A cég
A munka az amikor az ember feláldozza a drága szabadidejét azért, hogy valaki hasznot húzzon ebből (nagyobb házat vagy jachtot vegyen), cserébe kap némi pénzt érte (ajánlom mindenki figyelmébe Ernst F. Schumacher – A kicsi szép c. könyvét). A nagyváradi ipari parkban sem másabb a helyzet, aki ide kényszerül munkába járni hamar megtapasztalja, hogy mi az ábra, gyorsan szinte kapkodva kell minőségi munkát csinálni sok túlórával. Ez cégről cégre változik de a lényeg ugyanaz, van ahol soha nem kérik ki a véleményed, máshol pedig azt a látszatot keltik, hogy fontos vagy nekik de ennek súlyos ára van (szinte hétről hétre nő a normád, sajog a kezed, fáj a vállad és igazságtalanul megvádolnak, hogy nem dolgozol elég gyorsan). Ebben a helyzetben mit tud csinálni az operátor (nem jómunkásember már mert az túl pejoratív)? Hallgat és eszi a szart két kanállal, vagy nyalizik egészen addig amíg feljebb nem kerül a ranglétrán (sajnos én nem tartozok az utóbbiak közé). A szomorú az, hogy a fentebb említett dolgokért a kollégák csak egymás között zúgolódnak és csakis a fizetésemelésért emelik fel a szavukat. Tehát vagy megszoksz vagy megszöksz, nincs más kiút!
AZ SHC (Shinheung Electronics) telepedett le legelsőnek a nagyváradi ipari parkban, még 2010-ben. 5 év ledolgozott idő után még most sem értem, hogyan tudtam ilyen sokat ott melózni. Minden nagy multinacionális cég elsősorban azért jön ide mert közel a magyarországi határ (nem gond, hogy nincsen autósztráda) másodsorban azért mert Európában itt a legkisebbek a bérek és azt sem kell elfeledni, hogy a polgármesteri hivatal adókedvezményben részesíti a cégeket, egy bizonyos ideig. Összeszerelő szalagon dolgozni, koreai munkastílusban, nem egy leányálom, ráadásul olyan emberekkel körülvéve akikkel semmi közös mondanivalóm nincsen. Egy vonalnyi ember (kb. 32 munkás) naponta 5000 Blu Ray lejátszót kellett összeszereljen (a Samsungnak), primitív eszközökkel (volt amikor egyetlen napon négyszer mondott csődöt a csavarhúzóm) a tesztelő pedig szimultán négy darabbal foglalkozott. A koreai főnökök árgus szemekkel nézték, hogyan lehetne még hatékonyabban dolgozni, ha nem voltam jó passzban rögtön azt kérdezték, hogy miért nem mozgok gyorsabban. Majdnem minden nap panaszkodott valaki, hogy milyen szar ott, kevés a fizetés, rosszak a körülmények (nyáron spóroltak a légkondival télen pedig a fűtéssel, ráadásul közel volt a raktárajtó, sokan a nagykabáttal melóztak) én pedig azt válaszoltam, hogy csak rajtunk múlik, hogy jobb legyen hisz jogunk van szakszervezetet csinálni, vagy csak egyszerűen leírni egy papírra, hogy mi nem tetszik (természetesen nem volt kivel tárgyalni). Öt év alatt egyetlen egy főnök sem kérdezte meg, hogy jól érzem-e magam, esetleg nincs-e valami jó ötletem. A legbosszantóbb mégis az volt amikor minden ravasz módszert bevetve rá akartak venni a túlórára, ha pedig nem maradtál akkor megbüntettek (megalázó feladatot adtak, pl. börtönszerszámmal kellett felkaparni a ragasztószalagot a padlóról). Az ilyen helyeken 8 óra alatt, kapkodva minőségi munkát kell végezni, kevés fizetésért, rossz körülmények között. Tehát azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha csak egy mód van rá akkor távolról kerülje el az ilyen cégeket!
Palackba zárt üzenetek... 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!