Megfélemlítés
A főnököm már régóta újfajta stratégiát alkalmaz, tudatában van annak, hogy már kevés ember jön a gyárba melózni, ezért változtattak a szalagok kialakításában, minden tesztelő mellé raktak egy összeszerelőt, így elméletileg egy csapat annyi lejátszót tud csinálni egy nap mint kettő régen. Persze ez az elgondolás a gyakorlatban nem mindig működik, vannak olyan napok amikor nem tudjuk befejezni a napi tervet. Ilyenkor a mélyen tisztelt főnök, a koreaiakkal együtt nyomást gyakorol mindenkire (odajön és megkérdi mindenkitől, hogy túlórázik-e, ha azt mondod nem akkor megkérdi, hogy miért?). A törvény szerint naponta 8 órát kötelező dolgozni de ők bele akarnak szólni az én szabadidőm eltöltésébe is. A legtöbben, biztos a félelemtől, igent mondanak, akik pedig nem maradnak, megfélemlítik. Mivel szinte az egész banda tudatlan, nem ismeri a jogait, csak a háttérben susmusol, annyira nem képes, hogy egy lapra leírja, nem értünk egyet ezzel meg azzal és mindenki aláírná. Legújabban azt találta ki, hogy a szabadságomból 4 napot a jövő évben adna ki, hisz a törvény megengedi.