Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munka”

Savanykás PH

Egy jómunkásember életében sokszor vannak olyan megalázó pillanatok amikor már csak az érvágás jöhetne szóba. Ebben volt részem nekem is amikor új kolléga érkezett egy külső munkaközvetítő cégtől. Első ránézésre egy bohém festőművészre emlékeztetett (aki csak női aktokat fest) de valójában egy olyan ember aki vagy törvényt szegett vagy tartozása van a banknál (erről a jelenségről itt írtam). Természetesen tíz perc alatt betanították és utána a saját elképzelése szerint dolgozott. Először a másik műszakban a váltótársam volt, mindig kerültem a jelenlétét de egy szép napon azt vettem észre, hogy akkor jön amikor én, tehát mellettem is fog dolgozni. Az egyik kolléga (Sztahanovista Szandukán) már jelezte, hogy busmannak nevezte el mert a szaga rendkívüli. Erre én is hamar rájöttem amikor odajött hozzám segíteni. Szinte faltam az illatát és az uzsonnaszünet után úgy éreztem, hogy hánynom kell. De azért belegondoltam, hogy ha palackozni tudnám azt az illatot akkor olyan sikerem lenne, hogy nyugodtan felmondhatnék. A különleges parfüm címkéjén pedig ez állna:

A Hammer egy egyedülálló illat, amely a siker és a magabiztosság művészetét ünnepli. A parfüm felső jegyei a külvárosi kocsmák hangulatát idézik, amelyeket a cigarettafüst, a tömény piaszag és a mosdatlanság egyedi kombinációja egy tartós, luxus illatot kölcsönöz a parfümnek, amely tökéletes választás jómunkásembereknek, a melóba vagy bármilyen más alkalomra, ahol szeretné megmutatni a sikeres és magabiztos oldalát.

Természetesen nem szeretnék gúnyolódni más ember nyomorúságán, de főhősünk ha lemondana a cigarettáról, elsősorban az egészsége érdekében akkor vehetne szappant és tudna tisztálkodni is (a piálási szokásait nem ismerem).

Munkaközösség

Valljuk be hogy mindenkinek vannak olyan munkái amit nem szívesen csinál, sőt örökre elfelejtené (hol vannak a robotok?). Ki szereti például kipucolni a vécékagylót vagy kifesteni az egész házat? Jól megfigyelhető ez a jelenség egy munkaközösségben is ahol a többség úgy próbálja átvészelni a napot, hogy minél kevesebbet dolgozzon a legjobb körülmények között. Ha kisebbségben is de vannak olyan kollégák akik úgy nyomják mintha hinnének a Sztahanovista mozgalomban. Ezért is várom nagy izgalommal a Híd nevű, magyar készítésű valóságshow-t, amiről ódákat zengenek és nagyon jónak ígérkezik (felejtsd el a Való világ típusú műsorokat).

Zavaró tevékenységek

Biztos nem vagyok egyedül azzal a jelenséggel amikor számomra valami fontosat vagy érdekeset csinálok de közbejön valami és ilyenkor bizony meg kell szakítani a tevékenységet. Példaként említeném a számítógép előtti ücsörgést és mondjuk megszomjazok, kimegyek a konyhába de nem találok poharat csak elmosva a mosogatógépbe tehát azért, hogy igyak ki kell rámoljam az egészet vagy amikor sietek haza mert már rég elkezdődött egy izgalmas sportverseny de mielőtt oda jutok, hogy ülök a tévé előtt még kezet és arcot kell mossak és át kell öltözzek utána pedig sokáig kell még nézzem a “kódolt csatorna” feliratot, míg elindul a műsor. Falun amikor drága jó anyám nem volt otthon a postás mindig akkor hozta a nyugdíját amikor pontosan készültem ebédelni. Persze most már vannak kifinomult megoldások, fel lehet venni a műsort csak épp nincs az embernek ideje visszanézni. De folytathatnám a történetet a munkahelyen is hisz ott is akad bőven olyan cselekmény amikor meg kell szakítanom a melót mert mondjuk megtelt a láda az öntési formákkal tehát ki kell üríteni és megfigyeltem, hogy a többi kolléga aki beugrik helyettem azoknak ez a legnehezebb, várják amíg addig tornyosul a cucc amíg ki nem borul az asztalra.

