Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “kerékpár”

Biciklivel a melóba

A képen Mathieu van der Poel versenyzik, szakadó hóesésben.

Már a legelső munkahelyemre is ingáztam a biciklivel, hébe-hóba majd 26 évvel később újrakezdtem. Először csak akkor amikor jó idő volt de az utóbbi három évben, télen nyáron. Sokan ezt nem értik meg és mindig azt kérdik, hogy miért nem tudok busszal járni mint a többiek (autóm nincsen). Erre eléggé komplex a válasz, talán nem is tudom megmagyarázni. Elsősorban az egészséges életmód és a környezettudatosság miatt. Tudom szélmalomharcnak tűnik az egész és mindenki leszarja a legtöbb autósnak csak szálka vagyok a körme alatt. De valójában azért csinálom, hogy a mélyen tisztelt munkafelügyelő úr a behemót, városi terepjárójával tudjon bejönni a gyárba, egyedül. Mert ha mindenki így gondolkodna akkor nekünk már régen annyi lenne. A politika tudná csak szabályozni ezt de láttuk, hogy mi zajlott a Covid járvány idején és utána hisz az antivaxerek azt kiabálták, hogy nekik senki ne mondja meg, hogy maszkot hordjanak vagy erőszakkal beoltsák. Utána erősödött meg a szélsőjobb és ők bizony nem hisznek a klímaválságban sem…

Vuelta és a palesztinok

Aki követi a tévében az országúti kerékpárversenyeket azok értetlenül álltak az idei Vuelta történései előtt. Az történt, hogy palesztinpárti tüntetők többször megzavarták az eseményt és két szakaszt be sem lehetett fejezni két másikat pedig le kellett rövidíteni. Utánanéztem és rájöttem, hogy azért volt ilyen furcsa az idén ez a verseny (és úgy fogunk visszaemlékezni rá, hogy a 2025-ös ahol tüntetések voltak) mert a spanyolok kiálltak a palesztin nép mellett és nem szívesen látták a mezőnyben az Israel Premier Tech csapatát ami egy izraeli-kanadai üzletember irányít és aki nyíltan támogatja Benjámín Netanjáhút. A sport sok helyen összefonódik a politikával (erről majd később egy bejegyzésben majd írok) de a kerékpárversenyeket ideális megzavarni hisz nem stadionokban zajlik hanem a közutakon. Persze én sem értem, hogy mi zajlik Izraelben és mikor fognak végre megegyezni a palesztinokkal (szerintem amíg nem lesz önálló államuk addig soha).

Euro 2024

Minden második évben van valami nagy, futballrendezvény és ehhez minden igazi férfinak van hozzászólása. Már régebben leírtam, hogy miért nem játszom de most jött el az idő, hogy teljesen lemondjak róla, mármint a követésével. Elsősorban azért mert át van politizálva a munka miatt lehetetlen minden meccset megnézni (nem tudom, hogyan csinálják az igazi fanatikusok mert követik a csapatot és a helyszínen szurkolnak) és az idők során elvesztette a varázsát (időhúzás, szabálytalanságok, irritáló sztárfocisták, gázsijai és allűrjei). Általában nincsenek meglepetések, mindig olyan csapat nyer aki hozza a papírformát a gyengébbeknek hiába drukkolsz mert esélyük sincs, hogy továbbjussanak. Ha már kétszer kikaptak akkor csak matematikai esélyük van a továbbjutásra (x csapat meg kell verje y-t és a kedvenc az utolsó meccset 2 gólkülönbséggel kell felülmúlja). Persze tudjuk, hogy ez lehetetlen de minden országban volt régen egy aranygeneráció és nosztalgiázhatunk ezen, sörvedelés közben. Ilyenkor nincs más választásunk egy idegen csapatnak kell szurkoljunk tovább és morfondírozhatunk azon, hogy bezzeg a németek csak azért jobbak mert több a színes bőrű játékosaik. De én inkább kerékpárversenyeket nézek mert ott nincs lehetőség a lacafacázásra és a legkeményebbek bukás után is letekerik a távot, szakadó esőben, föl a hegyre. Tudom most a legtöbben azt mondják, hogy hát persze hiszen ők doppingolnak de a Lance Amstrong éra már régen lecsengett…

Saját tempó

Aki szereti az országúti kerékpáros versenyek izgalmait nézni a tévén akkor sokszor elhangzik a kommentátor szájából, hogy egyes versenyzők a saját tempójukban tekernek de ha valaki támad akkor már nem tudja tartani az iramot és leszakad. Nem kell profi atléta legyél, hogy megtapasztald ezt az érzést, elég ha olyan munkahelyen dolgozol ahol valamilyen munkagép ritmusa diktálja az iramot, nap mint nap. Jönnek a gyártószalagon a termékek, leveszem az asztalra és elvégzem az én dolgom. A probléma csak az hogy kb. húszpercenként akad egy olyan darab amivel többet kell pepecselni és ha megállítom a szalagot akkor feltorlódnak a tálcák és felborul a ritmus. Ehhez még jön időközönként a megtelt ládák ürítése (az öntési formákkal) és ha megszomjazok akkor iszok, tehát kapkodás az egész. Az egész vonalon csak nekem jutott ki az a szerencsés helyzet, hogy ilyen helyen dolgozzak és úgy érzem, hogy nem becsülik meg eléggé a munkámat…

Tökélyre fejlesztett videó

Ezt az érzést biztos ismeri mindenki egyszer már én is beszéltem róla itt azonban szembe jött a minap ez a kanadai úr aki teljesen lenyűgözött a videóival. Nem tagadom de irigylem a következő életemben olyan szeretnék lenni mint ő és nem csak azért mert közös bennünk az országúti kerékpározás (a gőzölős vasaló iránti fétise, lenyűgöző).

