Karácsony 2025
Minden kedves olvasómnak kívánok, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket ezzel az Ukrajnából származó dallal, amit a dán Safri Duo ad elő!
Minden kedves olvasómnak kívánok, Kellemes Karácsonyi Ünnepeket ezzel az Ukrajnából származó dallal, amit a dán Safri Duo ad elő!
Erdő mellett nem jó lakni, tartja a mondás mert sok fát kell hasogatni. A fél életemben ezt csináltam, hagyományos eszközzel vagyis egy olyan fejszével amit a helyi üzletben vettem a nyelét pedig a házi asztalos rakta bele. Egy idő után a penge elkezdett lötyögni és sokszor eltörött a nyele (főleg akkor amikor egy jó göcsös rönkbe vágtam bele). Nem volt barkácsáruház ahol most már be lehet szerezni a fejszék netovábbját is, akár online. De léteznek alternatív megoldások is amivel sokkal kisebb erőfeszítéssel is meg lehet oldani az egészet. Persze az erőgép az igazi de kell egy kis mozgás és sokkal romantikusabb ha a kandallóban ily módon ropog a tűz!

Az otthoni, kisebb nagyobb munkákat általában mindig lejátszom előre fejben és eldöntöm, hogy sima ügy lesz és gyorsan megcsinálom de általában mindig közbejön valami. Mondjuk elromlott a villanykapcsoló és le kell cserélni. Nem hívok villanyszerelőt hisz minden “igazi férfi” meg tudja szerelni. Lekapcsolom a biztosítékot, leszerelem a kapcsolót és utána jövök rá hogy három kábel van de nekem csak kettő kell és hát ahogy lenni szokott nem néztem meg hogyan volt bekötve az elromlott. Két kábel színe egyforma tehát egyáltalán nem tudom melyik milyen. Fázisceruzám nincsen ezért csak találgatni tudok és a tíz perces meló elhúzódik egy félóráig, közben pedig azon morfondírozok, hogy miért nem volt különböző színű a drót? Nos az én teóriám az hogy amikor építették a lakásunkat elfogyott a kék színű de még nem volt lift ezért a munkások a fiatalabb társukat küldték volna le a földszintre de ő inkább rábeszélte a kollégáit, hogy jó lesz a barna is…
Mostanra már kiderült, hogy mekkora a zűrzavar a melóban, ugyanis a tíz évig gyártott termékeket lecserélték sokkal bonyolultabbakra. Szerintem, hogy túl nagy fába vágták a fejszét a mélyen tisztelt menedzserek. Annyi a munka, hogy lassan be kellene vezessék az éjszakai műszakot is mert kevés az ember. Tetőzi az egész káoszt, hogy közvetve az Amazonnak dolgozunk azért, hogy az automatizálás és az AI miatt még több ezer dolgozót rúghassanak ki csak azért, hogy Jeff Bezos a világ leggazdagabb embere lehessen. Persze én szerencsésnek mondhatom magam mert nem szűnik meg az állásom de milyen áron? Semmibe veszik a munkavédelmi előírásokat és szinte alamizsnáért dolgozunk, közben egy munkafelügyelőt vettek fel akinek csak az a dolga, hogy diktálja az iramot mint annak idején a gályarabok. És mindez akkor tetőzik amikor jön Karácsony ami a keresztények legnagyobb ünnepe…

Technológiailag egészen elképesztő a jelen, nyakunkon a mesterséges intelligencia, majdnem minden kütyü okos vagy intelligens, mindjárt az automatizálás miatt nem kell munkába járni és vehetünk robotkutyát sőt már androidot is. Az internetelérés már szinte alapvető szolgáltatás a közösségi médiáktól pedig butul a felhasználó. Az elektromos autók akkuijai pedig egyre jobbak a munkába pedig az ilyen típusú busz visz. Szóval már majdnem olyan az életünk mint a The Jetsons rajzfilmsorozatban. De a realitás egy kicsit más mert felborulni látszik a jelenlegi, jól bejáratott világrendünk. Zajlik az orosz-ukrán háború a szomszédban, nagy az infláció és támad a populista extrém jobboldal. Ezt pedig tetézi az emberiség legnagyobb megoldatlan problémája a globális felmelegedés, amire egyelőre nincsen megoldás. Tehát még nem volt ilyen bizonytalan a jövő szerintem a hidegháború idején sem. Ezért nosztalgiázunk egy pohár bor mellett, hogy “régen minden jobb volt mint most”…