Fölösleges munkák

Sok idő kellett eltelnie, hogy rájöjjek arra, hogy bizonyos munkák a számomra teljesen fölöslegesek mert túl nagy a ráfordított idő és energia ezért egyszerűen nem éri meg foglalkozni velük. Akinek van termőföldje vagy nagy a kertje valamit elkezd termelni, zöldség gyümölcsöt az idősebben pedig baromfit vagy disznót tartanak (a vörös húsról már beszéltem). Az előbbivel az a gond, hogy ha sok lesz belőle akkor nehéz tartósítani hisz liofilezni vagy szárítani bonyolult (az utóbbi nem de valahogy senkit nem érdekel, pedig nem kell ezermesternek lenni hozzá, hogy készíts egy napenergiával működtetett, aszalót). Ezért a termés nagy része lerohad és ki kell dobni vagy legjobb esetben befőtt vagy pálinka (a magyar ember gyógyszerként tekint rá ami megmosolyogtató) lesz belőle ami nem igazán egészséges és én csak palacsintával eszem (ez nagyon elenyésző mennyiség, nyugodtan megengedhetem magamnak, hogy a legjobb, bio lekvárt vegyem meg a boltban). Tehát azt akarom mondani, hogy ha kertes családi házban laknék akkor csak a füvet nyírnám, robot fűnyíróval a teraszon olvasnék és nem termesztenék semmit és nem fújná a szél a trágyabűzt az orromba (csak a szomszédtól de ezért jó az erdő közepén lakni).

A vonalfőnök

A munkafelügyelő vagy fonalfőnök, vagy egyszerűen csak főnök az az ember aki kiszúrja azt a melóst aki lazsálni próbál és noszogatja, hogy dolgozzon tovább (ráadásul ismered még abból a korszakból amikor még csak sima melós volt). Soha nem lennék ilyen pozícióban a világ összes pénzéért sem. Ráadásul meg kell alkudni és le kell nyelni azt a sok szarságot amit naponta szembejön veled. Mi egy olyan csapat vagyunk akik nagyon sokféle, motortípust gyártunk és egy nap nagyon sokszor kell váltani a modellek között és nincsen semmiből megfelelő eszköz, ezért amikor elkezdek dolgozni akkor tíz perc múlva már jön valaki, hogy neki kellene a másik fajtából valami, ha pedig annak állok neki akkor egy fél óra múlva jön egy másik kolléga, hogy neki a harmadik típusból kellene valami. Éveken át ezt nagyon meguntam mert én úgy képzeltem el, hogy amikor ráállunk az egyik modellre akkor azt addig csináljuk amíg be nem fejeztük és csak utána jön a másik. Itt minden szotyogtatva megy mert a nagyfőnök nem szerez be megfelelő létszámú eszközt (öntőformákat és megfelelő mennyiségű segédeszközöket) azért mert szerintem az erre szánt pénzt lenyúlják és vesznek belőle, villát a francia Riviérán, vagy drága sportkocsit a nagyobbik fiúnak. És vannak olyan kollégák akik mindezt nagyon szeretik és olyanok mint a királynő hű fegyverhordozói, szó nélkül beleugranak a kútba (a lenti videón egy olyan ipari robot látható, munka közben amihez mi csináljuk a motorját).

Édes semmittevés

Photo by LinkedIn Sales Navigator on Pexels.com

Egyszer említettem, olvasnivalónak a Bullshit jobs c. könyvet és azokat a videókat amikben bemutatják a programozó vagy szakács egy napját a munkahelyükön. Általában mindenki keményen dolgozik és nincs megfizetve, főleg a versenyszférában. A legjobb munkahelyek az állam adja mert ott könnyebben lehet szórni a közpénzt és amikor ilyen hírt olvasok a sajtóban akkor kinyílik a bicska a zsebemben. Történt, hogy Szatmár megye Tanacsában az egyik helyi képviselő a tavaly alkalmazott egy tanácsadót aki most azért mondott fel, lelkiismereti okok miatt mert elmondása szerint azóta nem csinált semmit. Még az is kiderült, hogy ezért jól meg is fizették és a tanács egyes irodáiban édes semmittevés folyik. Ezek után nagyon szeretném tudni, hogy az én befizetett adómból milyen lehet a napja, mondjuk a megyei prefektusnak (Magyarországon a megfelelője a főispán) stb. Emberünkben azt kell értékelni, hogy mindezt elmondta a nyilvánosságnak és felmondott. El sem tudom képzelni, hogy hány ilyen semmittevő embert fizetünk akiknek csak az a munkájuk, hogy lógnak az interneten és megbeszélik az esti meccset a kollégával…

