Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munka”

A mesterember

Photo by Caleb Oquendo on Pexels.com

Manapság nehéz egy jó mesterembert találni (talán azért mert mind elmentek nyugatra). Mindig úgy indul a történet, hogy elromlik valami, történetesen egy radiátor szelep és mivel már fűtési szezon van gyors megoldást kell találni, tehát nem idegen embert keresünk hanem az ismerőst. Egy hét után érkezik és ahogy betoppan az ajtón látszik, hogy nagyon siet (talán azért mert tudja, nem kérhet sok pénzt a munkáért hisz rokon) majd félkész munkát hagy maga után, mondván, hogy miért nem fényképeztük és küldtük volna el neki a problémás csapot (mert nagyon ritka és nem található minden szaküzletben). A másik eset amikor hanyag munkát végez és vagy elfogadod vagy keresel valaki mást aki utánacsinálja (esetleg megtanulsz magad, például csempézni). Nem tudom, hogy amikor millió dolláros, szuper lakásokat nézek az interneten akkor azokat kik csinálták, hisz nem tudnék belekötni semmibe…

Chaise Longue

Vannak olyan kollégáim a munkahelyen akik úgy alakítják ki a napjukat, hogy minék kevesebbet kelljen felállniuk a székről (értsd, lazsálnak, lopják a napot). Nem azt mondom, hogy nem dolgoznak de sokszor csak irigykedek rájuk mert én sokszor nem tudok leülni egy kicsit pihenni mert a munkám nem engedi, sőt sokszor a székemet sem találom. Az is igaz, hogy senki sem szeret ilyen helyen melózni de az eszem megáll amikor látom, hogy lehetetlen időpontokban nassolnak vagy csak simán a telefonjukon lógnak. Sokan még szombaton is bejönnek mondván, hogy valahogy csal eltelik, valójában pedig semmit sem csinálnak és duplán fizetik. A főnökök érdekes módon ezt nem látják de azt sem, hogy sokszor a hátamon csurog a víz úgy kell kapkodjak a bal oldalamon pedig a kedves kolléganő palacsintázik. De nem kell aggódni hisz a világ első számú, elektromos motorokat gyártó vállalatánál dolgozok, éljen a termelékenység és az energiahatékonyság! Tehát szóljon a fenti dal, amit nekik dedikálok szeretettel!

Állásbörze

Job Fair

Az állásbörzét a helyi média már egy hónappal a megrendezése előtt nyomatja és minden nap jut egy cég amit részletesen bemutatnak. Soha nem voltam még ilyen rendezvényen de nagyon szeretném egyszer megtrollkodni, hisz észrevettem, hogy mindig ugyanazok a résztvevők vannak jelen. E jelenség mögött az áll, hogy nem találnak melósokat mert tudjuk, hogy munkaerő krízis van és már csak idő kérdése, hogy ha nem szeretnék végleg bezárni a boltot akkor kénytelenek lesznek idehozni az olcsóbb, ázsiai munkaerőt (a köztisztasági vállalat már lépett). Szerintem az egész úgy zajlik, hogy a standoknál a szépen felöltözött nénik és bácsik, készségesen fogadják az érdeklődőket de nem árulják el a legfontosabbat a fizetés nagyságát tehát egy átverés az egész mert ha már megegyeztél és eljutsz az interjúig akkor sem derül ki semmi, azt ígérik, hogy három hónap után fizetésemelés jön, ha megfelelsz nekik. Persze az idő letelte után, hallgatnak mint szaratog a fűben és amikor kezded rázni az öklöd csak utána emelik meg egy kicsit a béred, pedig az infláció már elszaladt és nyakunkon az energiaválság. Bíz Isten elmennék és rányomtatnám egy trikóra amit viselnék, hogy “Kész átverés az egész, jobb ha mással töltöd az időd!”.

Hikikomori

Photo by Nawfal Makarim on Pexels.com

Elárulom, hogy én otthonülő típus vagyok és sokszor ha elfogy a kenyér de van mondjuk, friss padlizsánkrém még akkor sincs kedvem lemenni a közeli kisboltba, inkább eszek valami mást (pedig rendelhetnék interneten is de azt még luxusnak tartom). Az igazsága az hogy legtöbbször azért nem mozdulnék ki otthonról mert egyszerűen nincsen kedvem találkozni olyan kollégákkal akik nagyon távol állnak tőlem. Van egy érdekes jelenség a hikikomori ami Japánból származik és olyan embereket érint akik hat hónapnál tovább ki sem mozdultak a házból, különböző okok miatt. Számukra a legnagyobb gond az hogy nem tudnak megfelelni a társadalmi elvárásoknak és nem bírják a kudarcot. Nagyon sokszor nekem is ilyen a hangulatom és csodálkozok azokon akik munka után, majdnem minden nap találkoznak valamilyen ismerőssel vagy rokonnal és késő este érnek haza…

