Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munka”

Mindennapi túlélés

A legnehezebb, hogy őrizd meg a nyugalmad egy olyan munkahelyen ahol semmi nem úgy zajlik mint ahogy elképzelted. A hétvégén, többnyire elfelejtesz mindent de amikor hétfő reggel megérkezel mindig meglepődsz a körülményeken, elkezdődik a kapkodás. A vonalfőnök nincs a helyzet magaslatán mert hiába említem meg, hogy dolgoznék de hiányoznak a szerszámaim és nem találok kesztyűt. Később alábbhagy a lendület de amikor megérkezik a munkafelügyelő jön az infó, hogy sürgősen le kell gyártani x darab terméket ami újabb bonyodalmakkal jár. Egy pár év után már megkérdőjelezed a feletteseid rátermettségét hisz egyáltalán nem értem, hogyan nem tudják legalább egy hétre előre pontosan, hogy mit kell csinálni. Egyszer egy gyűlésen a frissen megválasztott menedzser (aki most a román miniszterelnök, tanácsadója) azt mondta, hogy mindenek előtt kell egy jó terv. Nos én úgy érzem, hogy nincsen semmilyen terv mert hiába prioritás az x modell gyártása ha hiányzik egy alkatrész ezért, hogy ne álljunk le elkezdik az y modell gyártását ami nem is kell a kliensnek és hónapokig porosodig a polcokon. És mindez egy japán-francia multinacionális cégnél történik. Ha egy helyi vállalkozónál dogoznék akkor nem lennék meglepve de így mindig…

Megalázó munkák

Ha főnök lennék akkor az első dolgom az lenne, hogy az új munkatárssal már a legelején tudatnám pontosan, hogy mi lesz a munkája, ugyanis ha olyan munkahelyre kerülsz ahol a szerződésben az áll, hogy “azt kell csinálni amit a felettesed mond” akkor azt javaslom, hogy onnan menekülni kell. A paradox az hogy én is ilyen helyen dolgozok már tíz éve, mégsem hagytam ott. A miértre a válasz bonyolult és nem is tudok válaszolni rá hisz a tanult emberek azt mondják, hogy mindenkinek a sorsa a saját kezében van de az emberek többsége csak sodródik az árral és nem mer változtatni főleg a mostani őrült világban. Ezért nagyon sokszor görcsbe rándul a gyomrom (vagy a kezem) amikor megalázó munkához kell nekilátni amihez nincs semmi kedvem. És lehet vitatkozni azon, hogy kinek mi a megalázó munka? Bemászni a pöcegödörbe vagy vécét pucolni? Szép hazánkban is eljutottunk (vagy felfejlődtünk) már arra a szintre, hogy az ilyen melókat már a román ember sem szívesen csinálja ezért kell az ázsiai vendégmunkás akiket sokan migránsnak neveznek és lenéznek majd a szélsőjobbra szavaznak. Egyelőre vicces látni amint a nyugdíjas, helyi takarítónő próbálja megértetni magát a bangladesi, fiatal kollégáival…

Közbevág

Van egy olyan embertípus aki nem várja meg az ember mondandójának a végét hanem közbevág, így tudatva, hogy nem érdekli a dumád. Ezt úgy lehet orvosolni, hogy kerüljük az ilyen embereket de a sors úgy hozta, hogy egy Z generációs kollégát tettek mellém aki ilyen volt, izgága, nem szeretett dolgozni (mert ezt mondják, hogy a mai fiatalok ilyenek) és pontosan beleillett a fenti leírásba. Bizonyos dolgokat minden nap megismételt de ami nem érdekelte azt hasonló módon jelezte. Ezt gyorsan megtanultam és egy idő után már levegőnek néztem. De nem kellett sokat élveznem a közelségét mert bő egy hónap után lelépett. Persze soha nem kérdeztem meg tőle, hogy miért viselkedett így, gondolom a korkülönbség miatt. De a lényeg az hogy most kezdem érezni a hiányát mert helyette egy olyan ember jött aki alig szólal meg. Ez már a ló másik oldala olyan típus akivel semmilyen közös témánk nincsen. És így zajlik tovább az élet, úgy ötévente jön valaki akivel normálisan el tudok beszélgetni de általában hamar is távozik.

