Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Az utolsó polihisztor

davinciA nagyfőnök azt szeretné ha mindenki a gyárban minden munkaállomáson el tudná látni maximálisan a feladatait, magyarán költséghatékonyság miatt (miért vegyen fel még 25 melóst ha a munkát el tudja végezni 15 is?) kevés emberrel szeretne megcsináltatni több munkát elvárná, hogy tudjak hegeszteni, esztergálni sőt még festeni is. Szerintem ez hosszú távon nem jó, hisz mindenki igazából csak egy valamihez ért, a futballban a kapus csak véd a csatár pedig gólt rúg és kevésbé védekezik a bankrablós filmekben pedig a főszereplő megkeresi és kialakítja a csapatát, megtalálja a legjobb kasszafúrót, a legjobb sofőrt stb. Szerintem az utolsó polihisztor aki ezen a földön élt az nem volt más mint Leonardo da Vinci és valljuk be őszintén az már nagyon régen volt.

A jómunkásember

Az igazi jómunkásember nem fél a munkától, szinte bármit elvégez amit a főnök rábíz sőt még akkor is dolgozik ha elfogyott a munka! Azt a benyomást kelti, hogy érdekli a cég sorsa, rászól az unatkozó melósra, szereti a kihívásokat, jókedvűen marad túlórázni és még akkor is bólogat a gyűlésen ha nem ért egyet a szószólóval. A minap kevés volt a munka (bizony ilyen is van) és a kedves kollégák ellopták a szerszámaimat én meg csak úgy kellett mímeljem, hogy dolgozok, persze lebuktam és kérdőre vont a drága főnök úr, hogy miért nem tettem rendet magam körül, miért nem zavartam el a nyomuló kollégákat akik keselyűk módjára csaptak le a melómra! Nos azért mert utálom a konfliktusokat és nem szeretnék összeveszni senkivel, ezért úgy vezettem le a feszültséget, hogy megírtam ezt a heti-renden kívüli bejegyzést (egyébként az életrevaló melós akinek nincsen munkája odaáll ahhoz a kolléga mellé akinek bőven van és megkérdi, hogy segíthet-e ha másban nem akkor támassza az asztalt egész áldott nap, ezáltal azt a benyomást keltve, hogy dolgozik).

A mappás ember

Minden munkahelyen vagy közösségben akad legalább egy olyan kolléga aki kitűnik az okoskodásával, a fontoskodásával. Azt próbálja mutatni a többieknek, hogy ő többet tud a társainál, ezáltal értékesebb ember és nem arra hivatott, hogy kétkezi munkával dolgozzon hanem az eszével. Ha van magasabb iskolája és persze jó ember akkor minden rendben de ha közülünk való és úgy ismertem meg mint melós akkor valami nincsen rendben. Mert én azt látom, hogy karriert akar befutni ahol már parancsolgat, lazábban izzadhat. A mamutvállalatoknál a munka lényege (nem elég hangsúlyozni) hogy gyorsan, szinte kapkodva kell minőségi munkát elvégezni 8 óra alatt ha pedig nem bírod akkor maradsz túlórázni. Tehát miközben én úgy dolgozok mint egy atléta a mappás ember ellenőriz, kérdőre von ha valamit nem csináltam jól és jóban van a főnökökkel, elérte a nirvánát felküzdötte magát arra a szintre ahol már kevesebbet kell dolgozni. Persze akárki felteheti a kérdést, hogy miért nem én lettem a mappás ember pedig hosszú távon ez a jó? Mert nem szeretek ebben a pozícióban tetszelegni, utálom az egész korporatista, globalizált világot!

Kiváló román termékek

Igen régebb még azon panaszkodtam, hogy nincsenek  jó minőségű román termékek, nos azóta találtam egy párat és nyugodtam kijelenthetem, hogy nélkülük most már nem is tudnék élni. Sokáig nem boroztam de a kezembe akadt a Fekete leányka (Feteasca neagra) ami egy román szőlőfajtából készült, vörös bor és azóta ezt iszom. Egy másik kiváló élelmiszer a topoloveni szilvalekvár ami csak szilvát tartalmaz és semmi mást. Az utolsó amit megemlítek a BIT cipők, bőrből készültek és szinte elnyűhetetlenek (nekem volt egy amit ami 5 évig tartott és a talpa törött el) és már hamisítják is. Ha király lennék akkor ezekre a termékekre nyugodtan rátenném a “Királyi udvar hivatalos beszállítója” plecsnit (a lekváron már látható).

