Vannak pillanatok amikor az ember rájön, hogy nem jó helyet választott a megélhetéséhez. Pedig az egész nem így kezdődött, akkor még hittem abban, hogy jó lesz de nagyot fordult a kocka. Pontosabban amikor megjelent a termelési menedzser, hamar elűzte a főnökünket (bizony az sem volt egy jó ember) és pár év alatt egészen elbalkanizálódott minden. Ezt a tényt már a nagykutyák is eltűrték és minden degradálódott. Nyugdíjba vonult a vonalfőnök és az új kinevezése teljesen váratlanul ért. Ma már nehezemre esik rávenni magam, hogy munkába menjek és rájöttem, hogy egészen kiégtem. Szerencsére a szomszédban már épül egy új cég ahol újra próbálkozhatok de illúzióim nincsenek. De hát ilyen az élet, egyszer fent és egyszer lent…
Erről a témáról napokig lehetne beszélni tény az hogy most már szinte mindenhol találkozhatunk, ázsiai vendégmunkásokkal. A többség azt mondja, hogy nincsen semmi baja velük hisz ha nem lennének akkor belefulladnánk a szemetünkbe és lakóparkokat sem tudnánk építeni (de a hétvégén már az ételfutár sem helyi ember). A félelem abból ered hogy mivel csökken Románia lakossága egy idő után ők lesznek többségben és akkor nekünk annyi. Ezt sajnos nem lehet elkerülni és nincsen más megoldás (lenne hisz nyakunkon az automatizálás és a mesterséges intelligencia de én még boldogan dolgozhatok a nyugdíjig). Van aki összekeveri őket a migránsokkal és attól fél, hogy majd megjelennek az ő munkahelyén is és azért fogják kirúgni mert nem túlórázik sokat.
Ezúttal is szeretnék, Önnek köszönetet mondani azért a sok fáradságos munkáért aminek hála, elmondhatom, hogy van munkahelyem és nap mint nap csak azért dolgozhatok, hogy valóra váltsam az ön álmait. Örvendek, hogy azt a munkát amit a néger, arab francia sem csinál már meg szívesen, kiszervezte nekünk, Kelet Európába és elmondhatjuk, hogy e válságos és bizonytalan világban sem kell meghúzza a nadrágszíját, a többi menedzserrel együtt, mert mi fenntartjuk azt az életszínvonalat amit megszokott. Nem kell lemondania a provence-i nyaralójáról nyugodtan hajthatja a Lamborghiniját a Francia Riviérán és esténként szürcsölheti a megérdemelt Hennessy konyakját. Azzal sem kell törődnie, hogy a sok melótól már fáj a karom és a lábam de ha netán kidőlök jön egy másik balek (habár a munkaerőhiány miatt egyre nehezebben találni). Tehát éljen a román-francia-japán gazdasági együttműködés!
A munkafelügyelő (vagy másképp, vonalfőnök) a jómunkásember szemszögéből egy fölösleges szakma, hisz amikor hiányzik, napokig akkor is megy minden a maga rendjén. Feladata az hogy zökkenőmentes legyen a termelés tehát állandóan szemmel kell tartsa az embereit, gyorsan kell reagáljon ha lazsálást észlel de mivel majdnem mindenki korrumpálható ezért elnézi ha a kedvenc melósa macskás videókat néz a telefonján de letolja azt akik megállnak beszélgetni egy pár percre egymással. Sokszor megfeledkezik az igáslóként robotoló emberéről és ha látja, hogy botladozik a teher alatt és kiakad akkor készségesen megemlíti, azt amit minden főnök az arcodba vág éspedig hogy ha nem tetszik valami, akkor nyugodtan leléphetsz (persze a felmondási időn után). Mivel ő is egyszerű munkásként kezdte végig kísérheted az átalakulását az évek során hogyan alakult át talpnyalóvá. Én semmi pénzért nem bújnék a bőrébe hisz nem nagyon áll ki az embereiért a gyűléseken, tehát teljesen azonosult a rendszerrel.