Nyugdíjazási buli

A minap az egyik, idősebb kolléga bejelentette, hogy holnaptól már ne várjuk mert nyugdíjba vonul. Egy kicsit meglepődtem és elgondolkoztam azon, hogy senkinek a cégnél nem jutott az eszébe, hogy felköszöntsék és csak annyival maradt, hogy három nap múlva amikor újra bejött az irodába és aláírta az utolsó dokumentumokat elköszöntek tőle és hosszú, boldog nyugdíjas éveket kívántak neki. Ez borzasztó egy hozzáállás és van több javaslatom, hogyan lehetne emlékezetessé tenni az utolsó napot a cégnél.

  • Az egymásra rakott kartondobozok mellé beáll a targonca és megfelelő védőfelszerelésbe, felnyomja a plafonig a vállalkozó kedvű kollégát, majd az onnan leugrik mint a profi kaszkadőrök
  • A konferencia teremben, Bögyös Manci kolléganő előad egy rúdtáncot vagy egy hastáncot
  • A nagyfőnökkel el lehet fogyasztani egy pohár Hennessy konyakot miközben anekdotáznak
  • A guruló targonca, leeresztett kosarában, ugyancsak Mancival imitálni a Titanic híres jelenetét (amikor Jake átöleli Roze-ot a hajóorron állva)
  • Bejárni a falon túli laboratóriumot és az egyik ott dolgozó mérnök magyarázza el, hogy valójában milyen egy napja mert az átlag melósnak fogalma sincs róla
  • A főmenedzser beöltözik limuzin sofőrnek és hazafuvarozza a friss nyugdíjas kollégát
  • Aranyozott trófea és A legjobb rézbakkerelő diploma ünnepélyes átadása

Pánikvásárlás

Ezt a jelenség is csak szép hazánkban történhet meg, jön egy álhír valahonnan, hogy holnaptól meg fog drágulni az üzemanyag és akkor mindenki rohan a benzinkutakra és tankol annyit amennyit csak bír majd hazajövet vegyen még két raklap étolajat, cukrot meg lisztet. Nos így megy ez a munkahelyen is, valaki kap egy fülest, hogy hoztak egy csomó munkavédelmi kesztyűt és azonnal rohan, hogy elvigyen, legalább tíz párat, közben szól a közvetlen munkatársainak is hogy ők is intézkedjenek. Aki becsületesen csak akkor cserélné le a kesztyűjét amikor kiszakadt, üres dobozokat találna. Ilyenkor megkeresi a górét és elpanaszolja, hogyan járt ő meg kinyitja a nem használt, festő kuckó ajtaját és láss csodát egy igazi ABC tárul a szemed elé ahol minden fogyóeszközt megtalálsz, Isten hozott Balkánon.

Virtuális vandalizmus

Sokszor találkozok olyan plakátokkal a városban amit ha meglátok akkor kinyílik a bicska a zsebemben, hisz szerintem valótlanságokat állítanak. Itt van a fenti képen a legújabb, jön a laikus ember, meglátja és elhiszi amit állít (jelen esetben “jómunkásembereket” keresnek egy multinacionális céghez ahol én is dolgozok), jelentkezik, elhiszi a marketing rizsát amit nyomnak neki két napig majd egy havi meló után rájön, hogy átverték. Rögtön kezdjük azzal amit a plakát állít, “Az első számú, elektromos motor gyártó” ami lehet igaz de az ipari parkban még működik két másik, hasonló profilú cég aki szintén ezt állítja magáról. Jogosan hinnéd, hogy ha tényleg úgy lenne akkor nem olyan állapotok uralkodnának mind amit én tapasztalok nap mint nap, hisz hiába egy multinacionális nagyvállalat nem biztosítják számunkra azokat az eszközöket amikkel legyárthatnánk az általuk megkövetelt minőségben a termékeket és nem tartják be a munkavédelmi szabályokat, habár a cég színe zöld egyáltalán nem “zöld” hisz pl. brutális oldószerekkel mossák fel a padlón maradt ragasztót (amik az iránymutató szalagok után maradnak) és a legvégére hagytam a legfontosabbat, hogy pocsék a fizetés. Hiába a Szenvedély, lelkesedés, szívósság/állhatatosság (ezzel nem tudom mit akarnak mondani) de még a szlogenünkkel sem ami a következő, Mindent az álmokért. Tehát ár/érték arányban nem éri meg ott dolgozni (hogy miért melózok én mégis ott, nos az megér egy új bejegyzést) Ezért, virtuálisan leöntöttem festékkel a plakátot…

Titkos fizetésemelés?

