Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Nyugdíjazási buli

A minap az egyik, idősebb kolléga bejelentette, hogy holnaptól már ne várjuk mert nyugdíjba vonul. Egy kicsit meglepődtem és elgondolkoztam azon, hogy senkinek a cégnél nem jutott az eszébe, hogy felköszöntsék és csak annyival maradt, hogy három nap múlva amikor újra bejött az irodába és aláírta az utolsó dokumentumokat elköszöntek tőle és hosszú, boldog nyugdíjas éveket kívántak neki. Ez borzasztó egy hozzáállás és van több javaslatom, hogyan lehetne emlékezetessé tenni az utolsó napot a cégnél.

  • Az egymásra rakott kartondobozok mellé beáll a targonca és megfelelő védőfelszerelésbe, felnyomja a plafonig a vállalkozó kedvű kollégát, majd az onnan leugrik mint a profi kaszkadőrök
  • A konferencia teremben, Bögyös Manci kolléganő előad egy rúdtáncot vagy egy hastáncot
  • A nagyfőnökkel el lehet fogyasztani egy pohár Hennessy konyakot miközben anekdotáznak
  • A guruló targonca, leeresztett kosarában, ugyancsak Mancival imitálni a Titanic híres jelenetét (amikor Jake átöleli Roze-ot a hajóorron állva)
  • Bejárni a falon túli laboratóriumot és az egyik ott dolgozó mérnök magyarázza el, hogy valójában milyen egy napja mert az átlag melósnak fogalma sincs róla
  • A főmenedzser beöltözik limuzin sofőrnek és hazafuvarozza a friss nyugdíjas kollégát
  • Aranyozott trófea és A legjobb rézbakkerelő diploma ünnepélyes átadása

Régi szép idők zenéi

Pontosan emlékszem az első zenei élményemre ami hat éves koromban történt, a Párizsban élő nagybácsi hazalátogatott és ajándékba adott egy Philips kazettás magnót amin a nővéremmel, rongyosra hallgattuk a George Baker Selection, Paloma Blanca c. számát. Hála a modern időknek, mindenkivel megoszthatom ezt a lejátszólistát a “régi szép időkből” származó zenéimmel (továbbá a zenei ízlésem változása is megfigyelhető). Minden zenének van valami különleges története, például a Depeche Mode – Master and Servant-ot egy kézilabda bajnokság szünetében hallottam először 1985-ben amivel a nézőközönséget szórakoztatták. Jó időutazást kívánok!

forrás: COPYCATS

“Beperelte a céget mert nem tudta kiverni a fejéből…”

Beperelte a céget mert nem tudta kiverni a fejéből a kolléganője, telefoncsengőhangja dallamát a fejéből! Még nem láttam ilyen, hatásvadász hírt olvasni az interneten ezen a vidéken de nyugatabbra simán megtörténhet. Engem ugyanis nagyon zavar, hogy amíg keményen dolgozok és nincsen nálam a telefon (mert nehéz és fél tégla és nem kényelmes hordani) addig a kedves kolléganő sportot űz a telefonálásból és nem csak ő hisz majdnem mindenki, telefonfüggő mert ha nem telefonál, csacsogva érdektelen témákról akkor nézi a macskás videókat. Persze ez nem tűnt fel senkinek, pedig a főnök azt mondta, hogy bizony ő mindent lát…

Nyelvvédelem

Miközben a derék franciák a Toubon törvénnyel védik a nyelvüket az idegen szavaktól addig szép hazánkban már majdnem a romángolt beszélik, főleg a nemzetközi mammutvállalatokban a fiatal munkatársak. De azért voltak itt is próbálkozások hisz ne feledkezzünk meg George Pruteanu szenátor/nyelvész úr nyelvvédelmi törvény beadványáról, amiből nem valósult meg semmi. Az angol nyelv térhódítása nem hanyagolható el még a Brexit után sem de az elterjedt szavak, francia megfelelői igazán viccesek.

Az akcióvadász

Photo by Pixabay on Pexels.com

A mai hősünk egy olyan típusú ember akinek a fizetése csak egy kicsivel nagyobb mint az országos minimálbér (igen kitalálhatjátok, jómunkásember) tehát nagyon szerényen él így sok mindent nem tud megengedni magának ezért kénytelen az üzletekben az akciókat vadászni. Kizárólag csak a nyomtatott reklámújságokból tájékozódik (amiket más hasonszőrű harcostársaival oszt meg) és azon a bizonyos reggeli üzletnyitáskor már az első helyen toporog, hogy nehogy lemaradjon valamiről. Ilyenkor még olyan, egzotikus gyümölcsöket is megvesz amit nem igazán szeret de mivel akcióban van hát nem hagyja ki. Általában az ilyen ember élőhelye, Közép és Kelet Európa és a Balkán. Kevésbé pazarló és környezetbarát életmód az ilyen de hát a mai hedonista világban egy kicsit furcsa, hogy több mint 30 év demokrácia után ezt kell csinálnia.