Egy adott élethelyzeteben mindenki kialakítja a magának megfelelő, túlélési praktikákat. Én sem vagyok kivétel és 10 év után kialakítottam egy rutint a táplálékbevitelhez a munkahelyemen. Nem szeretek a helyszínen vásárolni csak akkor ha vészhelyzet van ezért két nagy áruházban szoktam járni, attól függően hogy délelőtti vagy délutáni műszak következik (mert este többet eszek hisz a szakember azt tanácsolja, hogy lefekvés előtt 2-3 órával már ne egyél semmit, ezért amikor későn hazaérek, biciklivel csak a D vitamin marad). A minap meglepődve tapasztaltam, hogy a kedvenc kávém eltűnt a polcokról de nem csak egy üzletből hanem az összesből. Igaz, hogy online még találtam de azért élelmiszert nem szeretek így beszerezni. Elhiszem, hogy a konkurencia lenyomta de nekem nagyon tetszett (Jacobs Tassimo) és ha végleg eltűnik akkor kidobhatom a kávékészítő masinámat is. Persze már sok hasonló termék tűnt el és csak a Coca-Cola örök de engem nagyon rosszul érint az egész mert felforgatta az életem!
Érdekes ételféleséget találtam az egyik áruházban, ráadásul finom is volt de azon csodálkoztam hogy rá van írva, hogy “Bűntudat mentes” amit nem igazán tudok értelmezni. Tudjuk jól azt már nagyon rég hogy az vagy amit eszel és azt is hogy az élelmiszergyártók mindent kitalálnak hogy átverjenek. Viszont bevallom én is cukorfüggő vagyok (mint mindenki más) és csak akkor érezném magam úgy ha uborkát ennék, magában. Az egészséges ételeket sokkal drágábban adják és nehezen lehet lemondani a rántott húsról és a töltelékes káposztáról. Persze amikor már megöregszünk és mindenhol fáj akkor más késő bánat. De nem lehet mindenki Byian Johnson aki azért él, hogy ne halljon meg. Sajnálkozva fedeztem fel, hogy a kedvenc hipermarketemben egyre zsugorodik a “vegán univerzum” és lassan, nagy bánatomra el fog tűnni, talán a jelenlegi bizonytalan világunk miatt. És akkor tényleg marad csak a saláta, amit utálok.
Az éltem során sokszor jártam úgy hogy valakinek megpróbáltam segíteni de egy harmadik személlyel szúrtam ki. Az internet hajnalán, amikor még az iskolában dolgoztam az egyik tanulónak kellett egy adatkábel és én jó szívvel kiszedtem az egyik számítógépből és odaadtam de nem tudtam, hogy délután kelleni fog az egyik tanárnak, ezért másnap jól letolt. A melóban is megtörtént számtalanszor, abbahagytam az én munkámat mert a kolléganő a segítségemet kérte majd amikor meglátta ezt a vonalfőnök akkor letolt. Ezt sorolhatnám sokáig, megemlítve az otthoni életmódot is. Aki ilyenkor ellenségesen viselkedik az nem tudja felmérni, hogy a fák miatt nem látja az erdőt…

Eljött számomra a szomorú idő amikor is a munkahelyemen megünnepeltük a cég 10 éves születésnapját és sajnos csak azzal tudok büszkélkedni, hogy én voltam az elsők egyike. Azért nem tetszik mert négy éve úgy érzem, hogy csak lefele tartunk és egyre csak rosszabb. Egy díszgyűlést csináltak, amin nem akartam részt venni elsőre (de a gyártásvezető menedzser rábeszélt) és ott meglepődve hallottam, hogy a fejesek egészen másképp látják a helyzetet mint én. Mindegyik felszólaló csak méltatta az elmúlt időszakot és azt szajkózták, hogy pénzügyileg nagyon jól állunk és újabbnál újabb terveket fognak megvalósítani (a mi hátunkon). Én pedig naponta küzdök, mint jómunkásember a túléléssel, a fogyóanyagokat tízszer kell kérni míg megkapom, lenyúlják a székemet és a munkafázis lesüllyedt a balkáni szintre hogy a fizetésről ne is beszéljek. Pedig az egész egy nagy multinacionális, francia-román-japán cégcsoport!
Mivel elég sokat kerékpározok az országúton eléggé bosszant, hogy a csatornafedelek körül a legrosszabb az út, általában azért mert mindig ott süllyed meg az aszfalt és az autóforgalom miatt nem tudom kikerülni. Sokszor akkorát koppan a kerék, hogy azt hiszem eltörik. Nem vagyok fizikus vagy mérnök és nem tudom, hogy pontosan mitől alakul ez ki. Arra viszont emlékszem, hogy régen a Fábry Show-ba volt egy meghívott vendég aki azt állította, hogy megoldotta a problémát mert állítható magasságú csatornafedelet1 talált ki. Egészen mostanáig várnom kellett, hogy nálunk is megcsodálhassam hisz a polgármesteri hivatal, büszkén kérkedett vele csak épp olyan utcába cserélték ki a régiekkel ahol nem szoktam biciklizni…
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!