A villanyszerelő

Egy nagyon régi jelenség amikor diákhiány van az iskolákban akkor a mentőötlet a villanyszerelő szak a legvásottabb nebulóknak. Ilyenkor összejön egy osztálynyi diák de a tanulmányok befejezése után csak a negyede fog a szakmában dolgozni. A munkahelyemen van egy ilyen cég ahol csak villanyszerelők dolgoznak. Tévedés ne essék hisz egy jó szakember hozzáértését én nem kérdőjelezem meg de ahogy elnézem őket nyugodtan kijelenthetem, hogy ők az élet császárai. Soha nem kapkodnak, nem sietnek, nyugodtan megbeszélik egymás közt a teendőket, rádiót hallgatnak sőt még a mosdó is tisztább amit használnak az csak hab a tortán, hogy csak a délelőtti műszakban dolgoznak. Néhányan lebuknak, alkoholszondázás közben de ez természetes. Bezzeg nálunk a helyzet teljesen más hisz mi a tápláléklánc legalján vagyunk tehát csak csodálni tudjuk őket…

Tűzifa aprítása, másképp

Erdő mellett nem jó lakni, tartja a mondás mert sok fát kell hasogatni. A fél életemben ezt csináltam, hagyományos eszközzel vagyis egy olyan fejszével amit a helyi üzletben vettem a nyelét pedig a házi asztalos rakta bele. Egy idő után a penge elkezdett lötyögni és sokszor eltörött a nyele (főleg akkor amikor egy jó göcsös rönkbe vágtam bele). Nem volt barkácsáruház ahol most már be lehet szerezni a fejszék netovábbját is, akár online. De léteznek alternatív megoldások is amivel sokkal kisebb erőfeszítéssel is meg lehet oldani az egészet, például a tűzifa gyújtós hasító állvány. Persze az erőgép az igazi (a környezetszennyezést leszámítva) de kell egy kis mozgás és sokkal romantikusabb ha a kandallóban ily módon ropog a tűz!

Egyszerű meló

Az otthoni, kisebb nagyobb munkákat általában mindig lejátszom előre fejben és eldöntöm, hogy sima ügy lesz és gyorsan megcsinálom de általában mindig közbejön valami. Mondjuk elromlott a villanykapcsoló és le kell cserélni. Nem hívok villanyszerelőt hisz minden “igazi férfi” meg tudja szerelni. Lekapcsolom a biztosítékot, leszerelem a kapcsolót és utána jövök rá hogy három kábel van de nekem csak kettő kell és hát ahogy lenni szokott nem néztem meg hogyan volt bekötve az elromlott. Két kábel színe egyforma tehát egyáltalán nem tudom melyik milyen. Fázisceruzám nincsen ezért csak találgatni tudok és a tíz perces meló elhúzódik egy félóráig, közben pedig azon morfondírozok, hogy miért nem volt különböző színű a drót? Nos az én teóriám az hogy amikor építették a lakásunkat elfogyott a kék színű de még nem volt lift ezért a munkások a fiatalabb társukat küldték volna le a földszintre de ő inkább rábeszélte a kollégáit, hogy jó lesz a barna is…

Zűrzavar

Mostanra már kiderült, hogy mekkora a zűrzavar a melóban, ugyanis a tíz évig gyártott termékeket lecserélték sokkal bonyolultabbakra. Szerintem, hogy túl nagy fába vágták a fejszét a mélyen tisztelt menedzserek. Annyi a munka, hogy lassan be kellene vezessék az éjszakai műszakot is mert kevés az ember. Tetőzi az egész káoszt, hogy közvetve az Amazonnak dolgozunk azért, hogy az automatizálás és az AI miatt még több ezer dolgozót rúghassanak ki csak azért, hogy Jeff Bezos a világ leggazdagabb embere lehessen. Persze én szerencsésnek mondhatom magam mert nem szűnik meg az állásom de milyen áron? Semmibe veszik a munkavédelmi előírásokat és szinte alamizsnáért dolgozunk, közben egy munkafelügyelőt vettek fel akinek csak az a dolga, hogy diktálja az iramot mint annak idején a gályarabok. És mindez akkor tetőzik amikor jön Karácsony ami a keresztények legnagyobb ünnepe…

