Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “emberismeret”

Vészhelyzet után

Photo by cottonbro on Pexels.com

Már egy hete, hogy lazultak a szabályok, bizonyos feltételekkel és szinte mindenki elfelejtette, hogy még nincsen vége a járványnak. Az egyik ilyen feltétel, hogy belső, zárt térben maszkot kell hordani. A munkahelyen csak én és még egy kolléga hordja rendeltetésszerűen a többiek leszarják, szintúgy a boltokban hisz ha nem hordod az előírásoknak megfelelően (az orrod kilátszik, vagy az állad alatt van) akkor semmit sem ér. Ráadásul az ilyen emberek közelében nem érzem biztonságban magam. Ahogy már említettem, sajnos nem tudom elkerülni ezeket a helyzeteket és a felelőtlen embereket. Vagy betartod a szabályokat vagy megszeged, illetve azért vannak a szabályok, hogy szegd meg de most egy kicsit az életünkkel is játszunk. Nem ez a járvány fogja elpusztítani az emberiséget de egyelőre úgy látszik, hogy még nagyon sokáig fogjuk használni, helyesen vagy helytelenül a maszkokat!

Szomszédok

Photo by Noelle Otto on Pexels.com

Néha amikor az ember kinéz az ablakon, akarva akaratlanul is látja, hogy mi történik a szemben álló társasházban, mindenki éli az életét de vannak gyanúsan viselkedő emberek. Most nem a Hátsó ablak vagy a Disturbia c. filmek cselekményére gondolok hanem konkrétan egy párra akik furcsán viselkednek úgy látszik, hogy mindig otthon vannak (nem hiszem, hogy otthonról dolgoznának hisz egyik sem tűnik sem programozónak sem hackernek) és a nőnek nagyon melege van hisz a legtöbbször nagyon lengén öltözködik és mindig a hálószobában tartózkodik. A férfi pedig a nappali, konyhában vagy főz vagy már reggel hatkor bámulja a laptopját. Kissé irigy vagyok rájuk és dolgozik bennem a teketória hisz amikor indulok a melóba akkor kinézve az ablakon ezeket látom.

Furcsa emberek

black and white man person cigarette

Photo by Gratisography on Pexels.com

Bárhol is élünk mindig szembefutnak furcsán viselkedő emberek (akiknek más az értékrendjük), ezeket vagy kibeszélünk vagy csak gondolatban ítélünk el és addig a pontig nem is zavarnak amíg nem veszélyeztetik az életviteleünket. Az öreg nénik ezen sokat tudnak pletykálkodni de ugye ők nem Facebookoznak. A közvetlen környezetemben is vannak olyan emberek akik a szokásaikkal sokszor idegesítenek, a munkahelyen használják a kesztyűmet, a szerszámokat nem a helyükre teszik vissza stb. Persze ez a jelenség fordítva is igaz egészen biztos, hogy az ő szemükben én vagyok furcsa, mert meghatározott időben iszok vizet, ha már kezet mostam nem fogom meg a kilincset stb. Egy közösségben úgy kell viselkedni, hogy a másik háta mögött ne mondjunk semmi rosszat az illetőről mert előbb utóbb a fülébe jut, ezért madárnyelvre kell lefordítani. A legszerencsésebb elkerülni az ilyen ebereket de azt én nem tehetem meg tehát ha egy harmadik személynek kibeszélem akkor nem az igazi nevét mondom hanem valami mást pl. indián, vagy mappás ember.

Mint a dzsungelben

2 év után éreztem először, hogy a jelenlegi munkahelyemen tulajdonképpen milyenek a közvetlen munkatársak. Nincsen norma, elméletileg csapatmunka van, de titokban mindenki (kettesével az én szektoromban) versenyez, egymás ellen. Amikor akadályba ütközik akkor nem érdekli a másik, mindent elkövet, hogy megvédje a pozícióját, magyarán olyan mint a távfutásban lökdösődni. Ilyenkor vagy megszólítod és konfliktusba keveredsz, vagy megemlíted a főnököknek (az utóbbi nem ér semmit hisz őket csak az érdekli, hogy a napi terv kész legyen, ha pedig nem teljesítesz akkor te vagy a hibás). Tehát a dzsungel törvénye érvényesül itt is mint máshol, az erősebbik győz.

Mr. Choi

Mr. Choi nagyon mogorva ember, nem sokat mosolyog sőt ez elmondható az összes koreaira is. Állandóan siet és telefonál, valamint hosszasan nézi ahogy dolgozol. Valamelyest megértem hisz neki ez a dolga valószínű a helyében és is ezt tenném. Egy cél jár a fejében folyamatosan, ha esik ha fúj, hogy minél több pénzt termeljen a gyár, mindenáron. Talán a foglalkozása modern rabszolgahajcsár, mert kitűzőt nem hord. Remélem van egy kis humorérzéke és nem ítél el ha elolvassa ezt a bejegyzést. Habár lehet a tűzzel játszok és később visszaüthet amit most írok. Mivel ott nem lehet kommentálni, itt járatom a pofám, a szólásszabadság jegyében!

