Ráakadtam erre a videóra ami arról szól, hogy az Adidas csinált egy gyárat (a “jövő gyárát”) Németországban (mert eddig valahol Kínában gyártották a cipőket) ahol világelsőként, nem emberek hanem robotok dolgoznak (de elég sok embert látni). Én kettő darab robotot látok de az egyik neve nagyon ismerős, pontosabban annak a cégnek vagyunk a beszállítói. Tehát legyek nagyon büszke magamra, hogy egy ilyen csodálatos helyen dolgozok és ne panaszkodjak, minduntalan. Egyébként maga a cipő nem tetszik, olyan mintha a felső része kötve lenne mint egy zokni (most ez a divat), a sarkában és az oldalán némi merevítőkkel.
Update: időközben eltávolították az illusztrációhoz használt videót, ezért egy másikat választottam:
Amikor Nagyváradra költöztem és szembesültem a város közlekedésével, eszem ágában sem volt, hogy biciklizzek ilyen körülmények között. De változott a helyzet, bicikliutak épültek, jobbnál jobb cuccokkal roskadoztak a boltok polcai és 10 év után késztetést éreztem arra, hogy vásároljak egy bringát. Persze nem volt pénzem egy újra ezért használtat vettem, természetesen MTB-t, országúti gumikkal. Melóba járni ideális volt csak azt nem szerettem, hogy az előző munkahelyemen nem voltak olyan körülmények, hogy biciklis ruhával tekerjek majd ott lecseréljem, így nagyon kényelmetlen volt nyáron, farmernadrágban izzadni. De a tavaly egy kissé jobbra fordult a sorsom és talpig “harci díszben” tudtam közlekedni, ami valljuk be sokkal kényelmesebb. Nem titkolom, hogy ez dobta fel a napomat (habár furcsa volt melóba menni így hisz Székelyországban a biciklit mindig kirándulni használtuk) alig vártam, hogy “dudáljon” a gyár, átöltözzek, megigyam a sportitalt és tekerjek haza. De szeptember 12-én valami más történt. Mindent úgy csináltam mint máskor de az ipari park, egyik fás területén két kutya rám támadt (később tudtam meg ez nagy hiba volt, hisz ilyenkor az állat úgy érzékeli, hogy gyáva aki menekül), magától érthető módon elkezdtem a leggyorsabban pedálozni, csak az egyik dögöt láttam amelyik a járdán futott, velem párhuzamosan a másiknak csak az ugatását hallottam, valahonnan hátulról. Az egész olyan volt mintha a hátsó kutya egy cég portájáról üldözte volna az elsőt, mert az nagyon csapzottnak látszott (gazdátlan kutya). Egy pillanatra lelassítottam de a szusz is elfogyott, hisz már közel volt a gyár is, ekkor az állat letért a járdáról ás elkezdett felém futni. Akaratlanul átsodródtam az út bal oldalára, figyelve a támadót. A biciklivel nekimentem a padkának és úgy éreztem mintha egy betonfalba ütköznék majd következett az esés és a becsapódás. Habár füves részre érkeztem iszonyú fájdalmat éreztem a bal vállamban, nagy nehezen feltápászkodtam és fogalmam sincs, hogyan toltam be a biciklit a gyár bringatárolójához. A kutyák olyan gyorsan eltűntek ahogyan megjelentek (most azt mondom, hogy meg kellett volna álljak de régen pontosan ezért harapott meg egy nagy pásztorkutya az erdőn, mert amikor körbevettek akkor leszálltam a bicikliről). Beérve a portáshoz, lerogytam a székbe és szóltam neki, hogy hívja a mentőket. Először a rendőrség jött, megszondáztattak!? majd rá vagy 12 percre érkezett a rohamkocsi, amikor betoltak az autóba akkor mondta a tűzoltó, hogy biztos a kulcscsontom van eltörve. A sürgősségen sokáig rám sem néztek, tipikus balkáni körülmények uralkodtak, mellettem egy idős nénike jajgatott csendben, volt olyan orvos aki a telefonját simogatta. Egy beteggondozó betolt a röntgenre, onnan meg vissza, kaptam a vénámba valami fájdalomcsillapítót és utána bejelentették, hogy eltörött a kulcscsontom és az egyik oldalbordám (ez valószínű a szarvkormánytól). Székre ültettek és a gipszelőbe vittek ahol egy nagydarab asszisztens telerakta vattával a vállaimat és fáslival jól lekötötte, majd ultrahang vizsgálatra vittek (hogy kiderüljön, az oldalbordám eltörése megsértett-e más szervet) de annyira fájt a vállam, hogy nem tudtam lefeküdni az ágyra, ezért aláírattak egy papírt, hogy saját felelősségemre nem egyeztem bele ebbe a vizsgálatba. Utána visszatoltak a többi beteg közé és egy óra után közölték, hogy mehetek haza. Otthon az első napok nagyon rosszul teltek, főleg éjjel mert csak a hátamon tudtam aludni. 