Virtuális grafiti
Azt hiszem, hogy már említettem a második életemben grafittis leszek és dacolva a veszéllyel, hogy elkapnak elhelyezem a műveimet az utcákon. Sajnos addig csak így, digitális úton tudom megmutatni, hogy mit is kreálnék. Ezen a képen egy helyi multinacionális cég melósainak állítok emléket, hisz akik Magyarország felé naponta átutaznak azok nem is sejtik, hogy 800 méternyire balra milyen keserves munka folyik, nap mint nap. Az átkosban legalább egy táblán hirdették, hogy kikre lehetünk büszkék. De most más világot élünk és ha a cég nem állít szobrot a legjobb munkásának akkor legalább én tegyem (remélem ezzel nem élek vissza a szólás szabadságával és ha valamelyik főnök meglátja nem fog kirúgni).
Palackba zárt üzenetek... 