Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “tömegközlekedés”

Szén-dioxid kvóta

Photo by Life Of Pix on Pexels.com

Ha igazán tökös lenne a cégvezetés akkor arra kötelezném az, autóval ingázó kollégákat, hogy minden hónapban, szén-dioxid kvótát fizessenek, elsősorban azoknak akik biciklivel, elektromos robogóval/rollerrel vagy autóbusszal közlekednek, esetleg vegetáriánusok vagy nincsen tévékészülékük, nem szeretnének gyereket szülni/nemzeni stb. (jelenleg megtérítik a tömegközlekedés bérletet, illetve un. üzemanyag jegyet adnak). Ugyanúgy működne mint a nagy, környezetszennyező vállatoknál, ráadásul elmondhatnák, hogy karbon semlegesek. Tudom, hogy ezzel nem váltanánk meg a világot de igazán nevetséges ahogy a kedves főnököm, egyedül jön a hét személyes, kompakt egyterű, dízel üzemű autójával a munkába. Ha tőlem telne csak akkor folytathatná ezt a luxust ha fizetne azoknak akik ezt a tevékenységet, zöld úton teszik meg, ha esik ha fúj. Esetleg telepítene a város mellé 10 hektár fát.

Ingázni télen a munkahelyre?

Van egy kolléga a munkahelyen aki habár nem fiatal de annyira kemény, hogy télen is biciklivel jár be dolgozni. Ráadásul úgy néz ki mintha elég lengén lenne felöltözve. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mi motiválja de még nem adódott alkalom, hogy megkérdezzem. Az is lehet, hogy így született és ahogy mondani szokták, melegvérű. Én is kipróbáltam de január első hete után abbahagytam mert rájöttem, hogy nulla fok alatt bizony semmi élvezet nincs a téli bicajozásban. A legnagyobb ellenség a szél és a havas/jeges út. Egyébként, szép hazánkban a törvény tiltja, hogy télvíz idején kerékpározz olyan útszakaszon ahol csúszik a bicikli. Pedig rájöttem, hogy ha buszra váltasz akkor sokkal rosszabb számomra mert amíg várakozol addig megfagysz, körülötted az emberek cigiznek és a járványügyi szabályokat nem tartják be, egyébként a tömegközlekedést utálom.

Élet autó nélkül

Photo by SHVETS production on Pexels.com

Jön a nyaralás és elindulunk, vonattal a célpont felé. Mondanom sem kell, hogy nagyon balkáni az egész, sőt a biciklit nem is lehet szállítani (ezt még megfejeli az utasok viszonyulása korongvírusjárványhoz). Megérkezvén a helyszínre kötöttek vagyunk a házigazdánk kedvéhez, hisz csak akkor mondhatjuk, hogy milyen turistacélpontot szeretnénk meglátogatni, ha ő felajánlja. Később a rokonsághoz egy újabb autós család csatlakozik és éreztetik velünk meg látjuk, hogy a mai világban az autós lenézi a nem autóst, vagyis a szegény embert. Tudom egy autót fenntartani luxus és ha nem környezetbarát akkor nem fenntartható. Vagánykodni viszont nagyon jó hisz oda megyek ahová csak akarok, de kis idő múlva önként fog mindenki lemondani róla. Egy városon belül, tömeg-közlekedni pedig ugyan olyan kalandos, főleg most a járvány idején, mint régen és olyan sok a személygépkocsi, hogy nincsenek parkolóhelyek és a csúcsórákban csak araszolni lehet a dugóban. Nagyvárad önkormányzata sokat költött erre és meg is látszik (hibrid autóbuszokat és új villamosokat vásároltak) de az emberek viselkedése a régi. Habár soha nem késő hajtási engedélyt beszerezni de sajnos az én életem így alakult és csak várom a nagy csodát, ha még nem késő…

Vonatozás újratöltve

60-1017-7

Nincsen autód és utazni szeretnél, Székelyföldre akkor csakis a vonatozás jöhet szóba (régen már írtam erről egy bejegyzést). De milyen érzés, kaland 2019-ben vonatozni? Amíg várakozol az állomáson a hangosbemondó tévesen bemondja, hogy milyen településeken fog megállni, majd amikor megérkezik és felszállsz az első benyomás az, hogy piszkosak az ülések és régi a vagon, nincs gusztusod enni. A légkondi nem működik rendesen, amikor besüt a nap az ablakon nagy a meleg, firhangnak pedig nincsen nyoma. Ahogy szokott számtalan helyen megáll a mező közepén a vonat, nem tudni miért. Vannak olyan, felújításra szoruló hidak ahol, 30 km/h-val száguld. Közben csodálhatod az utazás során, még a szocializmusból marad gyárromokat a vasút mentén. Összegezve szerintem senki nem fogja megmenteni a Román Vasúttársaságot a csődtől, ha nem privatizálják. Megérkezés után vissza kellett volna kérjem a jegy árának a 40%-át.

