Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Amikor segíteni szeretnél de…

Az éltem során sokszor jártam úgy hogy valakinek megpróbáltam segíteni de egy harmadik személlyel szúrtam ki. Az internet hajnalán, amikor még az iskolában dolgoztam az egyik tanulónak kellett egy adatkábel és én jó szívvel kiszedtem az egyik számítógépből és odaadtam de nem tudtam, hogy délután kelleni fog az egyik tanárnak, ezért másnap jól letolt. A melóban is megtörtént számtalanszor, abbahagytam az én munkámat mert a kolléganő a segítségemet kérte majd amikor meglátta ezt a vonalfőnök akkor letolt. Ezt sorolhatnám sokáig, megemlítve az otthoni életmódot is. Aki ilyenkor ellenségesen viselkedik az nem tudja felmérni, hogy a fák miatt nem látja az erdőt…

10 éves évforduló

Eljött számomra a szomorú idő amikor is a munkahelyemen megünnepeltük a cég 10 éves születésnapját és sajnos csak azzal tudok büszkélkedni, hogy én voltam az elsők egyike. Azért nem tetszik mert négy éve úgy érzem, hogy csak lefele tartunk és egyre csak rosszabb. Egy díszgyűlést csináltak, amin nem akartam részt venni elsőre (de a gyártásvezető menedzser rábeszélt) és ott meglepődve hallottam, hogy a fejesek egészen másképp látják a helyzetet mint én. Mindegyik felszólaló csak méltatta az elmúlt időszakot és azt szajkózták, hogy pénzügyileg nagyon jól állunk és újabbnál újabb terveket fognak megvalósítani (a mi hátunkon). Én pedig naponta küzdök, mint jómunkásember a túléléssel, a fogyóanyagokat tízszer kell kérni míg megkapom, lenyúlják a székemet és a munkafázis lesüllyedt a balkáni szintre hogy a fizetésről ne is beszéljek. Pedig az egész egy nagy multinacionális, francia-román-japán cégcsoport!

Csatornafedél

Mivel elég sokat kerékpározok az országúton eléggé bosszant, hogy a csatornafedelek körül a legrosszabb az út, általában azért mert mindig ott süllyed meg az aszfalt és az autóforgalom miatt nem tudom kikerülni. Sokszor akkorát koppan a kerék, hogy azt hiszem eltörik. Nem vagyok fizikus vagy mérnök és nem tudom, hogy pontosan mitől alakul ez ki. Arra viszont emlékszem, hogy régen a Fábry Show-ba volt egy meghívott vendég aki azt állította, hogy megoldotta a problémát mert állítható magasságú csatornafedelet1 talált ki. Egészen mostanáig várnom kellett, hogy nálunk is megcsodálhassam hisz a polgármesteri hivatal, büszkén kérkedett vele csak épp olyan utcába cserélték ki a régiekkel ahol nem szoktam biciklizni…

  1. Az állítható csatornafedelek olyan fedélmegoldások, amelyek magassága a környező útfelülethez igazítható. Ez lehetővé teszi, hogy a csatornafedelek szintje folyamatosan a közúti burkolattat esetleges elmozdulásaival és süllyedéseivel együtt változzon. Az ilyen fedél kialakítása csökkenti a balesetek kockázatát és javítja a kerékpárosok, gyalogosok és autósok kényelmét is, mivel megszünteti azokat a kellemetlen reszketéseket és ütéseket, amelyeket a nem megfelelő magasságú fedél okozhat. ↩︎

Divat az átkosban

A szocializmusban nagyon nehezen lehetett hozzáférni minden nyugati termékhez a farmernadrághoz és az Adidas cipőhöz is. Emlékszem, hogy a haverok a fehér pólóra, szájjal fújva ráfestették a nagy sportmárkák logóit amivel büszkén flangáltunk az utcán. Farmernadrágot először Jugoszláviából szereztem egy apai rokon által majd a nyolcvanas évek végén a marosvásárhelyi ócskapiacról. Ide többször ellátogattunk, három órát vonatoztunk, személyvonattal ami jövet tömve volt utasokkal és cigifüsttel. Egyszer véletlenül egy női nadrágot vettem (a 90-es évek közepén) és amikor meglátta a budapesti rokonom rajtam akkor azzal viccelődött, hogy jobban mutat a hátsóm benne és ad nekem, kedvezményes áron egy Levis 501-est. Egy másik elérhetetlen dolog a tépőzáras cipő volt, irigykedve néztem az osztálytársam lábán akinek a nyugatra szökött testvére vette neki. Most pedig a fast fashion világát éljük de a Z generáció valamiért a retrót is szereti. De hát változik a világ és talán régen minden jobb és szebb volt mint ma.