Amikor szakember kerestetik először a rokonokat kérdezzük meg, hogy ismernek-e valakit és csak utána jön a keresgélés az interneten. Az ajánlott ember pedig megérkezik és gyorsan kiderül, hogy bizony az ő elképzelései nem igazán felelnek meg a miénkkel. Természetesen ezt még jelezni sem próbáljuk hisz nem kérdőjelezhetjük meg az ő szakértelmét. A munka befejezése után pedig vagy hívunk valaki mást és újrakezdjük vagy együtt élünk pl. az esztétikai hiányosságokkal, mert nem tudjuk kritizálni a munkát, családi körben. Ezért mondogatom én mindig, hogy eszem ágában sincs olyan munkához hozzáfogni amihez nem értek az ezermesterek pedig már rég kihaltak.
Vannak emberek akiket már az első látáskor el lehet dönteni, hogy jó fejek-e vagy sem és vannak olyanok akikről később derül ki, hogy valójában milyenek. Az utóbbi kategóriába tartozik az én, mélyen tisztelt főnököm is. Történt, hogy pár évvel ezelőtt kitettek a falra egy ládikót amin az állt, hogy ha bármilyen balesetveszélyes dolgot látsz/tapasztalsz akkor írd meg. Kilenc év régiség után vettem a bátorságot és jeleztem ily módon, hogy legalább négy terméknek nincsenek megoldva a legyártásához szükséges segédanyagoknak a tározási helyük. Mivel ezekkel nem a saját tempóm után dolgozok, nagyon kell kapkodni és amikor megtelik a láda az öntési kelékekkel (amik elég nehezek) akkor vissza kell vinni ahhoz a kollégához aki előkészíti. Ott nála van a gond, hisz nincsenek kialakítva polcok (mint a menő modelleknél) ahová tehetném, ezért egy ládába kell rakni ami lent a földön van a vonal alatt (már sokszor bevertem a fejem), ráadásul nagyon szűk helyen kell manőverezni. Amikor a termelési menedzser úr megtalálta a cetlit, ráncolt homlokkal, mérgesen letolt, hogy miért nem mondtam meg direkt a szemébe (azért mert nem áll szóba az emberrel és gyorsan faképnél hagy) és ha nem tetszik akkor nyugodtan elmehetek. De így sem fogta fel, hogy mi a gond (mert halvány fogalma sincs, hogyan dolgozok) és öt perc alatt megoldotta a segédjével a problémát de úgy hogy még több rosszat csinált nekem. A történet lényege, hogy elfelejtették kiírni a ládikóra, legalább apró betűvel, hogy “ha valamit ötleted van és azt így jelzed akkor a termelési menedzserrel gyűlik meg a bajod“! Ezért készítettem a MI segítségével egy dalt amit neki ajánlok!
Aki szereti az országúti kerékpáros versenyek izgalmait nézni a tévén akkor sokszor elhangzik a kommentátor szájából, hogy egyes versenyzők a saját tempójukban tekernek de ha valaki támad akkor már nem tudja tartani az iramot és leszakad. Nem kell profi atléta legyél, hogy megtapasztald ezt az érzést, elég ha olyan munkahelyen dolgozol ahol valamilyen munkagép ritmusa diktálja az iramot, nap mint nap. Jönnek a gyártószalagon a termékek, leveszem az asztalra és elvégzem az én dolgom. A probléma csak az hogy kb. húszpercenként akad egy olyan darab amivel többet kell pepecselni és ha megállítom a szalagot akkor feltorlódnak a tálcák és felborul a ritmus. Ehhez még jön időközönként a megtelt ládák ürítése (az öntési formákkal) és ha megszomjazok akkor iszok, tehát kapkodás az egész. Az egész vonalon csak nekem jutott ki az a szerencsés helyzet, hogy ilyen helyen dolgozzak és úgy érzem, hogy nem becsülik meg eléggé a munkámat…
