Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “bicikli”

CO2 kibocsátás

Tudni szerettem volna, hogy egy évig biciklivel ingázok a munkahelyemre akkor mennyi CO2 kibocsátást spórolok meg. Ez több tényezőtől függ (elsősorban az autód függvényében) de azért megkérdeztem a MI-t és hát ezt válaszolta:

Az Ön által megtett 2587,5 km távolság biciklizés közben nem eredményez CO2 kibocsátást, mivel a bicikli közlekedési módja teljesen kibocsátásmentes.

Ha azonban az alternatív közlekedési mód autózás lett volna, akkor a CO2 kibocsátás attól függ, hogy milyen típusú és milyen állapotban lévő autót használt volna az útra. Általánosságban elmondható, hogy az autók kibocsátása körülbelül 0,12 kg CO2/km, így ha az egész 2587,5 km-t autóval tette volna meg, akkor a kibocsátás körülbelül 310 kg CO2 lehetett volna.

További tényezők is befolyásolhatják az autó CO2 kibocsátását, például az autó mérete, az életkora, az üzemanyag típusa, az útvonalak és a vezetési stílus. Azonban az biciklizés továbbra is környezetbarát és egészséges alternatíva az autózáshoz képest.

Az CO2-kibocsátás mennyiségének kiszámításához több információra van szükség, például arra, hogy milyen típusú biciklit használsz, milyen az átlagos sebességed, milyen a kerékpározási környezet (pl. városi, vidéki), illetve hogy milyen az általad használt energiaforrások összetétele az adott országban.

Általánosságban elmondható, hogy az emberi tevékenységek által okozott széndioxid-kibocsátás számos tényezőtől függ, és a kerékpározás közben kibocsátott szén-dioxid mennyisége jelentéktelen. Egy átlagos személygépkocsi általában körülbelül 0,2-0,3 kg CO2-t bocsát ki egy kilométerenként, míg a kerékpározás nem bocsát ki számottevő mennyiségű CO2-t.

Tehát, ha 2587,5 km-t biciklizel egy év alatt, akkor szinte semennyi CO2-t nem bocsátasz ki kerékpározás közben. Azonban, ha a kerékpározás helyett autóval vagy más járművel közlekedsz, akkor jelentős mennyiségű CO2-kibocsátást tudsz megtakarítani. Ezenkívül a kerékpározás más pozitív hatásokkal is jár, mint például a fizikai aktivitás előnyei és a közlekedési dugók és parkolási problémák elkerülése.

A fenti képen pedig az éves karbonlábnyomom látható (itt tudod te is kiszámítani).

Ingázni télen a munkahelyre?

Van egy kolléga a munkahelyen aki habár nem fiatal de annyira kemény, hogy télen is biciklivel jár be dolgozni. Ráadásul úgy néz ki mintha elég lengén lenne felöltözve. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mi motiválja de még nem adódott alkalom, hogy megkérdezzem. Az is lehet, hogy így született és ahogy mondani szokták, melegvérű. Én is kipróbáltam de január első hete után abbahagytam mert rájöttem, hogy nulla fok alatt bizony semmi élvezet nincs a téli bicajozásban. A legnagyobb ellenség a szél és a havas/jeges út. Egyébként, szép hazánkban a törvény tiltja, hogy télvíz idején kerékpározz olyan útszakaszon ahol csúszik a bicikli. Pedig rájöttem, hogy ha buszra váltasz akkor sokkal rosszabb számomra mert amíg várakozol addig megfagysz, körülötted az emberek cigiznek és a járványügyi szabályokat nem tartják be, egyébként a tömegközlekedést utálom.

Forradalmi étkezés?

