Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munkahely”

Romina Power

Woman carrying a large basket of produce through a rural village market

Ezt a bejegyzést nem Albano, kolléganőjéről szól hanem arról a munkatársról aki furcsa módon nagyon szereti a férfias munkákat. Disznós Mariskára emlékeztet aki annak idején a bentlakásban dolgozott és sokszor lehetett látni amint a hóna alatt egy-egy zsákkal vitte a tápot a disznóknak. Főhősünk pedig olyan odaadóan melózik, hogy sok férfi megirigyelhetné. Pedig a surmók fejvadászhoz tartozik és tulajdonképp az sem érdekli, hogy a motorok amiket, összekalapál mire is használják (medence pompáknak amik, aszály idején tényleg hiánytermékek). Péntek este kilenckor van elemében igazán, pedig a többiek már fél lábbal kint vannak a gyárból de ő maradna még túlórázni is. Egyszerűen csodálatra méltó a sztahanovistasága amit én nem tudok értelmezni. De ez őt ez nem zavarja és mosolyogva hív tangózni akkor is amikor a kollégák már macskás videókat néznek. Mindezt asszisztálja Szándukán is hisz ő a gyantázó gép masinisztája.

Csővágó

Soha nem tudod, hogy mire számíts ha a japán óriásnál dolgozol, habár nem kellene már meglepjen a sok csicskáztatás1. A termelékenység és a hatékonyság netovábbja amikor egy átlátszó, műanyag 8 mm-es csövet méretre kell vágni mert ezzel öntik be a gyantát a motorokba. Biztos egy fél vagy automata gépre gondoltok amibe csak befűzik a csövet, beállítják a méretet és megnyomnak egy gombot. Nos nálunk a valóság egy kopott mérőléc és egy nem megfelelő kézi vágó (ami a drótok elmetszésére jó) ráadásul mivel kör alakban van felcsévélve ki kell nyújtani és nem tudod egyenesen elvágni. Legalább egy olcsó kézi szerszámot vennének, vagy csinálnának. Az a baj, hogy ez csak engem zavar mert a kollégák szívesen csinálják hisz ilyenkor leülnek a székre és jó ráérősen elszöszmötölnek vele, tehát megpihennek sőt még macskás videókat is néznek. És ez csak egy a sok szarságból ezért készítettem az MI segítségével egy jobb szerkezetet amit ajánlok a főnök figyelmébe.

  1. A „csicskáztatás” kifejezés arra utal, amikor valakit alacsony rangú, sokszor megalázó feladatokra kényszerítenek, jellemzően a munkahelyi hierarchia miatt. Ez a gyakorlat gyakran jár együtt a munkavállalók kizsákmányolásával, mivel az érintettek kevés lehetőséggel rendelkeznek arra, hogy ellenálljanak vagy megváltoztassák a helyzetüket. A „csicskáztatás” kifejezés használata sok esetben a munkakörnyezet toxicitására és a munkahelyi erőviszonyok egyenlőtlenségére is utalhat. ↩︎

Öncenzúra

Warehouse manager showing inventory data on a tablet to a colleague

Eredetileg itt egy olyan bejegyzés volt látható, két napig ami rossz fényben tüntette fel az én drága főnökömet. Hosszas habozás után kitöröltem (bocs Laci) elsősorban a bumeráng effektus miatt. Mindenki olyan amilyen, lehet szeretni vagy sem. Vagy megszokod vagy megszöksz (ami valljuk be nagyon nehéz). Ezért csak azt tudom mondani hogy amíg van lyuk a fenekemen addig ne szóljak semmit csak örvendezzek ebben a furcsa világban és álljak be a sorba. Egyébként is hallgatni arany de nem osztom a történet főhősének a véleményét aki kissé furcsán viselkedik velem (igen kijelenthetem, hogy csicskáztat). Ha pedig vallásos vagy akkor bízhatsz abban, hogy ki mint veti ágyát úgy alussza álmát és jobb ma egy domina mint holnap száz orosz. Az alábbi dalt pedig neki dedikálom…

