Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “Nagyvárad”

Tömegközlekedési nemtetszéseim

sittingNincsen autóm (de a hagyományosakat nem is szeretem) tehát tömegközlekedési eszközökkel, közlekedek ami többnyire a buszt jelenti. Előnye kétségkívül az, hogy kevésbé szennyezi a levegőt, hátránya pedig tengernyi van, főleg ha a Balkánon laksz. A rongálás és a piszok a legszembetűnőbb jelenség, de a közlekedési vállalattal is gond van, hisz hiába jelzik büszkén, hogy a szolgáltatásuk megfelel az ISO 9001-es szabványnak én ezt nem érzékelem (mocskos az ülés, gázolaj szag terjeng stb.). A másik dolog a kedves utazóközönség viselkedése, amikor megáll a busz, a felszállók tolongnak az ajtóban ezáltal akadályozva a leszállókat és ami engem a legjobban bosszant, hogy a dupla széken a végmegállóig utazó néni, a külső székre ül, ezért én alig tudok bemászni az ablak mellé, mert máshol nincsen üres ülés. Három szék van egymás mellett, a külsőn ő helyezkedik el, mellé lerakja az óriási tatyóját és csak a belső marad szabadon. Logikusan pont fordítva kellene ezt csinálni, hogy legyen tekintettel azokra is akik ezért inkább álldogálnak de lehet, hogy a cél pontosan ez, hogy mellé nehogy már le próbáljon ülni valaki!

Tompeti

Előszór a rádióban hallottam, hogy “fellép Tom Peti és barátai” valahol Győrben, majd valaki mondta, hogy igen Nagyváradon is lesz koncert, persze hitetlenkedtem és nem alaptalanul hisz ez nem a híres amerikai ősrokker, Tom Petty hanem a magyarországi verziója aki gagyi gyerekzenét játszik. Íme, hogy szól az igazi:

Vigyázz, kóbor kutyák!

obp1

Amikor megtörtént a biciklis balesetem, rá három hétre küldtem egy levelet a Polgármesteri hivatalhoz és az Ipari park vethetőségéhez amiben leírtam, hogy mi történt velem és javasoltam, hogy intézkedjenek valamit a kóbor kutyákkal (civilizált országban megtérítették volna legalább a kárt is). Mondanom sem kell, hogy azóta sem kaptam választ senkitől pedig volt amikor felhívtam a figyelmüket sok közösségi problémára (folyt a fűtővíz a csövekből, az elektromos hulladék leadásának az időtartamát nem tartják be stb.) és ha későn is de válaszoltak. A legtöbb ember azt sugallta, hogy azért történt a baleset mert biciklivel voltam, a kóbor kutyák (és nemlétező gazdáik) felelősségét elfelejtették. Ha lenne merszem, energiám és kedvem akkor csinálnék egy sablont a fenti felirattal és az éj leple alatt, gerillaakcióban ráfesteném az ipari park cégérére a képen látható feliratot. De mivel hagyományos módon nem fogom, megcsináltam digitálisan (majd nyáron újra lefényképezem, amikor jobb idő lesz) és ezt a bejegyzést küldöm el az illetékeseknek. Nem mondok le a munkába menésre, biciklivel hanem felkészülök minden eshetőségre, veszek egy bors spray-t és talán egy macsétát. Tudom, hogy mindez csak szép hazánkban, történhetett meg és hiába jönnek befektetni a nagy multinacionális cégek (ahol európai normák szerint kell melózni ha kerítésen túl az élet már balkáni) ha a parkban szabadon kószálnak a kóbor kutyák (a fenti táblára az van írva románul, hogy Vigyázat kóbor kutyák!).

