Palackba zárt üzenetek…

Szabályellenes, munkahelyi praktikák

A jelenlegi munkahelyemen én voltam az első balek akit felvettek így jól emlékszem még a kezdetekre. Nagy csinnadrattával tárgyaltuk sokáig, hogy minden munkafázist csakis a kifüggesztett munkaleírás szerint kell csinálni, nem szabad attól eltérni, majd megszerezték az ISO 9001-es tanúsítványt (sőt egy embert jó pénzért ezért fizetnek, akit háromhavonta egyszer ha látok). Jött a megrendelő is könyvvizsgálatba, filmeztek és sok mindenbe belekötöttek. De az idő elteltével egy főnökcsere és a munkaerőválság után minden megváltozott. Az “éld túl a napot” mondás mindent felülírt és az agyafúrt melós olyan praktikákat, sőt sufniszerszámokat (amiket még a börtönben is megirigyelnék) talált ki, amit ha látna a kliens akkor elborzadna. Engem egy ideig nem érdekeltek de szép lassan beálltam a sorba és használnom a túlélés érdekében…

Kőműves Kelemen

A munkahelyemen nagyon sokszor úgy érzem, hogy a munkám olyan mint Kőműves Kelemené. Le kell gyártani egy csomó terméket de az öntőformák száma jóval kevesebb és azok is már úgy el vannak használódva, hogy nyugodtan ki lehetne dobni de ezt nem veszik figyelembe, ráadásul házon belül is készítettek de túlméretezték ezért a kész termék nem felel meg a kliens normáinak. Amikor lemérem félreteszem és amikor időm van rá elkezdem, kézi szerszámokkal forgácsolni ami nagyon unalmas és sok időt vesz igénybe (egy vésővel kapirgálom, órákig). Ráadásul ha felnézek, akarva akaratlanul egy faliórát is látok ezért roppant lassúnak tűnik az idő múlása. Ilyenkor nem értem, hogy ha egy multinacionális, nyugati nagyvállalatnak dolgozok akkor hová tűnt a termelékenység és a hatékonyság¹ hisz arrafelé, tudtommal ezért élnek jobban az emberek.

1. A termelékenység az erőforrások hatékony felhasználásának mértéke. A hatékonyság pedig azt jelenti, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el a rendelkezésre álló erőforrásokkal.
   Termelékenység
   A termelékenység a kibocsátás (output) és a ráfordítások (input) közötti arányt méri. A kibocsátás lehet például áruk vagy szolgáltatások mennyisége, a ráfordítások pedig például munkaerő, tőke vagy energia.
   A termelékenység növelése azt jelenti, hogy egy adott kibocsátáshoz kevesebb erőforrást használunk fel, vagy hogy egy adott erőforrással több kibocsátást érünk el.
   Hatékonyság
   A hatékonyság azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat a lehető legjobban használjuk fel. A hatékonyság mérésére számos mutatószámot használhatunk, például a költség-haszon arányt, a befektetés megtérülését vagy a minőséget.
   A hatékonyság növelése azt jelenti, hogy azonosítjuk és megszüntetjük a felesleges költségeket, javítjuk a termékek vagy szolgáltatások minőségét, vagy új piacokat keresünk.
   Összefüggés a két fogalom között
   A termelékenység és a hatékonyság szorosan összefügg egymással. A termelékenység növelése gyakran a hatékonyság növelésén keresztül valósul meg. Például, ha egy vállalat új technológiát vezet be, akkor a munkaerő hatékonysága növekedhet, ami a termelékenység növekedéséhez vezet.
   Azonban a termelékenység növelése nem feltétlenül jár együtt a hatékonyság növekedésével. Például, ha egy vállalat alkalmazottakat bocsát el, akkor a termelékenység növekedhet, de a hatékonyság csökkenhet, mert a megmaradt alkalmazottaknak több munkát kell elvégezniük.
   Fontossága
   A termelékenység és a hatékonyság növelése fontos a vállalatok, a gazdaság és a társadalom számára is. A vállalatok számára a termelékenység növelése versenyelőnyt jelenthet, a gazdaság számára pedig növekedést és fejlődést eredményezhet. A társadalom számára pedig a termelékenység növelése magasabb életszínvonalat és jobb életminőséget jelenthet. ↩︎