Vuelta és a palesztinok

Aki követi a tévében az országúti kerékpárversenyeket azok értetlenül álltak az idei Vuelta történései előtt. Az történt, hogy palesztinpárti tüntetők többször megzavarták az eseményt és két szakaszt be sem lehetett fejezni két másikat pedig le kellett rövidíteni. Utánanéztem és rájöttem, hogy azért volt ilyen furcsa az idén ez a verseny (és úgy fogunk visszaemlékezni rá, hogy a 2025-ös ahol tüntetések voltak) mert a spanyolok kiálltak a palesztin nép mellett és nem szívesen látták a mezőnyben az Israel Premier Tech csapatát ami egy izraeli-kanadai üzletember irányít és aki nyíltan támogatja Benjámín Netanjáhút. A sport sok helyen összefonódik a politikával (erről majd később egy bejegyzésben majd írok) de a kerékpárversenyeket ideális megzavarni hisz nem stadionokban zajlik hanem a közutakon. Persze én sem értem, hogy mi zajlik Izraelben és mikor fognak végre megegyezni a palesztinokkal (szerintem amíg nem lesz önálló államuk addig soha).

Játszadozás az MI-vel

Már lecsengett sőt azt mondják hogy ki is pukkanhat a lufi a mesterséges intelligencia kapcsán de én csak most találtam meg az enyémnek megfelelőt és bevallom, hogy nagyon tetszik (Google AI Studio). Tudom, hogy nem illik ártatlan emberekből gúnyt űzni de akinek van humorérzéke az csak nevetni tud ezen a történeten. Egyébként is amikor még nem létezett MI sokat kellett vacakolni a szerkesztésen, pláne ha nem a kedvenc fényképszerkesztővel próbálkoztál hisz amint tudjátok én csak szabad és nyílt forráskódú szoftverekkel dolgozok (például a Gimp). Egyébként azt láthatjuk amint a munkahelyem parkolójában, nyári partit rendeztek (az idén már nem mert szerintem financiális problémáik vannak amit megéreztünk a fizetésemelésnél is) és kedvenc biztonsági őröm (aki annyira lelkiismeretesen végzi a munkáját, hogy majdnem mindenkinek belenéz a táskájába) megpihen, elkortyolgatva egy pohár sört az éppen odatévedő földönkívülivel.

A nyuszika és a róka létrája

Biztos mindenki hallotta már a viccet a nyuszikával aki elment kölcsönkérni egy létrát a rókától, majd az úton kitalálta, hogy biztos úgy sem adja oda mert fösvény ezért csak bekopogott hozzá és rávágta, hogy “baxd meg a létrádat” és elrohant. Sokszor észrevettem, hogy én is így gondolkozok, másképp mondva pesszimistán állok hozzá az eljövendő eseményhez ami a legtöbbször mindig valamilyen munka (hisz kinek van kedve a várva várt, hétvégén melózni amikor mehetne, mondjuk a strandra). A végén pedig bebizonyosodik, hogy nem volt igazam ezért úgy kell hozzáállni, hogy majd meglátjuk mi sül ki belőle, de ez nagyon nehéz. Gondolom azért alakult így mert mindig az adott személy (a róka) szemszögéből próbálom megközelíteni a dolgot és mivel már többször rossz élményként éltem meg az eseményt ha csak fel is merül egy újabb kaláka, beindul bennem a negatív gondolkozás. Talán foghatjuk ezt is az evolúcióra.

