Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “emberismeret”

Mint a dzsungelben

2 év után éreztem először, hogy a jelenlegi munkahelyemen tulajdonképpen milyenek a közvetlen munkatársak. Nincsen norma, elméletileg csapatmunka van, de titokban mindenki (kettesével az én szektoromban) versenyez, egymás ellen. Amikor akadályba ütközik akkor nem érdekli a másik, mindent elkövet, hogy megvédje a pozícióját, magyarán olyan mint a távfutásban lökdösődni. Ilyenkor vagy megszólítod és konfliktusba keveredsz, vagy megemlíted a főnököknek (az utóbbi nem ér semmit hisz őket csak az érdekli, hogy a napi terv kész legyen, ha pedig nem teljesítesz akkor te vagy a hibás). Tehát a dzsungel törvénye érvényesül itt is mint máshol, az erősebbik győz.

Mr. Choi

Mr. Choi nagyon mogorva ember, nem sokat mosolyog sőt ez elmondható az összes koreaira is. Állandóan siet és telefonál, valamint hosszasan nézi ahogy dolgozol. Valamelyest megértem hisz neki ez a dolga valószínű a helyében és is ezt tenném. Egy cél jár a fejében folyamatosan, ha esik ha fúj, hogy minél több pénzt termeljen a gyár, mindenáron. Talán a foglalkozása modern rabszolgahajcsár, mert kitűzőt nem hord. Remélem van egy kis humorérzéke és nem ítél el ha elolvassa ezt a bejegyzést. Habár lehet a tűzzel játszok és később visszaüthet amit most írok. Mivel ott nem lehet kommentálni, itt járatom a pofám, a szólásszabadság jegyében!

Kopaszok és melegek

Nagyon primitívnek tartom azokat akik egy új ember megismerésekor a másikat valamilyen testi adottsága után próbálják elnevezni. Ha kopasz akkor kopasznak ha kövér akkor dagadtnak stb. A legrosszabb amikor valaki testesebb és nincsen barátnője, mert az egyből buzivá válik a szemükben. Persze én csak mosolygok ezen és nem fogom a sértegetőt “ragyás képűnek” szólítani, hanem egyszerűen kikerülöm. Végszóként csak annyit, hogy a Kelet európai melegek éves felvonulása mindig botrányba fullad, nyugaton pedig népünnepély mert ott tudják, hogy mi a tolerancia. Engem nem zavar ha valaki más, csak épp engem erőszakkal ne próbáljon rábeszélni, hogy olyanná váljak.

Jó tett helyébe jót várj

Ha visszagondolok akkor egész életemben másokon próbáltam segíteni (úgy ahogy a pap is prédikálja) és emiatt mindig én húztam a rövidebbet! Tehát jót cselekedtem és az mindig visszájára sült el. Ezért a fenti közmondást nálam úgy kell módosítani, hogy “jó tett helyébe, jót ne várj”. Aki csak magán segít és eltiporja a felebarátját az jobban jár. Mondok most egy példát, a gyárban az egyik munkaeszközöm az USB memória, a múltkor találtam egyet elhagyva, két nap után zsebre vágtam és egyik kolléga rinyált, hogy neki csak egy van ezért odaadtam neki. Másnap visszakérték az enyémet, a másik meg egyszerűen hazavitte. Ki járt jól? Természetesen ő.

Jómunkásemberszag

A jó munkásember szag a következőképpen alakul ki, a melós a buszozás legelején még egy kicsit piperkőc és nem ül le a székre, mondván azok már olyan mocskosak, hogy nem piszkítja be a ruháját. Igen ám de egy hónap meló után, főleg munkából jövet egy picit elfárad és muszáj lesz helyet foglaljon, mert már inognak a lábai. Később már beletörődik és egyáltalán nem érdekli, hogy az egész gatyája átvette azt a bizonyos szagot, sőt még hozzájön ehhez a gyári kosz is. Mert ki lehet számítani, hogy amikor üzembe helyeznek egy új tömegközlekedési eszközt akkor mennyi időnek kell eltelnie, hogy az ülések bepiszkolódjanak, illetve ha mindenki mosóporszagú gúnyába járna akkor nem alakulna ki ez a jelenség (gondolom Párizsban így van)? A legbrutálisabb a helyzet a 20 éves, keletnémet villamosoknál van ahol szövettel vannak bélelve az ülőalkalmatosságok (az ablakban pedig moha nő) és nem lehet megtippelni, hogy milyen volt az eredeti színük.

