Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munkahely”

Pánikvásárlás

Ezt a jelenség is csak szép hazánkban történhet meg, jön egy álhír valahonnan, hogy holnaptól meg fog drágulni az üzemanyag és akkor mindenki rohan a benzinkutakra és tankol annyit amennyit csak bír majd hazajövet vegyen még két raklap étolajat, cukrot meg lisztet. Nos így megy ez a munkahelyen is, valaki kap egy fülest, hogy hoztak egy csomó munkavédelmi kesztyűt és azonnal rohan, hogy elvigyen, legalább tíz párat, közben szól a közvetlen munkatársainak is hogy ők is intézkedjenek. Aki becsületesen csak akkor cserélné le a kesztyűjét amikor kiszakadt, üres dobozokat találna. Ilyenkor megkeresi a górét és elpanaszolja, hogyan járt ő meg kinyitja a nem használt, festő kuckó ajtaját és láss csodát egy igazi ABC tárul a szemed elé ahol minden fogyóeszközt megtalálsz, Isten hozott Balkánon.

Virtuális vandalizmus

Sokszor találkozok olyan plakátokkal a városban amit ha meglátok akkor kinyílik a bicska a zsebemben, hisz szerintem valótlanságokat állítanak. Itt van a fenti képen a legújabb, jön a laikus ember, meglátja és elhiszi amit állít (jelen esetben “jómunkásembereket” keresnek egy multinacionális céghez ahol én is dolgozok), jelentkezik, elhiszi a marketing rizsát amit nyomnak neki két napig majd egy havi meló után rájön, hogy átverték. Rögtön kezdjük azzal amit a plakát állít, “Az első számú, elektromos motor gyártó” ami lehet igaz de az ipari parkban még működik két másik, hasonló profilú cég aki szintén ezt állítja magáról. Jogosan hinnéd, hogy ha tényleg úgy lenne akkor nem olyan állapotok uralkodnának mind amit én tapasztalok nap mint nap, hisz hiába egy multinacionális nagyvállalat nem biztosítják számunkra azokat az eszközöket amikkel legyárthatnánk az általuk megkövetelt minőségben a termékeket és nem tartják be a munkavédelmi szabályokat, habár a cég színe zöld egyáltalán nem “zöld” hisz pl. brutális oldószerekkel mossák fel a padlón maradt ragasztót (amik az iránymutató szalagok után maradnak) és a legvégére hagytam a legfontosabbat, hogy pocsék a fizetés. Hiába a Szenvedély, lelkesedés, szívósság/állhatatosság (ezzel nem tudom mit akarnak mondani) de még a szlogenünkkel sem ami a következő, Mindent az álmokért. Tehát ár/érték arányban nem éri meg ott dolgozni (hogy miért melózok én mégis ott, nos az megér egy új bejegyzést) Ezért, virtuálisan leöntöttem festékkel a plakátot…

Ingázni télen a munkahelyre?

Van egy kolléga a munkahelyen aki habár nem fiatal de annyira kemény, hogy télen is biciklivel jár be dolgozni. Ráadásul úgy néz ki mintha elég lengén lenne felöltözve. Nagyon kíváncsi lennék, hogy mi motiválja de még nem adódott alkalom, hogy megkérdezzem. Az is lehet, hogy így született és ahogy mondani szokták, melegvérű. Én is kipróbáltam de január első hete után abbahagytam mert rájöttem, hogy nulla fok alatt bizony semmi élvezet nincs a téli bicajozásban. A legnagyobb ellenség a szél és a havas/jeges út. Egyébként, szép hazánkban a törvény tiltja, hogy télvíz idején kerékpározz olyan útszakaszon ahol csúszik a bicikli. Pedig rájöttem, hogy ha buszra váltasz akkor sokkal rosszabb számomra mert amíg várakozol addig megfagysz, körülötted az emberek cigiznek és a járványügyi szabályokat nem tartják be, egyébként a tömegközlekedést utálom.

Titkos fizetésemelés?

Mindenki azt hitte a munkahelyemen, hogy decemberben lesz egy kis fizetésemelés, mert sokszor volt már így és hát nagy az infláció meg leértékelődött a lej. Mondanom sem kell, hogy mindenki megdöbbenésére elmaradt az esemény (örvendjünk, hogy nem zárták be a gyárat, vagy nem építettek le a koronavírus járvány közepette). Egy hónapra rá azonban rájöttünk, hogy bizonyos, simulékony kollégáknak biztosan megemelték a fizetését mert egy kicsit másképp viselkednek. Az alábbiakban pedig felsorolok, 10 jelet amiből következtethetsz, hogy a munkatársad ebbe a kategóriába tartozik.