Surmók fejvadász

Photo by Alex Green on Pexels.com

Akkora a munkaerőhiány, már jó pár éve, hogy mindjárt a végső megoldást kell alkalmazzák a humán erőforrás osztályon, de erről majd később. Egyelőre találtak egy olyan vállalkozót aki egy munkaerő közvetítő fedőcéget hozott létre ahová olyan “nyomorult” emberek is jelentkezhetnek akiknek az erkölcsi bizonyítványuk nem tiszta vagy tartozásuk van a bankban ezért készpénzben kapják a fizetésüket (különben a tartozást a bank egyből lekapcsolná). A követelményeken is enyhítettek, most már az iskolázatlanság is jó, elég ha van két erős lábad és egy buta fejed. Azt nem értem, hogy miért nem bízták az egészet egy jól bejáratott, szakosodott cégre és hogyan találtak rá erre a surmók fejvadászra, talán mert olcsóbb. Egyelőre elmarad az ipari robotok forradalom és hiába jönnek most már az emberek dolgozni Magyarországról is (habár ezt csak az RTL híradóban láttam) a végső megoldás az ázsiai munkaerő behozatala lesz és a végén csak a vezetőség marad a munkások mind odavalósiak lesznek. Más cégeknél ez már elkezdődött hisz amint már írtam sokszor áramlik a tőke nyugatról keletre az emberek pedig fordítva vándorolnak. Ezért a következő évtizedekben megvalósul a nacionalista pártok rémálma, fogy az őslakós tehát fajkeveredés és elmuzulmánosodás várható.

A sikeres, nagyváradi vállalkozó

Vannak sikeres, helyi vállalkozók szép számmal, Nagyváradon is. Ha véletlenül szembejön ez a nagyszerű hír akkor mind kívülálló, laikus kissé irigykedve nézed, hogy a helyi vállalkozó, kemény munkával felépített egy cégbirodalmat és sok embernek ad kenyeret. Azt is láthatjuk, hogy bizony munkaerő problémái vannak ezért kénytelen Ázsiából hozni embereket. Miért van ez? Nos azért mert kevés fizetést ad ezért a helyiek inkább külföldre vagy máshová mennek a betevő falatért dolgozni (keresik az Eldorádó céget). Tehát első látásra minden szép és jó de az éremnek két oldala van, az egyik fényes a másik meg kopott. Úgy tudom, hogy már 2,7 millió román vándorolt el és a népesség tovább csökken. Itt már akkora a jólét, hogy nincs aki elvégezze a piszkos munkát ezért kezd körvonalazódni Orbán Viktor rémálma, egyre több az ázsiai! Annyit tisztázzunk, hogy nekem semmi bajom nincs velük és nem vagyok rasszista, apropó dolgoztam, régebb kerek egy hétig az úrnak és úgy felbosszantott, hogy elmenekültem…

Sztahanovisták

Vannak olyan kollégák akik amikor odakerülnek a céghez relatíve rövid időn belül rájönnek, hogy csak úgy tudnak előbbre jutni ha simulékonyakká válnak és soha nem mondanak nemet, semmire. Kevesen vannak, lehet nem is tetszik nekik a rendszer de tudják, hogy csakis egyetlen mód van arra, hogy magasabbra jussanak a ranglétrán éspedig az, hogy a főnökök minden óhaját teljesítik. Nem érdeklik az sem, hogy kevés a fizetés ezért az egyetlen módja, hogy több pénzt keressenek az hogy sportot űznek a túlórákkal ami egyébként illegális (havonta a megengedett 32 óra de ők büszkén dicsekszenek, hogy a dupláját dolgozták). Vannak olyanok is akik annyira közel kerültek a tűzhöz, hogy rávették a kisebb főnököt úgy alakítsa a munkát, hogy szombatonként mindig tudjanak bejönni (őket hívom a Karamazov testvéreknek). Ezért kellene újra bevezetni a Sztahanovista mozgalmat és minden hónap elején átadni a díjat, ünnepélyes keretek között, a józan gondolkodású kollégák, pfujolása közepette.

A mesterember

Photo by Caleb Oquendo on Pexels.com

Manapság nehéz egy jó mesterembert találni (talán azért mert mind elmentek nyugatra). Mindig úgy indul a történet, hogy elromlik valami, történetesen egy radiátor szelep és mivel már fűtési szezon van gyors megoldást kell találni, tehát nem idegen embert keresünk hanem az ismerőst. Egy hét után érkezik és ahogy betoppan az ajtón látszik, hogy nagyon siet (talán azért mert tudja, nem kérhet sok pénzt a munkáért hisz rokon) majd félkész munkát hagy maga után, mondván, hogy miért nem fényképeztük és küldtük volna el neki a problémás csapot (mert nagyon ritka és nem található minden szaküzletben). A másik eset amikor hanyag munkát végez és vagy elfogadod vagy keresel valaki mást aki utánacsinálja (esetleg megtanulsz magad, például csempézni). Nem tudom, hogy amikor millió dolláros, szuper lakásokat nézek az interneten akkor azokat kik csinálták, hisz nem tudnék belekötni semmibe…

Post Navigation