Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Sorozatok

Ma szinte lenézik az embert, ha nem néz rendszeresen valamilyen sorozatot a tévében. Engem nem érdekel egyetlen egy sem, (kivéve a sitcom-ot) habár nem tagadom, nagyon rég néztem a Dallast, a Twin Peaks-et és a 24 első évadát. Sokkal jobban érdekel, hogy miért lett ma ilyen trendi ez a műfaj? A mai világban az ember csak rohan, gyorsan eszik, közlekedik és nincsen ideje kétórás filmeket nézni, pláne moziba menni, ezért jó a sorozat, mert rövid, leköt, és sok része van. Este fáradtan besüppedsz az ágyba és bekapcsolod a tévét, már nincsen időd felállni, megkeresni a DVD távirányítóját, kikeresni egy jó mozifilmet, inkább nézed, a Született feleségeket, vagy a Lost-ot hisz úgyis hamar elalszol, másnap majd megtudod a kollégáktól, hogy mi történt az utolsó húsz percben.

Uri Geller Titka!

Eddig nem nagyon érdekelt Uri Geller, de magyarországi jelenése kapcsán, kíváncsi voltam, hogy miért lett híres. A kiválasztott c. műsoráról én úgy gondolom, hogy az egész produkció egy közönséges bűvész trükk és semmi köze sincs a mentalizmushoz. Azt mindenki tudja, hogy Uri elsősorban a televíziós szereplései miatt vált szupersztárrá és erre is építette fel a karrierjét, hiszékeny emberek bedőlnek a mutatványainak. Mégis azért csodálom, mert nemzetközi szupersztárrá vált és nagy vagyont keresett így össze. Szóval az emberi butaságra épít, és még nem hagyta abba, beutazza az egész világot, és ahol csak lehet, lefuttatja a showját. De én megtaláltam a titkát, és aki rákattint a mellékelt fotóra az láthatja, hol van a kutya elásva 🙂

Sóderhivatal

Korunk egyik legszebb sóderhivatala a tanfelügyelőség, ahol egy kisebb iskolányi, kiválasztott pedagógus dolgozik. Na jó egy kicsit túloztam, hisz ami ott zajlik az még jóindulattal sem lehet munkának nevezni. Tulajdonképpen azért vannak ott, hogy mások orra alá borsot törjenek és semmi hasznot nem hozó tanfolyamokat, szervezzenek. Ha véletlenül találkozni szeretnél X szakos tanfelügyelővel, elsőre soha nem fogod megtalálni, hisz azt mondják, hogy „terepen van”. Ők döntenek mások feje fölött, hogy felvegyenek-e egy tanárt az iskolába de 18 éve folyik a decentralizálás és a reform. Közben, pedig egyetlen egy román tanintézmény sem küzdötte fel magát a világ első száz egyeteme közé. Azt meg sem említem, hogy a romániai tanterv 80 %-a haszontalan tananyagból áll, példaként hadd említsem meg az informatikát, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a szabad szoftverekkel, így arra késztetik a diákokat, hogy otthon kalóz programokat használjanak, vagy sok történelmi figura, a románok szemében hős, azért mert magyarokat gyilkoltak (lásd Iancut). Komolyan mondom, mai fejjel maximum csak nyolc osztály vállalnék, mert tudom, hogy az iskola csak arra jó, hogy meg tanulsz írni, olvasni és számolni, semmi több.

I. László vs. Vitéz Mihály

Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy én nem vagyok sem nacionalista, sem rasszista és elhatárolódok minden szélsőséges mozgalomtól de tudom, hogy vannak jó érzésű, civilizált román emberek! (és itt ismét Mircea Dinescut említeném) Csupán azt nem értem, hogy 18 év demokrácia elteltével, olyan erdélyi nagyvárosban, mint például, Nagyvárad a helyi, kissebségben élő magyar lakosság nem tudta elérni, hogy a város történetében nagy szerepet játszó Szent László királyról elnevezzenek egy teret, utcát. Szerintem azért mert a helyi román értelmiségi elit, akikről azt mondják, hogy toleránsak, nem akarja elhinni, és nem vesz tudomást arról, hogy a hajdúsági várost a magyarok alapították, és ők kebelezték be a történelem során. A magyarok még most is kell, harcoljanak a jogaikért, az elkobzott ingatlanokért stb. Nagyvárad miden egyes, régi, patinás és történelmi épületét magyarok tervezték és építették, de a város főterén mégis büszkén áll Vitéz Mihály szobra és a polgármesteri hivatal toronyórájáról Iancu indulója hallatszik, minden órában. A román testvérek még nem jutottak el oda (tisztelet a kivétel!), hogy elismerjék értékeinket, kultúránkat és egyenlő partnerként kezeljenek!

