Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munkahely”

Szakmai ártalom

Azt hiszem elértem az életem abba a szakaszába, hogy szembe kell nézzek azzal a ténnyel, hogy öregszem. Két éve vettem észre, hogy már nem olyan jó az állóképességem és kezd fájni az egyik ujjam. Szegény anyám jut az eszembe aki mindig mondogatta, hogy fájnak a kezén az ízületei és ezt a betegséget, nagyanyámtól örökölte. Elsőre nekem is ez ugrott be de valami nem stimmel. Ha vásárolsz egy egyszerű billentyűzetet akkor azon is írja, hogy ínyhüvelygyulladást kaphatsz én meg majdnem hat éve bakkerolom a rezet. Rájöttem, hogy azért fájnak az ujjaim, mert szinte ugyanazt a mozdulatsorokat csinálom, napi nyolc órában. Tehát elhasználódtak az ízületeim stb. másképp ezt szakmai ártalomnak is nevezhetjük. Persze ezt nehéz bizonyítani, pereskedni meg nagyon sok pénzbe kerülne így csak az marad hátra, hogy vagy szakmát váltok vagy addig feszítem a húrt amíg el nem szakad és akkor már a cipőmet sem fogom tudni bekötni.

Friss levegő

Kedves kollégám, Laci amióta a pandémia tart egyszer sem jött be a gyári szünetben az ebédlőbe mert azt mondta, hogy jobban érzi magát kint a friss levegőn. Kipróbáltam én is de vannak hátulütői, ugyanis nincsen ülőalkalmatosság így vagy az útpadkára vagy a fűre tudunk leülni, délelőtt pedig nincsen árnyék, ráadásul a közelben zakatol a légkondi. Ha pedig az étteremből szeretnénk ételt vásárolni akkor elvitelre kell kérni, ami egy polisztirol dobozt jelent és szünetig a hűtőszekrényben (ami nagyon koszos, hisz egy közösségben így jó ez) kell tárolni. Így marad az otthoni kaja, amit sokszor macerás elkészíteni főleg kényelmi okokból. Én a fűre szoktam leülni de ott támadnak a hangyák és órák múlva is úgy érzem, hogy az egész testemen mászkálnak. Jeleztük a vezetőségnek, hogy jó lenne, legalább egy piknik pad és asztal de nem reagáltak, kérésünkre. Úgy lehetne überelni az egészet, hogy vennék egy kemping széket, napernyőt és egy szolár grill-t (amit a szünet előtt egy óra előtt kellene beindítani) de ez csak utópia, hisz nem lenne ahol tároljam és nagyon zsebbenyúlós. Elképzeltem, hogy milyen lesz Laci utolsó előtti napja a nyugdíjazása előtt. Mit sem sejtve kilép az ajtón és egy pincér fogadja, a gyepen egy nagy sátor lesz, ahová bekíséri. A sátorban lesz csak az igazi meglepetés, egy nagy asztal, minden földi jóval az egyik felén maga a menedzser köszönti a háttérben pedig a minőségügyi, mérnöknő fog, hastáncot lejteni. A nagy buli után megköszönik az áldozatos munkáját a kedves kollégának és átnyújtják az arany Rolex órát…

A furfangos kolléga egy napja

Mostanában fedeztem fel ezeket a videókat amikben azt láthatjuk, hogy milyen egy napja a japán tűzoltónak, politikusnak, programozónak, cégvezetőnek stb. Nagyon érdekesnek találtam hisz tényleg keményen dolgoznak és azon gondolkodtam el, hogy milyen videót készítenék az én furfangos kollégám egy napjáról? Nos teljesen más lenne mint Japánban hisz az itteni derék emberek egész nap csak azon agyalnak, hogy minél kevesebb munkával üssék el az időt. Mentségükre mondhatják, hogy kevés a fizetés, sok a munka és így vágnak vissza. De tulajdonképp mit is láthatnánk? Hát azt, hogy a kolléga már a szünetet, legkevesebb egy negyed órával meghosszabbítja, a műszak lejárta előtt szintén és effektív kb. csak 5-6 órát dolgozik. Hiába vannak kamerák, főnökök olyan ügyesen kijátssza a rendszert, hogy bármikor neki lehetne adni a “legfurfangosabb melós” díjat. De persze ez soha nem fog megtörténni és lehet, hogy csak engem zavar, mást nem.

