Mint a robotok
Tudom az utóbbi időben egy kicsit erőltettem ezt a témát de pénteken annyi indulatot hozott ki belőlem, hogy elhatároztam elkiáltom a világnak a bánatom. Megérkezek a melóba, bekapcsolom a számítógépeket és látom, hogy mára a terv majdnem 1400 darab lejátszó. Egy kicsit meredek de nem baj “megcsináljuk”. Majdnem a felénél tartunk amikor más típus jön, felsőbb utasításra, később kiderül, hogy a C vonalnak kell (azért mert ők kevesen vannak, ezért képtelenek elkezdeni a munkát) én pedig naivan azt hiszem, hogy ezek is beletartoznak abba a bizonyos napi kvótába, de csak ezután jön a meglepetés mert amikor legyártunk ezekből vagy 300 darabot, visszatérünk az eredeti kerékvágásba és folytatjuk ahol abbahagytuk, tehát összesen nem 1400-at kell összerakni hanem 1700-at! Az új főnök (bocsánat, supervisor) úgy oldotta meg a munkaerőhiányt, hogy kevesebb emberről még több bőrt akar lenyúzni, nyolc óra alatt, ha pedig nem tudod befejezni akkor megfélemlítéssel arra kényszerít, hogy maradj túlórázni! Megékezett most már hozzánk is az igazi kizsákmányoló kapitalizmus! Világ proletárjai egyesüljetek!
Palackba zárt üzenetek... 