Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “robot”

18 aug 2025

Csendes felmondás

Egy újabb, munkahelyi jelenségre figyeltem fel aminek a neve a csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting1). Régen ezt munkaundornak nevezték az öregek és majdnem ugyanaz mint a kiégés. Mai világunkban minden megváltozott és aki ezt nem veszi tudomásul az furcsán nézi ezt a trendet is. Már fölösleges a szakmaiskola hisz a gyártósorokra nem kell más csak egy buta fej meg két erős láb (régen apám vallotta ezt a focistákról) a fiataloknak már nem tetszik ez sőt munkaerőkrízis van amit úgy próbálnak orvosolni, hogy Ázsiából hoznak vendégmunkásokat (akiket a szélsőjobboldal migránsoknak nevez). Az ipari robotok lázadása még várat magára (dacára a sok riogatással meg a mesterséges intelligencia térhódításával).

  1. A csendes elidegenedés vagy csendes felmondás (quiet quitting) egy olyan jelenség, amely során a munkavállalók minimalizálják az erőfeszítéseiket és csak a legszükségesebb feladatokat hajtják végre a munkahelyükön. Ez nem jelenti azt, hogy felmondanak vagy elhagyják a munkahelyüket, inkább azt, hogy elveszítik a motivációjukat, és a munkájuk iránti elköteleződésük csökken. A csendes elidegenedés lehet a munkahelyi stressz, a kiégés vagy a munka és magánélet közötti egyensúlyhiány következménye. Az ilyen helyzetek gyakran a dolgozók pszichológiai és fizikai jólétére is hatással vannak, és hosszú távon a munkahelyi teljesítményre is negatívan befolyásolhatják. ↩︎
Posted in filózások and tagged , , , | Hozzászólás
06 máj 2019
2 hozzászólás

Mese a robotról

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy híres, Nagyváradon letelepedett, multinacionális cég ahová először hoztak ipari robotot. A robot annyira jól dolgozott, napi 24 órában, hogy csodájára jártak először a vállalaton belüli emberek majd a sikerre való tekintettel megnyitották a belépést az érdeklődő, külső közönségnek is. Jöttek szép számmal, nyugdíjasok, mérnökök és iskolások és csak ámultak és bámultak. Közben a melósok elkezdtek aggódni, hogy ha ez így megy tovább egy szép nap munka nélkül maradnak mert lecserélik őket is robotokra. De ez szerencséjükre nem történt meg sőt elérték azt is, hogy a látogatásokból nyert pénzt az ő hasznukra fordítsák, tehát ha elhasználódott a kalapácsnyél akkor a perselyben mindig volt pótolnivaló. A fenti mese megtörtént eseményeken alapul csak az a igazság, hogy a robot ott álldogál, egymagában és várja a programozókat, hogy beállítsák és végre munkába álljon (több szakember próbálta már munkára bírni sikerültelenűl). A robotok lázadása még várat magára (ilyen forgatókönyvre csak Hollywood gondol) és én nem kell féltsem az állásomat, nyugodtan maradhatok, nyugdíjig.

Posted in filózások and tagged ,

Post Navigation