Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “falu”

Minőségi szabvány I.

Most a minőségi szabványok jutottak az eszembe. Így hangzik a kérdés, te miben bíznál meg a legjobban, a házi készítésű élelmiszerekben, vagy a gyáriakban? Például vegyük a házi tejet (azt most ne firtassam, hogy az állati tej egészséges-e vagy sem), valahonnan vidékről származik és a gazda azt mondja, hogy teljesen megbízható de ha látnánk a szemünkkel, hogyan készül akkor elgondolkoznánk. Falun úgy történik, hogy általában a legközelebbi szomszédhoz jelentkezünk be, ha mi nem foglalkozunk állattartással. A megadott órában, már vagy ki van készítve a tej, vagy ha késésben vannak akkor várunk és sok mindent ellenőrizhetünk, Pista bácsi keze koszos, az edények is és ha nincsen saját tejhordónk akkor egy újrahasznosított, műanyag palackban szállíthatjuk haza a terméket. Ha a gyárba látogatnánk el akkor észrevehetjük a különbséget (higiénikus környezet stb.) Mindenki (tudatlanúl) jön az Eu-s szabványokkal, hogy milyen hülyeség az egész. Persze valahogy meg kell éljen a falusi ember is de szerintem nem ez a járható út, hanem ha közösen alapítanának egy tejgazdaságot, de ez más tál tészta.

Közművesítés

Olvasom, hogy Romániában 7 millió embernek, akik többnyire vidéken, falvakban élnek, nincsen vezetékes vize. Ebben az a vicc, hogy a legtöbb helyen nincsen meg az akarat, hogy az adott település, előjárói például, pályázatok útján megszerezzék a pénzt a tervekre stb. és elindítják a munkálatokat. Miért van ez? Szerintem azért mert ilyen a nép, nem kell neki az ilyen infrastrukturális beruházás, magyarán jól megvannak ők a vezetékes víz kényelme nélkül is! Persze falun két alternatív lehetőség áll rendelkezésre, az udvaron van egy kút, onnan bevezetik a vizet, vagy ősi módszerrel, vederrel kimerik. Ennek a hátránya az, hogy mindig nem áll rendelkezésre meleg víz a háztartásokban, ezért korlátozottan lehet tisztálkodni. Ezt úgy is lehet érzékelni a legjobban, hogy falun bemegyünk egy emberekkel zsúfolt, langyos tavaszi napon a postára és rögtön mellbevág a büdös izzadságszag. Tehát a tisztaság az fél egészség!

Biliárd

Most pedig a legszebb kocsmasportról szeretnék mesélni, pontosabban a falusi biliárdról, ami majdnem minden, füstös lebujban, klubban megtalálható. A legszembetűnőbb szépsége a sajátos, szájról-szájra terjedő szabályzata, ami teljesen más, mint az eredeti. Senki nem veszi a fáradságot, hogy könyvtárban, vagy az Interneten, csak úgy kíváncsiságból utána nézzen az eredeti szabálynak, és legalább egyszer ki ne próbálja. Mindenki sejtheti, milyen emberek választják ezt a rendkívüli kézügyességet, igénylő sportot. Sok B kategóriájú amerikai filmben a biliárdozás, legtöbbször bunyóba torkollik és megcsodálhatjuk, hogy a nehézfiúk bizony szépen tudják forgatni a biliárd dákót, nem csak a golyók, sikeres lukba juttatásához, hanem egymás elpüfölésére is. De a falusi, biliárdszerető ember más, neki is kijár a kultúrált szórakozás, percenként ötvenszer káromkodik, ha vesztésre áll, akkor kommentál, csalással vádolja ellenfelét, golyókat nyúl le, a dákót az asztalhoz csapja és mindent kitalál, hogy egy zsetonnal kétszer, vagy többször tudjon játszani. Tehát ennyit a falusi, kocsmasport királyáról, a biliárdról.

Post Navigation