Mindenki azt hitte a munkahelyemen, hogy decemberben lesz egy kis fizetésemelés, mert sokszor volt már így és hát nagy az infláció meg leértékelődött a lej. Mondanom sem kell, hogy mindenki megdöbbenésére elmaradt az esemény (örvendjünk, hogy nem zárták be a gyárat, vagy nem építettek le a koronavírus járvány közepette). Egy hónapra rá azonban rájöttünk, hogy bizonyos, simulékony kollégáknak biztosan megemelték a fizetését mert egy kicsit másképp viselkednek. Az alábbiakban pedig felsorolok, 10 jelet amiből következtethetsz, hogy a munkatársad ebbe a kategóriába tartozik.

  • A főnök egész nap csak a nevét kiabállja
  • Mindent szó nélkül elvégez, egyből beleugrik a vízbe, meg sem fordul a fejében, hogy az lehet nagyon hideg
  • Mások előtt a felettese mindig dicséri, hogy milyen jó munkaerő és megjegyzi, hogy bizony nélküle nem menne a munka
  • Szinte naponta túlórázik és minden szombaton bent van és eldicsekszi, hogy egy hónapban mennyit dolgozott, törvénybe ütközően
  • Fél évvel ezelőtt bejelentette, hogy elmegy máshová de meglepetés, még mindig ott van
  • Soha nem bosszankodik és már meg sem említi, hogy kevés neki a fizetése
  • Ha véletlenül nincsen munkája akkor készségesen ajánlja fel a segítségét másoknak
  • Az ebédszünetre mindig később indul és hamarább jön vissza
  • Hivatalos, állami ünnepekkor is megemlíti, hogy bizony ő azon a napon is szívesen dolgozna
  • Prémium, munkavédelmi cipőben jelenik meg ami csak a főnököknek jár

Mérgelődés

Photo by Keira Burton on Pexels.com

Általában akkor jön rá az emberre ha elkezd valamit csinálni és gyorsan rájön, hogy nem úgy lesz a munka menete ahogy elképzelte. Pedig olyan terméket választottam ami látszólag megfelel az igényemnek. Igen tudom vannak pocsék áruk de mindig úgy gondoljuk, hogy jobb lesz nekünk az olcsóbb, minek vegyünk drágábbat? Én már sokszor pórul jártam és utólag bántam meg, hogy miért nem vettem jobbat. Így történt most is amikor bicikligumit kellett cserélni és ezúttal nem mentem el a szervizbe hanem magam szedtem le a régit és raktam fel az ujjat. Nem összehajtogatóst (ez a drágább de sokkal könnyebben felmegy a felnire, hisz nincsen a peremén az a merev drót, hanem kevlár) hanem hagyományost vásároltam, mondván jó lesz az én alsó, középkategóriás biciklimre. Amikor leszedtem a régit és kezdtem felrakni az ujjat, akkor jöttem rá hogy rosszat választottam. Sűrű, moderált káromkodások közepette folyt a munka amit a kedves feleségem nem igazán tolerált. Mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy online volt kapható a jobb és nekem sürgős volt a csere. De hát a hibáiból tanul az ember vagy nem?

Párizs szindróma

Photo by Vlada Karpovich on Pexels.com

Olvastam volt valamikor, hogy létezik, főleg a japán turisták körében a Párizs szindrómának nevezett betegség ami nagyon furcsának hallatszik, főleg azok számára akik csak a tévében látták a “romantika fővárosát”. Volt nekem is sejtelmem a franciákról hisz gyerekkoromban többször meglátogatott az ott élő rokonom aki Rubik kockát és búvárórát hozott ajándékba amivel nagyon menő voltam az iskolában. Ilyen pozitív előítéletekkel érkeztem, kerek hat évvel ezelőtt a-hoz a francia céghez, állásinterjúra ahol a mai napig is dolgozok. Mondanom sem kell, hogy nagyot csalódtam mert gyorsan rájöttem, hogy amikor a nyugati technika találkozik a balkáni realitásokkal akkor az azt eredményezi, hogy akadozik az ellátáslánc (nem a koronavírus járvány miatt), a hátam mögött nem áll egy mérnök aki azon gondolkodna, hogy hogyan könnyíthetné meg a munkámat és a fogyóeszközök is későn cserélődnek le. Azt már meg sem említem, hogy csak a profit a lényeg és csak másodlagos, hogy a melós, hogyan érzi magát.

Felső navigáció