Palackba zárt üzenetek…

Egy székely (jómunkásember) feljegyzései az utókornak?

Archive for the tag “zene”

Tehetségkutató showk

A tehetségkutató show-k nézése közben jutott az eszembe, hogy hány olyan híres énekes, zenész van a világon, akiket nagy valószínűséggel, a mélyen tisztelt zsűri már az első vagy a második körben eltanácsolt volna az énekléstől, mégis nagyobb sztárokká váltak, mint Rúzsa Magdi, vagy Tóth Vera. Pontosabban a következő emberekre gondolok, Mark Knopfler, Klaus Meine, Zucchero, vagy a magyarok közül, Földes László, sőt maga Presser Gábor is! Persze az nem vitás, hogy sok olyan tehetséges zenész létezik, akik egyáltalán nem tudnak énekelni, zenélni viszont nagyon! És hogy beszéljek egy ma futó, ilyen típusú adásról, pontosabban a Társulatról, én azért nem szeretem, mert túl hosszú, és ha rendszeresen nézed, akkor a rockopera dalait, annyit hallod, hogy a végén elmegy a kedved egy életre tőle.

Slágerlista

Elhatároztam, hogy összeállitom azoknak a kölföldi daloknak a topját amiket nagyon megútáltam, jobban mondva megútáltattak velem, elsősorban a hagyományos rádiók. Nem elég, hogy régiek és már anno megcsömöröltem tőlük, most is nyomatják. Nem vagyok egy stílus elkötelezettje sem, nem nézek egyetlen egy zenecsatornát sem, sőt azt sem tudom, hogy ki Akon vagy Rhianna de épp úgy szeretem a Pink Floyd-ot is mint Enigmát, szóval “fejlődök” ahogy mondta volt Hobó de menekülök amikor ezeket hallom!

  1. Glenn Medeiros – Nothing’s Gonna Change My Love For You
  2. Aswad – Shine
  3. Gloria Gaynor – I Will Survive
  4. Gazebo – I Like Chopin
  5. Desireless – Voyage, Voyage
  6. Berlin – Take My Breath Away
  7. The Lion Sleeps Tonight
  8. Black – Wonderful Life
  9. Village People – Y.M.C.A
  10. Cher – Believe

És ime a kedvenc slágerlistám.

Zenehallgatás

A Walkman feltalálása óta sokan úton útfélén mondhatni kutyafuttában hallgatják a zenét, az úton, buszon, metrón. Persze ez megint a rohanó világnak tudható be, mert otthon egyszerűen nincsen idő arra, hogy a zenekedvelő csak zenét hallgasson és semmi mást. Hallottam egy interjút a valamikori, híres magyarországi Hifi magazin főszerkesztőjével és ő azt hangoztatta, hogy csak úgy lehet igazán jól zenét hallgatni ha „amikor hazaérsz, bezárod az ajtót, kiirtod a családod, kikapcsolod a telefont, végigfekszel az ágyon és elindítod a lejátszót”. Az igazi vájt fülű nagyon sok pénzt áldoz a hobbijának, nem a hypermarketban szerzi be a készüléket és mondanom sem kell, hogy nem kommersz zenét hallgat, hanem klasszikust vagy jazz-t. Persze az már más tál tészta, hogy mit lehet egyáltalán Hifi-nek nevezni. A digitális korszak sokat javított a zene minőségén, nekem rossz tapasztalataim voltak, annak idején a kazettás magnóktól elkezdve a bakelit lemezjátszókkal bezárólag. Régen alig lehetett beszerezni üres kazettát és emlékszem, hogy ha valakitől kaptam valami jó zenét, akkor betettem a magnóba, hátradőltem az ágyon, felhangosítottam az erősítőt és tíz perc múlva a masina begyűrte a szalagot! Azt viszont akkor nem gondoltam, hogy a nem is távoli jövőben, már Interneten lehet letölteni a zenét, majd memóriakártyán, NAS-ról táplálva, médialejátszó segítségével lehet meghallgatni! Viszont maga a kompakt kazetta, még nem tűnt el és nem is értem, hogy miért építik a Hifitornyokba bele a magnót, ha rajtam múlna, akkor teljesen száműzném, és helyette kártyaolvasóval hálózati és mikró USB csatolóval helyettesíteném (egy régebbi Tilos rádiósműsorban pedig meg lehet hallgatni amit el szerettem volna mondani).

Post Navigation