Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Jó munkát!

Egyáltalán nem tudom, hogyan érjem el azt a szintet, hogy stresszmentesen éljek, legalább a munkahelyen. Például ha jön a főnök és igazságtalanul megvádolna valamivel akkor én leszarnám és azt válaszolnám, hogy -szerintem nincsen igazad anélkül, hogy megnőne a szívverésem. A legtöbb konfliktus a munka körül forog, alakul ki azért mert vannak olyan típusú munkák amiket az ember nem szívesen csinál, aki pedig azt mondja, hogy ő semmilyen munkától nem fél az hazudik. Említsem meg például a porszívózást, nekem egyáltalán nem tetszik de szerencsére kacérkodok a gondolattal, hogy átállunk a robotporszívóra, ami nagyon csodás hisz amíg nem vagyunk itthon a gép elvégzi helyetted a takarítást. De mi van a kenyérkereső munkámmal, azt nem végzi el helyettem senki, pedig minden héten olvasom a hírekben, hogy az automatizálás miatt el fogom veszíteni és munkanélküliként fogok tengődni. A bökkenő csak az, hogy ezt már a nyolcvanas évektől látom, hallom. Őszintén én nem hiszem, hogy megérem azt a korszakot amikor mindenkinek lesz egy alapjövedelme és egy ipari robot fog szorgoskodni helyettem a melóban (valahogy úgy, hogy örökbe vennél egyet, esetleg egy hónapban egyszer bemennél és megolajoznád, letörülnéd róla a port).

Hol van a forradalom?

Miért nem éled az álmaidat, miért viselkedsz úgy mint a többi birka reggel a buszon, miért finom még mindig a vasárnapi kabátos hús, némán elfogadod, hogy lehallgatnak téged, miért nem üzensz semmit a politikusoknak, hol van a boldogság, miért miért? Csak forradalommal lehet felrázni az unalmas világot, vagy beállsz a sorba és úgy viselkedsz mint a többség majd szürkén fogsz eltávozni, egy ködös reggelen…

Fizetésnap

Régen amikor a jómunkásember megkapta a fizetését a melóból nem hazament hanem egyenesen a kollégákkal a kocsmába, hogy megünnepelhesse az elmúlt egy hónap fáradalmait. Most ez a módszer már nem áll, sokkal kifinomultabbá vált a főnök megkérdi, hogy este kinek van kedve elmenni pizzázni. Ezeken a rendezvényeken én több okból sem veszek részt, elsősorban azért mert nem eszek olyan pizzákat és nem iszok olyan söröket (nem a prémium ételekre gondolok, csak egyszerűen arról van szó, hogy egészségügyi okokból kerülöm) másodsorban a csapatban sokan cigiznek és mivel még hideg van a teraszt lezáró sátorban kell mulatni. Nem utolsó sorban pedig én nem szeretném az utolsó vacsorámat a hóhérommal (igen a főnököt én még ilyenkor is annak az embernek látom aki kedden odajön hozzám és kérdőre von, hogy “mi van lemaradtál?” de a fáktól nem látja az erdőt) elfogyasztani, hiába tűnik két sör után jó-fejnek.

Tudatos táplálkozás?

A mai rohanó világban egyre nehezebb tudatosan táplálkozni, pedig elméletileg mindenki megtalál bármilyen információt az interneten. A tudatlanok azt mondják, hogy ők bizony nem mondanak le a csülkös paszulylevesről és a kóláról mert csak egyszer élnek és úgyis el kell patkolni valamitől (sic!). Aki tudatosan próbálkozik táplálkozni az nagy gondban van, elsősorban azért mert nem tud eligazodni a hírek között, egyik nap még jónak kiáltják ki például a tojást, másik nap meg nem (vagy a vaj kontra margarin harcot meg sem említsem) és az egészséges (bio) ételek bizony drágák (sokan pedig egyáltalán el sem hiszik, hogy vegyszermentesek). További szintet lépve eljutunk azok emberek igen szűk csoportjához akik mindenre képesek és elhiszik, hogy a táplálkozás kihat az egészségre. Elolvassák William Davis – Búza nélkül c. könyvét és rögtön elhagyják a glutént az étrendjükből stb. A legszerencsétlenebbek azok akiknek valamilyen autoimmun betegségük van és nem ehetnek pl. tejtermékeket. Bevallom őszintén, hogy én is szeretnék tudatosan táplálkozni de nincsen merszem elmenni az orvoshoz és megcsinálni száz vizsgálatot, hogy tudjam meg mi a bajom, ezért kísérletezem és kész vagyok lemondani akár olyan alapvető élelmiszerekről mint a kenyér ha nélküle jobban érezném magam. Végül még csak azt említeném meg, hogy nem hiszek abban a tévhitben, hogy csak azok az igazán egészségesek élelmiszerek és ételek amiket csak otthon termelünk meg (ezzel egy önálló bejegyzésben szeretnék majd foglalkozni).