Irredenta magyarok

Valamilyen magyar ünnep kapcsán sokszor elhangzik, a románok részéről, hogy bizony sértve érzik magukat, mert az irredenta csoportok, legutóbb például nosztalgiavonattal jöttek a Csíksomlyói búcsúra! És most kérdem én, hogy 1918-ban, amikor a románok kikiáltották, hogy Erdély csatlakozzon Romániához, kinek sértette az érdekeit? Mert a sokkal nagyobb tett volt, mint holmi vonatozás! Lemerem fogadni, hogy sértve érezte magát, minden akkor élő rokonom és minden jóérzésű magyar, mert ha úgy alakult volna a helyzet, hogy Erdély maradt volna Magyarország része akkor most sokkal, jobban élne itt minden náció!

Tolerancia

Ha egy olyan emberrel találkozunk, aki nem úgy éli, mindennapi életét, mint mi akkor hajlamosak vagyunk elítélni, nyilvánosan de többnyire a háta mögött. Pedig ha jól meggondoljuk, semmi közünk nincsen ahhoz, hogy x-nek büdös szájszaga van, vagy trágárul beszél. Szerintem nincsen jogunk kikezdeni vele, csak akkor, ha az általunk megvetett cselekedeteivel belegázol a mi életünkbe. Most mondok egy példát, új szomszéd költözik az utcánkba és hamar be is, mutatkozik, számunkra nem szimpatikus, de ő továbbra is nyomul, majdnem minden este ottfelejti magát nálunk és annyira tapintatlan, hogy habár tudja, mi nem dohányzunk de, ő vígan bagózik a szobánkban. Tehát mindaddig nem érdekel, ha a kedves szomszéd, a saját házában, udvarába, cigizik, csak épp ne tegye ezt nálam, és ne akarja rámerőltetni az akaratát!

B mint bosszú!

Egy jó katolikusnak soha nem fordul meg az eszében, hogy bosszút forraljon az ellenségén, mégis sokan megteszik. Nem tagadom én is így gondolkodtam de, lemondtam róla, hisz ha igazából bele tudom képzelni magam az ellenségem bőrébe, akkor megérthetem, hogy miért is viselkedett velem olyan piszokul. A történet főhősét hívjuk Balexandernak, aki a gimnázium és a környék, koronázatlan informatikazsenije volt, miután a közelébe engedett rájött, hogy én veszélyeztetem a pozícióját (elsősorban azért mert hozzáférhettem az internethez) ezért elhatározta, hogy eltávolít az intézményből. Arra építette a stratégiáját, hogy mindenféle hazugságokat kitalált, ezeket elmondta a kollégáinak, akik feltétel nélkül hittek neki. Most pedig rájöttem, hogy valóságos áldás volt a rosszindulatú cselekedete, hisz ha nem lépett volna fel olyan ellenségesen, akkor most nem lennék ott, ahol vagyok, tehát köszönettel tartozok neki!

Tehetségkutató showk

A tehetségkutató show-k nézése közben jutott az eszembe, hogy hány olyan híres énekes, zenész van a világon, akiket nagy valószínűséggel, a mélyen tisztelt zsűri már az első vagy a második körben eltanácsolt volna az énekléstől, mégis nagyobb sztárokká váltak, mint Rúzsa Magdi, vagy Tóth Vera. Pontosabban a következő emberekre gondolok, Mark Knopfler, Klaus Meine, Zucchero, vagy a magyarok közül, Földes László, sőt maga Presser Gábor is! Persze az nem vitás, hogy sok olyan tehetséges zenész létezik, akik egyáltalán nem tudnak énekelni, zenélni viszont nagyon! És hogy beszéljek egy ma futó, ilyen típusú adásról, pontosabban a Társulatról, én azért nem szeretem, mert túl hosszú, és ha rendszeresen nézed, akkor a rockopera dalait, annyit hallod, hogy a végén elmegy a kedved egy életre tőle.

Miért fogy a székely?

Érdekes mondatra kaptam fel a fejem a minap, egy színvonalas televíziós műsorban mondták, hogy az átkosban a romániai magyarok, sokkal jobban voltak védve, mint most, mert napjainkban olyan, globalizált időket élünk, hogy a fogyasztói társadalom szedi szét őket! Magyarúl ezt valahogy úgy kell értelmezni, hogy a derék, és ügyes székely, már nem elégszik meg a régi Daciájával, mert neki új kell, ezért szedi a sátorfáját és beáll, kőművességednek Magyarországon, majd megtapasztalja, hogy ott jobb az élet és egy év után kiviszi a családját is, elhatározza, hogy ezután csak látogatóba jön haza. Persze mindez nem most kezdődött el, hanem a kilencvenes évek elején. Az öröm az ürömben az, hogy szerencsére a román testvéreknél is ilyen nagy mértékű a kivándorlás.

Mesél az erdő

Száldobágyi erdőBogárFaVirág#2

A tegnap délután, kihasználva a jó időt, elmentünk a Száldobágyi erdőbe, ahol sok mindent láttunk. Persze az őzeket és madarakat, nem tudtam lencsevégre kapni. Ha nem lett volna nagy sár és víz, valamint jobban bíztunk volna a barátunk tájékozódásában akkor szinte tökéletesre sikeredett volna ez a nap. De azért jól szórakoztunk!

Post Navigation