Anyám emlékére…
Van olyan pillanat az ember életében, amikor a halál a megváltást jelenti, és amikor ez bekövetkezik akkor nagy kő, esik le a hozzátartozók szívéről is. Nem tudom, hogyan dolgozza fel az illető, amikor már sejti, hogy nincsen kiút, a közvetlen rokonai, pedig már nem tudják elviselni azt, hogy milyen nagyon szenved… Én a nyár óta tudtam már, hogy anyám nemsokára örökre el fog távozni, de mégis amikor ez bekövetkezett akkor nagyon váratlanúl ért. Az is tudtam, hogy augusztusban fogom látni élve utoljára… Paradox módon olyan betegség okozta a halálát, amit ma már gyógyítani lehet. Sok mindenről beszélhetnék itt és bármit is írnék, arra a következtetésre jutottam, hogy minden kultúra kérdése. Amikor egy ember megszületik akkor adva, van a tágasabb és a szűkebb környezete, meg az örökölt génjei. Sajnos a drága szép hazánkban nagyon rossz az egészségügy állapota, és nem kapjuk meg, otthon és az iskolában sem a megfelelő egészségügyi neveltetést, majdnem mindenki csak akkor fordul orvosi segítségért, amikor már késő. Pedig ha a beteg már a betegség első jelentkezésekor elmenne az orvoshoz és megpróbálna egészségesen élni, akkor talán elkerülhetőek lennének az ilyen tragédiák. De így nem marad más hátra, csak a gyász… Köszönöm szépen mindenkinek, aki együttérzet velünk és eljött a temetésre. Most lezárul az életem egy szakasza és sajnos ezután már másképp gondolok a szülőfalumra… Nyugodjon békében!
Palackba zárt üzenetek... 