Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munkahely”

Az üzenet

Három hónapja jött a kolléganő és nekem különösebben nem volt vele semmilyen bajom, habár látszott rajta, hogy egy kissé szőke de sokat kommentált és nem szerette a gyári melót. A gyűlésekkor sokszor beszólt és voltak kisebb konfliktusai is de mindenkit meglepett amikor kirúgták. A főnök rögtön elmagyarázta miért döntött így, szerintem csak példát akart statuálni. Én nem értem az egészet és egyszer azt kérdezném meg tőlük, hogy akkor meddig lehet elmenni, mi van ha valamivel nem értek egyet stb. Tudom, hogy “hallgatni arany” de a munka után is van élet és egy működő demokráciában az egyik alapjog a szólás szabadsága és én muszáj elmondjam amit gondolok a történésekről amik körülöttem zajlanak.

A nagyfőnök látogatása

Váratlanul ért, hogy a nagyfőnök meg fog látogatni azt hittem, hogy nem fogja pazarolni a drága idejét ilyen dolgokra. A kis főnökök szépen kiöltöztek és nagyon illatosak voltak, már kora reggel elkezdődött a takarítás, minden órában ellenőrizték, hogy tényleg letörültük-e a port a gépek tetejéről, új munkaruhát adtak látszott rajtuk, hogy be vannak sózva. Azt a látszatot kellett keltsük, mintha a gyógyszeriparban dolgoznánk, pedig “ahol a fát vágják ott hullik a forgács is”. Már jó előre megmondták, hogy tovább kell maradni, mert késni fog. De amikor az óra elütötte a délutáni négy órát még nem volt sehol és én már ekkor kezdtem mérgelődni annyira, hogy amikor megérkezett le is maradtam a nagy eseményről. Az egészet úgy képzeltem el mint Cézár látogatását a legfrissebb leigázott országba, fogalma sem volt az öregnek arról, hogy igazából milyen körülmények között dolgozunk, (a kalapács nyele el van törve és a vésőnek nincsen éle) illetve élünk itt, mondhatom ez volt életem egyik legrosszabb napja, a helyében mindenhová kamerákat szereltetnék és otthonról bármikor belenézhetnék az eseményekbe, így pénzt és energiát spórolnák.

Etika

nitecAmikor jelentkezel egy multinacionális céghez dolgozni és már túl vagy az állásinterjún az első napokban megemlítik az etikát, hogy mi etikus és mi nem. A cégből gúnyt űzni nem érdemes, mert ha a főnökök füléig is elér akkor nagy baj lehet belőle. De meddig szabad elmenni, lehet viccelődni? A fenti képet valószínű, hogy rajtam kívül senki nem érti ezért elmagyarázom. Már elég régóta módosítok céges logókat úgy, hogy viccesek legyenek, kicserélek egy betűt, vagy lecserélem a szlogent. Ez a története ennek is de elárulom, hogy összefügg a munkahelyemmel. Pedig nincsen okom a panaszra mégis valami azt súgja, hogy rossz helyen melózok. Tehát remélem van humorérzékük és csak egy jót röhögnek ha meglátják ezt a bejegyzést (és üzenem, hogy alapvető jogom van a munkahelyen kívül kommentálni a dolgokat).

Az utolsó polihisztor

davinciA nagyfőnök azt szeretné ha mindenki a gyárban minden munkaállomáson el tudná látni maximálisan a feladatait, magyarán költséghatékonyság miatt (miért vegyen fel még 25 melóst ha a munkát el tudja végezni 15 is?) kevés emberrel szeretne megcsináltatni több munkát elvárná, hogy tudjak hegeszteni, esztergálni sőt még festeni is. Szerintem ez hosszú távon nem jó, hisz mindenki igazából csak egy valamihez ért, a futballban a kapus csak véd a csatár pedig gólt rúg és kevésbé védekezik a bankrablós filmekben pedig a főszereplő megkeresi és kialakítja a csapatát, megtalálja a legjobb kasszafúrót, a legjobb sofőrt stb. Szerintem az utolsó polihisztor aki ezen a földön élt az nem volt más mint Leonardo da Vinci és valljuk be őszintén az már nagyon régen volt.

