Ki mint veti ágyát…
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, ezzel a közmondással nagyon egyet értek, főleg amikor látom, hogy az emberek, amíg meg nem betegednek mennyire önpusztítóan tudnak élni. Szóval nem mindegy, hogy az adott egyénnek milyen az iskolázottsága, egy nagyvárosban él cégvezetőként dolgozik vagy kecskepásztorként falun, a jó levegőn. Sokan kutatták azt, hogy mi a hosszú élet titka? Szerintem, amikor a világra jön egy gyerek akkor, egyelőre, a genetikai adottságaira, a szűk és tágasabb környezetére támaszkodhat. Tehát milyen családban nő fel, hogyan nevelik és tanítatják (az egészséges életmódot sajnos ma még nem tanítják az iskolában, viszont annál több kólát és csipszet árulnak a büfékben). Röviden mindegy, hogy az ember földműves, valahol Afrikában, vagy top menedzser New Yorkban a lényeg az, hogy az emberek mennyire képesek figyelni életvitelükre! Ha egészségesen táplálkoznak, sportolnak, mozognak, nem dohányoznak stb. akkor jó esélyük, van a hosszú életre. Persze sokan erre azt válaszolják, hogy a mai rohanó világban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy jól éljenek, de egy kis odafigyeléssel lehet ezen segíteni. Én 15 évvel ezelőtt olvastam egy újságban, hogy nem jó, ha sok sót használunk az ételeinkhez, azóta sem sózom, sem a kemény tojást, sem a margarinos kenyeret, pedig úgy nőttem fel és azt láttam, hogy a családban mindenki szereti megsózni az ételeket, és azt vallották, hogy a legfinomabb a bécsi szelet, disznóhúsból, vasárnap a húsleves mellé. Ezért nem tudom hibáztatni a szüleimet, mert tudatlanok voltak, olyan korban élték le a gyerekkorukat, amikor nagy szegénység volt majd később jött a kommunizmus. De Koltai Róbert, népszerűsítő, sertéshús reklámján azért elmosolyodok.
Palackba zárt üzenetek... 