Kopaszok és melegek

Nagyon primitívnek tartom azokat akik egy új ember megismerésekor a másikat valamilyen testi adottsága után próbálják elnevezni. Ha kopasz akkor kopasznak ha kövér akkor dagadtnak stb. A legrosszabb amikor valaki testesebb és nincsen barátnője, mert az egyből buzivá válik a szemükben. Persze én csak mosolygok ezen és nem fogom a sértegetőt “ragyás képűnek” szólítani, hanem egyszerűen kikerülöm. Végszóként csak annyit, hogy a Kelet európai melegek éves felvonulása mindig botrányba fullad, nyugaton pedig népünnepély mert ott tudják, hogy mi a tolerancia. Engem nem zavar ha valaki más, csak épp engem erőszakkal ne próbáljon rábeszélni, hogy olyanná váljak.

Jó tett helyébe jót várj

Ha visszagondolok akkor egész életemben másokon próbáltam segíteni (úgy ahogy a pap is prédikálja) és emiatt mindig én húztam a rövidebbet! Tehát jót cselekedtem és az mindig visszájára sült el. Ezért a fenti közmondást nálam úgy kell módosítani, hogy “jó tett helyébe, jót ne várj”. Aki csak magán segít és eltiporja a felebarátját az jobban jár. Mondok most egy példát, a gyárban az egyik munkaeszközöm az USB memória, a múltkor találtam egyet elhagyva, két nap után zsebre vágtam és egyik kolléga rinyált, hogy neki csak egy van ezért odaadtam neki. Másnap visszakérték az enyémet, a másik meg egyszerűen hazavitte. Ki járt jól? Természetesen ő.

Jómunkásemberszag

A jó munkásember szag a következőképpen alakul ki, a melós a buszozás legelején még egy kicsit piperkőc és nem ül le a székre, mondván azok már olyan mocskosak, hogy nem piszkítja be a ruháját. Igen ám de egy hónap meló után, főleg munkából jövet egy picit elfárad és muszáj lesz helyet foglaljon, mert már inognak a lábai. Később már beletörődik és egyáltalán nem érdekli, hogy az egész gatyája átvette azt a bizonyos szagot, sőt még hozzájön ehhez a gyári kosz is. Mert ki lehet számítani, hogy amikor üzembe helyeznek egy új tömegközlekedési eszközt akkor mennyi időnek kell eltelnie, hogy az ülések bepiszkolódjanak, illetve ha mindenki mosóporszagú gúnyába járna akkor nem alakulna ki ez a jelenség (gondolom Párizsban így van)? A legbrutálisabb a helyzet a 20 éves, keletnémet villamosoknál van ahol szövettel vannak bélelve az ülőalkalmatosságok (az ablakban pedig moha nő) és nem lehet megtippelni, hogy milyen volt az eredeti színük.

Három misi

Nem szeretem azokat az embereket akik, mielőtt megvásárolnának egy terméket (pl. egy praktikus kézi pumpát), felkutatják az összes boltot, hogy hol a legolcsóbb és amikor megtudják, hogy mennyibe kerül, elállnak a vételtől (mert 10 lejért inkább kidobom a tüdőmet). Persze mindenki csak addig húzza a takaróját ameddig ér, de olyan palikról van szó akik megengedhetnének maguknak, kisebb nagyobb dolgokat. A fölösleges pénzüket pedig vagy bedugják a matrac alá, vagy legjobb esetben a bankba teszik. Nekem nincsen megtakarított pénzem (de tudom, hogy jó lenne mert “nem lehet tudni fiam, hogy mi ér”) viszont aki évekig ül a pénzén és nem tudja, hogy mit akar, nos az nem én vagyok. Ezek az emberek ráadásul még a 2007-es év előtti milliókkal számolnak. Ha valami tetszik akkor habozás nélkül megveszem, igaz hogy ha meghaladja a 100 lejt akkor jóvá kell hagyja az asszony is, de ez már egy másik történet 🙂

No make plan for weekend

Nem szeretem amikor egy másik ember rám akarja erőszakolni az akaratát. Például olyan helyzet adódik, hogy megkínál egy pohár “finom” házi borral és az első korty után tudom, hogy nekem nem ízlik és ha kiürítem a poharat akkor később megfájdul a fejem, tehát azt mondom, hogy köszönöm nem kérek többet. De ő megsértődik és csak tölti, igyak hisz ő termelte és készítette! Persze vannak ennél súlyosabb esetek is amikor mások csinálnak programot nekem, hétfőn elhatározod, hogy kirándulni szeretnél a hétvégén de péntek este tudatják, hogy segíteni kellene Béláéknak, mert Bélát nem érdekli, hogy már itt a nyár vége, visszautasítani pedig nem tudod, mert véletlenül ő a komád. Ráadásul ha úgy neveltek és nincsen merszed megmondani, hogy hagyjon békén akkor vagy hazudsz valamit, vagy nem utasítod vissza és magadban mérgelődsz, vagy bevonod az asszonyt is. A meló után viszont újra jöhet a finom bor.

Post Navigation