Photo by Pixabay on Pexels.com

Mai rohanó világunkban, főleg a munkahelyen sokszor nincsen időnk enni, ezért már több forrásból is beszerezhetünk olyan ételeket, por formájában amire csak vizet kell töltenünk, összekeverjük és megisszuk. Mindez 2 percünkbe kerül. A gourmand-ok azt mondják, hogy ez a gasztronómia arcon köpése de valljuk be néha nagyon jól jön a tasakos étel. Ezek a cégek azt állítják, hogy egy adagban benne van az összes vitamin és ásványi anyag meg rost a többség pedig, egészségtelen péksüteményeket és kólát fogyaszt. Nekem a reggeli, hétköznapokon egy nagy adag smoothie, utána egy vegán fehérjeszelet és lezárásként az uzsonnáig zabpelyhes, mogyoróvajas, banános turmix. Mivel ezt a kombót már jó ideje variálom egy kicsit meguntam (hiába kaptam ajándékba egy olyan könyvet aminek a címe Idd magad egészségesre). Amint már említettem engem nagyon érdekel a sportoló étele a verseny közben, főleg a profi kerékpárosoké. Az is úgy van kitalálva, hogy gyorsan tudja elfogyasztani a csomagolást pedig a fogával nyissa ki, mert pizzát nem vihet a zsebében. Jelenleg én két ilyen cégről tudok, az egyik a Huel a másik a FiberShake, amit egy magyar fickó alapított és egy díjat is bezsebelt érte. Elhatároztam, hogy megér egy misét és kipróbálom majd később visszatérek a tapasztalatokra.

Idei biciklis élményeim

Photo by Pixabay on Pexels.com

Az év elején elhatároztam, hogy kipróbálom magam az országúti kerékpározásban is és vettem egy használt biciklit (mert újra nincsen pénzem), majd jött a járvány. A tavasz is váratott magára, így az első igazi bicajozásom, májusban történt egy kedves kollégámmal aki igazi biciklibuzi. Ő majdnem minden nap tekert mert megtehette hisz a melóban energiát spórolt és hát nincsen családja. Én nem éreztem jól magamat a társaságukban mert csak az erejüket fitogtatták (mintha a Tour de France-ra edzenének). Ezek után csak egyedül mentem és reméltem, hogy eljutok Székelyföldre, pontosabban megmászni a Pongrác és Bucsin tetőt. Sajnos nem jött össze a koronavírus miatt de remélem jövőre eljutok oda is. Közben kétszer elestem (a nyoma még mindig látszik) és rájöttem, hogy a forgalmas utakat kerülni kell (még mindig sok a bunkó sofőr) a mellékutak többségének a burkolata nagyon rossz, egyszer pedig eltévedtem (később megoldottam egy navigáló kerékpárkomputer beszerzésével). Szóval jó móka volt, nem bántam meg az új hobbimat (csak ne lenne ilyen költséges).

A fanatikus

Photo by Andrea Piacquadio on Pexels.com

Csak csodálni tudom azokat az embereket akik annyira szeretnek egy hobbit, hogy nem érzik jól magukat ha minden nap nem tudják csinálni, még akkor sem ha mondjuk biciklizni szeretnek de orkán erejű a szél (tenger meg nincsen a közelemben, mert akkor ilyenkor szörföznék). Olyan ez mint a hörcsög a kalitkában, amikor eljön az éj akkor elkezdi tekerni a mókuskereket. Sajnos én nem vagyok ilyen ha nincsen kedvem akkor nincs és csak nézem a közösségi médiában, hogy a többiek hol jártak. Nem kényelmes vagyok hanem elfáradt, hisz a mindennapi munkám, elég megterhelő és már nem vagyok az a virgonc…

Nyaralás 2020

Photo by Jeffrey Czum on Pexels.com

Az idén nyáron nem volt merszünk, hogy vonatra szálljunk és meglátogassuk a nővéreméket. Szóval itthon nyaralunk és habár most tombol a nyár én már azon izgulok, hogy mindjárt a végét járja. Nem maradt más hátra mint biciklizni és sétálni a városban. Az előbbi nem is olyan könnyű, hisz az országutakon óriási a forgalom és az ukrán kamionosok bizony nem vesznek emberszámba, ráadásul a környéket sem ismerem. A haverok pedig a saját újukat járják és “izomból” tekernek, keményen edzenek de nem tudom, hogy mire hisz egészségmegörzésnek már túl extrém, versenyezni már soha nem fognak csak egymás közt. Hát reméljük a legjobbakat és azt kívánok, hogy jövőre bár csak újra nyaralhatnánk, önfeledten, valahol messze délen…

