Grószpapa
Régen nem szerettem a kedvenc keresztapámat (összesen öten voltak valahogy ő került a legközelebb hozzám, talán azért mert a felesége volt a nagynéném), de ha visszagondolok most be kell valljam, hogy igen is csodálom! Elsősorban azért ítéltem meg tévesen mert a rokonaimnak nem tetszett a viselkedése. De miért ez a nagy pálfordulás a részemről? Nos azért mert időközben megismerkedtem sok más emberrel és rájöttem, hogy “groszpapa” csodálatos ember. Ha Koltai lennék filmet forgatnék a tiszteletére! Keményen dolgozott de megadta a módját mindennek, a fóliasátrában sárga paradicsomot termesztett, amikor pedig beszállítóra talált a magyarországi rokonaim személyében (nagynéném az átkosban otthon melltartókat gyártott), óriási születésnapot rendezett a tiszteletükre, élő muzsikával és sok vendéggel! Nagyon rendben volt a portája, sok fával és zöldövezettel (a járdát ördögbordák szegélyezték), izélésesen kialakított pihenősarokkal, ahol nagyon ízlett a rókakombapaprikás! Amikor az erdőt járta a legapróbb részletekre is kitért a figyelme, minden volt a hátizsákjában, a tűzgyújtótól kezdve a vágódeszkáig. Persze büszkélkedett az ízletes pityókaborával és a szép malacaival sőt az egész életvitelével, ez nem tetszett a többieknek. Amikor nyugdíjba jött és elhunyt a felesége azt mondta, hogy leteszi a lantot és ezután csak kirándul fog mert nem tudja, hogy mit hoz a holnap. Kivándorolt Magyarországra, ahol elkövetett egy-két baklövést de ezt leszámítva szerintem irigylésréméltó volt az erdélyi élete.
Palackba zárt üzenetek... 