Jó munkát!

Egyáltalán nem tudom, hogyan érjem el azt a szintet, hogy stresszmentesen éljek, legalább a munkahelyen. Például ha jön a főnök és igazságtalanul megvádolna valamivel akkor én leszarnám és azt válaszolnám, hogy -szerintem nincsen igazad anélkül, hogy megnőne a szívverésem. A legtöbb konfliktus a munka körül forog, alakul ki azért mert vannak olyan típusú munkák amiket az ember nem szívesen csinál, aki pedig azt mondja, hogy ő semmilyen munkától nem fél az hazudik. Említsem meg például a porszívózást, nekem egyáltalán nem tetszik de szerencsére kacérkodok a gondolattal, hogy átállunk a robotporszívóra, ami nagyon csodás hisz amíg nem vagyunk itthon a gép elvégzi helyetted a takarítást. De mi van a kenyérkereső munkámmal, azt nem végzi el helyettem senki, pedig minden héten olvasom a hírekben, hogy az automatizálás miatt el fogom veszíteni és munkanélküliként fogok tengődni. A bökkenő csak az, hogy ezt már a nyolcvanas évektől látom, hallom. Őszintén én nem hiszem, hogy megérem azt a korszakot amikor mindenkinek lesz egy alapjövedelme és egy ipari robot fog szorgoskodni helyettem a melóban (valahogy úgy, hogy örökbe vennél egyet, esetleg egy hónapban egyszer bemennél és megolajoznád, letörülnéd róla a port).

Hol van a forradalom?

Miért nem éled az álmaidat, miért viselkedsz úgy mint a többi birka reggel a buszon, miért finom még mindig a vasárnapi kabátos hús, némán elfogadod, hogy lehallgatnak téged, miért nem üzensz semmit a politikusoknak, hol van a boldogság, miért miért? Csak forradalommal lehet felrázni az unalmas világot, vagy beállsz a sorba és úgy viselkedsz mint a többség majd szürkén fogsz eltávozni, egy ködös reggelen…

Fizetésnap

Régen amikor a jómunkásember megkapta a fizetését a melóból nem hazament hanem egyenesen a kollégákkal a kocsmába, hogy megünnepelhesse az elmúlt egy hónap fáradalmait. Most ez a módszer már nem áll, sokkal kifinomultabbá vált a főnök megkérdi, hogy este kinek van kedve elmenni pizzázni. Ezeken a rendezvényeken én több okból sem veszek részt, elsősorban azért mert nem eszek olyan pizzákat és nem iszok olyan söröket (nem a prémium ételekre gondolok, csak egyszerűen arról van szó, hogy egészségügyi okokból kerülöm) másodsorban a csapatban sokan cigiznek és mivel még hideg van a teraszt lezáró sátorban kell mulatni. Nem utolsó sorban pedig én nem szeretném az utolsó vacsorámat a hóhérommal (igen a főnököt én még ilyenkor is annak az embernek látom aki kedden odajön hozzám és kérdőre von, hogy “mi van lemaradtál?” de a fáktól nem látja az erdőt) elfogyasztani, hiába tűnik két sör után jó-fejnek.

Tudatos táplálkozás?

