Az üzenet
Három hónapja jött a kolléganő és nekem különösebben nem volt vele semmilyen bajom, habár látszott rajta, hogy egy kissé szőke de sokat kommentált és nem szerette a gyári melót. A gyűlésekkor sokszor beszólt és voltak kisebb konfliktusai is de mindenkit meglepett amikor kirúgták. A főnök rögtön elmagyarázta miért döntött így, szerintem csak példát akart statuálni. Én nem értem az egészet és egyszer azt kérdezném meg tőlük, hogy akkor meddig lehet elmenni, mi van ha valamivel nem értek egyet stb. Tudom, hogy “hallgatni arany” de a munka után is van élet és egy működő demokráciában az egyik alapjog a szólás szabadsága és én muszáj elmondjam amit gondolok a történésekről amik körülöttem zajlanak.
Váratlanul ért, hogy a nagyfőnök meg fog látogatni azt hittem, hogy nem fogja pazarolni a drága idejét ilyen dolgokra. A kis főnökök szépen kiöltöztek és nagyon illatosak voltak, már kora reggel elkezdődött a takarítás, minden órában ellenőrizték, hogy tényleg letörültük-e a port a gépek tetejéről, új munkaruhát adtak látszott rajtuk, hogy be vannak sózva. Azt a látszatot kellett keltsük, mintha a gyógyszeriparban dolgoznánk, pedig “ahol a fát vágják ott hullik a forgács is”. Már jó előre megmondták, hogy tovább kell maradni, mert késni fog. De amikor az óra elütötte a délutáni négy órát még nem volt sehol és én már ekkor kezdtem mérgelődni annyira, hogy amikor megérkezett le is maradtam a nagy eseményről. Az egészet úgy képzeltem el mint Cézár látogatását a legfrissebb leigázott országba, fogalma sem volt az öregnek arról, hogy igazából milyen körülmények között dolgozunk, (a kalapács nyele el van törve és a vésőnek nincsen éle) illetve élünk itt, mondhatom ez volt életem egyik legrosszabb napja, a helyében mindenhová kamerákat szereltetnék és otthonról bármikor belenézhetnék az eseményekbe, így pénzt és energiát spórolnák.
Amikor jelentkezel egy multinacionális céghez dolgozni és már túl vagy az állásinterjún az első napokban megemlítik az etikát, hogy mi etikus és mi nem. A cégből gúnyt űzni nem érdemes, mert ha a főnökök füléig is elér akkor nagy baj lehet belőle. De meddig szabad elmenni, lehet viccelődni? A fenti képet valószínű, hogy rajtam kívül senki nem érti ezért elmagyarázom. Már elég régóta módosítok céges logókat úgy, hogy viccesek legyenek, kicserélek egy betűt, vagy lecserélem a szlogent. Ez a története ennek is de elárulom, hogy összefügg a munkahelyemmel. Pedig nincsen okom a panaszra mégis valami azt súgja, hogy rossz helyen melózok. Tehát remélem van humorérzékük és csak egy jót röhögnek ha meglátják ezt a bejegyzést (és üzenem, hogy alapvető jogom van a munkahelyen kívül kommentálni a dolgokat).
Az igazi jómunkásember nem fél a munkától, szinte bármit elvégez amit a főnök rábíz sőt még akkor is dolgozik ha elfogyott a munka! Azt a benyomást kelti, hogy érdekli a cég sorsa, rászól az unatkozó melósra, szereti a kihívásokat, jókedvűen marad túlórázni és még akkor is bólogat a gyűlésen ha nem ért egyet a szószólóval. A minap kevés volt a munka (bizony ilyen is van) és a kedves kollégák ellopták a szerszámaimat én meg csak úgy kellett mímeljem, hogy dolgozok, persze lebuktam és kérdőre vont a drága főnök úr, hogy miért nem tettem rendet magam körül, miért nem zavartam el a nyomuló kollégákat akik keselyűk módjára csaptak le a melómra! Nos azért mert utálom a konfliktusokat és nem szeretnék összeveszni senkivel, ezért úgy vezettem le a feszültséget, hogy megírtam ezt a heti-renden kívüli bejegyzést (egyébként az életrevaló melós akinek nincsen munkája odaáll ahhoz a kolléga mellé akinek bőven van és megkérdi, hogy segíthet-e ha másban nem akkor támassza az asztalt egész áldott nap, ezáltal azt a benyomást keltve, hogy dolgozik).
Minden munkahelyen vagy közösségben akad legalább egy olyan kolléga aki kitűnik az okoskodásával, a fontoskodásával. Azt próbálja mutatni a többieknek, hogy ő többet tud a társainál, ezáltal értékesebb ember és nem arra hivatott, hogy kétkezi munkával dolgozzon hanem az eszével. Ha van magasabb iskolája és persze jó ember akkor minden rendben de ha közülünk való és úgy ismertem meg mint melós akkor valami nincsen rendben. Mert én azt látom, hogy karriert akar befutni ahol már parancsolgat, lazábban izzadhat. A mamutvállalatoknál a munka lényege (nem elég hangsúlyozni) hogy gyorsan, szinte kapkodva kell minőségi munkát elvégezni 8 óra alatt ha pedig nem bírod akkor maradsz túlórázni. Tehát miközben én úgy dolgozok mint egy atléta a mappás ember ellenőriz, kérdőre von ha valamit nem csináltam jól és jóban van a főnökökkel, elérte a nirvánát felküzdötte magát arra a szintre ahol már kevesebbet kell dolgozni. Persze akárki felteheti a kérdést, hogy miért nem én lettem a mappás ember pedig hosszú távon ez a jó? Mert nem szeretek ebben a pozícióban tetszelegni, utálom az egész korporatista, globalizált világot!
Palackba zárt üzenetek... 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!