Beavatás
Vannak olyan sportok amik rettentő nagy erőfeszítést igényelnek de valahogy mégis sokan hódolnak neki, akit egyszer megfertőz az nem tudja abbahagyni. Egy ilyen sport az országúti biciklizés amit (már csak a korom miatt is) amatőrként kezdtem el űzni. Véletlenül a közvetlen munkatársam is ennek hódol és most, hogy már vége a vészhelyzetnek, elmentünk hármasban (a barát ismerőse, aki a legfiatalabb és legerősebb) tekerni egyet. A találkozáskor döbbentem rá, hogy mit is vállaltam hisz rá sem ismertem a kollégára. Majdnem úgy néztek ki mint a profik, látszott rajtuk, hogy ennek élnek. Én kezdő vagyok és csak bénáztam, majd csak hazafelé éreztem rá a lényegre és mi tagadás eléggé elfáradtam. Az erőfitogtatást viszont nem értettem, hisz mindenki tudja, hogy egészséges sportolni de az a vonat már rég elment, hogy akár szeniorként is beálljunk versenyezni, amit én igazán nem is kedvelek sőt a környéken nem is igazán rendeznek ilyen eseményt. Tehát majd a következő kiruccanásnál jobban meggondolom majd, hogy kövessem a csapatot vagy kedvemre bicajozzak egyedül.
Palackba zárt üzenetek... 