SHC

shc4-jpgAZ SHC (Shinheung Electronics) telepedett le legelsőnek a nagyváradi ipari parkban, még 2010-ben. 5 év ledolgozott idő után még most sem értem, hogyan tudtam ilyen sokat ott melózni. Minden nagy multinacionális cég elsősorban azért jön ide mert közel a magyarországi határ (nem gond, hogy nincsen autósztráda) másodsorban azért mert Európában itt a legkisebbek a bérek és azt sem kell elfeledni, hogy a polgármesteri hivatal adókedvezményben részesíti a cégeket, egy bizonyos ideig. Összeszerelő  szalagon dolgozni, koreai munkastílusban, nem egy leányálom, ráadásul olyan emberekkel körülvéve akikkel semmi közös mondanivalóm nincsen. Egy vonalnyi ember (kb. 32 munkás) naponta 5000 Blu Ray lejátszót kellett összeszereljen (a Samsungnak), primitív eszközökkel (volt amikor egyetlen napon négyszer mondott csődöt a csavarhúzóm) a tesztelő pedig szimultán négy darabbal foglalkozott. A koreai főnökök árgus szemekkel nézték, hogyan lehetne még hatékonyabban dolgozni, ha nem voltam jó passzban rögtön azt kérdezték, hogy miért nem mozgok gyorsabban. Majdnem minden nap panaszkodott valaki, hogy milyen szar ott, kevés a fizetés, rosszak a körülmények (nyáron spóroltak a légkondival télen pedig a fűtéssel, ráadásul közel volt a raktárajtó, sokan a nagykabáttal melóztak) én pedig azt válaszoltam, hogy csak rajtunk múlik, hogy jobb legyen hisz jogunk van szakszervezetet csinálni, vagy csak egyszerűen leírni egy papírra, hogy mi nem tetszik (természetesen nem volt kivel tárgyalni). Öt év alatt egyetlen egy főnök sem kérdezte meg, hogy jól érzem-e magam, esetleg nincs-e valami jó ötletem. A legbosszantóbb mégis az volt amikor minden ravasz módszert bevetve rá akartak venni a túlórára, ha pedig nem maradtál akkor megbüntettek (megalázó feladatot adtak, pl. börtönszerszámmal kellett felkaparni a ragasztószalagot a padlóról). Az ilyen helyeken 8 óra alatt, kapkodva minőségi munkát kell végezni, kevés fizetésért, rossz körülmények között. Tehát azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha csak egy mód van rá akkor távolról kerülje el az ilyen cégeket!