Kakaóbab és autóbusz

Nem is gondoltam volna, hogy az elefántcsontparti kakaóbabot termelő farmerek igen csak meglepődtek amikor egy riporter megkínálta csokoládéval, ugyanis addig még soha nem kóstolták! Valahogy én is így éreztem magam amikor a nagyfőnök vázolta a cég pénzügyi helyzetét és bemutatott egy kis videót az alábbi buszról, ugyanis az egyik elektromotorját mi csináljuk. Az összefüggés a kakaóbabot termelő parasztok és köztünk az, hogy ők sem tudták, hogy mi a végtermék és mi sem fogjuk tudni mert én nem hiszem, hogy a közeljövőben, Nagyvárad utcáin ilyen buszok fognak majd közlekedni (persze tudom, hogy sok pénzbe kerül de EU-s pénzből le lehetne cserélni az összeset).

Tömegközlekedési nemtetszéseim

sittingNincsen autóm (de a hagyományosakat nem is szeretem) tehát tömegközlekedési eszközökkel, közlekedek ami többnyire a buszt jelenti. Előnye kétségkívül az, hogy környezetbarátabb, hátránya pedig tengernyi van, főleg ha a Balkánon laksz. A rongálás és a piszok a legszembetűnőbb jelenség, de a közlekedési vállalattal is gond van, hisz hiába jelzik büszkén, hogy a szolgáltatásuk megfelel az ISO 9001-es szabványnak én ezt nem érzékelem (mocskos az ülés, gázolaj szag terjeng stb.). A másik dolog a kedves utazóközönség viselkedése, amikor megáll a busz, a felszállók tolongnak az ajtóban ezáltal akadályozva a leszállókat és ami engem a legjobban bosszant, hogy a dupla széken a végmegállóig utazó néni, a külső székre ül, ezért én alig tudok bemászni az ablak mellé, mert máshol nincsen üres ülés. Három szék van egymás mellett, a külsőn ő helyezkedik el, mellé lerakja az óriási tatyóját és csak a belső marad szabadon. Logikusan pont fordítva kellene ezt csinálni, hogy legyen tekintettel azokra is akik ezért inkább álldogálnak de lehet, hogy a cél pontosan ez, hogy mellé nehogy már le próbáljon ülni valaki!

Jómunkásemberszag

A jó munkásember szag a következőképpen alakul ki, a melós a buszozás legelején még egy kicsit piperkőc és nem ül le a székre, mondván azok már olyan mocskosak, hogy nem piszkítja be a ruháját. Igen ám de egy hónap meló után, főleg munkából jövet egy picit elfárad és muszáj lesz helyet foglaljon, mert már inognak a lábai. Később már beletörődik és egyáltalán nem érdekli, hogy az egész gatyája átvette azt a bizonyos szagot, sőt még hozzájön ehhez a gyári kosz is. Mert ki lehet számítani, hogy amikor üzembe helyeznek egy új tömegközlekedési eszközt akkor mennyi időnek kell eltelnie, hogy az ülések bepiszkolódjanak, illetve ha mindenki mosóporszagú gúnyába járna akkor nem alakulna ki ez a jelenség (gondolom Párizsban így van)? A legbrutálisabb a helyzet a 20 éves, keletnémet villamosoknál van ahol szövettel vannak bélelve az ülőalkalmatosságok (az ablakban pedig moha nő) és nem lehet megtippelni, hogy milyen volt az eredeti színük.

Bliccelők kiszűrése

A városi tömegközlekedés, majdnem mindenhol veszteséges, szerintem a bliccelők miatt, ezért a jövőben olyan rendszereket fognak bevezetni a hagyományos papírfecni helyett ami sokkal hatékonyabb lesz. Az RFID-en alapuló jegyekre gondoltam ami egy zseniális ötlet és nagy jövő áll előtte. Pontosan meg lehetne valósítani azt, amit a nagyobb üzletekben, ha valakinek nincsen jegye akkor egy kapú átlépésekor egy csipogó hang jelezné, hogy ki bliccel és ki nem, a lejárta után pedig egyszerűen elszíneződik és könnyen megvásárolható akár mobiltelefonnal is. Tudom ez egyelőre drága megoldás de előbb utóbb minden nagyváros tömegközlekedése ezt fogja bevezetni.

Post Navigation