Az ipari park turistája

Az ipari park turistája egy olyan emberfajta aki egy jobb élet reményében érkezik az egyik multinacionális céghez, jómunkásemberként majd relatív rövid időn belül (maximum két év után) csalódottan rájön, hogy becsapva érzi magát mert kevés a fizetés, sok a munka és a főnök sem szimpatikus, ezért úgy dönt, hogy továbbáll. Gombamód nőnek ki az újabb vállalatok tehát van választék. Abban reménykedik, hogy a kiszemelt helyen minden jobb lesz, a főnöktől kezdve a nagyobb fizetésig minden, hisz Feri már fél lábbal ott van és ő már csak tudja. A felmondási idő alatt szinte madarat lehetne fogni a történetünk főhősével, úgy cselekszik mintha megnyerte volna a lottóötöst és lenézi azokat a kollégáit akik maradnak. Amikor odakerül még minden jó, hisz nem kezdődött el ezerrel a termelés és tényleg több fizetést is kap, de csak azért mert három műszakban melózik és jár neki az éjszakai pótlék. Minden szép és jó, egészed addig amíg be nem indul a hajsza, új főnökök is érkeznek akik már nem annyira jó fejek és arra kérik, hogy szombaton is jöjjön be. Eltelik másfél év és újra azon gondolkozik, hogy le kellene lépni, egy másik céghez ami nemrég épült és a neve Eldorádó…

Munkaerőkrízis

A kép csak illusztráció és a pixabay-ről származik.

A forradalomkor még senki sem gondolta, hogy tizenvalahány év után Románia munkaerőkrízissel fog szembenézni ami elég érdekes jelenség. Középkelet Európában az jellemző, hogy mivel kicsik a bérek nagyon sok ember elmegy nyugatra, kockáztatva ezzel az ország gazdasági növekedését és versenyképességét. Nyugat Európában pedig annyira elkényelmesedtek az emberek, hogy bizonyos piszkos munkákat már semmi pénzért nem csinálnak meg de ott van a román, lengyel stb. és ő szívesen elvállalja hisz az így szerzett pénz jõval több mintha otthon bakkerolná a rezet. Nálunk a cégnél ez úgy nyilvánul meg, hogy jön három új kolléga és elmegy kettő ezért sokat kell túlórázni és mivel ez így mindenkinek jó a vezetőség azt hiszi, hogy megőrülünk a duplán fizetett órákért de én kifejezetten rühellem. Szerintem amíg nem emelik meg a fizetést (az összes ipari parki cégről van szó) egyszer csak azzal fognak szembesülni, hogy csak Janika maradt egyedül, hogy leoltsa a villanyt!

Kényelmesen, franciásan

Vannak, un. jóléti, nyugati társadalmak ahol bizonyos alantas munkákat már nem szívesen végeznek el az ottani, bennszülött népek ezért olyan embereket csábítanak oda akik ezt aprópénzért megcsinálják, illetve a gyáraikban végzett melót kiszervezik olyan országokba mint a miénk, ahol többek között én dolgozok keményen nekik, azért mert bizony “szegény” franciák elkényelmesedtek, csak 7 órát dolgoznak naponta, a szünetben elkortyolgathatnak akár egy pohár bort is és délután már nem kötelesek felvenni a telefont, ha a főnök csöngetne. De sebaj hisz itt vagyunk mi és naponta túlórázunk, hogy fenntartani tudjuk az életszínvonalukat a mi életünk rovására. Tehát Vive la France!