Senki
Néha úgy érzem mintha kívülállóként szemlélném az eseményeket mert egyhangúan élem a mindennapjaimat. Talán mondhatni, eseménytelen ez életem. Várom a nagy csodát ami nem következik be, sőt úgy érzem mintha egyre rosszabb lenne minden. Valahogy úgy mint a Senki c. film kezdő képei csak épp én nem vagyok [Spoiler!] visszavonult ügynök aki próbálja elfeledni a múltját de azért szeretnék olyan jól bunyózni mint a főhős. Minden hétköznap olyan mintha már megéltem volna a jövőben, tehát igazi déjà vu.

Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!