  • A főnök egész nap csak a nevét kiabállja
  • Mindent szó nélkül elvégez, egyből beleugrik a vízbe, meg sem fordul a fejében, hogy az lehet nagyon hideg
  • Mások előtt a felettese mindig dicséri, hogy milyen jó munkaerő és megjegyzi, hogy bizony nélküle nem menne a munka
  • Szinte naponta túlórázik és minden szombaton bent van és eldicsekszi, hogy egy hónapban mennyit dolgozott, törvénybe ütközően
  • Fél évvel ezelőtt bejelentette, hogy elmegy máshová de meglepetés, még mindig ott van
  • Soha nem bosszankodik és már meg sem említi, hogy kevés neki a fizetése
  • Ha véletlenül nincsen munkája akkor készségesen ajánlja fel a segítségét másoknak
  • Az ebédszünetre mindig később indul és hamarább jön vissza
  • Hivatalos, állami ünnepekkor is megemlíti, hogy bizony ő azon a napon is szívesen dolgozna
  • Prémium, munkavédelmi cipőben jelenik meg ami csak a főnököknek jár

Párizs szindróma

Photo by Vlada Karpovich on Pexels.com

Olvastam volt valamikor, hogy létezik, főleg a japán turisták körében a Párizs szindrómának nevezett betegség ami nagyon furcsának hallatszik, főleg azok számára akik csak a tévében látták a “romantika fővárosát”. Volt nekem is sejtelmem a franciákról hisz gyerekkoromban többször meglátogatott az ott élő rokonom aki Rubik kockát és búvárórát hozott ajándékba amivel nagyon menő voltam az iskolában. Ilyen pozitív előítéletekkel érkeztem, kerek hat évvel ezelőtt a-hoz a francia céghez, állásinterjúra ahol a mai napig is dolgozok. Mondanom sem kell, hogy nagyot csalódtam mert gyorsan rájöttem, hogy amikor a nyugati technika találkozik a balkáni realitásokkal akkor az azt eredményezi, hogy akadozik az ellátáslánc (nem a koronavírus járvány miatt), a hátam mögött nem áll egy mérnök aki azon gondolkodna, hogy hogyan könnyíthetné meg a munkámat és a fogyóeszközök is későn cserélődnek le. Azt már meg sem említem, hogy csak a profit a lényeg és csak másodlagos, hogy a melós, hogyan érzi magát.

Globalizált diszkrimináció

Photo by Andrea Piacquadio on Pexels.com

Nemrég a munkahelyen, mindenkinek egy interaktív tesztet kellett elvégeznie ami az etikáról, a diszkriminációról, a munkavédelemről és a korrupcióról szólt. Másképp mondva amolyan globalizált, multinacionális, bullshit volt (csak azért volt jó mert egy órán át nem dolgoztam). Nekem a példák tetszettek igazán, ahol segíteni kellett Sarának, hogy ne érje diszkrimináció, mert elárulta, hogy terhes vagy John-nak akit csak azért nem akarta előléptetni a főnöke mert idős. Ez mind szép és jó de le kellett volna fordítani a balkáni realitásra, ami egy picit más. Például, fölveszik a céghez a fiatal, ráadásul szőke Priszcillát (aki úgy néz ki mint Miss November és csak érettségije van), aki kemény három hónapig dolgozik mint egy egyszerű melós de jelzi a főnöknek, hogy ha nem teszik magasabb pozícióba (az irodába, aktatologatónak) akkor felmond. És láss csodát teljesül a kívánsága és csinosan kiöltözve látjuk már ahogy egész nap sétál és számolja a termékeket a polcokon vagy unalmasan ücsörög a számítógép előtt és hónap végén morcos mert leltároznia kell. Én ezt nevezem diszkriminációnak és talán jelenteni is fogom valamikor, valakinek…

Szakmai ártalom

Azt hiszem elértem az életem abba a szakaszába, hogy szembe kell nézzek azzal a ténnyel, hogy öregszem. Két éve vettem észre, hogy már nem olyan jó az állóképességem és kezd fájni az egyik ujjam. Szegény anyám jut az eszembe aki mindig mondogatta, hogy fájnak a kezén az ízületei és ezt a betegséget, nagyanyámtól örökölte. Elsőre nekem is ez ugrott be de valami nem stimmel. Ha vásárolsz egy egyszerű billentyűzetet akkor azon is írja, hogy ínyhüvelygyulladást kaphatsz én meg majdnem hat éve bakkerolom a rezet. Rájöttem, hogy azért fájnak az ujjaim, mert szinte ugyanazt a mozdulatsorokat csinálom, napi nyolc órában. Tehát elhasználódtak az ízületeim stb. másképp ezt szakmai ártalomnak is nevezhetjük. Persze ezt nehéz bizonyítani, pereskedni meg nagyon sok pénzbe kerülne így csak az marad hátra, hogy vagy szakmát váltok vagy addig feszítem a húrt amíg el nem szakad és akkor már a cipőmet sem fogom tudni bekötni.