Önkéntes tartalékos

Mindenki egy kicsit megijedt amikor elkezdődött az oroszok háborúja Ukrajnában. Ezt ki is használták az interneten és azzal riogattak, hogy minden, életképes férfi majd be kell vonuljon. Megszólalt a hadügyminisztérium is és megnyugtatott, hogy szó sincs, tömeges mozgósításról, jön majd a NATO országokból valamilyen profi hadsereg és megvéd minket. Ezek után pedig módosítani akarták a törvényt, hogy 18 évtől 60 évig tolják ki a besorozható férfiak életkorát. A múlt héten pedig, titokban elkezdték a mozgósítást mert szerveztek egy hadgyakorlat az önkéntes tartalékosoknak. Nekem van egy visszatérő rémálmom, hogy újra bevívnak és próbálom elmagyarázni, hogy már voltam katona de ezt ők nem értik meg. Kiderült, hogy az önkéntes tartalékos azt jelenti, hogy valaki önszántából lesz az, kap valami pénzt is de ha hívják akkor kell jelentkezni és háborúsdit játszani, valahol egy mező közepén egy-két napig. A legdurvább az lenne ha csak azokat szívatnák meg akik szolgáltak már a hadseregben és a mai fiatalok megúsznák, mert ők még nem tudják kezelni a fegyvert, tehát amíg én védeném a hazát ők virtuálisan lövöldöznének a légkondicionált szobában, hideg sört szürcsölve. Egyébként én pacifista vagyok és nem áldoznám fel az életemet, szép hazánkért és meg vagyok győződve, hogy most az ukránoknak modernebb fegyvereik vannak mint a románoknak dacára hogy NATO tagállam vagyunk. Ha pedig az oroszok arra vetemednének, hogy minket fognak megtámadni akkor azt rakétákkal fogják véghez vinni, nem tankokkal.

Motiváció

Soha nem értettem, hogy mi motiválja, bizonyos embereket arra, hogy életveszélyes tevékenységeket csináljanak, munkaként vagy hobbiként? Például elmenni Ukrajnába harcolni az oroszok ellen vagy biciklizni egy zsúfolt országúton. Majdnem mindenben van egy kis kockázat, hisz meg lehet sérülni akár olvasás közben is. Azt sem értem, hogy sokan olyan munkahelyen dolgoznak egy életen át amit utálnak, mégsem váltanak. Persze itt megélhetésről van szó ez a fő motiváció. Próbáljuk túlélni a szürke hétköznapokat és valahogy nem tudomást venni arról, hogy milyen szörnyűségek történnek a világban, manapság (háború, klímaválság, járványok). Lehet, legálisan kapható, tudatmódosító szerekhez folyamodni de hosszú távon ezek nem egészségesek, így marad az alkoholmentes sör. Na de szerencse, hogy itt a nyár és nem kell D vitamint (vagy Xanaxot) szedni…

Családi összejövetel

Jerry Seinfeld sem szereti a családi összejöveteleket és bevallom őszintén, hogy a rendezvény előtt én is úgy érzem, de amikor már megtörtént és másnap kell munkába menni akkor azt mondom, hogy hát nem is volt olyan rossz. Persze a hétfő perspektívájából nézve (hacsak nem vagy szabadságon) egy kicsit már nosztalgikus. Sokszor voltam már olyan helyzetben, hogy még a nyaralás közben is azt gondoltam, hogy egy kicsit unalmas de később olyan jó volt visszaemlékezni arra a pillanatra. Hát hiába nem könnyű kitörni a mókuskerekezésből.

Digitális animáció

Amikor láttam a Lego kaland c. filmet, teljesen lenyűgözött és elhatároztam, hogy nem fogok tovább a stop motion technikával pepecselni hisz haladva a korral, áttérek a digitális animációra. Bele is kezdtem a Blender és a Mecabricks-el de hamar rájöttem, hogy így sem lesz egyszerűbb a munka hisz ahhoz, hogy megtanuljam kezelni a fentebb említett programokat, sok idő és főleg türelem kell. Mivel ezekkel hadilábon állok nem tudom, hogy mikor fog elkészülni az első rövidfilmem, remélem nem kell megvárjam a nyugdíjas kort. Addig is mellékelek egy hasonló filmecskét, hasonlót szeretnék én is készíteni.

Giro d’Italia 2022

giro_22

Az idei születésnapom nagyon jól sikerült mert egy kedves rokonomnak, hála élőben a helyszínen nézhettük végig a Giro d’Italia időmérő szakaszát amit Budapesten rendeztek meg. Ilyen nagy, nemzetközi sporteseményen még nem vettem részt de csodálatos volt látni a sok országúti kerékpáros sztárt amint eltekernek előttünk, köztük Mathieu van der Poel-t, Valter Attilát, Simon Yates-t, Mark Cavendish-t, Alejandro Valverde-t és még sorolhatnám. Nem semmi látvány volt a csapatszállító buszok látványa az elképesztő kerékpárok és az egész felhajtás. Sajnos nem tudtam tőlük autogramot szerezni de megérte elmenni habár nagyon elfáradtunk és zavart egy kicsit a nagy tömeg (azt mondtam, hogy ha most nem kapom el a koronavírust akkor soha). Azt hiszem, hogy a második életemben profi kerékpáros szeretnék lenni 🙂

Felső navigáció