Húsvét

Photo by Breakingpic on Pexels.com

Hát semmi újdonságot nem tudok írni a kereszténység, második legnagyobb ünnepéről. Hivatalosan most már Nagypéntek és Húsvéthétfő is szabadnap, tehát a hétvégével van 4 napunk az ünneplésre, sőt egy kis pluszpénzt is adtak a cégtől de azért megkérdezték, hogy aki szeretne az nyugodtan bemehet dolgozni, akár szombaton is. Ez számomra úgy hatott, hogy már az ünnep sem szent csak a profit a lényeg, dolgozz éjjel, nappal. Szégyelljék magukat és csak annyit tudok mondani, hogy remélem a koronavírus járvány után a globális kapitalizmus helyét átveszi egy jobb és igazságosabb világrend! Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Forradalmi étkezés?

Photo by Pixabay on Pexels.com

Mai rohanó világunkban, főleg a munkahelyen sokszor nincsen időnk enni, ezért már több forrásból is beszerezhetünk olyan ételeket, por formájában amire csak vizet kell töltenünk, összekeverjük és megisszuk. Mindez 2 percünkbe kerül. A gourmand-ok azt mondják, hogy ez a gasztronómia arcon köpése de valljuk be néha nagyon jól jön a tasakos étel. Ezek a cégek azt állítják, hogy egy adagban benne van az összes vitamin és ásványi anyag meg rost a többség pedig, egészségtelen péksüteményeket és kólát fogyaszt. Nekem a reggeli, hétköznapokon egy nagy adag smoothie, utána egy vegán fehérjeszelet és lezárásként az uzsonnáig zabpelyhes, mogyoróvajas, banános turmix. Mivel ezt a kombót már jó ideje variálom egy kicsit meguntam (hiába kaptam ajándékba egy olyan könyvet aminek a címe Idd magad egészségesre). Amint már említettem engem nagyon érdekel a sportoló étele a verseny közben, főleg a profi kerékpárosoké. Az is úgy van kitalálva, hogy gyorsan tudja elfogyasztani a csomagolást pedig a fogával nyissa ki, mert pizzát nem vihet a zsebében. Jelenleg én két ilyen cégről tudok, az egyik a Huel a másik a FiberShake, amit egy magyar fickó alapított és egy díjat is bezsebelt érte. Elhatároztam, hogy megér egy misét és kipróbálom majd később visszatérek a tapasztalatokra.

A munka fogalma a mai világban

Photo by Raghav bhadoriya on Pexels.com

Manapság már nem hiteles az a régi közmondás, hogy “a munka nem szégyen” hisz teljesen megváltozott a munkához való viszonyunk. Ez leginkább a mai fiatalokra nézve igaz de senki nem bolond, hogy a mindennapi betevőt, kemény fizikai munkával végezze el. Az internet világában mindenkiből lehet, influenszer, vagy vlogger, filmkészítő vagy bitcoinbányász. Az öregek akik ezt nem értik azt mondják, hogy bezzeg a mai fiatalok nem szeretnek dolgozni. Én pedig mindezt csak irigykedve csodálom, majd futok a busz után a melóba. A hagyományos munka pedig az automatizálás miatt egyre monotonabb lesz (ide kapcsolódik egy jó könyv: David Graeber – Bullshit munkák) és nem szükséges hozzá szakképesítés, ezért nem vonzó senkinek és aki ilyen munkát végez hamar kiég, mert egyszerűen értelmetlennek érzi amit csinál. Az egyik optimista megoldás szerintem az lesz, hogy eljön a robotok kora (amire már 1986 óta várok) és aki buta, alapjövedelmet fog kapni majd tengetheti az életét otthon, unalomban, sorozatokat nézve, csipszet majszolva.

