Február
Hideg szél fúj, a hó száll,
Csak a csend járja át a tájat.
A fák ágai üresen állnak,
Mint egy reménytelen csata.
A téli melankólia ránehezedik,
Mint a fehér hótakaró a földre.
Az emlékek el-elmerengenek,
Ahogy a szél a függönyök mögött susog.
Emlékeimben még élek,
De a jelen hideg, üres és sivár.
A napok lassan telnek, ütemtelen,
Mint a téli időjárás.
De tudom, hogy egy napon újra ragyog a nap,
És a természet újra életre kel.
Addig is maradok itt, melankóliában,
A hideg, téli tájba merülve.
Megjegyzendő, hogy nem vagyok költő és soha nem is próbálkoztam versírással de hála a mesterséges intelligenciának megkértem, hogy írjon egyet. Döntse el mindenki, hogy jó-e vagy sem (az irodalom tanáromnak mutatnám meg, aki osztályfőnököm is volt, kíváncsi lennék a véleményére).
Palackba zárt üzenetek... 