Gyár átköltöztetése

Egyszerű melósként nincs sok rálátásod a cég irányítására és csak a pletykákból, illetve a hivatalos gyűléseken hallottakból tudod meg hogy mi is zajlik tulajdonképp. A minap kiderült, hogy valójában kinek is dolgozunk (igen jól olvastátok, bizony azt sem tudtuk, hogy ki a kliens!?) egy angol cégnek aminek a székhelye Andoverben található (amit szintén megvett valamikor a Nidec). Egy ottani menedzser felvázolta, hogy a termelésük fenntarthatatlan és gondolkodnak, hogy áttelepítik az egész termelést hozzák. Ezt mindenki másképp értelmezte de most már megjelent a helyi hírekben is. Én úgy értem, hogy ott azért zárnak be mert az angolok fizetése sokkal nagyobb és ugyanazt a román paraszt olcsóbban megcsinálja és Nagy Britannia most már nem is az EU része. Biztos nem fognak őrülni ennek az elbocsátott dolgozók de nem hiszem, hogy ostrom alá vennék a főnök autóját amint épp távozik a tárgyalásokról. Szóval amíg megtörténik az átállás eldönthetem, hogy maradok vagy sem. Addig is üdvözlöm innen az ex főnököm!

Mindennapi túlélés

A legnehezebb, hogy őrizd meg a nyugalmad egy olyan munkahelyen ahol semmi nem úgy zajlik mint ahogy elképzelted. A hétvégén, többnyire elfelejtesz mindent de amikor hétfő reggel megérkezel mindig meglepődsz a körülményeken, elkezdődik a kapkodás. A vonalfőnök nincs a helyzet magaslatán mert hiába említem meg, hogy dolgoznék de hiányoznak a szerszámaim és nem találok kesztyűt. Később alábbhagy a lendület de amikor megérkezik a munkafelügyelő jön az infó, hogy sürgősen le kell gyártani x darab terméket ami újabb bonyodalmakkal jár. Egy pár év után már megkérdőjelezed a feletteseid rátermettségét hisz egyáltalán nem értem, hogyan nem tudják legalább egy hétre előre pontosan, hogy mit kell csinálni. Egyszer egy gyűlésen a frissen megválasztott menedzser (aki most a román miniszterelnök, tanácsadója) azt mondta, hogy mindenek előtt kell egy jó terv. Nos én úgy érzem, hogy nincsen semmilyen terv mert hiába prioritás az x modell gyártása ha hiányzik egy alkatrész ezért, hogy ne álljunk le elkezdik az y modell gyártását ami nem is kell a kliensnek és hónapokig porosodig a polcokon. És mindez egy japán-francia multinacionális cégnél történik. Ha egy helyi vállalkozónál dogoznék akkor nem lennék meglepve de így mindig…

Megalázó munkák

Ha főnök lennék akkor az első dolgom az lenne, hogy az új munkatárssal már a legelején tudatnám pontosan, hogy mi lesz a munkája, ugyanis ha olyan munkahelyre kerülsz ahol a szerződésben az áll, hogy „azt kell csinálni amit a felettesed mond” akkor azt javaslom, hogy onnan menekülni kell. A paradox az hogy én is ilyen helyen dolgozok már tíz éve, mégsem hagytam ott. A miértre a válasz bonyolult és nem is tudok válaszolni rá hisz a tanult emberek azt mondják, hogy mindenkinek a sorsa a saját kezében van de az emberek többsége csak sodródik az árral és nem mer változtatni főleg a mostani őrült világban. Ezért nagyon sokszor görcsbe rándul a gyomrom (vagy a kezem) amikor megalázó munkához kell nekilátni amihez nincs semmi kedvem. És lehet vitatkozni azon, hogy kinek mi a megalázó munka? Bemászni a pöcegödörbe vagy vécét pucolni? Szép hazánkban is eljutottunk (vagy felfejlődtünk) már arra a szintre, hogy az ilyen melókat már a román ember sem szívesen csinálja ezért kell az ázsiai vendégmunkás akiket sokan migránsnak neveznek és lenéznek majd a szélsőjobbra szavaznak. Egyelőre vicces látni amint a nyugdíjas, helyi takarítónő próbálja megértetni magát a bangladesi, fiatal kollégáival…

