Palackba zárt üzenetek…

A proli (operátor) egy napja

Reggel 5:50-kor szólal meg az ébresztőóra ami rögtön kiugraszt az ágyból (direkt másfél méterrel van odébb, hogy ne lehessen szundira kapcsolni). Egy csésze előrefőzött tea, fogmosás, vécézés öltözés és irány a buszmegálló. Ugyanaz a forgatókönyv minden nap, ugyanazok az ismerős, álmos arcok sőt van amikor a járművek is azonosak. A buszon ismét “jómunkásember” szag csap meg hideg van és nincsen fűtés a székek koszosak de az ablakra kiragasztották az ISO 900-valahány szabványnak megfelelő matricát. Két megálló után rohanás a villamosra ami még szánalmasabb, huszonöt évesnél is régebbi csehszlovák Tátra, valahonnan Magdeburgból. Még büdösebb, még piszkosabb. Útban a gyár felé a harmadik megállónál trágyaszag csap meg ahogy kinyitják az ajtókat a végállomásnál pedig ismeretlen, savanyú és szerintem mesterséges bűz fogad. A gyárba beérve felveszem a munkaruhát, kiveszem az ásványvizet (január óta nem működik az ebédlőben a vízszűrő a gyárcsarnokban pedig a karbantartókhoz került) majd leülök az ebédlőben 10 percre, közben elmajszolok egy müzliszeletet. Jönnek a kollégák, van aki egyből bemegy van aki kimegy cigizni. 7 óra előtt 10 perccel indulok, új-lenyomat olvasás és papírok aláírása (az elsőt az ESD miatt a másodikat a csavarhúzó nyomatékáért). A vonalon már sokan dolgoznak főleg a nyalósok, jönnek a közvetlen munkatársak, megnézem a napi tervet (4500 db Blu-ray lejátszó amiből a mi csapatunknak 928-at kell összerakni/letesztelni), megszólal a csengő és indul a verseny (én sportversenynek tartom csak itt naponta indul a futam)! Általában kell legalább másfél óra amíg belejövök a csavarozásba, persze a többiek fiatalok meg ügyesebbek, vagy esetleg naivabbak de gyorsabban csinálják. Nem lehet hibázni mert ha hibázol akkor pellengére állítanak a koreaiak a román főnökökkel karöltve. A karbantartóktól időnkét festék meg frissen vágott fém szaga tódul ki, télen hideg van nyáron meg meleg. Nincsen norma de minden csapat egymással konkurál, tehát a csapatszellem nem működik. Egész nap csak azt lehet hallani, hogy “hajrá” meg “gyorsabban”. Embertelennek és tisztességtelennek tartom az egészet, nem beszélve a kevés fizetéstől elkezdve az ócska szerszámokig, berendezésig. Az utolsó percekben a legnagyobb a hajsza mert csak dudaszóra fejezzük be a tervet jön ismét a rohanás (csak hogy minél előbb kikerülj az átkozott gyárból) a villamos után, gyorsan eltelik a délután és ismét indul a mókuskerék elölről…

Sokszor megalázva érzem magam, egyáltalán nem vagyok büszke, hogy közvetve a világ legnagyobb, elektronikai cégének dolgozok és néha azt kérdem, hogy mit keresek én itt de muszáj csinálni mert az életmódomnak ez az ára és ahogy nagyanyám is mondogatta a munka nem szégyen.