már nagyon ósdinak néz ki még akkor is ha újszerű állapotban van, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy kiment a divatból. A tervezők bizony nem alszanak, mindig dolgoznak és szerintem ha elkészítenek egy terméket akkor annak már rövid időn belül meg lesz a 2.0-ás változata csakis azért, hogy a régit dobjuk ki és vegyük meg az ujjat. De létezik egyáltalán, időtálló dizájn? Ha elnézem ezt a fotel amit Charles és Ray Eames tervezett még 1956-ban és amit még a mai napon is gyártanak akkor igen elmondhatom, hogy vannak kivételek (de érdemes megcsodálni a házukat is amit szintén ketten terveztek). Az átlag ember aki nem tudja megengedni magának, hogy ilyen kényelmes, ülőalkalmatosságban lazuljon annak ott van a tucatbútorokat árusító üzletek sokasága és szürke, átlagos élete…

Újévi fogadalom

Photo by MART PRODUCTION on Pexels.com

Újévkor majdnem mindenki tesz egy fogadalmat de biztos vagyok benne, hogy a többség nem tudja betartani. Ezzel én is így vagyok, mindig elhatározom, hogy nem fogok annyi, szíri-szari dolgot vásárolni, mégis megteszem. Most egy kicsit másképp áll a helyzet, hisz meg kell szorítani a gatyaszíjt, ugyanis egyre nagyobb az infláció, romlik az életszínvonal, ráadásul a szakemberek már elég régóta arra figyelmeztetnek, hogy már most tegyünk félre pénzt a nyugdíjas éveinkre mert ha megérjük akkor nagy bajban leszünk. De az ember nem így gondolkozik (talán evolúciós ártalom?) azt mondja, hogy “csak egyszer élünk” akkor miért nem kóstolhatná meg a kaviárt vagy a drága, francia konyakot, netán a homárt, hisz a közeljövőben még brutálisabb járvány jöhet (vagy a klímakatasztrófa, harmadik világháború stb.) és boldogan tekint majd vissza a szép, koronavírusos időkre?

2021 évértékelő

Photo by Anna Tarazevich on Pexels.com

Nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az év is majdnem olyan volt mint az előző, hisz még mindig tombol a járvány. Nem voltunk nyaralni, csak a nővéreméket látogattuk meg egy kicsit kalandos módon, vonattal és sokat bicikliztem az országúton, ami egyre jobban tetszik. A karrier szempontjából csak annyit mondhatok, hogy ugyanott toporog mint 5 éve, szóval nem jutottam előbbre. Remélem, hogy jobb lesz a következő év de egy kicsit pesszimista vagyok mert lehet újra kell menni a negyedik oltásra és egyelőre nem tudni, hogy mi fogja legalább mérsékelni a klímaválságot, sőt a nemzetközi helyzet is fokozódik (Putyinnak köszönhetően). Remélem az energia krízissel sem fogunk oda jutni, hogy megfagyjunk a lakásunkban és az infláció sem szabadul el annyira, hogy éhen halljunk. Fő az egészség, megpróbáljuk elkerülni a koronavírus fertőzést és remélem, hogy a kezem nem fog jobban fájni a munkámtól… Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok!

A régi szép, téli idők…

Photo by Kristina Paukshtite on Pexels.com

Nagyon régen bizony más volt a Karácsony de nem csak azért mert akkoriban a gondtalan gyerekkori életemet éltem. Még csak azért sem mert akkor igazi nagy telek voltak és a kertben hóvárakat tudtunk építeni a szomszéddal és nagyon tudtunk örülni a Jézuska keletnémet játékainak. Valami más miatt gondolom azt, hogy talán jobb volt de nem tudom megmondani, hogy miért. Felnőttként most nem igazán hoz lázba a tél, sőt kifejezetten utálom mert olyan helyen szeretnék élni ahol, gondtalanul lehetne egész évben biciklizni. Amikor az ember megöregszik, jobban fázik (dacára a globális felmelegedésnek) és ilyenkor nincsen kedve kimenni a szabadba csak úgy egyet levegőzni, hiába van most karácsonyi vásár meg díszkivilágítás hogy a koronavírus járványt meg se említsem. Egyre kevesebb a szabadidő és egyre jobban fájnak az ízületeim…

Mérgelődés

Photo by Keira Burton on Pexels.com

Általában akkor jön rá az emberre ha elkezd valamit csinálni és gyorsan rájön, hogy nem úgy lesz a munka menete ahogy elképzelte. Pedig olyan terméket választottam ami látszólag megfelel az igényemnek. Igen tudom vannak pocsék áruk de mindig úgy gondoljuk, hogy jobb lesz nekünk az olcsóbb, minek vegyünk drágábbat? Én már sokszor pórul jártam és utólag bántam meg, hogy miért nem vettem jobbat. Így történt most is amikor bicikligumit kellett cserélni és ezúttal nem mentem el a szervizbe hanem magam szedtem le a régit és raktam fel az ujjat. Nem összehajtogatóst (ez a drágább de sokkal könnyebben felmegy a felnire, hisz nincsen a peremén az a merev drót, hanem kevlár) hanem hagyományost vásároltam, mondván jó lesz az én alsó, középkategóriás biciklimre. Amikor leszedtem a régit és kezdtem felrakni az ujjat, akkor jöttem rá hogy rosszat választottam. Sűrű, moderált káromkodások közepette folyt a munka amit a kedves feleségem nem igazán tolerált. Mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy online volt kapható a jobb és nekem sürgős volt a csere. De hát a hibáiból tanul az ember vagy nem?