A jómunkásember

Az igazi jómunkásember nem fél a munkától, szinte bármit elvégez amit a főnök rábíz sőt még akkor is dolgozik ha elfogyott a munka! Azt a benyomást kelti, hogy érdekli a cég sorsa, rászól az unatkozó melósra, szereti a kihívásokat, jókedvűen marad túlórázni és még akkor is bólogat a gyűlésen ha nem ért egyet a szószólóval. A minap kevés volt a munka (bizony ilyen is van) és a kedves kollégák ellopták a szerszámaimat én meg csak úgy kellett mímeljem, hogy dolgozok, persze lebuktam és kérdőre vont a drága főnök úr, hogy miért nem tettem rendet magam körül, miért nem zavartam el a nyomuló kollégákat akik keselyűk módjára csaptak le a melómra! Nos azért mert utálom a konfliktusokat és nem szeretnék összeveszni senkivel, ezért úgy vezettem le a feszültséget, hogy megírtam ezt a heti-renden kívüli bejegyzést (egyébként az életrevaló melós akinek nincsen munkája odaáll ahhoz a kolléga mellé akinek bőven van és megkérdi, hogy segíthet-e ha másban nem akkor támassza az asztalt egész áldott nap, ezáltal azt a benyomást keltve, hogy dolgozik).

A mappás ember

Minden munkahelyen vagy közösségben akad legalább egy olyan kolléga aki kitűnik az okoskodásával, a fontoskodásával. Azt próbálja mutatni a többieknek, hogy ő többet tud a társainál, ezáltal értékesebb ember és nem arra hivatott, hogy kétkezi munkával dolgozzon hanem az eszével. Ha van magasabb iskolája és persze jó ember akkor minden rendben de ha közülünk való és úgy ismertem meg mint melós akkor valami nincsen rendben. Mert én azt látom, hogy karriert akar befutni ahol már parancsolgat, lazábban izzadhat. A mamutvállalatoknál a munka lényege (nem elég hangsúlyozni) hogy gyorsan, szinte kapkodva kell minőségi munkát elvégezni 8 óra alatt ha pedig nem bírod akkor maradsz túlórázni. Tehát miközben én úgy dolgozok mint egy atléta a mappás ember ellenőriz, kérdőre von ha valamit nem csináltam jól és jóban van a főnökökkel, elérte a nirvánát felküzdötte magát arra a szintre ahol már kevesebbet kell dolgozni. Persze akárki felteheti a kérdést, hogy miért nem én lettem a mappás ember pedig hosszú távon ez a jó? Mert nem szeretek ebben a pozícióban tetszelegni, utálom az egész korporatista, globalizált világot!

Jó munkát!

Egyáltalán nem tudom, hogyan érjem el azt a szintet, hogy stresszmentesen éljek, legalább a munkahelyen. Például ha jön a főnök és igazságtalanul megvádolna valamivel akkor én leszarnám és azt válaszolnám, hogy -szerintem nincsen igazad anélkül, hogy megnőne a szívverésem. A legtöbb konfliktus a munka körül forog, alakul ki azért mert vannak olyan típusú munkák amiket az ember nem szívesen csinál, aki pedig azt mondja, hogy ő semmilyen munkától nem fél az hazudik. Említsem meg például a porszívózást, nekem egyáltalán nem tetszik de szerencsére kacérkodok a gondolattal, hogy átállunk a robotporszívóra, ami nagyon csodás hisz amíg nem vagyunk itthon a gép elvégzi helyetted a takarítást. De mi van a kenyérkereső munkámmal, azt nem végzi el helyettem senki, pedig minden héten olvasom a hírekben, hogy az automatizálás miatt el fogom veszíteni és munkanélküliként fogok tengődni. A bökkenő csak az, hogy ezt már a nyolcvanas évektől látom, hallom. Őszintén én nem hiszem, hogy megérem azt a korszakot amikor mindenkinek lesz egy alapjövedelme és egy ipari robot fog szorgoskodni helyettem a melóban (valahogy úgy, hogy örökbe vennél egyet, esetleg egy hónapban egyszer bemennél és megolajoznád, letörülnéd róla a port).

