Mindennapi túlélés
A legnehezebb, hogy őrizd meg a nyugalmad egy olyan munkahelyen ahol semmi nem úgy zajlik mint ahogy elképzelted. A hétvégén, többnyire elfelejtesz mindent de amikor hétfő reggel megérkezel mindig meglepődsz a körülményeken, elkezdődik a kapkodás. A vonalfőnök nincs a helyzet magaslatán mert hiába említem meg, hogy dolgoznék de hiányoznak a szerszámaim és nem találok kesztyűt. Később alábbhagy a lendület de amikor megérkezik a munkafelügyelő jön az infó, hogy sürgősen le kell gyártani x darab terméket ami újabb bonyodalmakkal jár. Egy pár év után már megkérdőjelezed a feletteseid rátermettségét hisz egyáltalán nem értem, hogyan nem tudják legalább egy hétre előre pontosan, hogy mit kell csinálni. Egyszer egy gyűlésen a frissen megválasztott menedzser (aki most a román miniszterelnök, tanácsadója) azt mondta, hogy mindenek előtt kell egy jó terv. Nos én úgy érzem, hogy nincsen semmilyen terv mert hiába prioritás az x modell gyártása ha hiányzik egy alkatrész ezért, hogy ne álljunk le elkezdik az y modell gyártását ami nem is kell a kliensnek és hónapokig porosodig a polcokon. És mindez egy japán-francia multinacionális cégnél történik. Ha egy helyi vállalkozónál dogoznék akkor nem lennék meglepve de így mindig…
Palackba zárt üzenetek... 