Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “rokonok”

Öcsi

A tegnapelőtt kaptam a szomorú hírt, hogy rövid betegség után elhunyt az unokatestvérem akinek sok mindent köszönhetek… Utoljára vagy 14 éve futottunk össze, véletlenül az utcán és azóta nem láttam. Tinédzserkoromban egészen majmoltam őt, amikor a szomszédban laktak minden vasárnap délután átmentem hozzá rajzfilmeket nézni (mivel el volt romolva a tévénk) és neki köszönhetem a zenei ízlésemet és a tenisz szeretetét. Emlékszem, hogy 1985-ben kézilabda-bajnokság volt és a sz egyik meccs szünetében meghallottam ott egy számot a Master and Servant-ot ami nagyon megtetszett és később derült ki, hogy tőle származik, mondanom sem kell, hogy azonnal átmásoltuk, magnókazettára és utána mindig hozzá mentem ha zenéről volt szó. De tőle kértem el a teniszütőit is aminek a húrját el is szakítottuk, sőt a kölcsönbe kért bicikliét is “ellopattam”. Nagyon tetszett az életvitele, nem úgy élt mint egy átlag falusi ember hanem úgy mint egy városi (Nusi nénivel együtt, aki az anyukája volt). A rendszerváltás után hamar elköltöztek a nővérével Magyarországra és utána megszakadt a kapcsolat. Nyugodjon békében…

Vendégségben

Télvíz idején nagyon kockázatos vendégségbe menni, főleg ha tombol az influenzajárvány. De nem szeretnénk haragot a rokonsággal ezért elmentünk. Az előszobában fogad a házigazda és reméled, hogy legalább a férfiakkal nem kell puszilkodnod, de a nőkkel muszáj. Elsőre az a látvány fogadott, hogy az egyik kislány lázas és nem volt jó kedvében. Az ebéd közben pedig kiderült, hogy a mama is tüsszög. Később amikor mentünk haza akkor a néni mellettem ült és végig köhögött. Az egész eredménye az lett, hogy két nap múlva éreztem, hogy valami nem stimmel és úgy lebetegedtem mint még soha, folyt a taknyom meg a könnyem és köhögtem, meg lázam is volt (pedig mindenféle vakcinával be vagyok oltva és igen a szkeptikusok most röhögnek, kajánul). Utálok orvoshoz járni de nem volt más választásom, egy csomó gyógyszert írt fel és nem menekültem meg az antibiotikumtól sem. Az egész család kidőlt és mindenki nyomorultan érezte magát, egy kerek héten át. A történetből pedig az a tanulság, hogy ha valaki beteg, még az utolsó pillanatban is de le kell mondani az eseményt. A végére pedig egy kis humor e témában.

Post Navigation