Nyári napforduló

Photo by Genaro Servín on Pexels.com

Az időjárásról sokat lehetne mesélni, én is sokszor foglalkoztam vele de az idei, nyári napforduló kapcsán újra megemlíteném, hogy egészen kiborít. A statisztika mindig azt fogja mutatni az év végén, hogy az idei év volt a legmelegebb de én másképp látom, ugyanis már vagy két hete csak esik és esik. Erre jön még a koronavírus járvány és nyugodtan kijelenthetem, hogy “kicsit szomorkás a hangulatom, máma”. Az elvetemült biciklisek fittyet hánynak a rossz időre és dacolva a narancssárga figyelmeztetésekre, nekivágnak az országútnak. Tudom sokszor ők a nap nyertesei, mert elkerülik az esőt de én nem kockáztatok, csak szikrázó napsütésben vagyok hajlandó tekerni. És csak irigyelni tudom a déli népeket, akiket nem érint a hidegfront…

Beavatás

Photo by Pixabay on Pexels.com

Vannak olyan sportok amik rettentő nagy erőfeszítést igényelnek de valahogy mégis sokan hódolnak neki, akit egyszer megfertőz az nem tudja abbahagyni. Egy ilyen sport az országúti biciklizés amit (már csak a korom miatt is) amatőrként kezdtem el űzni. Véletlenül a közvetlen munkatársam is ennek hódol és most, hogy már vége a vészhelyzetnek, elmentünk hármasban (a barát ismerőse, aki a legfiatalabb és legerősebb) tekerni egyet. A találkozáskor döbbentem rá, hogy mit is vállaltam hisz rá sem ismertem a kollégára. Majdnem úgy néztek ki mint a profik, látszott rajtuk, hogy ennek élnek. Én kezdő vagyok és csak bénáztam, majd csak hazafelé éreztem rá a lényegre és mi tagadás eléggé elfáradtam. Az erőfitogtatást viszont nem értettem, hisz mindenki tudja, hogy egészséges sportolni de az a vonat már rég elment, hogy akár szeniorként is beálljunk versenyezni, amit én igazán nem is kedvelek sőt a környéken nem is igazán rendeznek ilyen eseményt. Tehát majd a következő kiruccanásnál jobban meggondolom majd, hogy kövessem a csapatot vagy kedvemre bicajozzak egyedül.

Hidegben biciklizni

bicycle-1869176_1920

A kép csak illusztráció és a pixabay-ről származik.

Nagyon de nagyon utálom a hideget és ha meg tudnám engedni magamnak akkor elköltöznék messze, valahová délre. De sajnos itt kell boldoguljak és hát eljött az ősz és nem szeretném szögre akasztani a bringát (mert ha a tömegközlekedést veszem igénybe akkor hamarabb megbetegszek), ezért befektettem hideg időre tervezett kerékpáros-ruházatra és ki is próbáltam. Mit mondjak jó is volt meg nem is, nem fagytam meg de nem is volt olyan jó érzés mint nyáron a 25 fokban tekerni. Még kell szerezzek egy cipő és bokavédőt, talán egy szmog maszkot és akkor úgy fogok kinézni mint Darth Vader.

Bihar megye kerékpáros körversenye

A napokban zajlott a fent említett esemény és volt szerencsém megnézni az egyik befutót. Engem nem nagyon érdekel az országúti kerékpározás (habár tulajdonképp csak ezt űzöm a piszkos anyagiak miatt, hegyikerékpárral) de nagyon élveztem a felhajtást és az egész rendezés lebonyolítását és egy kis ideig én is versenyzőnek képzeltem magam…

p_20180601_163608

Post Navigation