Személyes rekord

Az év vége felé, karácsonykor szeretném bejelenteni egy személyes rekordot, egész évben biciklivel jártam a munkahelyemre ami számokban így néz ki: 2522 kilométert tettem meg tehát megspóroltam 268 kg CO2 kibocsátást. Tudom, hogy nem nagy kunszt de nekem az mert van bennem egy egészséges klímaszorongás és amikor látom a kollégákat amint egyedül jönnek a 20 éves, dízel autójukkal és lesajnálva mustrálnak, főleg ha zuhog az eső. Ilyenkor szeretném ha eljönne az a pillanat amikor ők csak akkor tudnának kocsikázni ha fizetnének nekem zöld kvótát. Nem tagadom, hogy ha megengedhetném magamnak akkor egy napelemes, elektromos mopedautóval furikáznék… Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

Under biking

Vannak emberek akik azért közlekednek biciklivel mert tudatosak és zöldek és vannak olyanok akik azért mert nem tudnak megengedni és fenntartani maguknak egy autót. A fenti úr (akit nagyra becsülök fel is vagyok iratkozva a csatornájára) megengedheti magának, csak egy videó kedvéért, hogy vintage biciklivel rója az erdőt. Bevallom nekem is használt kerékpárjaim vannak mert ilyen az anyagi helyzetem (az álom, országúti bicikli drágább mint egy autó) de azért nem “jómunkásember” drótszamárral közlekedek a városban (erről itt írtam). Ezt a mozgalmat under biking-nak nevezik és az a lényeg, hogy minél régebbi legyen a járgány. Persze azért még irigykedve csodálom a munkahelyem parkolójában az egyik menedzser, méregdrága, elektromos bringáját…

Giro d’Italia 2022

Giro

Az idei születésnapom nagyon jól sikerült mert egy kedves rokonomnak, hála élőben a helyszínen nézhettük végig a Giro d’Italia időmérő szakaszát amit Budapesten rendeztek meg. Ilyen nagy, nemzetközi sporteseményen még nem vettem részt de csodálatos volt látni a sok országúti kerékpáros sztárt amint eltekernek előttünk, köztük Mathieu van der Poel-t, Valter Attilát, Simon Yates-t, Mark Cavendish-t, Alejandro Valverde-t és még sorolhatnám. Nem semmi látvány volt a csapatszállító buszok látványa az elképesztő kerékpárok és az egész felhajtás. Sajnos nem tudtam tőlük autogramot szerezni de megérte elmenni habár nagyon elfáradtunk és zavart egy kicsit a nagy tömeg (azt mondtam, hogy ha most nem kapom el a koronavírust akkor soha). Azt hiszem, hogy a második életemben profi kerékpáros szeretnék lenni 🙂

Célszerszámot mindenhová!

Photo by Brett Sayles on Pexels.com

Mindannyian tudjuk, hogy ha valamit nem célszerszámmal próbálunk megszerelni akkor lehet, hogy többet ártunk mint gondolnánk hisz patentfogóval is le lehet szedni egy csavart de meglátszik majd a nyoma. Így van a biciklizéssel is amikor megjelent a 90-es években a hegyikerékpár akkor egészen oda voltam tőle és amikor nagy nehezen be tudtam szerezni egyet akkor sokat tekertünk az erdőben. Vastagabb abroncsai voltak és sokkal robusztusabb mint a kemping Pegas (helyi legendás, gyerekkori retró, márka amit újra felélesztettek) azt hittük, hogy elnyűhetetlen. Amikor eljöttem a városba akkor is ilyen típust vásároltam és azzal ingáztam a munkahelyre majd rájöttem, hogy nem nekem való hisz a célnak sokkal jobban megfelel egy városi bicikli. Nagy nehezen megtaláltam az igazit ami egy könnyű, merev villájú, gyári sárvédővel felszerelt és ami a legfontosabb, hogy hagyományos lánc helyett, ékszíj hajtású járgány. Sokkal gyorsabb mint az előző (vékonyabb kerék, hátsó agyváltó és agydinamó) és annak van kitalálva, hogy minél kevesebb erőfeszítéssel jussunk el Á-ból B-be. Sőt szinte karbantartást sem igényel, elég félévente megmosni. Egyelőre használom, egészséggel…

Szén-dioxid kvóta

Photo by Life Of Pix on Pexels.com

Ha igazán tökös lenne a cégvezetés (vagy a politikusok) akkor arra kötelezném az, autóval ingázó kollégákat, hogy minden hónapban, szén-dioxid kvótát fizessenek, elsősorban azoknak akik biciklivel, elektromos robogóval/rollerrel vagy autóbusszal közlekednek, esetleg vegetáriánusok vagy nincsen tévékészülékük, nem szeretnének gyereket szülni/nemzeni stb. (jelenleg megtérítik a tömegközlekedés bérletet, illetve un. üzemanyag jegyet adnak). Ugyanúgy működne mint a nagy, környezetszennyező vállatoknál, ráadásul elmondhatnák, hogy karbon semlegesek. Tudom, hogy ezzel nem váltanánk meg a világot de igazán nevetséges ahogy a kedves főnököm, egyedül jön a hét személyes, kompakt egyterű, dízel üzemű autójával a munkába. Ha tőlem telne csak akkor folytathatná ezt a luxust ha fizetne azoknak akik ezt a tevékenységet, zöld úton teszik meg, ha esik ha fúj. Esetleg ültetne a város mellé 10 hektár fát.

Post Navigation