Ismét az iskoláról
Már annyit foglalkoztam az iskoláról, hogy biztos unja már mindenki ezt a témát de most visszagondolva a gyerekkoromra, újra elmondok valamit. Az ember úgy születik meg, hogy kap valamit az anyjától és az apjától, általában az okos embereknek nagy a feje a butábbaknak kisebb. Olyan mint a számítógépben a processzor, van egymagos és van nyolcmagos. Lehet tuningolni de nem szabad figyelmen kívül hagyni a figyelmeztetést mert extrém esetben instabillá válhat a rendszer, lefagyhat vagy kisülhet. Az én sorsom úgy alakult a gyerekkoromban, hogy mindig egyedül tanultam, néha átjártam a szomszédba az okosabb osztálytársnőmhöz (lásd a habos roló c. bejegyzésemet) de a legjobb az volt amikor, délutánonként átmentem nagyanyámhoz, akinek a szobájában már pattogott a kályhában a tűz és besütött a nap az ablakon, pontosan az ágyra így a füzetből olvasva gyorsan elálmosodtam, főleg télen amikor áramszünet volt estig. Ezért matekből már hamar elveszítettem a fonalat sőt fizikából is. Jártam magánórákra is de végül is csak jómunkásember lettem. Napjainkban pedig még nehezebb a tanulás hisz a nagy techcégek diktálják az iramot amivel a politika nem tudja felvenni a versenyt. Erre még jön a klímaválság, járványok és a háború.
Palackba zárt üzenetek... 