Fizetésnap

Régen amikor a jómunkásember megkapta a fizetését a melóból nem hazament hanem egyenesen a kollégákkal a kocsmába, hogy megünnepelhesse az elmúlt egy hónap fáradalmait. Most ez a módszer már nem áll, sokkal kifinomultabbá vált a főnök megkérdi, hogy este kinek van kedve elmenni pizzázni. Ezeken a rendezvényeken én több okból sem veszek részt, elsősorban azért mert nem eszek olyan pizzákat és nem iszok olyan söröket (nem a prémium ételekre gondolok, csak egyszerűen arról van szó, hogy egészségügyi okokból kerülöm) másodsorban a csapatban sokan cigiznek és mivel még hideg van a teraszt lezáró sátorban kell mulatni. Nem utolsó sorban pedig én nem szeretném az utolsó vacsorámat a hóhérommal (igen a főnököt én még ilyenkor is annak az embernek látom aki kedden odajön hozzám és kérdőre von, hogy “mi van lemaradtál?” de a fáktól nem látja az erdőt) elfogyasztani, hiába tűnik két sör után jó-fejnek.

A cég

badge

A munka az amikor az ember feláldozza a drága szabadidejét azért, hogy valaki hasznot húzzon ebből (nagyobb házat vagy jachtot vegyen), cserébe kap némi pénzt érte (ajánlom mindenki figyelmébe Ernst F. Schumacher – A kicsi szép c. könyvét). A nagyváradi ipari parkban sem másabb a helyzet, aki ide kényszerül munkába járni hamar megtapasztalja, hogy mi az ábra, gyorsan szinte kapkodva kell minőségi munkát csinálni sok túlórával. Ez cégről cégre változik de a lényeg ugyanaz, van ahol soha nem kérik ki a véleményed, máshol pedig azt a látszatot keltik, hogy fontos vagy nekik de ennek súlyos ára van (szinte hétről hétre nő a normád, sajog a kezed, fáj a vállad és igazságtalanul megvádolnak, hogy nem dolgozol elég gyorsan). Ebben a helyzetben mit tud csinálni az operátor (nem jómunkásember már mert az túl pejoratív)? Hallgat és eszi a szart két kanállal, vagy nyalizik egészen addig amíg feljebb nem kerül a ranglétrán (sajnos én nem tartozok az utóbbiak közé). A szomorú az, hogy a fentebb említett dolgokért a kollégák csak egymás között zúgolódnak és csakis a fizetésemelésért emelik fel a szavukat. Tehát vagy megszoksz vagy megszöksz, nincs más kiút!

Kreatív tiltakozás

Oda jutottam, hogy a munkahelyen úgy kell berendezkedjek mint egy sportoló, részben sportruházatot használok (nadrágot biztosítottak, felülre csak egy fehér (sic!) trikót, ami túl kevés nekem télen, még akkor is ha a kemence mellett vagyok, a választás egy futball felsőre esett) és lassan már az ingyenes szünetre sem tudok kimenni, mert akkor sem áll le a meló. A megoldás a sportolóknak szánt, energiaszelet (jelen esetben a képen látható a Tour de France-on is ezt használták). Persze nyugodtan kimehetnék, “rendes” kaját enni de egy fél óra alatt annyi megmunkálandó termék jön ki az asztalomhoz, hogy nem győzném megcsinálni. Ezért határoztam el, hogy tiltakozásul ott maradok és a napi jelentésben megemlítem, hogy feláldoztam magam a termelés kedvéért és drága szénhidrátban gazdag, sportkaját eszek (a következő lépés az lenne, hogy túlórázzak ingyen). A kedves kollégáimat pedig nem tudom az én pártomra állítani, ők szívesen maradnak a munkaidő letelte után is (és nem is gondolják, hogy bűnöznek hisz hetente csak 48 órát szabadna dolgozni), csak a fizetés miatt zúgolódnak, tehát egyedül csak így érdemes lázongani.

Post Navigation