A cég

badge

A munka az amikor az ember feláldozza a drága szabadidejét azért, hogy valaki hasznot húzzon ebből (nagyobb házat vagy jachtot vegyen), cserébe kap némi pénzt érte (ajánlom mindenki figyelmébe Ernst F. Schumacher – A kicsi szép c. könyvét). A nagyváradi ipari parkban sem másabb a helyzet, aki ide kényszerül munkába járni hamar megtapasztalja, hogy mi az ábra, gyorsan szinte kapkodva kell minőségi munkát csinálni sok túlórával. Ez cégről cégre változik de a lényeg ugyanaz, van ahol soha nem kérik ki a véleményed, máshol pedig azt a látszatot keltik, hogy fontos vagy nekik de ennek súlyos ára van (szinte hétről hétre nő a normád, sajog a kezed, fáj a vállad és igazságtalanul megvádolnak, hogy nem dolgozol elég gyorsan). Ebben a helyzetben mit tud csinálni az operátor (nem jómunkásember már mert az túl pejoratív)? Hallgat és eszi a szart két kanállal, vagy nyalizik egészen addig amíg feljebb nem kerül a ranglétrán (sajnos én nem tartozok az utóbbiak közé). A szomorú az, hogy a fentebb említett dolgokért a kollégák csak egymás között zúgolódnak és csakis a fizetésemelésért emelik fel a szavukat. Tehát vagy megszoksz vagy megszöksz, nincs más kiút!

Kreatív tiltakozás

Oda jutottam, hogy a munkahelyen úgy kell berendezkedjek mint egy sportoló, részben sportruházatot használok (nadrágot biztosítottak, felülre csak egy fehér (sic!) trikót, ami túl kevés nekem télen, még akkor is ha a kemence mellett vagyok, a választás egy futball felsőre esett) és lassan már az ingyenes szünetre sem tudok kimenni, mert akkor sem áll le a meló. A megoldás a sportolóknak szánt, energiaszelet (jelen esetben a képen látható a Tour de France-on is ezt használták). Persze nyugodtan kimehetnék, “rendes” kaját enni de egy fél óra alatt annyi megmunkálandó termék jön ki az asztalomhoz, hogy nem győzném megcsinálni. Ezért határoztam el, hogy tiltakozásul ott maradok és a napi jelentésben megemlítem, hogy feláldoztam magam a termelés kedvéért és drága szénhidrátban gazdag, sportkaját eszek (a következő lépés az lenne, hogy túlórázzak ingyen). A kedves kollégáimat pedig nem tudom az én pártomra állítani, ők szívesen maradnak a munkaidő letelte után is (és nem is gondolják, hogy bűnöznek hisz hetente csak 48 órát szabadna dolgozni), csak a fizetés miatt zúgolódnak, tehát egyedül csak így érdemes lázongani.

Vigyázz, kóbor kutyák!

obp1

Amikor megtörtént a biciklis balesetem, rá három hétre küldtem egy levelet a Polgármesteri hivatalhoz és az Ipari park vethetőségéhez amiben leírtam, hogy mi történt velem és javasoltam, hogy intézkedjenek valamit a kóbor kutyákkal (civilizált országban megtérítették volna legalább a kárt is). Mondanom sem kell, hogy azóta sem kaptam választ senkitől pedig volt amikor felhívtam a figyelmüket sok közösségi problémára (folyt a fűtővíz a csövekből, az elektromos hulladék leadásának az időtartamát nem tartják be stb.) és ha későn is de válaszoltak. A legtöbb ember azt sugallta, hogy azért történt a baleset mert biciklivel voltam, a kóbor kutyák (és nemlétező gazdáik) felelősségét elfelejtették. Ha lenne merszem, energiám és kedvem akkor csinálnék egy sablont a fenti felirattal és az éj leple alatt, gerillaakcióban ráfesteném az ipari park cégérére a képen látható feliratot. De mivel hagyományos módon nem fogom, megcsináltam digitálisan (majd nyáron újra lefényképezem, amikor jobb idő lesz) és ezt a bejegyzést küldöm el az illetékeseknek. Nem mondok le a munkába menésre, biciklivel hanem felkészülök minden eshetőségre, veszek egy bors spray-t és talán egy macsétát. Tudom, hogy mindez csak szép hazánkban, történhetett meg és hiába jönnek befektetni a nagy multinacionális cégek (ahol európai normák szerint kell melózni ha kerítésen túl az élet már balkáni) ha a parkban szabadon kószálnak a kóbor kutyák (a fenti táblára az van írva románul, hogy Vigyázat kóbor kutyák!).

Kényelmesen, franciásan

Vannak, un. jóléti, nyugati társadalmak ahol bizonyos alantas munkákat már nem szívesen végeznek el az ottani, bennszülött népek ezért olyan embereket csábítanak oda akik ezt aprópénzért megcsinálják, illetve a gyáraikban végzett melót kiszervezik olyan országokba mint a miénk, ahol többek között én dolgozok keményen nekik, azért mert bizony “szegény” franciák elkényelmesedtek, csak 7 órát dolgoznak naponta, a szünetben elkortyolgathatnak akár egy pohár bort is és délután már nem kötelesek felvenni a telefont, ha a főnök csöngetne. De sebaj hisz itt vagyunk mi és naponta túlórázunk, hogy fenntartani tudjuk az életszínvonalukat a mi életünk rovására. Tehát Vive la France!

2016

Bárhogy is nézem, számomra a 2016-os év nem volt a legjobb, (legfőképp a biciklis balesetemnek köszönhető) hazudnék ha azt mondanám, hogy nem javult az életem (például a nyaralásom nagyon jóra sikerült) de ennek meg volt az ára. Remélem jobb lesz a következő év, habár “jobban élünk mint 4 év múlva”! Tehát Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Vírus vs. baktérium

Amint a lenti videóban is látni, laikusok de még orvosok is nagyon könnyen összetévesztik a bejegyzés főszereplőit. A kedvencem az amikor valaki például megfázik és rögtön ráfogják, hogy bizony valamilyen vírustól van (mert ezt beszélik a fodrásznál), pedig halvány gőzük sincs, hogy a vírus nem baktérium és fordítva!

Post Navigation