Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munka”

Nyugdíjazási buli

A minap az egyik, idősebb kolléga bejelentette, hogy holnaptól már ne várjuk mert nyugdíjba vonul. Egy kicsit meglepődtem és elgondolkoztam azon, hogy senkinek a cégnél nem jutott az eszébe, hogy felköszöntsék és csak annyival maradt, hogy három nap múlva amikor újra bejött az irodába és aláírta az utolsó dokumentumokat elköszöntek tőle és hosszú, boldog nyugdíjas éveket kívántak neki. Ez borzasztó egy hozzáállás és van több javaslatom, hogyan lehetne emlékezetessé tenni az utolsó napot a cégnél.

  • Az egymásra rakott kartondobozok mellé beáll a targonca és megfelelő védőfelszerelésbe, felnyomja a plafonig a vállalkozó kedvű kollégát, majd az onnan leugrik mint a profi kaszkadőrök
  • A konferencia teremben, Bögyös Manci kolléganő előad egy rúdtáncot vagy egy hastáncot
  • A nagyfőnökkel el lehet fogyasztani egy pohár Hennessy konyakot miközben anekdotáznak
  • A guruló targonca, leeresztett kosarában, ugyancsak Mancival imitálni a Titanic híres jelenetét (amikor Jake átöleli Roze-ot a hajóorron állva)
  • Bejárni a falon túli laboratóriumot és az egyik ott dolgozó mérnök magyarázza el, hogy valójában milyen egy napja mert az átlag melósnak fogalma sincs róla
  • A főmenedzser beöltözik limuzin sofőrnek és hazafuvarozza a friss nyugdíjas kollégát
  • Aranyozott trófea és A legjobb rézbakkerelő diploma ünnepélyes átadása

Pánikvásárlás

Ezt a jelenség is csak szép hazánkban történhet meg, jön egy álhír valahonnan, hogy holnaptól meg fog drágulni az üzemanyag és akkor mindenki rohan a benzinkutakra és tankol annyit amennyit csak bír majd hazajövet vegyen még két raklap étolajat, cukrot meg lisztet. Nos így megy ez a munkahelyen is, valaki kap egy fülest, hogy hoztak egy csomó munkavédelmi kesztyűt és azonnal rohan, hogy elvigyen, legalább tíz párat, közben szól a közvetlen munkatársainak is hogy ők is intézkedjenek. Aki becsületesen csak akkor cserélné le a kesztyűjét amikor kiszakadt, üres dobozokat találna. Ilyenkor megkeresi a górét és elpanaszolja, hogyan járt ő meg kinyitja a nem használt, festő kuckó ajtaját és láss csodát egy igazi ABC tárul a szemed elé ahol minden fogyóeszközt megtalálsz, Isten hozott Balkánon.

Virtuális vandalizmus

Sokszor találkozok olyan plakátokkal a városban amit ha meglátok akkor kinyílik a bicska a zsebemben, hisz szerintem valótlanságokat állítanak. Itt van a fenti képen a legújabb, jön a laikus ember, meglátja és elhiszi amit állít (jelen esetben “jómunkásembereket” keresnek egy multinacionális céghez ahol én is dolgozok), jelentkezik, elhiszi a marketing rizsát amit nyomnak neki két napig majd egy havi meló után rájön, hogy átverték. Rögtön kezdjük azzal amit a plakát állít, “Az első számú, elektromos motor gyártó” ami lehet igaz de az ipari parkban még működik két másik, hasonló profilú cég aki szintén ezt állítja magáról. Jogosan hinnéd, hogy ha tényleg úgy lenne akkor nem olyan állapotok uralkodnának mind amit én tapasztalok nap mint nap, hisz hiába egy multinacionális nagyvállalat nem biztosítják számunkra azokat az eszközöket amikkel legyárthatnánk az általuk megkövetelt minőségben a termékeket és nem tartják be a munkavédelmi szabályokat, habár a cég színe zöld egyáltalán nem “zöld” hisz pl. brutális oldószerekkel mossák fel a padlón maradt ragasztót (amik az iránymutató szalagok után maradnak) és a legvégére hagytam a legfontosabbat, hogy pocsék a fizetés. Hiába a Szenvedély, lelkesedés, szívósság/állhatatosság (ezzel nem tudom mit akarnak mondani) de még a szlogenünkkel sem ami a következő, Mindent az álmokért. Tehát ár/érték arányban nem éri meg ott dolgozni (hogy miért melózok én mégis ott, nos az megér egy új bejegyzést) Ezért, virtuálisan leöntöttem festékkel a plakátot…

Titkos fizetésemelés?

