A Homo Sapiens, állítólag azért olyan sikeres az összes többi állatfaj közül mert kapcsolatokat tud kialakítani vadidegen emberekkel azért mert megbízik bennük. A koronavírus járvány kitörése után én nem tudok megbízni senkiben, elsősorban azért mert nem tartják be a biztonsági protokollt és nem tudom ki a fertőzött és ki nem. Az idén nem is megyünk sehová nyaralni hisz ha a híres New York-i szállodákkal gond van a fertőtlenítéssel
akkor mi lehet a balkáni panziókkal, apartmanokkal? Itt a nyár és nem csitul a járvány, hiába tombol a kánikula. Ennek nem lesz jó vége mert még messze van az ellenszer kitalálása.
A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján a napi halászatból és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról. – Mivel tölti az idejét? – kérdezi a szakember. – Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit – feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja: – Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél. Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló halászflottára. – És azután? – kérdezi a halász. – Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne. – Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? – érdeklődik a halász. – Úgy 15-20 év alatt – válaszolja a piackutató. – És azután? – folytatja a kérdezősködést a halász. – Ekkor kezd érdekessé válni az élet – magyarázza a szakember. – Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne. – És azután mi lenne? – kérdezi a halász. – Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit…
Az időjárásról sokat lehetne mesélni, én is sokszor foglalkoztam vele de az idei, nyári napforduló kapcsán újra megemlíteném, hogy egészen kiborít. A statisztika mindig azt fogja mutatni az év végén, hogy az idei év volt a legmelegebb de én másképp látom, ugyanis már vagy két hete csak esik és esik. Erre jön még a koronavírus járvány és nyugodtan kijelenthetem, hogy “kicsit szomorkás a hangulatom, máma”. Az elvetemült biciklisek fittyet hánynak a rossz időre és dacolva a narancssárga figyelmeztetésekre, nekivágnak az országútnak. Tudom sokszor ők a nap nyertesei, mert elkerülik az esőt de én nem kockáztatok, csak szikrázó napsütésben vagyok hajlandó tekerni. És csak irigyelni tudom a déli népeket, akiket nem érint a hidegfront…
Természetrombolás, fajok kihalása, koronavírus, globális felmelegedés, túltermelés, rasszizmus, értelmetlen háborúk és populista politikusok! Mi lesz ennek a vége? Nem is tudom eldönteni, hogy optimista legyek vagy pesszimista? Most azt hiszem egy kicsit a borúlátás felé hajlok. Márciustól megváltozott a világ menete, ezt sokan nem ismerik el és ugyanúgy élik életüket mint régen én pedig rettegek. Kinek higgyek, a szakembereknek vagy az összeesküvés elmélet hívőknek? Egyszerűen nem tudok úgy viselkedni mint egy évvel ezelőtt. Csak vesszük a maszkokat és a fertőtlenítő szereket és naponta százszor mosunk kezet. De szerencsére még van húsleves meg rántott hús és ki tudjuk fizetni a Netflixet…
Sokan eljátszanak a gondolattal, hogy mi lett volna ha nincsen Trianon és most is csak Nagy Magyarország létezne? Én valahogy úgy tudnám elképzelni, hogy a jelenlegi problémáimmal magyaráznám meg, minden magyar nagy szívfájdalmát. Igen, tudtommal már abban az időben is több román élt Erdélyben mint magyar, tehát a lakosság hovatartozása ugyanolyan lenne mint most de gazdaságilag egy kicsit jobb lenne. Autópályán száguldozhatnánk Székelyföldre, vasúttal szállíthatnám a biciklit, öt másodperc alatt utalhatnák pénzt bárkinek, EU-s szabványú személyim lenne és nem kellene vízum az Egyesült Államokba. Sőt ha a román tengerpartra szeretnék menni akkor elkérnék az irataimat a határon. A régi szocialista gyárromoknak már hűlt helyük lennének és a régi üdülővárosok, mint pl. Borszék teljes pompájukban virítanának. És nem tudom elképzelni, hogy egyáltalán mire büszke a román ember? A német büszke a precizitására, a belga a sörére, a magyar a mangalicára de ők mire? A puliszkára? Mert az sajnos csak egyszer robban fel…
Csak nézem a romokba boruló világunkat amit az emberek nem hajlandók megmenteni, ugyanúgy élik az életüket mint a járvány előtt, közben romlik a gazdasági helyzet és sok politikust azon kapnak, hogy megszegik az általuk hozott törvényeket. Hamarosan oda jutunk, hogy csak szkafanderben tudunk kimenni a szabadba, mint valami tudományos fantasztikus filmben, vagy ott a másik véglet, hogy jönnek a robotok és a mesterséges intelligencia ami megmenti a világot mi pedig az alapjövedelmet fogjuk élvezni a pálmafák alatt, egy mohitóval a kezünkben. Te hogyan képzeled?