A jelenlegi munkahelyemen én voltam az első balek akit felvettek így jól emlékszem még a kezdetekre. Nagy csinnadrattával tárgyaltuk sokáig, hogy minden munkafázist csakis a kifüggesztett munkaleírás szerint kell csinálni, nem szabad attól eltérni, majd megszerezték az ISO 9001-es tanúsítványt (sőt egy embert jó pénzért ezért fizetnek, akit háromhavonta egyszer ha látok). Jött a megrendelő is könyvvizsgálatba, filmeztek és sok mindenbe belekötöttek. De az idő elteltével egy főnökcsere és a munkaerőválság után minden megváltozott. Az “éld túl a napot” mondás mindent felülírt és az agyafúrt melós olyan praktikákat, sőt sufniszerszámokat (amiket még a börtönben is megirigyelnék) talált ki, amit ha látna a kliens akkor elborzadna. Engem egy ideig nem érdekeltek de szép lassan beálltam a sorba és használnom a túlélés érdekében…
Minden évben kétszer nagygyűlésre kell menni ahol felvázolják a cég pénzügyi helyzetét és a jövőjét. Az operátornak ez csak azért jó mert addig se dolgozik és a végén kap egy sütit. Úgy zajlik az egész hogy a nagyfőnök egy kivetítő előtt felvázolja, hogy milyen jól teljesítettünk, aggodalomra semmi ok és a lényeg hogy növekedni fogunk, még több új terméket fog idehozni és még több munkást vesznek fel. Az idei év második ilyen eseményét már jó előre beharangozták és a kedves kollégám rosszat sejtett mert eddig mindig az utolsó percben jelezték, szerinte leépítések lesznek és csupa rossz hírt fognak közölni velünk. Nem így történt csak az volt a fura, hogy mi a délutáni műszakba estünk és amikor megérkeztünk a többieknek akkor lett vége. Bementünk dolgozni és vártuk az értesítést ami furcsa módon elmaradt sőt később a sütit odahozták a munkaasztalhoz. Ekkor esett le hogy bizony nekünk nem fognak semmiféle gyűlést tartani. De Edgár kollégát nem ilyen fából faragták, hisz amikor megérkezett egyből beült a terembe és végighallgatta a balablát. Az egészben az volt a furcsa, hogy nem tűnt fel neki hogy ő a kakukktojás mert irodisták vették körül. Csak másfél óra múlva érkezett meg hisz jóízűen elfogyasztotta a süteményt. Ezzel a cselekedetével, nálam végleg beírta magát a furcsa emberek közé hisz egy süteményért képes volt felrúgni minden jó ízlésű írt és íratlan szabályt!
A múltkor meló közben arra lettem figyelmes, hogy egy külső cég, öt-hat munkatársa nagyon gyorsan begurított három látványos munkapadot, tévével és számítógépekkel. Egy kis időbe tellett amíg rájöttem, hogy miről is van szó hisz bemutatót tartottak a szakmabelieknek, tehát arra szerették volna rávenni a mieinket, hogy okos berendezéseket vásároljanak tőlük. Pontosan nem tudom, hogy miről is volt szó de sejtem mert az egyik állomásra az volt kiírva, hogy Smart factory. Elképzeltem, hogy hétfőn amint beérnék a gyárba minden berendezés le lenne cserélve ilyen szerszámokra, megkönnyítve az életünket. A kolléganő, amint kiválaszt egy termékmodellt a rendszer beállítja a megfelelő értékre a csavarhúzója nyomatékát, nem lenne túlcsordulva az öntőformákra szánt elválasztó folyadék és jelezné a monitoron, hogy mennyi idő áll a rendelkezésre a művelet befejezésére. Az gyanta öntése után a motorok a tálcákon egyenlő távolságra araszolnának a kemencében és nekem nem kellene mérgelődni a csavarok kiszedésével (mert nem lennének állati módon meghúzva). De bármibe fogadni mernék, hogy a vezetőség nem fog beleegyezni, hogy lecseréljék a hülye operátorokat, okos eszközökre mert nagyon drága buli lenne. Egyelőre nem kell félnem attól, hogy az automatizálás és a mesterséges intelligencia miatt elveszíteném az állásom mert munkaerőkrízis van és szerintem hamarosan, kénytelenek lesznek megnyitni az utat az ázsiai melósoknak…
Palackba zárt üzenetek... 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!