Friss levegő

Kedves kollégám, Laci amióta a pandémia tart egyszer sem jött be a gyári szünetben az ebédlőbe mert azt mondta, hogy jobban érzi magát kint a friss levegőn. Kipróbáltam én is de vannak hátulütői, ugyanis nincsen ülőalkalmatosság így vagy az útpadkára vagy a fűre tudunk leülni, délelőtt pedig nincsen árnyék, ráadásul a közelben zakatol a légkondi. Ha pedig az étteremből szeretnénk ételt vásárolni akkor elvitelre kell kérni, ami egy polisztirol dobozt jelent és szünetig a hűtőszekrényben (ami nagyon koszos, hisz egy közösségben így jó ez) kell tárolni. Így marad az otthoni kaja, amit sokszor macerás elkészíteni főleg kényelmi okokból. Én a fűre szoktam leülni de ott támadnak a hangyák és órák múlva is úgy érzem, hogy az egész testemen mászkálnak. Jeleztük a vezetőségnek, hogy jó lenne, legalább egy piknik pad és asztal de nem reagáltak, kérésünkre. Úgy lehetne überelni az egészet, hogy vennék egy kemping széket, napernyőt és egy szolár grill-t (amit a szünet előtt egy óra előtt kellene beindítani) de ez csak utópia, hisz nem lenne ahol tároljam és nagyon zsebbenyúlós. Elképzeltem, hogy milyen lesz Laci utolsó előtti napja a nyugdíjazása előtt. Mit sem sejtve kilép az ajtón és egy pincér fogadja, a gyepen egy nagy sátor lesz, ahová bekíséri. A sátorban lesz csak az igazi meglepetés, egy nagy asztal, minden földi jóval az egyik felén maga a menedzser köszönti a háttérben pedig a minőségügyi, mérnöknő fog, hastáncot lejteni. A nagy buli után megköszönik az áldozatos munkáját a kedves kollégának és átnyújtják az arany Rolex órát…

A furfangos kolléga egy napja

Mostanában fedeztem fel ezeket a videókat amikben azt láthatjuk, hogy milyen egy napja a japán tűzoltónak, politikusnak, programozónak, cégvezetőnek stb. Nagyon érdekesnek találtam hisz tényleg keményen dolgoznak és azon gondolkodtam el, hogy milyen videót készítenék az én furfangos kollégám egy napjáról? Nos teljesen más lenne mint Japánban hisz az itteni derék emberek egész nap csak azon agyalnak, hogy minél kevesebb munkával üssék el az időt. Mentségükre mondhatják, hogy kevés a fizetés, sok a munka és így vágnak vissza. De tulajdonképp mit is láthatnánk? Hát azt, hogy a kolléga már a szünetet, legkevesebb egy negyed órával meghosszabbítja, a műszak lejárta előtt szintén és effektív kb. csak 5-6 órát dolgozik. Hiába vannak kamerák, főnökök olyan ügyesen kijátssza a rendszert, hogy bármikor neki lehetne adni a “legfurfangosabb melós” díjat. De persze ez soha nem fog megtörténni és lehet, hogy csak engem zavar, mást nem.

Húsvét

Photo by Breakingpic on Pexels.com

Hát semmi újdonságot nem tudok írni a kereszténység, második legnagyobb ünnepéről. Hivatalosan most már Nagypéntek és Húsvéthétfő is szabadnap, tehát a hétvégével van 4 napunk az ünneplésre, sőt egy kis pluszpénzt is adtak a cégtől de azért megkérdezték, hogy aki szeretne az nyugodtan bemehet dolgozni, akár szombaton is. Ez számomra úgy hatott, hogy már az ünnep sem szent csak a profit a lényeg, dolgozz éjjel, nappal. Szégyelljék magukat és csak annyit tudok mondani, hogy remélem a koronavírus járvány után a globális kapitalizmus helyét átveszi egy jobb és igazságosabb világrend! Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok!

Post Navigation