4 nappal később lecserélték a kötést egy hámra, felajánlotta a doki a műtétet (amit elutasítottam) majd 3 hét után azt mondták, hogy el lehet kezdeni a fizioterápiát. Egyelőre 50%-ban tudom mozgatni a kezemet, nem merek tüsszenteni a bordám miatt és továbbra sem alszom jól. Gondok vannak a betegszabadsággal kapcsolatos papírok beszerzésével (ezúttal köszönöm a munkáltatómnak, hogy menjenek a búsba!) és úgy érzékelem, hogy habár a neten mindenki azt mondja, hogy a kulcscsonttörés gyógyulása 3 hónapba kerül az az érdek, hogy minél hamarabb álljak munkába. Természetesen úgy próbálták beállítani a történteket, hogy én voltam a hibás, miért nem mentem busszal, nem jó kórházat választottam, sőt a rendőrség is csak azért nem büntetett meg mert józan voltam (ezt olvastam a hírekben, másokkal is megtörtént)! Mit kerestek az ipari park területén a kóbor kutyák, nos az mellékes! Az igazsághoz hozzátartozik egy kis furcsaság is, hisz többször viccelődtem, hogy szívesen üldögélnék itthon felkötött kézzel és várnám a látogatókat, nos ez a morbid kívánság bekövetkezett. Szerencse, hogy a bal felem robbant le és sisak volt a fejemen, mert az is széttört (talán ha nincs a fejemen akkor most nyaktól lefele nem tudnék mozogni…) Nem fogok lemondani a kerékpározásról, csak annyit változtatok, hogy szerzek könnygázt, kutyák ellen és talán egy macsétát.
Már 26 éve küzdenek a civil szervezetek, illetve a politikai pártok (kisebb nagyobb sikerrel), hogy a szórványban élő magyar kisebbség településein függesszék ki a kétnyelvű utcanévtáblákat. Nagyváradon sincs ez másképp, voltak gerillaakciók de ugye ezek illegálisak, hamar eltávolította a hatóság. Én sem tudtam, hogy a Lapusului utcának mi a magyar neve? Eddig mert vásároltam a minap egy okostelefont és kipróbálva a kameráját fényképeztem a lakásban. A Google rögtön kiegészítette a fénykép tulajdonságaiban, hogy pontosan hol készült a fotó. És nem hittem a szememnek mert most már tudom, hogy mi a neve az utcámnak, magyarul, Vitéz Zágoni Dezső!
Általában többes számmal írják, említik de mindenki csak a Facebook-ra gondol és aki nincs rajta az tulajdonképpen nem is létezik. Mivel nem tudok a társadalomból kivonulni mint Luke Skywalker, ezért én is regisztráltam rá, már nagyon rég. Nincsen sok ismerősöm és nagyon furcsa amit látok rajta. Tudom, hogy a mai világ erről szól és így lehet a legjobban tartani a kapcsolatokat de senki nem kérdi meg tőlem, hogy vagyok mit csinálok stb. csak bejelöl. Van aki állandóan azzal dicsekszik, hogy merre járt kirándulni, hová ment nyaralni vagy épp milyen tortát sütött (a legirritálóbb amikor a Dnyepretojszki repülőtérről jelentkezik be). Ilyenkor vagy irigykedek egy kicsit, hogy lám X-nek milyen jól megy dolga vagy bosszankodom, hogy ki nem xarja le, hogy épp mit csinál. Ezért minden kedves ismerősnek dedikálom ezt a jó kis paródiát 🙂
Április 15-e minden nagyváradi lakosnak emlékezetes marad, hiszen ezen a napon kapcsolták le a széntüzelésű hőerőművet (román nevén CET-et). Egy új korszak kezdődött, többet nem fogjuk füstölögni látni a nagy kéményt ami a város emlékezetes (negatív) szimbóluma volt. Csődeljárás is volt már ellene az igazgató lemondását is követelték és nagyon sokszor robbant már le (ami azt jelentette, hogy nem volt fűtés vagy meleg víz). Naponta 2000 tonna szenet égettek el benne 50 évig és 140.000 embert szolgált ki, hamarosan pedig 300 munkást fognak elbocsátani. Ez idő alatt senki nem kezdeményezett tüntetést a környezetszennyezés miatt, nem nagyon vettek tudomást róla (a románok leszarják a környezetvédelmet és büszkén vásárolnak használt Volkswagen autókat) sőt 26 évnek kellett eltelnie a rendszerváltás óta, hogy az EU jóvoltából létrejöjjön e pillanat (helyette az 53 millió €-ba kerülő gáztüzelésű erőmű fog üzemelni). Remélem, hogy hamarosan le is fogják bontani.