Egy biciklis baleset története

broken_helmetAmikor Nagyváradra költöztem és szembesültem a város közlekedésével, eszem ágában sem volt, hogy biciklizzek ilyen körülmények között. De változott a helyzet, bicikliutak épültek, jobbnál jobb cuccokkal roskadoztak a boltok polcai és 10 év után késztetést éreztem arra, hogy vásároljak egy bringát. Persze nem volt pénzem egy újra ezért használtat vettem, természetesen hegyi bringát, országúti gumikkal. Melóba járni ideális volt csak azt nem szerettem, hogy az előző munkahelyemen nem voltak olyan körülmények, hogy biciklis ruhával tekerjek majd ott lecseréljem, így nagyon kényelmetlen volt nyáron, farmernadrágban izzadni. De a tavaly egy kissé jobbra fordult a sorsom és talpig “harci díszben” tudtam közlekedni, ami valljuk be sokkal kényelmesebb. Nem titkolom, hogy ez dobta fel a napomat (habár furcsa volt melóba menni így hisz Székelyországban a biciklit mindig kirándulni használtuk) alig vártam, hogy “dudáljon” a gyár, átöltözzek, megigyam a sportitalt és tekerjek haza. De szeptember 12-én valami más történt. Mindent úgy csináltam mint máskor de az ipari park, egyik fás területén két kutya rám támadt, magától érthető módon elkezdtem a leggyorsabban pedálozni, csak az egyik dögöt láttam amelyik a járdán futott, velem párhuzamosan a másiknak csak az ugatását hallottam, valahonnan hátulról. Az egész olyan volt mintha a hátsó kutya egy cég portájáról üldözte volna az elsőt, mert az nagyon csapzottnak látszott (kóbor kutya). Egy pillanatra lelassítottam de a szusz is elfogyott, hisz már közel volt a gyár is, ekkor az állat letért a járdáról ás elkezdett felém futni. Akaratlanul sodródtam az út bal oldalára, figyelve a támadót. A biciklivel nekimentem a padkának és úgy éreztem mintha egy betonfalba ütköznék majd következett az esés és a becsapódás. Habár füves részre érkeztem iszonyú fájdalmat éreztem a bal vállamban, nagy nehezen feltápászkodtam és fogalmam sincs, hogyan toltam be a biciklit a gyár bringatárolójához. A kutyák olyan gyorsan eltűntek ahogyan megjelentek ( most azt mondom, hogy meg kellett volna álljak de régen pontosan ezért harapott meg egy nagy dög az erdőn, mert amikor körbevettek akkor leszálltam a bicikliről). Beérve a portáshoz, lerogytam a fotelbe és szóltam neki, hogy hívja a mentőket. Először a rendőrség jött, megszondáztattak majd rá vagy 12 percre érkezett a rohamkocsi, amikor betoltak az autóba akkor mondta a tűzoltó, hogy biztos a kulcscsontom van eltörve. A sürgősségen sokáig rám sem néztek, tipikus balkáni körülmények uralkodtak, mellettem egy idős nénike jajgatott csendben, volt olyan orvos aki a telefonját simogatta. Egy beteggondozó betolt a röntgenre, onnan meg vissza, kaptam a vénámba valami fájdalomcsillapítót és utána bejelentették, hogy eltörött a kulcscsontom és az egyik oldalbordám (ez valószínű a szarvkormánytól). Székre ültettek és a gipszelőbe vittek ahol egy nagydarab asszisztens telerakta vattával a vállaimat és ragtapasszal jól lekötötte, majd ultrahang vizsgálatra vittek (hogy kiderüljön, az oldalbordám eltörése megsértett-e más szervet) de annyira fájt a vállam, hogy nem tudtam lefeküdni az ágyra, ezért aláírattak egy papírt, hogy saját felelősségemre nem egyeztem bele ebbe a vizsgálatba. Utána visszatoltak a többi beteg közé és egy óra után közölték, hogy mehetek haza. Otthon az első napok nagyon rosszul teltek, főleg éjjel mert csak a hátamon tudtam aludni. 4 nappal később lecserélték a kötést egy hámra, felajánlotta a doki a műtétet (amit elutasítottam) majd 3 hét után azt mondták, hogy el lehet kezdeni a fizioterápiát. Egyelőre 50%-ban tudom mozgatni a kezemet, nem merek tüsszenteni a bordám miatt és továbbra sem alszom jól. Gondok vannak a betegszabadsággal kapcsolatos papírok beszerzésével (ezúttal köszönöm a munkáltatómnak, hogy menjenek a búsba!) és úgy érzékelem, hogy habár a neten mindenki azt mondja, hogy a kulcscsonttörés gyógyulása 3 hónapba kerül az az érdek, hogy minél hamarabb álljak munkába. Természetesen úgy próbálták beállítani a történteket, hogy én voltam a hibás, miért nem mentem busszal, nem jó kórházat választottam, sőt a rendőrség is csak azért nem büntetett meg mert józan voltam!  Mit kerestek az ipari park területén a kóbor kutyák, nos az mellékes! Az igazsághoz hozzátartozik egy kis furcsaság is, hisz többször viccelődtem, hogy szívesen üldögélnék itthon felkötött kézzel és várnám a látogatókat, nos ez a morbid kívánság bekövetkezett. Szerencse, hogy a bal felem robbant le és sisak volt a fejemen, mert az is széttört (talán ha nincs a fejemen akkor most nyaktól lefele nem tudnék mozogni…) Nem fogok lemondani a kerékpározásról, csak annyit változtatok, hogy szerzek könnygázt, kutyák ellen és talán egy macsétát.

Magyar utcanevek Nagyváradon

Már 26 éve küzdenek a civil szervezetek, illetve a politikai pártok (kisebb nagyobb sikerrel), hogy a szórványban élő magyar kisebbség településein függesszék ki a kétnyelvű utcanévtáblákat. Nagyváradon sincs ez másképp, voltak gerillaakciók de ugye ezek illegálisak, hamar eltávolította a hatóság. Én sem tudtam, hogy a Lapusului utcának mi a magyar neve? Eddig mert vásároltam a minap egy okostelefont és kipróbálva a kameráját fényképeztem a lakásban. A Google rögtön kiegészítette a fénykép tulajdonságaiban, hogy pontosan hol készült a fotó. És nem hittem a szememnek mert most már tudom, hogy mi a neve az utcámnak, magyarul, Vitéz Zágoni Dezső!