Közbevág

Van egy olyan embertípus aki nem várja meg az ember mondandójának a végét hanem közbevág, így tudatva, hogy nem érdekli a dumád. Ezt úgy lehet orvosolni, hogy kerüljük az ilyen embereket de a sors úgy hozta, hogy egy Z generációs kollégát tettek mellém aki ilyen volt, izgága, nem szeretett dolgozni (mert ezt mondják, hogy a mai fiatalok ilyenek) és pontosan beleillett a fenti leírásba. Bizonyos dolgokat minden nap megismételt de ami nem érdekelte azt hasonló módon jelezte. Ezt gyorsan megtanultam és egy idő után már levegőnek néztem. De nem kellett sokat élveznem a közelségét mert bő egy hónap után lelépett. Persze soha nem kérdeztem meg tőle, hogy miért viselkedett így, gondolom a korkülönbség miatt. De a lényeg az hogy most kezdem érezni a hiányát mert helyette egy olyan ember jött aki alig szólal meg. Ez már a ló másik oldala olyan típus akivel semmilyen közös témánk nincsen. És így zajlik tovább az élet, úgy ötévente jön valaki akivel normálisan el tudok beszélgetni de általában hamar is távozik.

A villanyszerelő

Egy nagyon régi jelenség amikor diákhiány van az iskolákban akkor a mentőötlet a villanyszerelő szak a legvásottabb nebulóknak. Ilyenkor összejön egy osztálynyi diák de a tanulmányok befejezése után csak a negyede fog a szakmában dolgozni. A munkahelyemen van egy ilyen cég ahol csak villanyszerelők dolgoznak. Tévedés ne essék hisz egy jó szakember hozzáértését én nem kérdőjelezem meg de ahogy elnézem őket nyugodtan kijelenthetem, hogy ők az élet császárai. Soha nem kapkodnak, nem sietnek, nyugodtan megbeszélik egymás közt a teendőket, rádiót hallgatnak sőt még a mosdó is tisztább amit használnak az csak hab a tortán, hogy csak a délelőtti műszakban dolgoznak. Néhányan lebuknak, alkoholszondázás közben de ez természetes. Bezzeg nálunk a helyzet teljesen más hisz mi a tápláléklánc legalján vagyunk tehát csak csodálni tudjuk őket…

Zűrzavar

Mostanra már kiderült, hogy mekkora a zűrzavar a melóban, ugyanis a tíz évig gyártott termékeket lecserélték sokkal bonyolultabbakra. Szerintem, hogy túl nagy fába vágták a fejszét a mélyen tisztelt menedzserek. Annyi a munka, hogy lassan be kellene vezessék az éjszakai műszakot is mert kevés az ember. Tetőzi az egész káoszt, hogy közvetve az Amazonnak dolgozunk azért, hogy az automatizálás és az AI miatt még több ezer dolgozót rúghassanak ki csak azért, hogy Jeff Bezos a világ leggazdagabb embere lehessen. Persze én szerencsésnek mondhatom magam mert nem szűnik meg az állásom de milyen áron? Semmibe veszik a munkavédelmi előírásokat és szinte alamizsnáért dolgozunk, közben egy munkafelügyelőt vettek fel akinek csak az a dolga, hogy diktálja az iramot mint annak idején a gályarabok. És mindez akkor tetőzik amikor jön Karácsony ami a keresztények legnagyobb ünnepe…

Eltűnő termékek

Egy adott élethelyzeteben mindenki kialakítja a magának megfelelő, túlélési praktikákat. Én sem vagyok kivétel és 10 év után kialakítottam egy rutint a táplálékbevitelhez a munkahelyemen. Nem szeretek a helyszínen vásárolni csak akkor ha vészhelyzet van ezért két nagy áruházban szoktam járni, attól függően hogy délelőtti vagy délutáni műszak következik (mert este többet eszek hisz a szakember azt tanácsolja, hogy lefekvés előtt 2-3 órával már ne egyél semmit, ezért amikor későn hazaérek, biciklivel csak a D vitamin marad). A minap meglepődve tapasztaltam, hogy a kedvenc kávém eltűnt a polcokról de nem csak egy üzletből hanem az összesből. Igaz, hogy online még találtam de azért élelmiszert nem szeretek így beszerezni. Elhiszem, hogy a konkurencia lenyomta de nekem nagyon tetszett (Jacobs Tassimo) és ha végleg eltűnik akkor kidobhatom a kávékészítő masinámat is. Persze már sok hasonló termék tűnt el és csak a Coca-Cola örök de engem nagyon rosszul érint az egész mert felforgatta az életem!

Post Navigation