Mások kávéval indítják a napot nekem az alábbi jött be: egy marék baby spenót (mielőtt jól elmostuk), cékla vagy valeriána, uborka, egy fél citrom leve, egy kisebb alma, banán és víz. A lényeg, hogy 40%-ban zöldség és 60%-ban gyümölcs legyen. Megbolondíthatjuk egy kanál, cukormentes kakaóval vagy zabkávéval, nyers fürjtojással, víz helyett pedig rizs vagy bármilyen növényi alapú tejjel. Mindezt azért iszom mert csak így tudom fedezni a napi zöldség-gyümölcs adagomat. Fontos, hogy lehetőleg reggel, éhgyomorra fogyasszuk, mert így szívódik fel a legjobban!
Az utóbbi időben nálunk is megjelentek a bioélelmiszerek, zöldség gyümölcsök és készételek formájában. Ezt ugye onnan lehet tudni, hogy szembeugrik az EU bio logója. Tudni kell, hogy én megbízok az ilyen termékekben, vagyis elhiszem, hogy tényleg az adott alma, uborka nem látott semmilyen vegyszert. Viszont ha ezt megemlítem a kollégának a munkahelyemen akkor azt a választ kapom, hogy én teljesen hülye vagyok hisz vegyi szerek nélkül nem is lehet olyan szép almát termeszteni, másként értelmezve, becsapnak engem amikor ilyen terméket veszek! Sőt az illető még azzal sem ért egyet, hogy károsak az emberre a nem víz alapú falfestések, a formaldehidet tartalmazó bútorok vagy a BPA-as műanyagedények. Azt is elárulta, hogy nem ér semmit a megelőzés, hiába eszek bioételeket úgyis a génjeimben van kódolva, hogy x év után rákos leszek! És hidd el nem ő az egyedüli aki ezt állítja! Én azt válaszoltam, hogy aki biozöldségeket termel és megszerezte az ilyen típusú tanúsítványt akkor bizony nem csalhat mert könnyen lebukik. Ajánlom mindenkinek akit érdekel ez a téma, hogy olvasson bővebben a biogazdálkodásról itt.
Valamikor a nyolcvanas évek közepén, még az átkosban érdeklődve néztem egy ausztrál filmdokumentum sorozatot aminek az volt a neve, hogy A 2000-es évek felé (persze abban az időben egyetlen egy tévécsatorna létezett és most már csodálkozok, hogy egyáltalán leadtak ilyen műsort). Ott láttam először számítógépet és modemet de egyik részben azt taglalták, hogy a közeli jövőben milyen jó dolgunk lesz hisz a nehéz, monoton munkát már robotok fogják elvégezni helyettünk és sokkal több lesz a szabadidőnk stb. Most én azt tapasztalom, hogy hiába jelennek meg naponta új nyolcmagos telefonok meg Bluetooth-os vérnyomásmérők, a szabadidőm egyre kevesebb és egy hétköznapi meló után amikor lefekszem, azt érzem mintha az egész napot a gyárban töltöttem volna (igaz az okos karkötőmmel tudom mérni, hogy hány kalóriát égettem el mennyit hánykolódok éjjel az ágyban). Egyelőre csak a svédek jutottak odáig, hogy csak napi 6 órát dolgoznak, mert szerintük így hatékonyabb a munka. Egy kicsit olyan mint a Vissza a jövőbe című filmben, 2015-ben nem sok minden valósult meg amit elképzeltek akkor. Tehát nagyon csalódott vagyok mert rosszabbul élünk mint négy év múlva!
Az utóbbi időben nálunk is megjelentek a bioélelmiszerek, zöldség gyümölcsök és készételek formájában. Ezt ugye onnan lehet tudni, hogy szembeugrik az EU bio logója. Tudni kell, hogy én megbízok az ilyen termékekben, vagyis elhiszem, hogy tényleg az adott alma, uborka nem látott semmilyen vegyszert. Viszont ha ezt megemlítem a kollégának a munkahelyemen akkor azt a választ kapom, hogy én teljesen hülye vagyok hisz vegyi szerek nélkül nem is lehet olyan szép almát termeszteni, másként értelmezve, becsapnak engem amikor ilyen terméket veszek! Sőt az illető még azzal sem ért egyet, hogy károsak az emberre a nem víz alapú falfestések, a formaldehidet tartalmazó bútorok vagy a BPA-as műanyagedények. Azt is elárulta, hogy nem ér semmit a megelőzés, hiába eszek bioételeket úgyis a génjeimben van kódolva, hogy x év után rákos leszek! És hidd el nem ő az egyedüli aki ezt állítja! Én azt válaszoltam, hogy aki biozöldségeket termel és megszerezte az ilyen típusú tanúsítványt akkor bizony nem csalhat mert könnyen lebukik. Ajánlom mindenkinek akit érdekel ez a téma, hogy olvasson bővebben a biogazdálkodásról itt.
Palackba zárt üzenetek... 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!