Mindenki azt hitte a munkahelyemen, hogy decemberben lesz egy kis fizetésemelés, mert sokszor volt már így és hát nagy az infláció meg leértékelődött a lej. Mondanom sem kell, hogy mindenki megdöbbenésére elmaradt az esemény (örvendjünk, hogy nem zárták be a gyárat, vagy nem építettek le a koronavírus járvány közepette). Egy hónapra rá azonban rájöttünk, hogy bizonyos, simulékony kollégáknak biztosan megemelték a fizetését mert egy kicsit másképp viselkednek. Az alábbiakban pedig felsorolok, 10 jelet amiből következtethetsz, hogy a munkatársad ebbe a kategóriába tartozik.

  • A főnök egész nap csak a nevét kiabállja
  • Mindent szó nélkül elvégez, egyből beleugrik a vízbe, meg sem fordul a fejében, hogy az lehet nagyon hideg
  • Mások előtt a felettese mindig dicséri, hogy milyen jó munkaerő és megjegyzi, hogy bizony nélküle nem menne a munka
  • Szinte naponta túlórázik és minden szombaton bent van és eldicsekszi, hogy egy hónapban mennyit dolgozott, törvénybe ütközően
  • Fél évvel ezelőtt bejelentette, hogy elmegy máshová de meglepetés, még mindig ott van
  • Soha nem bosszankodik és már meg sem említi, hogy kevés neki a fizetése
  • Ha véletlenül nincsen munkája akkor készségesen ajánlja fel a segítségét másoknak
  • Az ebédszünetre mindig később indul és hamarább jön vissza
  • Hivatalos, állami ünnepekkor is megemlíti, hogy bizony ő azon a napon is szívesen dolgozna
  • Prémium, munkavédelmi cipőben jelenik meg ami csak a főnököknek jár

Mérgelődés

Photo by Keira Burton on Pexels.com

Általában akkor jön rá az emberre ha elkezd valamit csinálni és gyorsan rájön, hogy nem úgy lesz a munka menete ahogy elképzelte. Pedig olyan terméket választottam ami látszólag megfelel az igényemnek. Igen tudom vannak pocsék áruk de mindig úgy gondoljuk, hogy jobb lesz nekünk az olcsóbb, minek vegyünk drágábbat? Én már sokszor pórul jártam és utólag bántam meg, hogy miért nem vettem jobbat. Így történt most is amikor bicikligumit kellett cserélni és ezúttal nem mentem el a szervizbe hanem magam szedtem le a régit és raktam fel az ujjat. Nem összehajtogatóst (ez a drágább de sokkal könnyebben felmegy a felnire, hisz nincsen a peremén az a merev drót, hanem kevlár) hanem hagyományost vásároltam, mondván jó lesz az én alsó, középkategóriás biciklimre. Amikor leszedtem a régit és kezdtem felrakni az ujjat, akkor jöttem rá hogy rosszat választottam. Sűrű, moderált káromkodások közepette folyt a munka amit a kedves feleségem nem igazán tolerált. Mentségemre csak azt tudom felhozni, hogy online volt kapható a jobb és nekem sürgős volt a csere. De hát a hibáiból tanul az ember vagy nem?

Párizs szindróma

Photo by Vlada Karpovich on Pexels.com

Olvastam volt valamikor, hogy létezik, főleg a japán turisták körében a Párizs szindrómának nevezett betegség ami nagyon furcsának hallatszik, főleg azok számára akik csak a tévében látták a “romantika fővárosát”. Volt nekem is sejtelmem a franciákról hisz gyerekkoromban többször meglátogatott az ott élő rokonom aki Rubik kockát és búvárórát hozott ajándékba amivel nagyon menő voltam az iskolában. Ilyen pozitív előítéletekkel érkeztem, kerek hat évvel ezelőtt a-hoz a francia céghez, állásinterjúra ahol a mai napig is dolgozok. Mondanom sem kell, hogy nagyot csalódtam mert gyorsan rájöttem, hogy amikor a nyugati technika találkozik a balkáni realitásokkal akkor az azt eredményezi, hogy akadozik az ellátáslánc (nem a koronavírus járvány miatt), a hátam mögött nem áll egy mérnök aki azon gondolkodna, hogy hogyan könnyíthetné meg a munkámat és a fogyóeszközök is későn cserélődnek le. Azt már meg sem említem, hogy csak a profit a lényeg és csak másodlagos, hogy a melós, hogyan érzi magát.