A nyuszika és a róka létrája

Biztos mindenki hallotta már a viccet a nyuszikával aki elment kölcsönkérni egy létrát a rókától, majd az úton kitalálta, hogy biztos úgy sem adja oda mert fösvény ezért csak bekopogott hozzá és rávágta, hogy “baxd meg a létrádat” és elrohant. Sokszor észrevettem, hogy én is így gondolkozok, másképp mondva pesszimistán állok hozzá az eljövendő eseményhez ami a legtöbbször mindig valamilyen munka (hisz kinek van kedve a várva várt, hétvégén melózni amikor mehetne, mondjuk a strandra). A végén pedig bebizonyosodik, hogy nem volt igazam ezért úgy kell hozzáállni, hogy majd meglátjuk mi sül ki belőle, de ez nagyon nehéz. Gondolom azért alakult így mert mindig az adott személy (a róka) szemszögéből próbálom megközelíteni a dolgot és mivel már többször rossz élményként éltem meg az eseményt ha csak fel is merül egy újabb kaláka, beindul bennem a negatív gondolkozás. Talán foghatjuk ezt is az evolúcióra.

Csendes felmondás

Egy újabb, munkahelyi jelenségre figyeltem fel aminek a neve a csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting1). Régen ezt munkaundornak nevezték az öregek és majdnem ugyanaz mint a kiégés. Mai világunkban minden megváltozott és aki ezt nem veszi tudomásul az furcsán nézi ezt a trendet is. Már fölösleges a szakmaiskola hisz a gyártósorokra nem kell más csak egy buta fej meg két erős láb (régen apám vallotta ezt a focistákról) a fiataloknak már nem tetszik ez sőt munkaerőkrízis van amit úgy próbálnak orvosolni, hogy Ázsiából hoznak vendégmunkásokat (akiket a szélsőjobboldal migránsoknak nevez). Az ipari robotok lázadása még várat magára (dacára a sok riogatással meg a mesterséges intelligencia térhódításával).

  1. A csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting) egy olyan jelenség, amely során a munkavállalók minimalizálják az erőfeszítéseiket és csak a legszükségesebb feladatokat hajtják végre a munkahelyükön. Ez nem jelenti azt, hogy felmondanak vagy elhagyják a munkahelyüket, inkább azt, hogy elveszítik a motivációjukat, és a munkájuk iránti elköteleződésük csökken. A csendes elidegenedés lehet a munkahelyi stressz, a kiégés vagy a munka és magánélet közötti egyensúlyhiány következménye. Az ilyen helyzetek gyakran a dolgozók pszichológiai és fizikai jólétére is hatással vannak, és hosszú távon a munkahelyi teljesítményre is negatívan befolyásolhatják. ↩︎

A francia technológia találkozik a román realitással

Amikor megnyílt a nagyváradi ipari park mindenki ámulva nézte a betelepülő, multinacionális cégeket ahogy suhant a magyar határ felé. Később pedig úgy adódott, hogy elkezdtem dolgozni az egyikben majd öt év után a jelenlegiben. Az elején egészen jó volt, minden részletre figyeltek és amíg még be nem indult a termelés olyan pitiáner dolgokon vitatkoztunk, hogy a tároló ládákban elválasztó rekeszeket kellene kialakítani, hogy majd jobban menjen a munka. Most pedig ott tartunk, hogy lerobbant a porszívó (amit intenzíven használok) és az illetékes azt mondta, hogy mivel egyedül van és sok a dolga nincsen ideje elvinni a szervizbe, tehát szívhatom a port még sokáig. Ilyenkor kell a balkáni módszerekhez fordulni és lekenyerezni az embert, hogy gyorsítsa fel a folyamatot, amit utálok. Emlékszem tisztán, hogy mindannyian aláirtunk egy dokumentumot amiben fel volt sorolva, hogy nekünk kötelességünk azt csinálni amit a feletteseink mondanak ők pedig biztosítják számunkra minden munkaeszközt és védőfelszerelést. Hát megette a fene az ilyen munkahelyet, lehet az francia vagy japán hisz ahogy telik az idő felváltja a román valóság…

Post Navigation