Megígértem, hogy filmekkel is foglalkozni fogok és azóta nem irtam semmit, e témában. Hogy mindenkit kárpótoljak elhatároztam, hogy a mai bejegyzést a Sasszem c. filmnek szánom, ami most vetítenek a mozikban. Szóval egy kissé csalódtam, nem a cselekménye miatt (mert ki ne szeretné ha az unalmas napi rutinos munkanap egy kicsit másképp alakulna, aminek tudnánk hogy happy end lessz a vége?) hanem azért mert nem tetszik ahogy Hallywood ábrázolja a szuperszámítógépeket, a mesterséges intelligenciát. Én nem is szeretnék olyan világban élni ahol a gép előre kitalálja, hogy mit akarok és visszaköszönne, kellemes női hangon. Ráadásul mindez elképesztően bugyuta ábrázolásban látható a Pentagon 36 emeletén (ami olyan titkos, hogy az ottani dolgozók sem is tudnak róla) található a Sasszem nevű berendezés (aranygömbök sokasága és egy nagyobb beszélő modul ami körbe körbe mozog) ami mindent figyel, egy amolyan Nagy Testvér és amint sejthető önállóan kezdi irányítani a dolgokat és ezért jönnek a galibák (mentségére legyen mondva, igaz még csak Béta állapotban van). Azt sem értem, hogy az amerikai filmekben a számítógépeken miért nem Microsoft operációs rendszer fut, mindig csak egy ablakot lehet látni ahová begépelnek egy jelszót és utána megjelenik, hogy Access Denied majd egy újabb próbálkozás után sikeresen belépnek valamelyik kormányzat szerverébe (a kedvencem a pincében ücsörgő hacker akihez tízpercenként beszól a mamája) , persze minden színész tíz ujjal tud gépelni, legyen az Jack Nicholson vagy Keanu Reaves és soha nem ütnek félre egy billentyűt sem! Sokkal élethűbb lenne ha egy normális, szürke számítógépet mutatnának, rajta Linux rendszerrel (azért mert ingyenes), esetleg egy nagy steril szobában, hűtőszekrény méretű szerverfarmal. De ezek az akváriumban uszkáló csápos lényekhez kapcsolt, aranygömbös micsodák nekem nem jönnek be.
Palackba zárt üzenetek... 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!