A mai rohanó világban egyre nehezebb tudatosan táplálkozni, pedig elméletileg mindenki megtalál bármilyen információt az interneten. A tudatlanok azt mondják, hogy ők bizony nem mondanak le a csülkös paszulylevesről és a kóláról mert csak egyszer élnek és úgyis el kell patkolni valamitől (sic!). Aki tudatosan próbálkozik táplálkozni az nagy gondban van, elsősorban azért mert nem tud eligazodni a hírek között, egyik nap még jónak kiáltják ki például a tojást, másik nap meg nem (vagy a vaj kontra margarin harcot meg sem említsem) és az egészséges (bio) ételek bizony drágák (sokan pedig egyáltalán el sem hiszik, hogy vegyszermentesek). További szintet lépve eljutunk azok emberek igen szűk csoportjához akik mindenre képesek és elhiszik, hogy a táplálkozás kihat az egészségre. Elolvassák William Davis – Búza nélkül c. könyvét és rögtön elhagyják a glutént az étrendjükből stb. A legszerencsétlenebbek azok akiknek valamilyen autoimmun betegségük van és nem ehetnek pl. tejtermékeket. Bevallom őszintén, hogy én is szeretnék tudatosan táplálkozni de nincsen merszem elmenni az orvoshoz és megcsinálni száz vizsgálatot, hogy tudjam meg mi a bajom, ezért kísérletezem és kész vagyok lemondani akár olyan alapvető élelmiszerekről mint a kenyér ha nélküle jobban érezném magam. Végül még csak azt említeném meg, hogy nem hiszek abban a tévhitben, hogy csak azok az igazán egészségesek élelmiszerek és ételek amiket csak otthon termelünk meg (ezzel egy önálló bejegyzésben szeretnék majd foglalkozni).

A cég

badge

A munka az amikor az ember feláldozza a drága szabadidejét azért, hogy valaki hasznot húzzon ebből (nagyobb házat vagy jachtot vegyen), cserébe kap némi pénzt érte (ajánlom mindenki figyelmébe Ernst F. Schumacher – A kicsi szép c. könyvét). A nagyváradi ipari parkban sem másabb a helyzet, aki ide kényszerül munkába járni hamar megtapasztalja, hogy mi az ábra, gyorsan szinte kapkodva kell minőségi munkát csinálni sok túlórával. Ez cégről cégre változik de a lényeg ugyanaz, van ahol soha nem kérik ki a véleményed, máshol pedig azt a látszatot keltik, hogy fontos vagy nekik de ennek súlyos ára van (szinte hétről hétre nő a normád, sajog a kezed, fáj a vállad és igazságtalanul megvádolnak, hogy nem dolgozol elég gyorsan). Ebben a helyzetben mit tud csinálni az operátor (nem jómunkásember már mert az túl pejoratív)? Hallgat és eszi a szart két kanállal, vagy nyalizik egészen addig amíg feljebb nem kerül a ranglétrán (sajnos én nem tartozok az utóbbiak közé). A szomorú az, hogy a fentebb említett dolgokért a kollégák csak egymás között zúgolódnak és csakis a fizetésemelésért emelik fel a szavukat. Tehát vagy megszoksz vagy megszöksz, nincs más kiút!

Kreatív tiltakozás

Oda jutottam, hogy a munkahelyen úgy kell berendezkedjek mint egy sportoló, részben sportruházatot használok (nadrágot biztosítottak, felülre csak egy fehér (sic!) trikót, ami túl kevés nekem télen, még akkor is ha a kemence mellett vagyok, a választás egy futball felsőre esett) és lassan már az ingyenes szünetre sem tudok kimenni, mert akkor sem áll le a meló. A megoldás a sportolóknak szánt, energiaszelet (jelen esetben a képen látható a Tour de France-on is ezt használták). Persze nyugodtan kimehetnék, “rendes” kaját enni de egy fél óra alatt annyi megmunkálandó termék jön ki az asztalomhoz, hogy nem győzném megcsinálni. Ezért határoztam el, hogy tiltakozásul ott maradok és a napi jelentésben megemlítem, hogy feláldoztam magam a termelés kedvéért és drága szénhidrátban gazdag, sportkaját eszek (a következő lépés az lenne, hogy túlórázzak ingyen). A kedves kollégáimat pedig nem tudom az én pártomra állítani, ők szívesen maradnak a munkaidő letelte után is (és nem is gondolják, hogy bűnöznek hisz hetente csak 48 órát szabadna dolgozni), csak a fizetés miatt zúgolódnak, tehát egyedül csak így érdemes lázongani.

Post Navigation