Könyvajánló

Nem is tudom, hogy hol ugrott a szemembe ez a könyv de nagyon felcsigázott. Elsősorban a szerző kiléte is érdekes, hisz a Rossmann drogérialánc tulajdonosáról van szó, akinek ez az első regénye és Németországban rögtön bestseller lett. A másik tény pedig a műfaja, ökothriller (lásd a Kelet és a Sötét húzások c. filmeket)? Nem szoktam, szórakoztató irodalmat olvasni de most kivételt teszek, ugyanis szerintem a könyv cselekménye nagyon is aktuális dolgokkal foglalkozik, nyakunkon a klímakatasztrófa és nagy nehezen a három politikai, nagyhatalom (AEÁ, Oroszország és Kína) összefog, hogy a CO2 kibocsátást, drasztikusan visszafogja, ennek az ára viszont az lesz, hogy brutális megszorításokat vetnek ki a népnek ami azt jelenti, hogy nem lehet kétévente új telefont venni, búcsút inthetünk a tengernek és le kell cseréljük a csülköt a bogarakra (egyébként ha tényleg ez bekövetkezik akkor a szerző üzleti modelljét is érinteni fogja). Persze ezt mindenki nem fogja tolerálni és óriási tüntetések lesznek, zavargásokkal. Alig várom, hogy megkapjam a télapótól és elolvassam.

Párizs szindróma

Photo by Vlada Karpovich on Pexels.com

Olvastam volt valamikor, hogy létezik, főleg a japán turisták körében a Párizs szindrómának nevezett betegség ami nagyon furcsának hallatszik, főleg azok számára akik csak a tévében látták a “romantika fővárosát”. Volt nekem is sejtelmem a franciákról hisz gyerekkoromban többször meglátogatott az ott élő rokonom aki Rubik kockát és búvárórát hozott ajándékba amivel nagyon menő voltam az iskolában. Ilyen pozitív előítéletekkel érkeztem, kerek hat évvel ezelőtt a-hoz a francia céghez, állásinterjúra ahol a mai napig is dolgozok. Mondanom sem kell, hogy nagyot csalódtam mert gyorsan rájöttem, hogy amikor a nyugati technika találkozik a balkáni realitásokkal akkor az azt eredményezi, hogy akadozik az ellátáslánc (nem a koronavírus járvány miatt), a hátam mögött nem áll egy mérnök aki azon gondolkodna, hogy hogyan könnyíthetné meg a munkámat és a fogyóeszközök is későn cserélődnek le. Azt már meg sem említem, hogy csak a profit a lényeg és csak másodlagos, hogy a melós, hogyan érzi magát.

Globalizált diszkrimináció

Photo by Andrea Piacquadio on Pexels.com

Nemrég a munkahelyen, mindenkinek egy interaktív tesztet kellett elvégeznie ami az etikáról, a diszkriminációról, a munkavédelemről és a korrupcióról szólt. Másképp mondva amolyan globalizált, multinacionális, bullshit volt (csak azért volt jó mert egy órán át nem dolgoztam). Nekem a példák tetszettek igazán, ahol segíteni kellett Sarának, hogy ne érje diszkrimináció, mert elárulta, hogy terhes vagy John-nak akit csak azért nem akarta előléptetni a főnöke mert idős. Ez mind szép és jó de le kellett volna fordítani a balkáni realitásra, ami egy picit más. Például, fölveszik a céghez a fiatal, ráadásul szőke Priszcillát (aki úgy néz ki mint Miss November és csak érettségije van), aki kemény három hónapig dolgozik mint egy egyszerű melós de jelzi a főnöknek, hogy ha nem teszik magasabb pozícióba (az irodába, aktatologatónak) akkor felmond. És láss csodát teljesül a kívánsága és csinosan kiöltözve látjuk már ahogy egész nap sétál és számolja a termékeket a polcokon vagy unalmasan ücsörög a számítógép előtt és hónap végén morcos mert leltároznia kell. Én ezt nevezem diszkriminációnak és talán jelenteni is fogom valamikor, valakinek…

Jövőkutatás

Nagyjából mindenkit érdekli, hogy milyen lesz a jövő, mikor fogunk repülő autóval száguldozni, ami zöld energia hajtana, vagy mikor jön el végre az a pillanat amikor a nehéz munkát a robotok fogják elvégezni, mi pedig munka nélkül, élveznénk az alapjövedelmet. Számtalan filmben már megjósolták ezt és sajnos nem következett be, továbbra is futok a pöfögő busz után és már nagyon fáj a kezem az egyhangú munkám miatt. De sebaj mert itt vannak a jövőkutatók akik abból élnek, hogy jó pénzért megmondják mit hoz a jövő. Én nem is gondoltam, hogy létezik ilyen szakma és csak úgy elképzelem, hogy egy nagy cég igénybe veszi egy ilyen tanult ember tanácsait, aki megmondja, hogy nemsokára lementhetjük a tudatunkat a felhőbe. Aki viszont pesszimista még sötétebben látja a jövőt és azt vallja, hogy nem lehet megfékezni a globális felmelegedést és az emberi butaság túlszárnyal minden jó forgatókönyvet. Ezekben a nehéz időkben nem tudom, hogy kinek a pártján álljak, talán a középső részt választom…

Felső navigáció