Globalizált diszkrimináció

Photo by Andrea Piacquadio on Pexels.com

Nemrég a munkahelyen, mindenkinek egy interaktív tesztet kellett elvégeznie ami az etikáról, a diszkriminációról, a munkavédelemről és a korrupcióról szólt. Másképp mondva amolyan globalizált, multinacionális, bullshit volt (csak azért volt jó mert egy órán át nem dolgoztam). Nekem a példák tetszettek igazán, ahol segíteni kellett Sarának, hogy ne érje diszkrimináció, mert elárulta, hogy terhes vagy John-nak akit csak azért nem akarta előléptetni a főnöke mert idős. Ez mind szép és jó de le kellett volna fordítani a balkáni realitásra, ami egy picit más. Például, fölveszik a céghez a fiatal, ráadásul szőke Priszcillát (aki úgy néz ki mint Miss November és csak érettségije van), aki kemény három hónapig dolgozik mint egy egyszerű melós de jelzi a főnöknek, hogy ha nem teszik magasabb pozícióba (az irodába, aktatologatónak) akkor felmond. És láss csodát teljesül a kívánsága és csinosan kiöltözve látjuk már ahogy egész nap sétál és számolja a termékeket a polcokon vagy unalmasan ücsörög a számítógép előtt és hónap végén morcos mert leltároznia kell. Én ezt nevezem diszkriminációnak és talán jelenteni is fogom valamikor, valakinek…

Szakmai ártalom

Azt hiszem elértem az életem abba a szakaszába, hogy szembe kell nézzek azzal a ténnyel, hogy öregszem. Két éve vettem észre, hogy már nem olyan jó az állóképességem és kezd fájni az egyik ujjam. Szegény anyám jut az eszembe aki mindig mondogatta, hogy fájnak a kezén az ízületei és ezt a betegséget, nagyanyámtól örökölte. Elsőre nekem is ez ugrott be de valami nem stimmel. Ha vásárolsz egy egyszerű billentyűzetet akkor azon is írja, hogy ínyhüvelygyulladást kaphatsz én meg majdnem hat éve bakkerolom a rezet. Rájöttem, hogy azért fájnak az ujjaim, mert szinte ugyanazt a mozdulatsorokat csinálom, napi nyolc órában. Tehát elhasználódtak az ízületeim stb. másképp ezt szakmai ártalomnak is nevezhetjük. Persze ezt nehéz bizonyítani, pereskedni meg nagyon sok pénzbe kerülne így csak az marad hátra, hogy vagy szakmát váltok vagy addig feszítem a húrt amíg el nem szakad és akkor már a cipőmet sem fogom tudni bekötni.

A furfangos kolléga egy napja

Mostanában fedeztem fel ezeket a videókat amikben azt láthatjuk, hogy milyen egy napja a japán tűzoltónak, politikusnak, programozónak, cégvezetőnek stb. Nagyon érdekesnek találtam hisz tényleg keményen dolgoznak és azon gondolkodtam el, hogy milyen videót készítenék az én furfangos kollégám egy napjáról? Nos teljesen más lenne mint Japánban hisz az itteni derék emberek egész nap csak azon agyalnak, hogy minél kevesebb munkával üssék el az időt. Mentségükre mondhatják, hogy kevés a fizetés, sok a munka és így vágnak vissza. De tulajdonképp mit is láthatnánk? Hát azt, hogy a kolléga már a szünetet, legkevesebb egy negyed órával meghosszabbítja, a műszak lejárta előtt szintén és effektív kb. csak 5-6 órát dolgozik. Hiába vannak kamerák, főnökök olyan ügyesen kijátssza a rendszert, hogy bármikor neki lehetne adni a “legfurfangosabb melós” díjat. De persze ez soha nem fog megtörténni és lehet, hogy csak engem zavar, mást nem.

Az életművész

Photo by Aleksandar Pasaric on Pexels.com

Volt egy kollégám aki másfél év után otthagyta a céget és azt mondta, hogy elege van a gályázásból és legalább egy fél évig nem fog dolgozni sehol. Azt is elárulta, hogy csak 6 évet dolgozott legálisan, tehát tudja már milyen ez az életérzés viszont már középkorú. Ha jobban belegondolok akkor csak igazi életművészként tudok rá tekinteni, mások pedig csak munkakerülőnek kiáltanák ki. Valójában, bárhogy is irigylem őt, nagyon rizikós az efféle életforma, hisz nem tud fizetni társadalombiztosítást és ha ne adj isten lebetegszik akkor megszívja. Tudom ő nagyon minimalistán él, mindenről lemond, hogy a hobbiját ápolja és mindig csencsel valamivel. Az egész életét meg lehetne filmesíteni és a dokumentum kategóriában simán adnának egy Oszkár jelölést. Követnék, mindennapi életét ahogy vasárnap megy az ócskapiacra, majd mutatnák este ahogy készíti a vacsoráját a kemping, tűzhelyen. Bevallom, fél évig éltem én is így de nem volt jó (jobb körülmények között mint főhősünk, hisz falun laktam és volt egy kis háztáji gazdálkodás is), nem találtam sehogy a helyem és sok mindenről le kellett mondjak és féltem, hogy mindenki megbélyegez. De még mindig kacérkodok egy alternatív pénzkeresési életmódról, amiből legalább annyit kereshetek mint most a gyárban…

Felső navigáció