Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “munkahely”

Mi van a dobozban?

Láttam egy dokumentumfilmet egy francia tévéadón ami arról szólt, hogy a nagy élelmiszer ipari cégek (Nestlé, Kraft stb.) a legtöbb, csokoládéhoz való kakaóbabot Elefántcsontparttól vásárolják. Ha tudnánk, hogy milyen körülmények között dolgoznak ezek az emberek és a csokiszeletre rá lenne írva, hogy “nyomokban tartalmazhat, rabszolgasorsban  sínylődő gyerekmunkát” akkor kedves vásárló megvennéd? Továbbgondolva ha egy angol úriember aki kinézett magának egy multimédialejátszót és a használati utasítás mellé, föl lenne tüntetve, hogy a kelet európai melósnak a bére annyi mint az ő fizetésének a 15%-a akkor vajon ezt választaná? Persze nem lehet összehasonlítani Afrikát Romániával de az EU tagja és az említett példa ékesen bizonyítja, hogy bizony itt valami nagyon nem stimmel.

Over the rainbow

Napjainkban a modern rabszolgaság alatt én azt értem amikor egy nagy multinacionális cég gyárában dolgozol, többnyire a legminimálisabb bérért, mert hiába vannak munkatörvények azt itt semmibe veszik (azért mert a vállat szülőhazájának a törvényei érvényesek). Aki ilyen helyen melózik az naponta elmondja, hogy milyen xar de nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen (kíváncsi lennék, hogy akkor miért vállalták el, de ezt mindenki titkolja). Amíg nem alakul egy szakszervezet addig a gyár vezetősége diktál, kénye kedve szerint. Persze válság van stb. tehát vagy munkanélküliként tengeted, vagy beállsz a sorba szépen és akkor nem vádolhatnak azzal, hogy tolod a szelet, pláne ha olyan emberek vesznek körül akik a munka hősei.

Kutyaszorítóban

Biztosan sokan átéltek már olyan állapotot amit kutyaszorítónak hívnak és abból áll, hogy nincsen kiút, illetve csak egy és az is rossz. Senki nem szeretne ilyen kelepcébe kerülni. Mondjuk találtál egy jó munkahelyet, megszoktad és rá építetted az életed majd ez egy szép nap összedől és kénytelen vagy rangon aluli melót elfogadni, mert válság van stb. A munka pedig nem szégyen, de nem mindegy, hogy milyen. Romániában a privát szektor is tipikusan sajátos balkáni mint minden más. Tehát egyszer fent, egyszer lent. Én továbbra is azt vallom, hogy ha nincsenek jó kapcsolataid akkor lehet akármilyen magasiskolád, egy számodra megfelelő munkahely soha nem fog összejönni.

Közeledés

Amikor egy ember, akarva akaratlanul megismer egy másikat (pl. új munkatárs) az idő múlása igazolni fogja, hogy érdemes volt-e intimebb dolgokat elmesélni magamról, ugyanis mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy minél többet tud meg a másik rólam én annál sebezhetőbb leszek a számára. Tehát nagyon óvatosan kell közeledni és ha nem éri meg akkor a legjobb stratégia a visszavonulás, avagy “hallgatni  arany”. Én többször elszúrtam ezt a folyamatot és a végén már bántam, ezért most ezerszer meggondolom hogyan cselekedjek hasonló helyzetekben.

Igegesítő kolléga

Szinte mindenki meg van áldva egy tapló kollégával a munkahelyén. Olyan típussal aki hangosan énekel meló közben (sokszor heteken át, ugyanazt a dalt, Amerikában simán beperelnék ezért) sokat káromkodik, nyáron azért nyitja ki az ablakot, hogy a helyiségben még melegebb és huzat legyen, amikor beér ledobja az egy szál ingét, elfelejt télen szellőztetni, nem megy ki a konyhába uzsonnázni (így nagyon “érdekes” szag lesz, zakuszkázás után), sokszor tökig felcsavarja a termosztátot, pedig kint nincsen hideg stb. Ilyenkor két dolgot tehetünk, vagy nyíltan elmagyarázzuk, hogy bizonyos, cselekedetei kilógnak a sorból, vagy diszkréten tudatjuk vele a munkaközösségbe nem illő szokásait. Én mind a kettővel próbálkoztam de nem hatott rá, nyáron behajtottam az ablakot, ő kinyitotta az ajtót (az sem zavarta, hogy így bejön a cigiszag), leszabályoztam a fűtést de ő kicselezte. Amíg a többi munkatársat ezek nem zavarják kénytelen leszek a Jézuskától egy USB rakétát kérni és becélozni a kedves, “úriembert”.

Post Navigation