Három misi

Nem szeretem azokat az embereket akik, mielőtt megvásárolnának egy terméket (pl. egy praktikus kézi pumpát), felkutatják az összes boltot, hogy hol a legolcsóbb és amikor megtudják, hogy mennyibe kerül, elállnak a vételtől (mert 10 lejért inkább kidobom a tüdőmet). Persze mindenki csak addig húzza a takaróját ameddig ér, de olyan palikról van szó akik megengedhetnének maguknak, kisebb nagyobb dolgokat. A fölösleges pénzüket pedig vagy bedugják a matrac alá, vagy legjobb esetben a bankba teszik. Nekem nincsen megtakarított pénzem (de tudom, hogy jó lenne mert “nem lehet tudni fiam, hogy mi ér”) viszont aki évekig ül a pénzén és nem tudja, hogy mit akar, nos az nem én vagyok. Ezek az emberek ráadásul még a 2007-es év előtti milliókkal számolnak. Ha valami tetszik akkor habozás nélkül megveszem, igaz hogy ha meghaladja a 100 lejt akkor jóvá kell hagyja az asszony is, de ez már egy másik történet 🙂

No make plan for weekend

Nem szeretem amikor egy másik ember rám akarja erőszakolni az akaratát. Például olyan helyzet adódik, hogy megkínál egy pohár “finom” házi borral és az első korty után tudom, hogy nekem nem ízlik és ha kiürítem a poharat akkor később megfájdul a fejem, tehát azt mondom, hogy köszönöm nem kérek többet. De ő megsértődik és csak tölti, igyak hisz ő termelte és készítette! Persze vannak ennél súlyosabb esetek is amikor mások csinálnak programot nekem, hétfőn elhatározod, hogy kirándulni szeretnél a hétvégén de péntek este tudatják, hogy segíteni kellene Béláéknak, mert Bélát nem érdekli, hogy már itt a nyár vége, visszautasítani pedig nem tudod, mert véletlenül ő a komád. Ráadásul ha úgy neveltek és nincsen merszed megmondani, hogy hagyjon békén akkor vagy hazudsz valamit, vagy nem utasítod vissza és magadban mérgelődsz, vagy bevonod az asszonyt is. A meló után viszont újra jöhet a finom bor.

Civilizált beszélgetések

Már többször megfogadtam, hogy kerülni fogom azokat ismerősöket, rokonokat akikkel nem tudok normálisan szót érteni. Arról van szó, hogy egy adott téma feldobása és megvitatása során, hogyan reagálnak az emberek, vehemensen ragaszkodnak az álláspontjukhoz, (kiabálnak, gesztikulálnak, amit én utálok) vagy civilizáltan azt mondják, “bocs de szerintem neked nincsen igazad és majd megkérdezünk egy harmadik felet aki okosabb nálunk”. Ha az ember azon kapja magát, hogy a régen látott ismerős nem változott meg és esélyt sem ad arra, hogy egy banálisnak tűnő kérdést úriemberként megbeszéljenek  akkor vagy rögtön az illető szemébe mondja az igazságot, vagy hanyagolni fogja a kapcsolattartást, beleértve a személyes találkozást is. Én kénytelen leszek az utóbbit választani.

Emberismeret

Azt hiszem, elmondhatom most már magamról, hogy jó emberismerő lettem. Talán nem is értek igazából semmihez az életben de a fenti témához igen. Valahogy majdnem már első látásra ki tudom szűrni a nehéz embereket. Az első példa a volt szomszédom, akit ritkán láttam gyalogosan járni, de amikor ment az utcán le lehetett mérni már csak a járásáról, hogy milyen ember is lehet. Sokkal később, amikor dolgoztam neki egy hetet, rájöttem, hogy igazam volt. És itt vannak a nehéz legények, akiknek a kedvenc sportjuk a biliárd, a foci és a sör. Milyen ember lehet az aki, zsebredugott kézzel, jön be az ajtón, és a szájában lóg a cigaretta, pedig tudja, hogy az adott helyiségben nem szabad füstölni?

Sok helyen kerestem, a közelmúltban munkát és amikor megláttam a főnököt, szembejönni, beszélgetni stb. már el is döntöttem, hogy nekem nem ott van a helyem. Sokszor hibáztam és tudtam, hogy az illető valahogy, rossz előjellel bír, de tanultam a hibáimból.

Tehát az emberek sok mindent elárulnak a viselkedésükkel, apró gesztusaikkal, a testbeszéddel. Egy híres ilyen ember ifjabb Bush, aki mindig úgy megy, mintha a hónaljában egy kelés lenne. Persze biztos ezt a magatartást a tanácsadói, ajánlották neki, hisz mivel elég alacsony kell, mutassa a külvilágnak, hogy ő mégis nem egy akármilyen személy, hanem egy szuperhatalom elnöke.

Post Navigation