Uborkaszezon
Vagyis semmi ötletem nincs a mai bejegyzéshez (ebben a nyári őszben) ezért egy vidám zenével üdvözlök mindenkit:
Vagyis semmi ötletem nincs a mai bejegyzéshez (ebben a nyári őszben) ezért egy vidám zenével üdvözlök mindenkit:
Előszór a rádióban hallottam, hogy “fellép Tom Peti és barátai” valahol Győrben, majd valaki mondta, hogy igen Nagyváradon is lesz koncert, persze hitetlenkedtem és nem alaptalanul hisz ez nem a híres amerikai ősrokker, Tom Petty hanem a magyarországi verziója aki gagyi gyerekzenét játszik. Íme, hogy szól az igazi:
Említettem már régebben, hogy a zene minősége sokat javult de ugyanakkor a nagy bőség miatt, elértéktelenedett és nem ér annyit mint régebben. Mostanában meghallgatok egy albumot és ha nem tetszik akkor előbb utóbb a kukába kerül. Tehát nem úgy értékeljük a dolgainkat mint régen. Az utóbbi időben senki nem kérdezett meg, hogy milyen zenét kedvelek, pedig sok módszer van arra, hogy valós időben láthassák és hallhassák az ismerőseim, éppen mi szólt a hangszórómból (pl. Last.fm). Ezt az állapotot úgy lehet áthidalni, hogy tömörített zenét hallgatunk, reggeltől estig, mp3 lejátszóról és telefonról de mondanom sem kell, hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom.
Általában a lagzikon kétféle zenét játszanak, a lakodalmas rockot és a pszeudo népzenét (lásd pl. “Az a szép, az a szép akinek a…”). Nem tudom hogyan alakult ki ez a trend és azt sem, hogy hová tűnt az autentikus népzene. Városon táncházakban még fellelhető de micsoda paradoxon, falun szinte kihalt (a Gyergyói medencében az idők során, nem is alakult ki a helynek megfelelő specifikus tánc). Hazudnék ha azt mondanám, hogy szeretem a népzenét de tisztelem és nem nézem le mint a hallgatót és egyéb társát. Nem tudom elítélni azokat sem akik kívülről fújják de ha én megengedhetném magamnak akkor a Hot Jazz Band-et hívnám el muzsikálni és pontosan úgy tudnék mulatni mint Pista bá amikor Vásárhelyi rádió kívánságműsorát hallgatja.
Egy kis ízelítő a mester debreceni koncertjéről:
Igen, számomra Jean Michel Jarre a legjobb zenész ezen a földön, még akkor is ha elfogult vagyok, félistennek tartom. Azért mert nagyon egyedi a muzsikája, nem sablonos, nem kommersz és nem hallod minden nap a rádióban, ráadásul ő tartja a világrekordot a legtöbb nézőszámmal. Sokan azt mondják, hogy az első lemezei voltak igazán korszakalkotóak de nekem éppúgy tetszik a régi Oxygén mint a Teó&Téa. Mindig is az volt az álmom, hogy élőben láthassam és voilà megtörtént a csoda, szereztem jegyet a debreceni koncertre ami pontosan a szülinapomon lesz (köszönet érte elsősorban a kedvesemnek és Robinak)! Ez egy soha vissza nem térő alkalom (egyben egy jel is) amit sokáig nem fog fölülmúlni semmilyen kulturális esemény! Tehát arra biztatok minden rajongót, hogy jöjjön el a koncertre.
Azt nem értem, hogy az erdélyi magyar, zenebarát ember, miért részesíti előnyben, egy nagyobb fesztiválon az ősrégi magyar zenét, ha ugyanott meghallgathat egy nagy, külföldi sztárt? Olyan ez, mint a Sláger rádió a jó kis nyolcvanas évek slágereivel, viszont az alternatíva csak pár centire van mellette, a Petőfi rádió, ami “másabb” zenét sugároz. Utálom már azt, ami már a könyökömből jön ki. Miért kell minden vasárnap, húslevest és panírozott bécsi szeletet enni? Nem tudom de, én nyitott vagyok mindenre, ezért szívesen megkóstolom a spárgát és a kagylót is, közben meg Morcheebát hallgatok!