Karbonlábnyom

Szerintem kevés ember foglalkozik azzal, hogy mekkora a karbonlábnyoma. Pedig egy ideje a tudósok riogatnak, hogy nagy baj van és ha nem csökkentsük a CO2 kibocsátást akkor vége az emberiségnek. Az sem gyanús, hogy egy kicsit szélsőségesebb az időjárás, nagy a szárazság és több a hőhullám. Hiába közlekedek a melóba biciklivel, nagyobb távolságra pedig busszal vagy vonattal ezt mindenki leszarja mert sokkal hitelesebb és vagányabb akinek autója van (főleg városi terepjáró). Nem maradhat el a kötelező, repülős nyaralás se. Minimum szelektíven válogatva dobjuk ki a szemetet. és azt hisszük, hogy újrahasznosítják. Az elektromos autó pedig zsákutca hisz nagyszerű találmány, kivéve az akkuját. A politikusok pedig csak négy évben gondolkoznak. Sőt alacsonyabb iskolai végzettségű személyek fogékonyabbak elhinni, hogy a klímaváltozás hazugság. Pedig az egyik legegyszerűbb megoldás ha lemondanánk a húsról de nekünk, magyaroknak ez nagyon nehezen megy (pedig sokkal egészségesebb, vegánként élni). Egyelőre nincs megoldás tehát készüljünk fel az összeomlásra, tudatosan (ajánlom ezt az érdekes beszélgetést Stumpf-Biró Balázsval) esetleg ha érdekel akkor számítsuk ki a karbonlábnyomunkat. Az pedig mellékes, hogy Ukrajna eleshet és jönnek az oroszok…

Regényírás

Régen regenyíró szerettem volna lenni és tizenéves koromban el is kezdtem egy könyvet sőt elküldtem egy kiadónak is de az volt a válasz, hogy izé nem felel meg a követelményeknek. Minden az Én és az oroszlán c. könyv elolvasása után kezdődött. Úgy gondoltam, hogy ilyen stílusban játszi könnyedséggel össze tudok hozni egy ilyen olvasmányt. De nagyot tévedtem hisz nem olyan könnyű írni még blogot sem. De azért még most is irigykedve nézem a regényírót mint életpályamodellt, főleg az amerikai filmekben. Kedvencem a Wonder Boys – Pokoli hétvége c. film. De változik a világ és ma már mások az olvasási szokásaink is mert többnyire nem érünk rá ezzel foglalatoskodni. Viszont az igazi entellektüelleknek még tévéjük sincs és ógörögül olvasnak szinte egész nap, talán megszakítva egy kis jazz hallgatással, kizárólag vinyl lemezen.

Csendes felmondás

Egy újabb, munkahelyi jelenségre figyeltem fel aminek a neve a csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting1). Régen ezt munkaundornak nevezték az öregek és majdnem ugyanaz mint a kiégés. Mai világunkban minden megváltozott és aki ezt nem veszi tudomásul az furcsán nézi ezt a trendet is. Már fölösleges a szakmaiskola hisz a gyártósorokra nem kell más csak egy buta fej meg két erős láb (régen apám vallotta ezt a focistákról) a fiataloknak már nem tetszik ez sőt munkaerőkrízis van amit úgy próbálnak orvosolni, hogy Ázsiából hoznak vendégmunkásokat (akiket a szélsőjobboldal migránsoknak nevez). Az ipari robotok lázadása még várat magára (dacára a sok riogatással meg a mesterséges intelligencia térhódításával).

  1. A csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting) egy olyan jelenség, amely során a munkavállalók minimalizálják az erőfeszítéseiket és csak a legszükségesebb feladatokat hajtják végre a munkahelyükön. Ez nem jelenti azt, hogy felmondanak vagy elhagyják a munkahelyüket, inkább azt, hogy elveszítik a motivációjukat, és a munkájuk iránti elköteleződésük csökken. A csendes elidegenedés lehet a munkahelyi stressz, a kiégés vagy a munka és magánélet közötti egyensúlyhiány következménye. Az ilyen helyzetek gyakran a dolgozók pszichológiai és fizikai jólétére is hatással vannak, és hosszú távon a munkahelyi teljesítményre is negatívan befolyásolhatják. ↩︎

Post Navigation