Már egy hete, hogy lazultak a szabályok, bizonyos feltételekkel és szinte mindenki elfelejtette, hogy még nincsen vége a járványnak. Az egyik ilyen feltétel, hogy belső, zárt térben maszkot kell hordani. A munkahelyen csak én és még egy kolléga hordja rendeltetésszerűen a többiek leszarják, szintúgy a boltokban hisz ha nem hordod az előírásoknak megfelelően (az orrod kilátszik, vagy az állad alatt van) akkor semmit sem ér. Ráadásul az ilyen emberek közelében nem érzem biztonságban magam. Ahogy már említettem, sajnos nem tudom elkerülni ezeket a helyzeteket és a felelőtlen embereket. Vagy betartod a szabályokat vagy megszeged, illetve azért vannak a szabályok, hogy szegd meg de most egy kicsit az életünkkel is játszunk. Nem ez a járvány fogja elpusztítani az emberiséget de egyelőre úgy látszik, hogy még nagyon sokáig fogjuk használni, helyesen vagy helytelenül a maszkokat!
Vannak olyan sportok amik rettentő nagy erőfeszítést igényelnek de valahogy mégis sokan hódolnak neki, akit egyszer megfertőz az nem tudja abbahagyni. Egy ilyen sport az országúti biciklizés amit (már csak a korom miatt is) amatőrként kezdtem el űzni. Véletlenül a közvetlen munkatársam is ennek hódol és most, hogy már vége a vészhelyzetnek, elmentünk hármasban (a barát ismerőse, aki a legfiatalabb és legerősebb) tekerni egyet. A találkozáskor döbbentem rá, hogy mit is vállaltam hisz rá sem ismertem a kollégára. Majdnem úgy néztek ki mint a profik, látszott rajtuk, hogy ennek élnek. Én kezdő vagyok és csak bénáztam, majd csak hazafelé éreztem rá a lényegre és mi tagadás eléggé elfáradtam. Az erőfitogtatást viszont nem értettem, hisz mindenki tudja, hogy egészséges sportolni de az a vonat már rég elment, hogy akár szeniorként is beálljunk versenyezni, amit én igazán nem is kedvelek sőt a környéken nem is igazán rendeznek ilyen eseményt. Tehát majd a következő kiruccanásnál jobban meggondolom majd, hogy kövessem a csapatot vagy kedvemre bicajozzak egyedül.
Őseink megfigyelték, hogy tavasszal, amikor már kezdenénk örvendeni a melegnek, több alkalommal is belerondít a hidegfront, vagyis az un. Fagyosszentek. Őszintén bevallom, hogy ahogy öregszem egyre rosszabbul viselem ezeket a napokat és a Bahamákra vagy Görögországra gondolok ahol nincsen ilyen jelenség, vagy ha van akkor Melegszenteknek nevezik 🙂 Szóval olyan helyre szeretnék költözni ahol nincsen tél és egész évben lehet kerékpározni. De mindez csak álom és bele kell nyugodjak, hogy ez van, mindenki addig húzza a takaróját amíg a lába ki nem lóg. Globális felmelegedés zajlik de a három úriemberről elnevezett jelenség tartja magát és menet rendszerint jön és megy (az életem során ha jól emlékszek csak háromszor maradt el).
Csak bámulsz magad elé és tehetetlenül várod, hogy történjék már valami de nem történik semmi, eljön a hétfő elindulsz a munkába, ott pedig ugyanazt a haszontalan terméket gyártod mintha mi sem történt volna, megy az élet előre, hiába tombol a koronavírus járvány. Közben meg kijárási tilalom van és nem tudsz egy jót bicajozni, otthon vagy a képernyőt nézed vagy a kihalt utcákat az ablakon át. Igen elrontottuk ezt a világot mert a természet már nem bírta, hogy ennyire kizsákmányoltuk. És ha egyszer ennek vége is lesz mit fogunk tanulni belőle? Szerintem semmit, ugyanúgy fog minden zajlani mint régen, megtalálják az ellenszert de jön majd még egy ennél is agresszív járvány csakis azért mert az ember, mint csúcsragadozó nem tartja tiszteletben a természet működését! Elmondhatjuk, hogy igen mindezt megérdemeltük!