Az ipari park turistája

Photo by Felix Bu00fcsselmann on Pexels.com

Az ipari park turistája egy olyan emberfajta aki egy jobb élet reményében érkezik az egyik multinacionális céghez, jómunkásemberként majd relatív rövid időn belül (maximum két év után) csalódottan rájön, hogy becsapva érzi magát mert kevés a fizetés, sok a munka és a főnök sem szimpatikus, ezért úgy dönt, hogy továbbáll. Gombamód nőnek ki az újabb vállalatok tehát van választék. Abban reménykedik, hogy a kiszemelt helyen minden jobb lesz, a főnöktől kezdve a nagyobb fizetésig minden, hisz Feri már fél lábbal ott van és ő már csak tudja. A felmondási idő alatt szinte madarat lehetne fogni a történetünk főhősével, úgy cselekszik mintha megnyerte volna a lottóötöst és lenézi azokat a kollégáit akik maradnak. Amikor odakerül még minden jó, hisz nem kezdődött el ezerrel a termelés és tényleg több fizetést is kap, de csak azért mert három műszakban melózik és jár neki az éjszakai pótlék. Minden szép és jó, egészed addig amíg be nem indul a hajsza, új főnökök is érkeznek akik már nem annyira jó fejek és arra kérik, hogy szombaton is jöjjön be. Eltelik másfél év és újra azon gondolkozik, hogy le kellene lépni, egy másik céghez ami nemrég épült és a neve Eldorádó

Minden összefügg?

Mindennapi munkánk, hogy elektromos motorokat gyártsunk de senki nem gondol bele, hogy mi lesz a sorsuk? Nos nekem vannak elképzeléseim. Kimegy a gyárból a motor amiből ipari robot lesz azt megveszi egy élelmiszeripari cég aki un. junk food-ot készít, azt bepakolják a hűtőkamionokba (a megfelelő hőmérsékletet szintén motorokkal biztosítják, minden hűtőkamionba 2 db. kell amit kitalálhatjátok, szintén mi gyártunk) onnan meg kiszállítják a szupermarketekbe. Özönlik a nép a boltba és a reklámok hatására megveszi a sok feldolgozott, nátrium glutamátos, semmire se jó nassolni-valókat csak azért, hogy trendi legyen. Évtizedek alatt tömi magába majd úgy ötven körül lefordul a székről és elviszi a mentő, a kórházban ahol kiderül, hogy infarktusa volt de túléli. A lábadozás alatt megfogadja, hogy soha többé nem fog venni ilyen ételeket de ahogy jobban lesz nem tudja türtőztetni magát és újra kezdődik elölről az egész addig amíg a lábán már nem fog tudni kijönni a kórházból… Mi a mondanivalója ennek a történetnek? Hát az, hogy én is közrejátszok azért, hogy az emberiség a vesztébe rohanjon.

Megijed a munkától

Photo by Anamul Rezwan on Pexels.com

Igen, bizony sok ember megijed a munkától amikor kiosztják neki elképzeli, hogy most milyen megerőltető lesz és 8 óra alatt be sem tudja majd fejezni. Később amikor már belejön lehet azt mondja, hogy nem kellett volna ennyire parázni és hát valahogy meglett. Aki nem fél a melótól (létezik ilyen ember egyáltalán?) az pedig az előzőt úgy azonosítja, hogy munkakerülő. Én akkor szoktam mérges lenni ha a munkahelyemen rájövök, hogy szeretnék dolgozni de egyszerre háromfelé kell szakadni, mert kevés a munkaerő, vagy az eszközök korlátozottak, vagy már úgy el vannak használódva, hogy rég ki kellett volna dobni. Pedig multinacionális cégnél vagyok és hát megmondom őszintén többre számítottam hisz nem árulták el, hogy miért spórolnak a fentebb említett eszközökkel, talán ezért lesz költséghatékony az egész. A sportolóknál a 100 méteres síkfutás egy centivel sem hosszabb vagy rövidebb, nálunk meg egy ember sokszor 300 métert kell lefusson, ugyanazokért a babérokért.

Életszínvonal

Mindenki kérdezte már (nem csak a politikusoktól), hogy miért nagyobb az életszínvonal, nyugaton mint szép hazánkban. Leszámítva, hogy keleten 40 évig kommunizmus volt a 90-es évek közepén azt jósolták, hogy majd 50 év múlva utolérjük őket. A fenti videót elnézve csak egy fontos rész marad meg bennem az itteni melósnak nagyobb erőfeszítésébe kerül, ugyanannak a terméknek a legyártása mint például a németnek, ráadásul egy mérnök azon gondolkodik folyamatosan, hogy ez a folyamat még könnyebben menjen! Tehát ott sokkal hatékonyabban dolgoznak ebből következik, hogy nagyobb a termelékenység, több a pénz. Nálunk a gyárban az illetékes mérnök leszarja, hogy nekem milyen problémáim vannak de elvárják, hogy a napi normát teljesítsem, sőt néha még megnehezíti a munkámat mert szerszámokat visz el és nem hozza vissza!

Post Navigation