A kulacs
A mindennapi túlélés egyik fontos eszköze a gyárban a kulacs (“az ön egészsége érdekében igyon meg naponta legalább 2 liter folyadékot”) légkondi nincs, a forró kemence mellett pedig nyáron élmény melózni. A kollégák többség erre nem áldoz, talán azért mert nem tartja fontosnak ezért újrahasznosított palackokkal mászkálnak, miközben nem is sejtik, hogy mit kockáztatnak (egy sportkulacsban ha 2 óráig, szoba-hőmérsékleten áll a víz akkor 300.000 baktériumot tudsz megszámolni) ráadásul ezeket el sem lehet mosni, egyszeri használatra találták ki. Talán mindenki hülyének néz de én áldozok a kulacsra több okból is. Mivel jó időben biciklivel ingázok a melóba itthonról teát vagy proteint viszek magammal, jövet meg sportitalt (ezeket valamiben meg kell kotyvasztani), az ivóvíz automatánál pedig sokszor nem pótolják időben a poharakat. Amikor magas rangú vendégek látogatnak a gyárba rám szól a főnök úr, hogy tüntessem el a kulacsot egy piszkos fiókba amitől kinyílik a bicska a zsebemben!