Fontos nap

Április 15-e minden nagyváradi lakosnak emlékezetes marad, hiszen ezen a napon kapcsolták le a széntüzelésű hőerőművet (román nevén CET-et). Egy új korszak kezdődött, többet nem fogjuk füstölögni látni a nagy kéményt ami a város emlékezetes (negatív) szimbóluma volt. Csődeljárás is volt már ellene az igazgató lemondását is követelték és nagyon sokszor robbant már le (ami azt jelentette, hogy nem volt fűtés vagy meleg víz). Naponta 2000 tonna szenet égettek el benne 50 évig és 140.000 embert szolgált ki, hamarosan pedig 300 munkást fognak elbocsátani. Ez idő alatt senki nem kezdeményezett tüntetést a környezetszennyezés miatt, nem nagyon vettek tudomást róla (a románok leszarják a környezetvédelmet és büszkén vásárolnak használt Volkswagen autókat) sőt 26 évnek kellett eltelnie a rendszerváltás óta, hogy az EU jóvoltából létrejöjjön e pillanat (helyette az 53 millió €-ba kerülő gáztüzelésű erőmű fog üzemelni). Remélem, hogy hamarosan le is fogják bontani.

Nagyváradi hőerőmű

Három hónapja akadt meg a szemem ezen a cikken. Mindenki tudja aki Nagyváradon lakik, hogy a város szélén van egy óriási nagy kémény ami okádja a fekete füstöt, így szennyezve (szerintem 300 km-es körzetben) a levegőt. De a hír elolvasása után azért megdöbbentem, hogy Románia legnagyobb környezetszennyező hőerőműve a miénk! 24 év elteltével még mindig vacillálnak és nem modernizálják. Nagyon remélem jövőre végre átállnak a gázra (a nyáron 5 hónapig nem füstölt a kémény mert gázzal működött, ugye mennyire jobb volt a levegő?).

Kapitalista kizsákmányolás

A termék neve: Samsung BD-D5500 3D Blu-ray lejátszó (2011-es modell), bolti ára (a Domo üzletében) 626 Lej. Véletlenül Nagyváradon készítik, a koreai SHC gyárában ahol egy munkás havi fizetése 634 Lej. Egy keményebb napon legyártanak 2600 darabot, ebből a típusból. Mi ebben a pláne? Semmi csak az, hogy az említett munkások a kapitalista kizsákmányolás példaképei, állandóan zúgolódnak a kevés fizetés miatt, szakszervezetük nincsen tehát úgy dolgoznak mint valami szerencsétlen zombik. Az összeszerelés vezetője, ez az úriember aki szinte katonai módszerekkel uralkodik (a gyár “Istene” ahogy nevezi magát). Egy partizánakció során ezeket az információkkal kellene felhívni a kedves vásárló figyelmét! Tehát világ SHC proletárjai egyesüljetek!

Made in Romania

A multik által készített termékek, Romániában pontosan olyan jó minőségűek mintha Kínában gyártanák de van egy kis különbség. Például a koreaiak arra alapozták a gyárépítést Nagyváradon, hogy közel van a határhoz (idáig elég jó az infrastruktúra) így vámmentes a portéka, hisz elméletileg az EU-ban vagyunk és nagyon olcsó a munkaerő. Amire viszont nem számítottak, hogy a munkások egyáltalán nem büszkék a Made in Romania feliratra a címkén, ugyanis ez Balkán és nem Ázsia.  A többségük fiatal és felelőtlen, azt sem tudja, hogy mi a Blu-Ray és a termék nevét is helytelenül nevezi meg. Külföldön sokan csak a vásárlás után jönnek rá, hogy honnan származik és utálni fogják mint a magyarországiak a Daciát.

Post Navigation