Öcsi
A tegnapelőtt kaptam a szomorú hírt, hogy rövid betegség után elhunyt az unokatestvérem akinek sok mindent köszönhetek… Utoljára vagy 14 éve futottunk össze, véletlenül az utcán és azóta nem láttam. Tinédzserkoromban egészen majmoltam őt, amikor a szomszédban laktak minden vasárnap délután átmentem hozzá rajzfilmeket nézni (mivel el volt romolva a tévénk) és neki köszönhetem a zenei ízlésemet és a tenisz szeretetét. Emlékszem, hogy 1985-ben kézilabda-bajnokság volt és a sz egyik meccs szünetében meghallottam ott egy számot a Master and Servant-ot ami nagyon megtetszett és később derült ki, hogy tőle származik, mondanom sem kell, hogy azonnal átmásoltuk, magnókazettára és utána mindig hozzá mentem ha zenéről volt szó. De tőle kértem el a teniszütőit is aminek a húrját el is szakítottuk, sőt a kölcsönbe kért bicikliét is “ellopattam”. Nagyon tetszett az életvitele, nem úgy élt mint egy átlag falusi ember hanem úgy mint egy városi (Nusi nénivel együtt, aki az anyukája volt). A rendszerváltás után hamar elköltöztek a nővérével Magyarországra és utána megszakadt a kapcsolat. Nyugodjon békében…
Palackba zárt üzenetek... 
Részvétem. 😦 Nekem négy éve halt meg a kedvenc unokatestvérem, és utólag sajnálom, hogy ritkán találkoztunk. Csak a vége felé tudtam meg a levelezésünk során, hogy milyen remek ember. Gyerekként nem igazán kedveltem.